Észak-Magyarország, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-09 / 264. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Megyei Körkép-----------JEGYZET----------a e&ed — Lévay Györgyi A gyerekek mindig jók, csak elrontjuk, vagy nem értjük meg őket, állítja a közhely. Ennek ellenére vannak nagyon nehezen nevelhető, felnevelhető gyerekek, olyanok, akikkel nehezen boldogul szülő és pedagógus egyaránt. Sokan közülük egészen jó családban születtek, nem ritkán éppen pedagógus családban. Nem bűnöző fiatalokról van szó, „csak" megbízhatatlan, állhatatlan, mindenfajta kötelességet megtagadó, hazudós, lusta gyerekekről. Akiknek semmit sem használ a jó szó, a rábeszélés, még ennyit sem a szigor. Többnyire serdülő, illetőleg kamaszkorban bukik ki a hiba. Akkor, amikor már készülni illik a felnőttségre. Ha máshol nem hát az iskolában. Ekkora már a középiskolában. Tanulni kellene. Ám az ilyenforma gyerek úgy gondolja, teljesen fölösleges újra tanulni a magyart, a matematikát, hiszen ezeket a dolgokat tanulta már egyszer. Es ezzel be is fejezi a középiskolát. Megbukik, aztán ott is hagy csapot-papot, úgy gondolja, megél a saját lábán. A család ekkorra már rendszerint a padlón van. Eltelik a nyár, a szeptember, az október, a gyerek természetesen nem tud megállni a saját lábán. Ekkor szoktak bekövetkezni a csodák. Mind ritkábbá válnak a csavargások, mind gyakoribbakká az otthoni házimunkák. Visszatáncol a bakfis, a kamaszt orrba vágta az élet. A hétpróbás, anyját-apját tönkretévő nagyfiú szép kis virágcsokorral állít haza - a saját születésnapján. Csak néznek rá aggódva: beteg talán. Nyomorgaija egy picit a bokrétát a lakli, aztán odamegy az édesanyjához. Virágot hoztam neked, mert ma van a születésnapom. Hiszen neked köszönhetem... Érted, ugye? Sok családban átkok oldódnak föl ilyenkor ősszel. Nem az évszaknak, hanem a bizonyítványosztás óta eltelt időnek köszönhetően. A következő tanév többnyire már zökkenő- mentes. Valóban kezd felnőni a gyerek. Nem csak a húszéveseké a világ... Nyugdíjasok vetélkedője Miskolc (ÉM - GyK) - Idén nyáron - júliusban - hirdette meg a Társadalmi Egyesülések Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Szövetsége a nyugdíjasok számára a Ki mit tud? vetélkedőt. Az idősebb generációk képviselőinek körében nagy érdeklődést váltott ki e nemes versengés lehetősége. Ennek bizonyítéka, hogy szépszámú jelentkezés érkezett a verseny kiírása után, a megadott határidőre. A négy helyszínen megtartott elődöntőkön az e- gyéni és csoportos zene, a vers- és prózamondás, a színjátszás, valamint a tánc kategóriákban összesen mintegy 380 idős ember vett részt. A döntőben harmincöt műsorszámot tekinthetnek meg az érdeklődők. A nemes versengést november 14-én, délelőtt 10 órától rendezik meg Miskolcon, az Ady Endre Művelődési Házban. Bogácstól Domaházáig, Szerencstől Ormosbányáig a megye több településéről érkeznek a népdalkörök, néptánccsoportok, a színjátszók, valamint az egyéni versenyzők. Természetesen, Miskolcról is több nyugdíjas jutott be a döntőbe, s lép a pódiumra produkciójával. A rendezvényt több szervezet - többek között a megyei és a Miskolc városi Mecénás Alap - támo-' gatja. A döntő nyerteseinek 45 díjat ajánlottak fel a különböző gazdasági egységek, társadalmi szervek, a TESZ központja és megyei tagszervezetei. S hogy mennyire nem csak a húszéveseké a világ, annak ékes bizonyságaként érdemes megemlíteni: a döntőn fellépők átlagéletkora bizony jócskán meghaladja a 60 évet. Éppen ezért nagy csodálattal nézhetjük felkészültségüket, tiszteleghetünk hagyományőrző tevékenységük, valamint tenniakarásuk, fáradhatatlan, Szinte ifjonti lelkesedésük előtt. A nyugdíjasok Ki mit tud vetélkedőjének résztvevői remélik, hogy a szépre vágyó, lelkesítő közönség ott lesz a november 14-i döntőn. 1992. November 9-, Hétfő Mackó az emődi tóban Mezőkövesd (ÉM-Bánhegyi G.) - Talán akad még az olvasók között o- lyan, aki emlékszik az augusztus eleji, mezőkövesdi rendőrök által „elkövetett” nagy fogásra. Akkor ígéret született arra, ha a felszínre kerül még valami a három pisztolyon, meg a nyolc betörésen kívül, akkor arról rögvest beszámolhatunk az olvasóknak. Szám szerint még három pisztoly került a felszínre valamint további húsz betörés. A P. Zoltán, P. János, R. József, B. Jenő, J. István és R. László által fémjelzett törzsgárda igazán kihasználta szabadidejét. A miskolci ÉPFU-tól valamint a kerecsendi tsz- irodából szereztek két pisztolyt. Ez utóbbi esetben egy faliszéfet bontottak ki és vittek haza Szentistvánra, az abban talált 140 ezer forintot elosztották, a Zbrojovka típusú fegyvert eladták egy emődi bűnözőnek, és ha már ott jártak, a mackót besüllyesztették a helyi tóba. Az emődi fegyvertulajt Nógrádban megfogták, hazavitték, és ha már házkutatás, legyen eredmény, előkerült még egy forgótáras pisztoly. Az ÉPFU-s fegyver Mezőkövesden talált első gazdára, onnan tovább passzolódott Sajószentpéterre, onnan meg a rendőrségre. P.-ék alig fél év alatt az eddigi adatok szerint 28 betörést követtek el, de a Sokak számára igen csábítóak a pisztolyok Fotó: Laczó József bűncselekmények száma a járulékos esetek (lőfegyverrel való visszaélés, orgazdaság) miatt körülbelül ötven bűncselekmény a végszámla. A betörőcsoport nem volt válogatós: nem csak Miskolctól Kerecsendig terjedt a vadászterület, de a zsákmányszag egészen Pest és Békés megyéig is elcsalogatta őket. Előszeretettel alkalmazták a falbontásos betöréseket, a lemez- és páncélszekrénybontásokat, a tsz-irodák éjjeli felkeresését. A műszaki cikkeket pénzzé tették és az egyéb helyeken talált készpénzekkel együtt kikapcsolódásra fordították. Példának okáért játékszenvedély kielégítésére, de ezek a nyeróautomaták úgy vannak beállítva, hogy ne az ügyfél legyen az, aki végül jobban jár. E- zen annyira feldühödtek, hogy egy különösen nagy leégés űtán éjjel visszatértek a mezőkövesdi Calypso bárba, és feltörték mind a kilenc játékautomatát, és a 140 ezer forintnyi fémpénzzel újólag szerencsét próbáltak. Néha újításképpen betörtek egy-két magánházba, magukhoz szólítva némi aranyékszert, amely mezőkeresztesi értékesítést követően orgazdái segédlettel került terítésre többek között Miskolcon. Fél év alatt a hattagú csapat összesen mintegy kétmillió forinttal lett gazdagabb. A készpénz már soha nem lesz meg, a műszaki cikkek nagy része már a rendőrség birtokában, a vizsgálat lezáródóban. Ez utóbbinak aligha örül az a húsz betörő, orgazda és lőfegyverrel visszaélő, aki belekeveredett a képbe. Kulákkatonák 4. Büntetésből szénbányába Dr. Csonkaréti Károly Sorállományú munkaszolgálatosokat először 1953 október végén szereltek le. Ekkor mintegy öt és félezret bocsátottak el. Közülük azonban soknak már nem volt otthona: szüleiket kitelepítették, börtönbe csukták... De még mindig visszamaradtak hétezren, a- kikhez december 4-én és 5-én behívtak újabb 670 „c” osztályozását. Azért nem többet, mert nem találtak több sorköteles politikailag megbízhatatlant. Mert sokuknak sikerült eltűnniük a hatóságok szeme elől. Lakhelyet változtattak, ahol ügyesen költött önéletrajzokkal beleolvadtak a „szocializmust építők” szürke tömegébe. Legközelebb még 1954. november 11-16 között hívtak be kb. 700 sorkötelest. Ez volt az utolsó munkaszolgálatos behívás. Összesen tehát 16 236 főre rúgott a Rákosi-rendszerben politikai okból munkaszolgálatra vittek száma. A munkaszolgálatosokat -, miután a laktanyaépítkezések nagyjából befejeződtek -, 1954 őszétől kezdték szénbányákba vinni. „1954. december 4- én áthelyeztek Miskolcra, a pf. 3210- hez -, írja Nagy Lajos. - Megtudtuk, hogy szénbányába kerülünk. Én az Edelényi III. aknába mentem. Reggel 4-kor keltünk, 6 órára érkeztünk a bányába, váltásra. Végtelenül egészségtelen, büdös, sáros, patkányokkal teli bánya volt. Jöttek oda civilek a Nyírségből, de egy sem maradt ott. Minket meg sem kérdeztek. Csak az maradhatott fenn a szállításnál, akinek szemüvege volt. Én a 8-as és a 13-as vájaton dolgoztam. Térdelve és ülve kellett két karolással a csillébe lapátolni a szenet. Volt nap, hogy 120-150 mázsa szenet is termeltünk... Itt is rengeteget szenvedtünk a hidegtől, különösen, amikor teherautókon szállítottak a bányába és vissza...” A szénbányát azonban nem mindenki bírta. Sem fizikailag, sem lelkileg. „...Komlón, a Kossuth-akna 7. szintjén dolgoztam -, idézi fel a múltat Jeszenszky Miklós. - Táborunk a Kö- könyösön volt. Az embertelen körülmények miatt mindent megpróbáltam, hogy napszintes legyek; ez az orvosi vizsgálat alapján sikerült. De nem csupán nekem. Ezt parancsnokaink megsokallták és egy politikai őrnagy lejött Budapestről. Az ezt követő orvosi látszatvizsgálat mindnyájunkat alkalmasnak talált bányamunkára. Tizenegyen azonban megtagadtuk a leszállást. Nyílt zendülés és parancsmegtagadás vádjával a pécsi megyei börtönbe kerültünk, mindenki külön, másmás cellába. Ez 1955. augusztus 16-án történt. Hozzávetőleg húsz-egyné- hány vaságy volt a cellámban, és ehhez hatvannál többen voltunk. Ott tanultam meg igazán, hogy milyen Rákosi igazságszolgáltatása, aki szegény édesanyámat másfél évre internálta az akkori Buda-déli internálótáborba... Egy ízben, amikor a sétán beszélgetésen kaptak, órákig kellett az udvaron, már nem először orrommal a papírlapot a falon tartanom. Kezek hátul, cipőorr a falnál. Sajnos, a papír leesett... Úgy vittek be a végén, jobb térdben porcleválással. Huszonegy napi előzetes letartóztatás után kétnapos hadbírósági tárgyaláson, a pécsi Honvéd Kórház orvosainak szakvéleménye alapján (utólag is köszönet érte nekik), mindannyiunkat felmentettek...” „Elbúsulunk a múlt felett” A fiúk azonban nem hagyták el magukat. Tudták, hogy túl kell élniük mindezeket, meg kell érniük a kommunizmus bukását. Volt, aki rajzolt, más verseket írt a pihenésre szolgáló időt megrabolva. Keller Antal alábbi strófái Tatabányán, 1954. február 8-án születtek, elképzelve, ilyen lesz, „Majd ha emlékezünk”: „Fáradt öregek puha karosszékben ülünk majd, és lelkünk elmereng. Szemünk előtt peregnek az évek, s elbúsulunk a múlt felett. Mikor ott lent bányászlámpa villant görnyedő stompfok végtelen során, orrunkba mart szén- és kibli-illat bukdácsolva telt csillék nyomán. Homlokunkról csörgött a veríték, tüdőnkbe kapkodva jött a levegő, agyunkba félelem rágta be a fészkét, csontjainkban fölforrt a velő. Mint a máglya, úgy lobogott bennünk elszánt dac és vérző gyűlölet a hajcsárok ellen, kik nem hagytak pihennünk, legszebb perceinket ölve meg. Még most is éget, izzít ez a láng. A lapátnyél markunkon sajog, zuhogó víz hátunkon végigszánt, ha az emlékezés fólragyog.” Az 1954. év közepére a munkaszolgálatosok már mind szénbányákba kerültek s az 1. Építő Dandár átalakult Központi Bányászcsoporttá, amelynek parancsnokává Maiéter Pál ezredest nevezték ki. Az 1956-ban, az akkori miniszterelnök, Hegedűs András, a katonai munkaszolgálattal kapcsolatban kedvezőtlen nemzetközi visszhangtól tartott. Evvel párhuzamosan, 1956 szeptemberében, a néphadsereg vezetése is megállapította, hogy az alakulat „működtetése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a kényszermunka, vagy másként kötelező munka tárgyában készített egyezménnyel ellentétben áll.” Továbbá működése „az Alkotmányban foglalt hadkötelezettséget olyan tágan értelmezi, mely nem egyeztethető össze a szocialista törvényesség követelményeivel.” E nyilvánvaló jogsértés miatt javasolták a katonai munkaszolgálat megszüntetését. Az események azonban 1956 őszén rohamosan felgyorsultak és október 23-án kirobbant a forradalom. A munkaszolgálatos alakulatok önmagukat oszlatták fel, otthagyták tisztjeiket és a fiúk hazamentek. A munkaszolgálatot hivatalosan egy 1956. december 18-án kiadott minisztertanácsi rendelet szüntette meg. Epilógus Befejezésül: 1956-ban a Hegedűs András-féle kormány ráébredt arra, hogy a katonai behívóval elrendelt munkaszolgálat egyenlő a kényszer- munkával. Törvénysértő és jogtalan különösen akkor, ha politikai okból történt. Ha pedig ez így van, márpedig így van, amihez nem férhet kétség, akkor a mai kormányzat miért nem vette fel a Rákosi-féle munkaszolgálatosokat az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvénybe legalább egy eszmei kárpótlás, egy bocsánatkérés, egy erkölcsi rehabilitáció erejéig? Hol és meddig késik még az igazságosztás? Meddig aluszol még, Justitia? Bírságtömböt loptak Miskolc (ÉM) - Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Borsod megyei Felügyelősége közli, hogy munkatársuktól, Szabó László munkavédelmi és munkaügyi felügyelőtől ellopták arcképes felügyelői igazolványát, melynek sorszáma: 037. Ugyancsak elveszett a felügyelő helyszíni bírságtömbje is, melynek tömbszáma: 000948, lapszáma: 000025. Az okmányok visszaélésre adnak alkalmat, ezért kérik a munkáltatók és munkavállalók fokozottabb figyelmét. Pénzügyi ellenőrzések Putnokon Putnok (ÉM - UJ) - A városi in: tézmények gazdálkodásának felülvizsgálatára önálló belső ellenőrt alkalmaz Putnok önkormányzati hivatala. Bár az idei ellenőrzések során súlyosabb hiányosságokat nem tapasztaltak, ám az intézmények növekvő száma mindenképpen szükségessé teszi egy szakember munkába állítását. Október elejétől megalapították például a putnoki távhőszolgálta- tó-üzemet, s a város tervei között szerepel egy úgynevezett Szociális Diszkont Áruház megnyitása, amelynek üzemeltetése már vállalkozásnak minősül, s nem nélkülözhető e tevékenység folyamatos felülvizsgálata. Idén a putnoki Serényi László Általános Iskolában valamint a városi sportegyesületben járt a városi önkormányzat ellenőri csoportja. A munkájuk eredményeiről, következtetéseiről készített tájékoztatóban többek között megjegyzik, hogy az új számviteli törvény szükségessé tette a korábbi számlarendek átdolgozását és a változó jogszabályok alkalmazását. A törvény január l-étől hatályos, ám alkalmazásával kapcsolatos tanfolyamot csak április végén indított a Tákisz. Az intézményekben ezt követően zárhatták le a könyveléseket, s ez az oka a késedelmeknek. Ugyanakkor a féléves beszámolók elkészítése is több időt és munkát igényelt, mint az előző esztendőben. Emelkedik a térítési díj Miskolc (ÉM)-Szeptember l-étől érvényes az egészségügyi gyermekotthonokra vonatkozó kormányrendelet, amelynek alapján a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Közgyűlése módosította a boldogkőváraljai otthonban fizetendő térítési díjakat. A módosítás sajnos most is a díj emelését jelenti. Az eddigi 2600 forint helyett 4950 forintot kell fizetni a Boldogkőváralján elhelyezett gyermekek szüleinek, természetesen havonta. Ez az összeg - a kormányrendelet vonatkozó paragrafusának előírása szerint - azonos a családi pótlék jelenlegi legmagasabb összegével. Hiányos biztosítások Budapest (MTI)- A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség tapasztalatai szerint egyre gyakoribb, hogy a társasházakra, családi házakra, nyaralókra és lakásokra kötött biztosítások különböző okmányait - szerződéseket, kötvényeket - hiányosan töltik ki a biztosítók. Ez sok gondot okoz a kárigények érvényesítésénél. A főfelügyelőség felhívja a biztosítottak figyelmét, hogy ellenőrizzék biztosítási okmányaikat. Legfontosabb, hogy a papírokon feltüntetett alapterület ne legyen kisebb mint a valóságban, mert ez a kárkifizetéskor „alulbiztosításnak” minősül, és kevesebb lesz a kártérítés. Lényeges az is, hogy a „kockázatviselés helye” című rovat minden esetben ki legyen töltve, akkor is, ha az ingatlan címe nem azonos a biztosított lakcímével. Közgyűlés Miskolc (ÉM) - A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége B.-A.-Z. megyei szervezete 1992. november 12-én, csütörtökön 10 órakor közgyűlést tart Miskolcon, a Kassa út 86. szám alatti Időskorúak Klubjában. A közgyűlésre a szervezet vezetősége szeretettel hívja és várja tagjait, függetlenül attól, hogy a helyi szervezet vagy a budapesti központ által kiállított igazolvánnyal rendelkeznek. I lívják és várják azokat a volt hadifoglyokat, hozzátartozókat, szimpatizánsokat is, akik még nein tagjai a szervezetnek, de egyetértenek céljaival és segíteni kívánják munkáját. Tagságuk, pártoló tagságuk rendezése érdekében a szövetség munkatársai a gyűlés helyén és napján már 9 órakor a jelentkezők rendelkezésére állnak.
