Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-12 / 216. szám

1992. Szeptember 12., Szombat Közlekedés ESZAK-Magyarország 7 A jövő járműve Miskolc (ÉM-NJ) - Ez a felvétel nem Hollandiában, nem Fran­ciaországban, de még csak nem is Kínában készült, hanem itthon, pontosabban szólva Miskol- con.Valószínű, hogy egyre kevés­bé fogunk meghökkenni azon, ha az emberek nemsokára kerék­páron járnak majd munkába a közeli üzemekbe, hiszen erre nincs súlyadó kötelező biztosítás, casco, növekvő benzinár kivetve, nem kell ezreket, tízezreket köl­teni alkatrészekre.Elegendő ha bírjuk szuflával. Másrészt'a le­vegő is tisztább lesz körülöttünk. Végre. Ennyi jóért cserébe elég lesz lemondani az autóról. Sokan tudják már, hogy megéri, másrészt meg nincs is más választásunk. Fotók: Farkos Maya Kerékpáros rendőrök így adjuk el autónkat És amikor ellopták a kerekeit, mennyi utánjárással sikerült csak újakat szerezni! Nem elég, hogy kellett bele a benzin, az olaj, olykor mosatni is elvittük! No és az a rengeteg kiadás: a teflon- adalék, az új rendszám, a zöld­kártya! Pfuj, hát kell ez egy nor­mális embernek? Ha már így utálni kezdtük a kis aranyost, vigyük ki a szabadpi­acra. Ott aztán megkapja a magáét! Mert szocreál, erköl­csileg elavult, elszállt fölötte az idő. Áll a nyugati csodák között, szidják, ócsárolják. Nem haszon­talan az a pár óra az autópiacon, mert meggyőződhetünk: dön­tésünk helyes, meg kell szabadul­ni tőle. Amikor lelkiekben így meg­erősödtünk, vigyük el egy tá­volabbi helység becsületesnek tu­dott autókereskedőjéhez, s bízzuk gondjaira.­Ha elkelt a kocsi, illik egy ceremónia-mentes, egyszerű ha- frltti tort ülni fölötte. De hölgyek, vigyázat, sírni tilos! Elvégre csak egy négykerekűtől búcsúzunk... M.Szabő Zsuzsa Tokai (ÉM) - A helyi köz­lekedésben mind gyakrabban feltűnő kétkerekú'ekkel a rend­őrség is rendelkezik. Mint az ismeri, sokszor csupán ezek a járművek alkalmasak bizonyos feladatok elvégzésé­re.Ezért is kerültek újra a rend­őrséghez is használatra a derék kerékpárok. Képünk a kétke­rekűek átadásakorkészült Tokaj­ban. Ha a család határozott, akkor ad­juk el a kocsit. Vigyázat! Igaz, hogy csak egy géppel működő jár­mű, de sokkal nehezebb megválni tőle, mint mondjuk egy tv-től, hűtőtől. Mert az autóhoz családi emlékek fűződnek, gazdái - belátják, vagy nem - kötődést éreznek iránta, így aztán nem egyszerű dolog eltépni a szálakat. Ezért a legfontosabb teendőnk, hogy alakítsunk ki magunkban egy úgynevezett „negatív ráhan­golódást”, vagy egyszerűen: utáljuk meg! Felejtsük el, hogy szép a színe, hogy keveset fogyasztott, hogy kicsi volt a súlyadója, a kötelező biztosítása. Szedjük elő a járgány negatív tulajdonságait. Milyen nevetséges volt, amikor az a „dög” (helyes, ha neve helyett ezentúl így szólítjuk) lerobbant az országúton és egy Trabant vontat­ta el a szerelőhöz. Vagy amikor el­szállt a gyújtása és zuhogó esőben kellett lelket leheltetni bele. Vezetés ködben, sötétben Miskolc (ÉM-NJ)-Itt van az ősz és mostantól fél éven át sokat vezetnek az autósok ködben, sötétben. Nem kell sokat ma­gyarázni, hogy az ilyen vezetés mennyire igényire veszi a jár­művezető biológiai és fizikai tel­jesítőképességét. Azt sem, hogy ilyenkor a nappalinál jóval kevesebb a környezeti informá­ció, s ez a kevesebb is csak ritkán érzékelhető, észlelhető kifogásta­lanul... Mégis meglepően sok jár­művezető érzi úgy, hogy bizton­ságérzete jóval nagyobb, mint a nappali vezetés során. Jelentős számban ugyanis nem ismerik az éjszakai látás korlátáit, azt, hogy például a látóképességünk éjszaka a nappalinak csak az egyharmadát éri el: s hogy az erősen lecsökkent kontraszthatás miatt a nappalinál általában nagyobbra szabott sebességgel tulajdonképpen va­kon vezetnek. A nappal oly fontos színkontraszt megszűnése rendkívül jelentős az éjszakai látásban. A sötétedéssel a vezető színlátása egyre csökken. Ahogy a színek helyébe szinte kizárólagosan a világos-sötét kontrasztok lépnek, úgy lesz eSyre inkább- igénybe véve a vezető úgynevezett éleslátása. A szem erőltetése azonban csak bi­zonyos határokig lehetséges, azon bt! nem tudja pótolni az éleslátás a színkontrasztok hiányát. Kevesen tudják, hogy éjszaka a szem jóval lassabban tud csak átállni a közellátásról a távollátás­ra. Azaz, ha valaki például lenéz a szerelvényfalra, a sebességmérő órára, majd ismét előreveti tekin­tetét az útra, nehezebben áll be egyik távolságról a másikra, hiányzik a nappali beállás gyor­sasága. Amíg a nappali váltás 0,15-2,0 másodperc alatt lehet­séges (tárgytól és távolságtól füg­gően), addig éjszaka ez az átállási idő akár 3 másodpercre is meg­nőhet... Éjszaka a vezetés során bármikor ki van téve a volán mellett ülő an­nak is, hogy a szembejövők lám­páiból túl nagy intenzívitású fény jut a szemébe, ennek a leve- zetődéséhez is három másod­percre van szükség! A szem csak ezután tud ismét megfelelő képeket produkálni. Éjszaka a látómező erősen korlá­tozott különben is, hiszen csak ar­ra terjed ki, amit a fényszóró megvilágít: ami ezen kívül esik - legyen az akár útburkolati jel, akár jelzőtábla, stb. nem jelent infor­mációt a vezetőnek. A tárgyak, úti akadályok körvo­nala közismerten kévésé éles, tehát szinte „szabály”, hogy min­den távolabbinak tűnik, mint amennyire a valóságban van. Ez a kevés információtól támogatott távolságbecslést (s persze, a hoz­záigazított sebességbecslést is!) meghamisítja. Némi megvilágítás - természetes vagy mesterséges fény - még a ki­halt országúton is van, ennek a méréke a környezettől és az idő­járási körülményektől függ. Nem mindegy tehát az sem, hogy vak­sötét, felhős éjszakában vezetünk, vagy csillagos, holdfényes éjjelen. Ezek már olyan látási különb­ségeket jelentenek, amelyek be­folyásolják a sebességet. Fotó: Loczó József A gyorshajtó lelke Miskolc (ÉM-M.Sz.Zs.) - Ismert, hogy a közlekedési balesetek több ségél a sebesség helytelen megválasztása, döntően a gyors­hajtás okozza. Éppen ezért- nagyon tanulságos a Közlekedéstudományi Intézet Közelekedéspszicológai irodá­jának kutatási jelentése, amely­ből a gyorshajtó lélekrajza tárul elénk. Annyit érdemes előrebocsájtani, hogy a pszichológusok névtelenül beküldött kérdőívek alapján készítették elemzésüket, ezért az őszintének, hitelesnek tekinthető. Még egy megdöbbentő adat: a nagyteljesítményű autók vezető­inek 38 százaléka 140 kilo- méter/óra, 17 százalékuk pedig 160 kilométer/óra sebességnél is gyorsabban száguldozik az autópályákon. Összességében 93 százalékuk hajt gyorsan. Következzék tehát a gyorshajtó jellemzése. Harminc évesnél fiatalabb férfi, aki egy 1500 köbcentiméternél nagyobb hengerűrtartalmú autó­ban ül. Túlbecsüli saját veze­tői ügyességét, s annak elle­nére, hogy nem törődik a veszé­lyekkel, nagy biztonságban érzi magát. Sőt: még élvezi is a száguldást. Azt vallja: „A jó vezető megengedheti magának, hogy túl­lépje az engedélyezett sebességet, így autózni élvezetes.”. Lazán kezeli a közlekedési szabályokat, nem kapcsolja be a biztonsági övét és lélekben elutasítja az érvényes sebességhatárokat. A közmondással ellentétben úgy hiszi: ha gyorsan jár, hamarabb odaér. Röviden: az önismeret és veszély- érzet hiánya, a nemtörődömség jellemzi képzeletbeli személyün­ket. Ismerős, ugye? A pszichológusok tovább mentek a jellemzésnél, arra is választ ke­restek, melyek a gyorshajtók „el­lenszerei”. Kiderült, hogy a gyors­hajtás nyílt ellenőrzése, a sebe sségei lenőrző rendszerek jól látható helyen való telepítése je­lentheti számukra a féket. Sokan előnyben részesítették közülük az automatikus se- bességellenórző rendszerek te­lepítését. Kicsit meglepő, de jó érzés az újságíró számára: ránk is számí­tanak abban, hogy leírjuk a sú­lyosabb közlekedési baleseteket - tanulságot, elrettentést várnak a sajtótól. És még egy megállapítás: az a jó szabály, amely a legtöbb ember egyetértésével találkozik. A merev sebességi határok nem ilyenek, ezért megfontolandó, hogy utanként, útszakaszonként differenciálják a maximális ha­ladási sebességet. Ez azonban már a közlekedéssz- ervezők feladata. Új Renault kisautó Belül nagyobb, mint kívül Miskolc (ÉM) - A Renault újra feltalálta a kisautót. Az októberi „Párizsi Autószalon”-on mutatja be a francia gyár a kisautóról alko­tott új elképzelésének megtes­tesítőjét, a Twingot. Azt a vidám és kifejező kis csodaherkentyűt, amely óriási belső térrel rendel­kezik, amely kényelmes utazást tesz lehetővé és tetszés szerint vál­toztatható és amelyet a magyar vá­sárlók előreláthatólag 1993 nyár elejétől találhatnak meg a Re- nault-hálózatban. A Renault 4, Renault 5 után a Twingo egye­dülállónak ígérkezik a kisautók világában. Megfelel mindazok elvárásának, akik egyszerű, köny - nyen kezelhető és egyéni autót szeretnének. A Twingo nem sorolható be könynyen egyetlen hagyományos kategóriába sem. Úgy illeszkedik a Clio mellé a Renault-palettába, mint a Safrane mellé az Espace. A modem korral haladva a Renault újra képes eredendően újat hozni az autók világába.A Twingo úgy­nevezett „teljes” autó, egy vál­tozatban (egy motor, egy karosszéria, egy felszerelés és egy ár) egyesíti magában mindazt, ami egy autótól elvárható. 55 lóerős, 1200 köbcentis motorja egyaránt alkalmassá teszi városi és országúti közlekedésre, annál is inkább, mert csúcssebessége elérheti a 150 km/h-t. Szériafclszerelése egyedülállóan gazdag ebben a kategóriában: öt­fokozatú sebességváltó, színezett üveg, hátsó ablaktörlő, mozgat­ható hátsó ülések, de kívánságra megrendelhető a tetőablak vagy a légkondicionáló berendezés is. Bár kívülről kicsinek látszik (hossza mindössze 3,43 méter), de belül hatalmas tér rejtőzik az Es- pace-éra emlékeztető formájának és a sarkokhoz közel elhelyezett kerekeknek köszönhetően. Bel­ső használhatósága tekintetében messze megelőzi versenytársait, A Twingo modem karosszériája, vidám színei, fantáziadús fe­délzeti műszerei fiatalságot, lendületet sugároznak, ennek el­lenére mégsem játékautó, hanem valódi gépkocsi. Négy ember­nek kényelmes férőhellyel, ki­tűnő menettulajdonságokkal. Versenytársaihoz hasonlóan ezt a típust is a legmodernebb passzív biztonsági és környezetvédelmi megfontolások figyelembevéte­lével állítják elő. A jelenlegi előírásoknál sokkal nehezebb próbán - frontális ütközés 30"-os betonfalnak 56 km/h sebesség­gel - fenntartások nélkül meg­felelt. Motorja a környezetvédel­mi előírások szerint minimá­lis szennyezőanyagot bocsát ki, ezenkívül minden műa­nyag alkatrésze újrahaszno­sítható.

Next

/
Thumbnails
Contents