Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-12 / 216. szám
8 ÉSZAK-Magyarorszag ÉM-Hétvég] /Irodalom 1992. Szeptember 12., Szombat Kövesdi fürdőlevél Mezőkövesd (ÉM-Brackó I.) - Sánták, bénák, nyomorékok dicsérik a mezőkövesdi gyógyvizet, én csodálom. Eziist-gyűrűm, melyet nem a KGST-piacon vettem, először bronz-színűvé vált, aztán megfeketedett. A reparáló medencében üldögélve - mert a méla áztatás beszélgetésre ingerli az embert - bőven kaptam jó tanácsokat. Citrommal kell csepegtetni, vagy szódabikarbónával dörzsölni, de megteszi a fogkrém is. Alkalmi ismerősöm, Dobó Laci bácsi a savanyú bort ajánlotta. Olyat, amilyet a szomszéd (?) szőlője adott... O csak tudja. A derék szomolyai kőműves sokat- próbált ember, most éppen három hétig kúrálták a fürdőkórházban. Itteni ténykedésének jeles cselekedete az volt, hogy füstölt szalonnával, csípős paprikával traktálta a fogyókúrára fogott, vegetáriánus kosztra ítélt betegtársait. Ez a kunszt persze nem kerül be a Matyóföld fővárosának krónikájába. Arról is csak hallomásból tudni, hogy a minap egyik éjszaka, illegális fürdőzőket ért tetten a rendőrség. A hírek szerint három nő és két férfi lubickolt a holdfényben. Nyilván a sötétségnek tudható be, hogy nem látták az arasznyi betűkkel virító feliratot: kutyákkal őrzött terület. Nos, a hívatlan látogatók mindent hoztak: enni- és innivalót, plédet, rádiót. Csak fürdőruhát nem. A rend őreinek meglepetése legalább akkora lehetett, mint annak az asz- szonynak, akinek egy emberöltővel ezelőtt a sziámi királyi párt kellett köszöntenie az ilyenkor kijáró lakodalmas fonottkaláccsal. Az ajándék, süteménynek óriás volt, a fejedelmi duó viszont nagyon aprócskának bizonyult. A látványt némileg ellensúlyozta a király ezüstözött, nyitott luxusautója. Alighanem ez volt az első Rolls-Royce Mezőkövesden. Járt itt egy másik király is. A harmincas évek másik jeles vendége az exkirály Edward volt, aki Simp- sonné kedvéért odahagyta az angol trónt. A divatpéldakép uralkodó rendhagyó módon viszonozta a matyók vendégszeretetét. Skót dudáján népdalokat játszott a nagyérdemű közönség meglepetésére. . Most, a külföldiek közül - a megszokott szlovákokon és lengyeleken kívül - leginkább németek és hollandok zarándokolnak ide. Az előbbiek Frei Zimmert keresnek, az utóbbiak a fél Európán áthurcolt lakókocsiban alszanak inkább. Kövesden jól érzi magát az idegen, a kövesdiek külföldre kacsintgatnak. Valutáért, valutával fölérő kincset kínálnak: matyó hagyományt, népművészetet és gyógyvizet. Itt komolyan készülnek a világkiállításra, itt a strand generálozására márkát remélnek. A helyi lap mértéktartó szerénységgel közli, hogy egyre szorosabb, dinamikusabb kapcsolat alakul ki Mezőkövesd és a Rajna menti Rüdes- heim között. A gyógyító víz simogatása a dolgok továbbgondolására késztet, de aligha várható el egy fürdőlevéltől - márcsak a műfaj szabályai miatt is -, hogy mélyre ásson és a felhőkig emelkedjen. A helyieket most az érdekli leginkább, hogy megszüntetik-e a közkutakat. Egy kétgyermekes miskolci házaspár sokallja, hogy egy egynapos Zsóri-túra benzinnel, belépővel, inni- és ennivalóval együtt ezer forinton alul nem megúszható. A szájtáti idegent a hajdanvolt, kétes értékű dicsőség kápráztatja el; a cifra nyomorúság és a ragyogó láz. Jámbor László atya savonaro- lai ihletettségű beszéde teljes sikert arattak a túlhajtott cifrálkodá- son. 1925. február 25-én a nagytemplom előtti téren lobban fel az a kukoricaszár-máglya, s elégett sok flancos holmi: höndörgő (hímzett selyemszok- nya), lítya (blúz), csavarintós kendő, sure (díszkötény), kuzsu (varratos bőrbekecs). A tisztító tűz után jött a varázslatos víz. A harmincas években kőolajat kerestek itt, s értékes gyógyvizet találtak. Magas kén- és litiumtar- talma miatt kitűnő hatásúnak bizonyult. A reumások Mekkáját áldják is a betegek, s csak a fürdőlevél feladója bosszankodhat, látva feketedő gyűrűjét. Terpeszkedünk... Nyelművelő jegyzet Salga Attila Régi magyar nyelvemlékeink bizonyítják, hogy nyelvünk mindig gazdag volt tömör kifejezésekben, szószerkezetekben, mondatoknak, viszonyító elemek nélküli alá- és mellérendelésben, igeneves szerkezetekben. Az egyszerűségre, tömörségre való törekvés tehát nyelvünk ősi öröksége. Ennek mondanak ellent a manapság oly gyakran használt igés körülírások, az un. terpeszkedő kifejezések: ellenőrzést gyakorol (=ellenőriz), elintézést nyer (=elintézik), gondoskodás történik (=gondoskodnak) stb. Sokan úgy vélik, hogy beszédünk, írásunk éppen azzal lesz választékosabb, kifejezőbb, ha igés szerkezettel „nyomósítják” mondanivalójukat, pedig ezzel nyelvünk semmit sem nyer; a közlést egyszerű igével is kifejezhetjük. A terpeszkedő kifejezés nem cselekvő jellegű, hanem körülírt szenvedő alak, általános alanyú, személytelen szerkezet. Ha csak formailag terpeszkedő a kifejezés, de valójában a „segédige” vagy az egész szerkezet öszszességében jelentéstöbbletet ad, elfogadhatjuk az igés szókapcsolatokat. A fejébe vesz vagy a zokon vesz például nem azonos stílusárnyalatú az elhatároz, megsértődik igével. Színesebb a feledésbe merül, mint az elfelejt. A szólásszerű, jól bevált, állandósult kifejezések, a képszerű, hagyományos, szemléletes szerkezetek használata sem kifogásolható: dühbe gurul, eljárást indít, szerződést köt stb. Tehát nem minden körülírás helytelen. Ha például egy nő szépségével, egész megjelenésével magára vonja környezete figyelmét, nem elég a feltűnik ige használata, a helyzethez hosszabb (nyomatékosabb) kifejezés illik: általános feltűnést keltett. A külügyminiszterek is kétórás megbeszélést folytattak; ezt aligha fejezhetnénk ki a megbeszél igével. A jogi terminológiában is nyilvánvalóan helye van a szabadlábra helyez, ítéletet hoz, vádat emel szerkezeteknek. A veszekedő szomszédasszonyok azonban már vádaskodnak... Az egyszerű ige vagy körülírt formájának használatakor az esetleg meglevő tartalmi, érzelmi, hangulati különbséget egyaránt latolgatnunk kell, s mint minden nyelvhelyességi kérdésben, eszerint kell ítélnünk. Kalász László versei: Gyávult időközök között az idő összeütközött: csak szikráznak az ütközők: égünk az ütközők között ha ütközik a Föld ^ az Ég ha Föld az Éggel ütközik ha koccan az Éggel a Föld: Emberrel összeütközik gyűlölöm a gyáva időt az ütközést s minden szikráját és mindenféle ütközést s azokat is akik csinálják! Létem növesztem: fává növekszem redőzök kérget gyűrűznek évek szippan már nedvem a gyökerekben rügyezik ágam gallyam virágzik gyümölcsöm gyűjtöm magvai hullnak támasztják dűltöm növekvő újak Addig fénylő amíg virágzás minden: ha már gyümölcs: megrontja érő ártás és férges nyár amíg tavasza kikeletje addig él mindennek a lelke aztán már csak: rothadásszag r~ / %> / 1 i •' 'Ml'1'} '■ / : « fi y- /Mi • w. i , : -I ■ í 1 í . I V, r ' ' - ' Barczi PáhTardi menyasszony Cseh Károly: > Nyári jelentés Kék szitakötő férceli a zengéstől felfeslett nyarat. Szoknyád színét vette fel / Mára. Es ringásodat. Füzes László: Kártya Élünk. Bele a vak-világba, Szerelem, pénz, pálinka, kártya. Röhög a bubi, cifra cafka, Pucér lenekét mutogatja. Az a bizonyos hat bárány Holdi János Nagyon sok ember hiszi magáról azt, hogy tévedhetetlen. No, meg azt is, hogy az ő eszén túljárni nem lehet, vagyis feletlébbokos, bölcs, rajta aztán nem fog semmiféle praktika. Hát ez a mi emberünk - aki őszintén szólva, becsületes, a gyárban munkáját jól végző szaki - szintén ilyen tévedhetetlennek és kissé ravaszkásnak hitte magát, s ezt bizony elismételgette a „Három jóbarát”-ban. Mondanom sem kell, a „Három jóbarát” régi címere egy italboltnak, ami Diósgyőrben, a Lillafüred felé vezető út mentén „működik”, Utött- kopott, műemléknek számító magányos épületben, lévén több mint háromszáz esztendős. Valamikor, még Fazola Henrik idejében a vasat, meszet szállító fuvarosok itt ültek össze egy pohár borra, rendezvén olyankor olyan verekedéseket, hogy még a kármentő is ordított fájdalmában. No de* miért ez a hosszú bevezető? Tény,hogy ma is, mint italbolt, jól megy, gyári munkások, fuvarosok látogatják, köztük a mi emberünk - nevezzük Károly bácsinak -, aki a gyári munkája mellett még gazdálkodik is. Lova van, szekere, szóval kihasználja az élet minden percét, reggel négykor kél, s az esti tíz óra kényszeríti ágyba. Persze, ezekben a hosszú napokban egy-két órás három jóbarát- beli tartózkodás is benne foglaltatik; néhány fröccs, régi történet, na és az állandó, magabiztos ön- magasztalás; őt még nem ejtette át senki, amig fej van a nyakán, nem is fogja. Az italbolt vezetője -nevezzük Pista bácsinak - jó kedélyű ember. Régóta dolgozik a szakmában; ripsei születésű __feleségével " együtt. Egyszer csak hallja ám, hogy Károly bátyánk bárányokat akar venni.- Ejnye - mondja a boltvezető -, ha maga Károly bátyám bárányokkal tS| akar foglalkozni, csak jöjjön Ricsére. Talán hallott arról, hogy arra mifelénk, Ricsén nagy a juhtenyésztés, szép, selymeszöld legelők vannak, a téesz legnagyobb jövedelme belőlük ered. Nincs híresebb a ricsei báránynál, aztán én is tudnék vagy hat bárányt, eladót. A héten, amikor szabadnaposok leszünk, úgyis haza akarunk menni, elvisszük kocsival, megnézi a bárányokat, s hajónak találja őket, megveszi.- Aztán olcsón vesztegetik azokat a bárányokat? Merthogy Riese nem a szomszédban van. Két napomba is belekerül a szállításuk. Aztán kétnapi fizetett szabadság is ugrik, szóval mindent bele kell kalkulálni, időt, pénzt, fáradságot.- Nem veszíthet maga azon semmit, Károly bátyám. Autóval visz- szük és hozzuk. Legalább elmondhatja, hogy Ricsén is járt. Ami pedig a hat bárányt illeti, majd meglátja, ha tetszik, megveszi, ha nem, akkor autózott egyet. Úgy is lett, ahogy eltervezték. Károly bácsi az úton, Riese felé robogva, egyébről sem beszélt, minta bárányokról. Arról, ha már ott van, a hat jerke mellé okvetlenül egy kost is vesz, hadd szaporodjanak, selymes a fű a Bükk aljában is. Ha pedig olcsón sikerül megvenni a hat bárányt, ajánlani fogja Ricsét a szomszédainak. Riese felé közeledve már feltűntek a legelésző juhnyájak. Az idő szép, a határ zöldell, a legelő hullámzó fűtenger, a nap vakítóan fénylik, a kékbejátszó égen aprócska rózsaszín bárányfelhők^- szétszórt égi juhnyáj - és Károly bátyánkban tovább gyűrűznek a gondolatok. Már-már gondokkal is küzd, mert uram „bocsá”, mi lesz négy-öt év múltán, amikor, mondjuk száz juhot kell legeltetnie. De hát akkorra itt a nyugdíjkor! Szóval ilyen és ehhez hasonló tépelődések közepette érkezik Ricsére.- Tudja mit, Károly bácsi - mondja a „Három jóbarát” italbolt vezetője -, gondolom, maga is megszomjazott. Először menjünk be ide a presszóba, bevágunk egy üveg sört, addig a feleségem hazamegy, főz valamit. Mi meg a sör után megnézzük a hat bárányt. Rendben? Persze, hogy rendben volt, s Károly bátyám néhány üveg sör után már büszkén magyarázta: hat bárányt jött venni, a Pista barátja kommendálja, jó lenne már látni az állatokat.- Aztán csákányt hozott-e magával, bátyám? - kérdezte egy ivócimbora az asztalnál.- Ugyan öcsém, minek az, nem szokás a bárányokat csákánnyal hajtani.- Hát csak éppen megkérdeztem - felelte az ivócimbora, miközben rápillantott a földijére, s közben gyanús huncutan villanta szeme. - Különben menjen bátyám, nézze meg azokat a bárányokat! Úgy is tettek. Nem sokáig kellett menniük. Pista bátyánk, a „Három jóbarát” boltvezetője vezette a menetet, mert közben még két juhászforma ember is csatlakozott hozzájuk. Aztán megálltak a ricsei főtér ártézi kútjánál.- Hát itt minek időzünk, Pista ko - mám? - kérdezte Károly bácsi -, láttam én már ártézi kutat! A bárányokat akarom látni!- Ejnye, a szeme istenit magának, hát látja? Ott vannak az ártézi kút háta megett. Középen a juhász, mellette a pulija, az egyik oldalán három, a másik oldalán pedig a másik három bárány. Csak éppen hogy meg nem szólalnak!... Bizony, azok nem is fognak megszólalni. Mert bármilyen sok dollárt is gyűtött össze a Ricséről tizenhét dollárral Amerikába kivándorolt Czukor Adolph, beszélő szobrot ő sem tudott alkotni a földijeinek. De ismerve a kör nyék, meg a község fő jövedelmi forrását, hát csináltatott nekik kőbárányokat, büszke tekintetű kőjuhászt, meg egy kőpulit. Ezeket aztán nem fogja se betegség, se vész, ám az idő már megszórta szürke és zöldes mázzal, ahogy az lenni szokott. Hanem a szintén általa fúratott ártézi kút az beszél, surrog, csobog, mert adja a vizet és ez a fontos. Ami pedig Károly bátyánkat illeti, ő bizony dühöngött egy darabig. Csorba esett az önérzetén, meg a nagy magabiztosságán, mert az esetnek híre futott. Nevettek a „Három jóbarát” törzsvendégei is, s miután jó néhány gyári munkás is akadt köztük, az eset megtörténte után olykor telefonhoz hívták a munkahelyén, s a hívó fél csupán ennyit mondott: beee... Harag azonban nincs, Károly bátyám ma is bc-bc.tér a valamikori „Három jóbarál” címet viselő sárgás falú italboltba, ott az új emeletes házak tövében megissza a maga borocskáját, s jókat nevet a ricsei kiránduláson. Végtére senki sem csalhatatlan. * A tárcát a szerző most megjelent Késéi randevú című kötetéből vettük át.
