Észak-Magyarország, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1992. November 5., Csütörtök A vágy villamosa Miskolc új színfolttal gazdagodott. A nehézkes, zörgő, kiöregedett és ki tudja hányszor felújított villamosok helyett tetszetős, kényelmes és úrban is impozáns Tátra-kocsik róják a Tiszaitól a Vas­gyárig pályájukat, darabonként 200 000 dollárért. Elégedettek is lennénk, ha ismernénk a városatyák terveit. Mármint azt, hogy a Bulgárföld, a Kilián- lakótelep és a diósgyőri városközpont lakói mikor élvezhetik e korszerűnek mondható tömegközle­kedési eszköz előnyeit? Jó lenne magyarázatot kapni arra, hogy miért csak a 2-es vonalán járnak a Tátrák, ott, ahol 11 autóbuszjárat közül válogat­hatnak az utazók. Tudjuk, hallottunk róla, hogy a zártpályás vonal- szakasz elöregedett. Tovább hagyják öregedni? De hiszen korszerűtlen volt az a pályaszakasz is, ahol most vágyaink villamosa közlekedik. Jó lenne azt is tudni, hogy milyen utasszámmal köz­lekednek a Tátrák az Újgyőri-főtértől a Vasgyárig és milyennel az 1-es, 101-es, 101/B-s és a 14-es járatok onnan, ahol a lakosság létszáma teteme­sebb? Ha már kiestünk a városatyák kegyeiből, legalább az 1-es villamos vonalán sűrítenék a jára­tokat, javítanák lépésről lépésre az elöregedett pályatestet. Örülnénk, ha végre érezhetnénk, hogy az itt élő ezrek is a városhoz tartoznak. Illés Endre Miskolc Finn példa Északi rokonaink rádiójelentése szerint, a finn kormány az állami költségvetés hiányának csökkentése érdekében kötelező adókölcsön beve­zetéséről döntött. Az adó a jövedelem mértékében progresszív, s azt a befizetés után két évvel az ál­lam visszatéríti. A magyar állam a kétkulcsos ÁFA bevezetésével próbálja a költségvetési hiányt pó­tolni, ami az ország valamennyi lakosát érinti, mivel e döntés áremelést von maga után. Olvasom, hogy a létminimum alatt élők köréből ennek okán többen, tömeges éhségsztrájkot kezdeményeztek. Tanulhatnánk északi rokonainktól... Török Géza Miskolc Ufójáték Ufókról kaptunk hírt a közelmúlt napokban a miskolci Bertalan utcából. Egy kedves olvasónk szíves invitálására ki is mentünk a helyszínre, hogy megörökítsük a látványt. Nos, valóban eqy jelenségről van szó, amit azonban nem a foldonkívüliek, hanem játékos kedvű fiatalok produkáltak, s produkálnak. Motoros bravúr­okhoz nem férhet kétség, s a játszótér is kibír­ta mutatványukat. Csak eszükbe ne jusson az országúton fitogtatni tudományukat. Az a játék már véresen komolyra foraulhat. — Szerkesztői üzenetek — Nagy Imréné, Tiszaújvúros: Sajnos a dolgozók munkabérét sem tudja egyelőre kifizetni a csődeljárás alatt álló vállalat, ahol körülbelül három hete beindult a munka. Remélhetőleg rövidesen lesz annyi pénzük, hogy legelőször is a gyesen, gyeden lévőkkel rendezik a tartozást. Ha nem is a közeli napokban, de e hónapban. • Varga Lajosné, Miskolc: Elismerő sorait az aláb­biakban közöljük:,,Dicsé reles a Miskolci Földhi­vatal kárpótlási ügyekkel foglalkozó csoportjának (18-as szoba) munkája. Szinte lehetetlenre vál­lalkoztak, amikor pár hónappal ezelőtt kárpótlási ügyemben felkerestem őket. Csekély és ráadásul bizonytalan információkkal rendelkeztem, s beval­lom, magam sem hittem, hogy bármi is előkerülhet a megporosodott hatalmas iratanyagból. Az ott dolgozók - köztük is Gecse Péterné főelőadó - kitartásának, állhatatosságának, jóindulatának köszönhetően benyújthattam kárpótlási kérel­memet. Segltőkészségüket hálásan köszönöm." Tanmese helyett, igaz történet A kontraszelekció utóhatásai Valamikor, a hatvanas évek elején, kiváló ajánlólevelek alapján a szülők Budapesten élték egyetemista éveiket. Amikor végeztek, ment minden a ma­ga útján. Az apukák és anyukák káder- lapja alapján megvblt az állásuk, mely befolyásolta lakáshoz jutásukat is. S amikor megszületett szép csemetéjük, már a bölcsődében eldöntötték: építészmérnök lesz a gyerek. Már az általános iskola felső tagoza­tában komoly nehézségei támadtak a nebulónak, mert a matematika, fizika, kémia igencsak nehezen ment. Vala­hogy azért elvégezte a nyolc osztályt, majd az apuka közbenjárására az egyik ipari szakközépiskola padjait koptatta tovább. Érdekes lehetett ott a tanítás, mert a négy esztendő alatt egyetlenegyszer sem felelt szóban. Közben a szülők anyagi okok miatt - ahogy mondani szokás falból - elvál­tak és az Állambácsitól kapták az egyedülnevelő státus után a kedvez­ményeket. A gyereknek pedig kiadták a jelszót, egyetemre megy. Jelentke­zett is az istenadta, de az érettségi dol­gozatírásnál derült ki, annyira gyengécske, hogy a BME-en látni sem kívánják a szóbeli felvételin. A kö­vetkező évben az egyik budapesti fő­iskolára pályázott, de protekcióval sem sikerült a minimális pontszámot elérnie. Ekkor jött a nagyágyú. Min­den összeköttetést latba vetettek az elvált szülők és láss csodát, a fő­iskolán elégtelen pontszám elegendő volt egy vidéki egyetemre. Most ott élvezi, egyelőre az elsőéves gólyák státuszát, de már azon töri a fejét a család, milyen mondvacsinált anyagi- helyzet-romlást kreáljanak, hogy a tandíjmentességet megkapják, vagy legalábbis mérsékeljék a díjat. Nagyon merem remélni, hogy Miskol­con nincsenek ilyen sok irányból ide­támogatott, kontraszelektált hall­gatók. S ha netán mégis akadnának, akkor fogják be a tanulás jármába őket, a kedvezményeket pedig kizá­rólag az APEH igazolására szavazzák meg. Mert nem mindegy, hogy az egyedülálló szülő 20 ezer bruttót keres több gyerekkel, vagy 80-100 ezret egyetlen eggyel. A kedvezményeket, az ösztöndíjakat a tudás és rászorult­ság függvényében adják. Legyenek e sorok kiáltások, a minőség érdekében. Mert ügyszeretet­től átitatott, állhatatos értelmiségre van szüksége az országnak, hogy ebből a kátyúból kilábaljon. Lehet, hogy én nem élem meg az ország gaz­dasági felemelkedését, mert 70 év fe­lett, már minden nap ajándék. De amíg élek és a pedagógusszívem dobog har­colok, ha másként nem, hát e sorokkal az igazságtalanság, a kontraszelekció ellen. Mindannyiunk érdekében. Varga László ny. tanár Felhívás Mikulás-napi ajándékozásra Mi, - a Gyermekbarát Társaság, a Gyermeklánc Szolgálat, aTANTUSZ szerkesztősége és a „Vöröskereszt az ifjúságért” Alapítvány - úgy látjuk, hogy a jelenlegi létviszonyok, a csalá­dok egyre romló életkörülménye nem teszi lehetővé, hogy hazánkban min­den gyermek Mikuláskor és kará­csonykor személyes ajándékot kap­jon. Ezért fordulunk most minden se­gíteni tudó és akaró jóérzésű, gyer­mekszerető és gyermekbarát fiatal­hoz, felnőtthöz- és közösségeikhez -, valamint gazdasági, társadalmi szer­vezethez intézményhez - kapjon min­den gyermek ajándékot 1992. decem­ber 6-án. Javasoljuk: —. karitatív tevékenységet ellátó, va­lamint vöröskeresztes ifjúsági és fel­nőtt csoportoknak, szervezeteknek, mozgalmaknak, valamint cserkész-, úttörő- és más szövetségeknek, hogy csatlakozási szándékuk jelzése mel­lett, december 6-át megelőzően gyűjt­senek jó állapotú játékokat, ajándékozható tárgyakat.- támogatást és személyes közre­működést vállaló felnőtteknek (mű­vészek és művészeti műhelyek, közé­leti személyiségek és magánszemé­lyek, gazdasági szervezetek és tár­saságok), hogy anyagi-tárgyi, pénzbe­li és erkölcsi támogatásukkal csat­lakozzanak a felhívásunkhoz.- a családsegítő központoknak, hogy az arra rászoruló gyerekek meg­hívásával, mozgósításával nyújtsanak segítséget.- a nevelőotthonoknak, gyermek- művelődési intézményeknek, műve­lődési házaknak, gyermekkönyvtárak­nak, szabadidőközpontoknak, műve­lődési egyesületeknek és kluboknak, hogy szervezzenek térítésmentes ren­dezvényt, ún. „ajándékprogramot”, segélykoncertet vagy előadást a gyer­mekeknek, a gyermekekért. Csatlakozási szándékukat a Tantusz Szerkesztőség 1502. Budapest, 112. Pf. 50. postacímére jelezhetik novem­ber 15-ig. A pénzbeli felajánlás felad­ható, illetve átutalható a Magyar Mikulás Alapítvány AGROBANK Rt. 219-93552/753-50061 számlájára Mi­kulás-napi ajándék '92 megjegyzéssel. (A beérkezett támogatásokról, azok felhasználásáról az alapítvány tájé­koztatja az adományozókat.) Tárgy­beli és helyi pénzügyi felajánlások ügyében érdeklődni lehet a Magyar Vöröskereszt városi vezetőségeinél és a Magyar Vöröskereszt Ifjúsági Szol­gálatánál. (Bp. V. kér. Arany J. u. 31. Tel.: (1) 13-13-950). Számítunk min­denki támogatására és összefogására- a gyermekekért! Idősek ünnepe Szirmabesenyőn Mindig megható érzés ünnepeknek lenni, s mi ezt a helyi önkormányzat jóvoltából évről évre átélhetjük. A ^mostani találkozó is örökké em­lékezetes marad a számunkra. Az idei rendezvényen színvonalas műsorral szórakoztattak bennünket a miskolci színészek, majd óvodások, iskolások verssel, dallal, tánccal, s virágcsokor­ral szereztek valamennyiünknek boldog perceket. Kedves előadásukat bizony nem lehetett könnyek nélkül végighallgatni. Dr. Szakos Judit jegy­zőnk köszöntőjében szólt a múltról és a jelenről, arról, hogy nagyon sok megbecsülést érdemel nehéz életútjá- ért az idős korosztály. Arról biztosította a megjelenteket, hogy az önkormányzati segélyke­retből ezután is igyekeznek támogatni a rászorultakat. Kedves színfoltja volt a ren­dezvénynek, amikor településünk pol­gármestere csokorral, ajándékkal, szép szavakkal köszöntötte Szir- mabesenyő legidősebb emberét. Boldogok voltunk ezen a napon. Jókedvünket csak fokozta a népdalkor hangulatos előadása. Az estébe nyúló találkozó önfeledt nótázgatússal ért véget. Köszönjük a szervezőknek, a rendezőknek a törődést, a gondos­kodást, a figyelmet. Pechnyik Miklós Szinnabescnyő Miskolci Dunaszaurusz Berzék büszkeségei Október 23-án új iskolát avatott Ber­zék. A szépen felszerelt, impozáns lé­tesítmény mellett elkészült az új óvo­da is, melyet a régi iskolából alakítot­tak át. A használt bútorokat a szülők segítségével átfestették, felújították, kedvessé, színessé varázsolták. Mind­ezekkel egyidőben napközis konyhát is berendeztek, ahol a gyermekeken kívül az idősek részére is étkezést biz­tosítanak. Az épületegyüttes átadására szívet gyönyörködtető ünnepség kere­tében került sor. Binder Ivánná Berzék Miközben a hírközlési eszközök nap mint nap a Duna eltereléséről beszél­nek ( ami persze nem baj), Miskolcon, az így is már „Chichagónak”, vagy nemes egyszerűséggel modern nyo­mornegyednek nevezeti Avasalján, a hejőcsabai elágazásnál elkészült a miskolci Dunaszaurusz. Ezzel gálád módon letarolták az emberek belee­gyezése nélkül azt a kis zöld területet, amelyet inkább védeni kellett volna, nem pedig elhallgatni az ellene készülő támadást. A kis földnyelv helyén kinőtt létesítményt aztán lát­ványos ünnepség keretében nyitották meg. A győzelemtől ittas technok­raták vérfürdőt rendeztek egy bikasütés képében, mondván: újra le­győzte az ember a természetet. Ez szégyen. Főként, hogy az igen- tiszteit zöldek ezt karbatett kézzel nézték, pedig az M-3-as bejáratánál ott áll a régi benzinkút, elhagyatva. Ha már benzinkutat épített a város, meg kellett volna gondolni, hogy hova teszik azt. Tímár József Miskolc Cikkünkre válaszolták Együttérzéssel olvastuk az ÉM októ­ber 28-i számában a Nyelvtudás nél­kül címmel közzétett olvasói levelet. A többféle szakképesítéssel rendel­kező munkanélküli asszony sorsában osztozva, segítséget ajánlunk fel. Meghívjuk intenzív nyelvtanfolya­munkra, hogy kezdő vagy középhal­adó szinten tanuljon angolul. Elfér a többiek között, nem kell tandíjat fizetnie. Egyben ahhoz is lehetőséget nyújtunk, hogy a Bölcsész Egyesület jelenlegi nyelvoktatását igénybe ve­gye, s megszerezze mielőbb a várva várt középfokú nyelvvizsgát. Talán érdekli az Észak-Magyarország olvasóit, hogy a Miskolci Bölcsész Egyesület felismerve a nemzetközi és országos igényt, oktatását nyelvekre alapozta. 22 féle nyelven tanít 80 nyelvtanár az egyesület oktatásán. Mi­kor a Dimag Rt. jószándékából és a „Párlházat a Bölcsészeinek” népmoz­galom inspirálására az Árnyaskertben helyet kaptunk az oktatás céljára, a Dimag Rt. vezetése a lakbér bizonyos százalékát nem pénzben hanem nyelv- oktatásban kérte. Dr. Almássy József vezérigazgató-helyettes levelére hi­vatkozunk, aki közölte egyesületünk­kel, hogy a szerződésben rögzített 40 fő helyett 350 dolgozó jelentkezett nyelvtanfolyamra. Mi is segítünk raj­tuk és senkit sem fosztunk meg a ta­nulás lehetőségétől. A nyelvtanulás több, mint oktatásügy. A nemzet előrelépésének belső kulcs­kérdése. Az egyesület szeretne a kö­zös terheken emberbaráti módon osz­tozni. Miskolci Bölcsész Egyesület Társukat visszavárják Tisztelt új ebtulajdonos! Ez év július 28-tól ön is gazdi lett, mi­után kis zsemleszínű palotapincsi ku­tyánkat eltulajdonította Pecér-völgyi telkünkről. Ily egyszerű, de korántsem nagyszerű módon sikerült szert tennie egy kedves jószágra. Megjegyzem, hogy az állatvédő egyesülettől ingyen is kaphatott volna igényének megfele­lő kutyát, s nein kellene vállalnia az eltulajdonítással járó rizikót. „Köszönöm”, amiért két kiskorú gyer­mek (9 és 11 évesek) nyarát így el­szomorította, akik azóta más szemmel néznek a felnőttekre. Nem csoda, hiszen elszakították tőlük kedven­cüket, akit családtagnak tekintettek. Mit várjanak ezután a felnőttektől, hogyan bízzanak az emberekben? Nagy bánatot okozott a gyermekek­nek, akik még most is bizakodnak ab­ban, hogy egy napon előkerül kisku­tyájuk. Féltve őrzik játékát, pórázát és kis edénykéjét, amit a mai napig nem hagynak eltenni a helyéről. Üzenem Önnek, ha az eboltási lapra szüksége van, csak egész nyugodtan jöjjön el, hiszen tudja, hogy hová kell bekopog­nia. Kassai Lászlóné Miskolc Jogsegélyszolgálat Ma, november 5-én, csütörtökön dél­után 4-6 óra között jogsegélyszolgála­tot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágo­sítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd. A művelődés háza Kommentár nélkül... Fotók: Fojtón László

Next

/
Thumbnails
Contents