Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-12 / 293. szám
1992. December 12., Szombat 8 ESZAK-Magyarország Ém Hétvége/Család És Otthon Karácsonyi sütemény Miskolc -(ÉM) - Nagyanyáink a századfordulón a konyha valóságos művészei voltak. Sütöttek, főztek, igyekeztek a legízletesebb ételeket, tésztákat az asztalra tenni, élete párjuk, s a család kedvében járni. Különösen az ünnepek idején tettek ki igazán magukért: mindig valami újdonsággal is kirukkoltak - természetesen a magyar konyha hagyományos ízein, étkein kívül. Nemrég a kezembe került egy kötetnyi válogatás,Nagyanyáink receptjei” címmel. Ott leltem e karácsonyi sütemény verses leírására, melynek eredeti neve: Christmas-cake, lévén az angol asszonyok alkalmi receptje. Érdemes - ha valamivel kisebb adagolásban is - elkészíteni. * Mikor még békében élt angol a búrral És nem szövetkezett ellene Hadúrral. Mikor békepipát szívott Krüger apó, Kevés övéi közt élt még Krüger anyó, Akkor még kedveltem a John Bull nemzetét, Érintkeztem vele, ha tehettem szerét. Egy angol barátnőm tanított meg rája, Híres Cristmas-cake-jét hogy és mint kreálja: Egy fél kiló vajat szép habosra kavar, Hozzá tesz azután három tojást hamar, Egy fél kiló cukor, mazsola is annyi, Lisztből meg egy kilót szokott hozzáadni. Végül még feloldott negyed liter tejben Öt kávéskanálnyi sütőport is egyben A tömeghez vegyít és azután szépen Két óráig süti vajjal kikent pléhben. Mézeskalács figurák a fenyőfára Miskolc (ÉM) - A csillogó díszek és a színes szaloncukor mellett jól mutatnak a fenyőfán az otthon elkészíthető, illatos mézeskalács figurák. Hozzávalók: 50 dkg sima liszt, 1 tojás, 5 dkg margarin, 1,5 dl méz, 2 dl porcukor, 1 kávéskanál fahéj, 1 mok- káskanálnyi összetört szegfűszeg, 1 csipet szerecsendió, 2 csepp keserűmandula likőr aroma, 1 evőkanál rum, 1 citrom héja lereszelve, 1/2 kávéskanál szódabikarbóna. A mázhoz és a díszítéshez: porcukor, tojásfehérje, citromlé, mandula, cukorgyöngy. Készítése: A langyosra melegített mézet elkeverjük a fűszerekkel, rummal, citromhéjjal, keserűmandula likőraromával, a margarinnal, a cukorral és a tojással, majd hozzáadjuk a lisztet, amelybe előzőleg beledolgoztuk a szódabikarbónát. A masszát összegyúrjuk, cipóvá formáljuk és néhány órára hidegre tesszük. Fél cm vastagra kinyújtjuk, és különböző figurákat szaggatunk ki belőle. A tisztított mandulával a sütés előtt, a cukormázzal és a cukorgyönggyel a sütés után díszítsük a tésztát. Ha különleges figurákat akarunk kisütni, akkor karton- papírra rajzoljuk a formákat és azokat éles késsel, apró vágásokkal vágjuk körül. Készíthetünk kis házikót, szívet, tulipánt, csengettyűt, halat és betlehemi csillagot. Margarinnal kikent tepsiben, kb 10-15 perc alatt sül meg a tészta. A cukormázhoz 1 tojásfehérjét 10-15 dkg porcukorral és pár csepp citromlével olyan sűrűre keverünk, hogy ne csöppenjen le. Útnak indulnak az üdvözletek Miskolc (ÉM) - A jókívánságoknak mindenki örül. Ha eddig még nem tettük volna, vásároljunk néhány képeslapot, s küldjük el pár soros üdvözletünket szeretteinknek, barátainknak, ismerőseinknek. Bár a postaköltség évről évre drágul, ilyenkor talán arra gondoljunk: akikkel egyhamar nem találkozunk, akik távol élnek tőlünk, s akikkel csak évente egy-két alkalommal váltunk levelet, azoknak bizonyára jól esik a megemlékezés. Fotó: Laczó József Koszorúk advent ünnepére Miskolc (EM) - Az ünnep előtti várakozást megszépíti, ha már jó előre feldíszítjük lakásunkat. Karácsony előtt az adventi koszorú immár ismét kedvelt ékessége, dísze otthonunknak. Bár hagyománya az ősi időkbe nyúlik vissza, az igazi adventi koszorú a XIX. században jött divatba. Először 1860-ban Johann Wiehern hamburgi lelkész függesztett fel otthona halijában a mennyezetre egy hatalmas fenyőkoszorút, melyet - az advent napjainak száma szerint - huszonnégy gyertya díszített. A példát követték Adventi koszorú - huszonnégy gyertyával hívei, elteijedt gyorsan a szokás, ám az egyszerűség kedvéért csak négy gyertyát tettek a koszorúba az emberek. Az idők múltával a bejárati ajtóra, az asztalra, a komódra is elhelyezték a koszorút. Minden adventi vasárnapon meggyújtottak egy-egy gyertyát. Ma ismét kedveltté válik a mennyezetről lecsüngő, hagyományos koszorú, melyet megvásárolhatunk a virág- kötésztől, ám igazán akkor válik örömet hozóvá, ha a várakozás heteinek díszét - ha szerényebb formában is - magunk készítjük el. „Az ember egy kis boldogságra vágyik” Békességet, boldogságot vár a család Fotók: Fojtán László Kelemér (ÉM - Gyárfás Katalin) - Advent második hetében jártunk Keleméren, a helybeliek által tisztelettel emlegetett Veres Lászlónál és kedves családjánál. A véletlen úgy hozta, hogy éppen azon a napon készült az idős házaspár velük élő lányuk, Marika születésnapjára. Az ajándék még titok volt, így azután mi sem akartuk elrontani a meglepetést. Az ünnepi tésztát azonban, melyet előző napon készített el nagy gonddal és szeretettel a lánykorában a szép Rási Vilma nevet viselő mama - csak megkóstoltuk... Negyvennyolc esztendeje él egymás mellett szeretetben és családi békességben a kelemén emberpár. Mindketten a kis gömöri falu szülöttei, őseik is ott élték le életük javát. A község határában örököltek pár holdnyi földet egykor, s igyekeztek mindaddig - ha szerényen is - megélni belőle az évek során született két lánygyermekükkel együtt, míg csak lehetetlenné nem vált az egyéni gazdálkodás.- Sokat dolgoztunk mi azért, hogy öregségünkre aránylag gondtalanul élhetünk. Már a közös életkezdés is nehéz volt, hiszen már vagy három éve tettem a szépet, udvaroltam Vilmácskának, mikor aztán elvittek katonának. Egy ideig itthon töltöttem a háborús szolgálatot, a közeli Hegyes hegyen is voltam légi megfigyelő. Aztán 44-ben eldöntöttük: összekötjük a sorsunkat. Megesküdtünk, a református lelkész úr adott össze bennünket.- Rövid volt a boldogság, mert hadifogoly lett, s hónapokig azt sem tudtam, él-e még a párom - emlékezik vissza Vilma néni. Mikor aztán 45-ben hazaérkezett a családfő, itthon nem sokáig tudta megművelni a földet, mert megbetegedett, s évekig küszködött a súlyos asztmával. A gyermeknevelés, a háztartás vezetése, a megélhetés lehetőségeinek előteremtése az asszonyra maradt. Híres volt munkabírásáról. Megtanulta a szabás-varrást és hajnalonként meg késő este varrta a kelemén lányok menyasszonyi ruháját, az asszonyoknak a kedvükre való szoknyákat, blúzokat.- Aztán ahogy jött a betegség, szerencsére egy idő múltán annyira jobban lettem, hogy 1961-ben elmentem dolgozni Ózdra, a kohászatba. Na persze, nem az üzembe, csak portás voltam, meg rendész, s onnan kapok ma 11 ezer forint nyugdíjat.- Minket meg taníttattatok, s Judit is meg én is megkereshettük magunk számára a mindennapit - teszi hozzá Marika, ki Zádorfalván asszisztens a körzeti orvos mellett, s szüleivel él együtt. Nővére férjhez ment, s időnként el-elruccan hozzájuk pár hétre a nagymama, hiszen jó egy kicsit együtt lenni a két nagy fiúunokával, a családdal. Veresék háza nagyon szép épület, melyet megőrizve odabent a szá- zadeleji stílust - évek óta alakítgatnak. Bevezették a vizet, elkészült a fürdőszoba, gázpalack táplálta konvektorral fűtik a szobát, s a háztartást igyekeztek modern gépekkel felszerelni.- A munkát megosztottuk. Apu már hajnalban kel, odateszi a kávét, bekészíti a tüzelőt a konyhai tűzhelyhez, s időben ébreszt, hogy elérjem a buszt. Anyuka főz, csodálatos süteményeket készít, ellátja az aprójószágot. Sertést már nem hizlalunk, ha kell, veszünk egy kis húst, ha disznót vág valamelyik ismerős, vagy hozok hazafelé jövet a hentestől. Az év nagy részében a szőlőben és a ház mögötti nagy kertben dolgozik a legszívesebben Laci bácsi. Megterem a krumpli, a zöldség, a szilvafák gyümölcsét nem csak befőzik, hanem egy kis pálinkát is főzetnek belőle Serényfalván. Az ünnepi asztalra való borért sem kell a boltba járniuk, jut is, marad is belőle egyik évről a másikra. Azt mondják: karácsonykor csöndben, csak hármasban díszítik majd a fát, s éneklik el a gyertya fénye mellett a régi dalokat. S hogy mit is kívánnak majd a következő hónapokra, az új esztendőre?- Csak egy kis boldogságot, egészséget, meg békességet mindannyiunknak - mondja Vilma néni, s élete párja meg a leánya rábólogat... Gyógyhatású fűszerek Budapest (MTI) - A sok ételben használható, illetőleg csak „segédanyagként” alkalmazott fűszereknek, magvaknak közismert a gyógyító hatásuk, ám némelyiküknek, ha túladagolják, káros is lehet! A fűszerek erős drogok, ezért a használatukban szigorúan tartsunk mértéket! Lejárt szavatosságú „kevéssé hatékony” fűszereinket ne „kanalazzuk bele” ételeinkbe, nem lesz ízük, s ráadásul nagy mennyiségben káros anyag is belekerülhet táplálékunkba. A fehér mustár magja A savanyúságok, több húsféleség ízesítője, étkezésben a saláta „helyettesítője” -az érelmeszesedést, az epe- és a májbántalmakat, az ízületi és az izomfájdalmakat enyhíti. Főzete tüdő- és mell- hártyagyulladás esetén hatásos borogatószer. Több betegség, például érelmeszesedés, magas vérnyomás, felfúvódás ellen kúraszerűen alkalmazható gyógyanyag; ezt csak orvosi javaslatra és ellenőrzése mellett alkalmazzuk! (A magot vízzel kell lenyelni, azt a gyomor kilúgozza, s tovább emésztetlenül halad át az emésztőrendszeren.) A koriander magja Elsősorban saláták fűszere, amelyből egy pár szemet a mustármaghoz hasonló módon „csempészhetünk be” mindennapi ételeinkbe. Illóolajakat, C-vitamint, zsíros olajakat, cukrokat, fehérjéket tartalmaz. Rendesen szószok, pácok, savanyúságok ízesítésére használjuk, de tehetünk belőle egy pár szemet tálalás előtt mindenfajta levesbe, mert azok ízét - ha nem főzzük szét - nem változtatja meg. Ugyanakkor - naponta csak 3-4 szemet elfogyasztva - megelőzhetjük a puffadást, szélhajtó, emésztést javító, vértisztító hatását tapasztalhatjuk. A borókabogyó Főzelékek, saláták, pástétomok, sültek, páclevek, marinírozott ételek stb. ízesítője. Gyógynövényként a legfőbb hatása az érelmeszesedés megelőzésében van. Ebből a fűszerből a bórbán- talmakkal küszködő, s az érrendszeri gondokkal veszélyeztetett családtagoknak naponta célszerű elrágcsálniuk 6-8 szemet (nyugtató, étvágyhozó, emésztést javító, vizelethajtó, köhögéscsillapító hatású is.) Borsikafű A kímélő és a diétás ételekre kényszerülőknek borsikafú- vel (csomborddal) célszerű ízesíteniük mindazon ételeiket, amelyekbe rendesen borsot tennének. Ez a növényanyag gyomor- erősítő, étvágyhozó, bélféreg- írtó, felfúvódást gátló hatású, s erélyesen illatos, íze a borséra emlékeztet. A szokásos mennyiségű borsnál nem sokkal többet kell adagolnunk belőle ahhoz, hogy a káposzta, kelkáposzta, karalábé, a páclevek, a húsételek, a mártások, a saláták, savanyúságok kellemesen „borsos ízűek” legyenek. A főtt ételekbe mindenkor a főzés legvégén adagoljuk, mert keserű anyagai (amelyek különben nem károsak) is kioldódhatnak. Önállóan és különféle keverékekben gyógyteákat főzhetünk belőle az orvos tanácsa szerint. Az oldalt összeállította: Gyárfás Katalin
