Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-22 / 198. szám

1992. Augusztus 22., Szombat vgmvswsssKi ÉM-Hétvége/Kaleiposzkóp i ÉSZAK-Magyarország 9 „Europähflz csatlakozni csak apással összép lehet” Fotó: Fojtán László £ 'Mű H'AJ'DU IMRE Monok (LM) Itthon volt Németh Miklós! Magyar- ország korábbi minisz­terelnöke, aki jelenleg a Londonban székelő Euró­pai Üjjáépítési és Fejlesz­tési Bank alelnöke nyári szabadságának egy részét szülőföldjén, Tokaj-Hcgyal- ján töltötte. Ebbőjl az al­kalomból, szabadsága vé­gén — kérésünkre — inter­jút adott lapunknak. — Milyen volt újra itt­hon? Hogyan teltek el a pi­henőnapok? — Jó érzés volt újra ide­haza lenni, annak ellenére is, hogy csak kevés időm maradt pihenésre. Az első tíz nap olyan volt. mint­ha kihelyeztem volna ma­gam Londonból Budapest­re. Tele találkozásokkal, konzultációkkal. De azok a napok, amelyeket szülőhe­lyemen töltöttem, azok sem nevezhetők klasszikus érte­lemben vett pihenőnapok­nak. Részben a falubéli ré­gi ismerősök, barátok, rész­ben a Monokra látogatók, az ottlétemről tudomást szerző emberek adták egy­másnak a kilincset. Én ko­rábban sem zárkóztam el az ilyen találkozásoktól, s most sem volt ez másként. — Most is egy munka­értekezlet szünetében be­szélgetünk. A Tokaj-hegy- aljai Egyesület, amelynek ön az elnöke — tartja éppen soron következő ülé­sét. Apropó ... Hogyan; áll most Tokaj-Hegyalja ügye? — A helyzet nem rózsás. Lelassult és elbizonytalano­dott a privatizáció. A szü­ret közeledtével tapaszta­lom a feszültséget, az ide­gességet. Meg kell állapíta­ni, hogy ebben az uborka­szezonos nyári időszakban a privatizációért felelős kor­mányzati és egyéb szervek nem igyekeztek kihasznál­ni a korábban meglevő ér­Rejtvényünk 61. alkalom­mal is olvasóink irodalmi ismereteit, jártasságát teszi próbára. Játékosaink fel­adata az alábbi, két versidé­zet folytatása, a versek kö­vetkező sorainak belküldése. E heti játékunkat a Mis- sio Tours Utazási Iroda szponzorálja, alkiknek helyi részlege a Miskolci Nemzeti Színház jegypénztárának he­lyiségében található (Szé­chenyi u. 29.) A lapunkból kivágott és kitöltött szelvé­nyeket itt kell bedobni au­gusztus 28-án, pénteken 14 Németh Miklós deklődést és lehetőségeket. Félő, hogy ezek után a fo­lyamat kapkodásba, átgon­dolatlanságba torkollik. Jó­magam és mindenekelőtt az egyesületünk azért dolgo­zunk, hogy javaslatainkkal, észrevételeinkkel próbál­junk az egész térségnek megoldást találni. Sajnos a várva várt jogi, piaci, mi­nőségi áttörés még mindig csak célkitűzés. — ön a másfél éve ala- kullt Európai Üjjáépítési és Fejlesztési Bank egyik al­elnöke. Fennállása alatt mit tett, mit tudott tenni e bank a kelet-közép-európai térség fejlesztéséért? — A bank rövid fennál­lása alatt is sokat tett, de a jövőben méginkább sokat fog tenni e térségért, min­denekelőtt az átmenet, az óráig, s ugyanebben az idő­pontban, ugyanitt tartjuk a nyilvános sorsolást. A helyes megfejtők 5 db, egyenként 1000 forint értékű utazási utalványt nyerhetnek, ame­lyek október végéig használ­hatók fel a Miissio Tours miskolci kirendeltségének alábbi non-stop útjain: 1. Mislkolc—Triest—Tar­visio—Miskolc; 2. Miskolc— Velence—Miskolc; 3. Miskolc —München—Miskolc. Az iroda nyitvatartási ii.de- je: hétfőtől péntekig 10-től 17 óráig. átalakulás gyötrelmeinek enyhítéséért. Mi egy olyan speciális pénzintézet va­gyunk, ahol nem pusztán gazdasági, banki nézőpont­ból vizsgáljuk csak a tér­ség országainak előremene- telét, előrehaladását, hanem figyeljük a demokratikus átalakulás menetét is. No, nem arra kell itt gondolni, hogy mi előírunk bizonyos recepteket, hanem arra, amiről meg vagyunk győ­ződve: nevezetesen, hogy az átalakulás két egyenran­gú oldalát, a gazdaságit és a politikait párhuzamosan, együtt kell építeni, fejlesz­teni. Másfél év alatt több mint egymilliárd dollárt ru­háztunk be a térségbe. Gyakorlatilag három or­szág, Magyarország, Len­gyelország és a Cseh és Budapest (ISB, D. A.) — Megkezdi magyarországi munkáját a LEED (Langua­ge for Eastern European De­velopment.) Az alapítvány célja, hogy a közép- és ke­let-európai angol szaknyelvi programok kialakítását és fejlesztését segítse. A LEED az 1992/93-as tanévben há­rom magyarországi program­ban vesz részt: ia szaknyelvi, a szakmai továbbképzési és az önkormányzati tanács­adói programot indítja el. A LEED aiz egyik legfonto­sabb szaktanácsadói szerve­zet kíván lenni a magyar szakközépiskolákban és a műszaki-természettudományi felsőfokú oktatási intézmé­nyekben. Hazánk után Len­gyelországban és a balti köz­társaságokban, valamint a Cseh és Szlovák Köztársa­ságban is jelen lesznek. Minap, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón Andrásfalvy Bertalan mi­niszter azt hangsúlyozta, hogy a nyelvoktatása mellett a szaknyelvet, az üzletkötés Budapest (MTI) 1992. — Üjabb, immár állandó ka­puk nyíltak pénteken ha­zánk és Szlovénia között. Délelőtt Tornyiszentmiklós és Pince község népe ün­nepélyes határtalálkozó ke­Szlovák Köztársaság vitte a prímet. Magyarország külö­nösen szépen részesedett ebből a több, mint egymil­liárd dollárból, nemcsak az infrastruktúra, állami be­ruházás területén, hanem a magánszféra támogatásá­ban is. — Londonból nézve mi­lyen ez a kelet-közép-euró- pai térség? Az itt élőket ugyanis nem tölti el túlzott optimizmus sem a jelent, sem a jövőt illetően. — Való igaz, gyötrelmes ez az időszak. Majd minden ország a térségben szembe­néz a maga buktatóival, nehézségeivel. Ezek közül az országok közül talán még Magyarország az — s ezt mi a banknál így lát­juk —, ahol leginkább esély van a mielőbbi előrelépés­re, a kibontakozásra. Min­den országnak megvan a maga itörténelmi múltja és tapasztalata. Az helyes, hogy minden ország igyek­szik a maga útját járni. De egyfajta együttműködés, egymásra támaszkodás (ér­dekek alapján, piaci eszkö­zökkel, piaci keretrendszer­ben) hiányzik. S ez hátrál­tatja az előrelépést, az Európához való felzárkó­zást. Bízom benne, hogy a következő egy-két évben az élet kikényszeríti ezt, s mindenkivel megérteti: a térségben Európához csat­lakozni csak egymással ösz- szefogva, s nem egymáson átgázolva lehet. A térségben zajló folya­matokat én az éppen erje­dő musthoz hasonlítanám. A majdani jó bor pillanat­nyi jellemzője a hab, a sep­rű, a karcos íz. De a me­tamorfózisnak ez a velejá­rója! Ezt nem lehet kikerül­ni! Am idővel mindez a múlté lesz. S marad az idő­álló, csillogó, tiszta bor. Ezt remélem Kelet-Közép-Eu- irópának, s a magam esz­közeivel ezért dolgozom. technikáját is tanítani fogja a hazánkba érkező — egye­lőre — 11 amerikai szakem­ber. Kilenc város egyeteme­in (köztük a Debreceni Ag­rártudományi Egyetemen), főiskoláin, illetve szakközép- iskoláiban fognak oktatni a szakmérnöki, a jogi, illetve a mezőgazdasági szaknyelv­re. Az alapítvány Californiá- ban bejegyzett non-profit szervezet, melynek magyar- országi képviselete Pécsett van a Janus Pannonius Tu­dományegyetem idegennyelvi tanszékén. Azok az intéz­mények, akik a jövőben fo­gadni szeretnének tanárokat >az alapítványtól, Szende Máriánál jelentkezhetnek. A tanárok alkalmazása a fo­gadók számára nem teljesen ingyenes. Mint e sajtótájékoztatón Brent M. Dúckor alelnök el­mondta, minél több önkor­mányzat munkáját is segíte­ni kívánják, — ennek jegyé­ben 1993-tól két szák embe­rük a fővárosi önkormány­zatnál fog dolgozni. rétében köszöntötte Göncz Árpádot a Magyar és Milan Kucant, a Szlovén Köztár­saság elnökét, továbbá a határállomást felavató két külügyminisztert, Jeszensz­ky Gézát és Dimitrij Ru- pelt. GYARMATI BÉLA Luxemburgi bevonulá­som emléke — még most evekkel később is — vegyes érzelmekkel tölt el. Külön­ben ne szépítsük: kifeje­zetten rossz, felkavaró em­lékek ezek. A „világjárók” tudjak, hogy még véletlenül sem Luxemburgról, a N ugat-Európa közepén el­terülő nagyhercegségről van szó, hanem a Bécs melletti kempingről. Azt ugyan már másutt is tapasztaltam, hogy a cső— magtartós Moszkvicsom lát­tán nem kapják le sapkáju­kat a portások, de azért fegyelmezték mugukat; rez­zenéstelen arccal vették tu­domásul, hogy ismét megér­kezett valaki a barbárok KOZUI. Mert semmi nem árulko­dik úgy az utasról, mint az autója és a csomagjai Kempingben méginkább így van ez, ahol a sátor, a fő­ző felszerelés, az asztal, a szekek, a matracok és a há­lózsákok mind-mind tükrö­zik a vendég anyagi helyze­tet es sok minden mást is. Aki ér valamit (akinek ér valamit a pénze), az Mer­cedes itúrabusszal érkezik s peiceken belül — a techni­kai civilizáció minden ál- df*at élvezve — annyira otthon van a táborban, mintha ott született volna. Nemcsak ő, hanem még a kutyája is, mely — lehet akármilyen fajta — rend­szerint a túlten.vésztés je- SyeiJ mutatja. Énnek szem­betűnő szimptómája, hogy nem barátkozik. Kedves szavunkra, barátságot köze­ledésünkre elfordítja a fe­jet, vágj' átnéz fölöttünk. Ily módon nézett levegő­nek a luxemburgi kemping portása is engem, mikor — útlevelekkel a kezemben _ a pultjához álltam. A dolog kicsit bosszantott. Na, nem mintha itthon túl készsége­sek volnának az ilyen-olyan szolgáltatásban alkalmazot­tak. Mert a vasúti informá­ció ablaka mögött ülő hölgy mézeskenyérrel a ke­zében lapozgatja a menet­rendet, s tele szájjal közli, hogy mikor indul a vona­tom; a boltosok minimális aruismerettel sem rendel­keznek; a bankban végig kell hallgatnom, amíg a kis­asszony — hosszan telefo- nalva — megbeszéli a ran­devúját (ami azt hiszem si­került, mert néhány év múlva ugyanez a hölgy, ugyanabban a pénzintézet­ben már telefonon neveli a gyerekét): várni kell a péknél, a hentesnél, a zöld­ségesnél. Miért ne kellene a laxemburgi kempingben várni. Csakhogy látom ám, hogy a pasas VÁRAKOZ­TAT, azaz szándékosan nem foglalkozik velem _. hu zza az időt ezzel-azzal. Bizonyára jobban örülne, ha odébbállnék a vacak Moszkvicsommal, ami még kinn vesztegel a sorompó előtt. Istenem mennyi sorompó. És nemcsak a valóságban, hanem a lelkekben is. Va­jon miért nem nj'ílik meg ez a kempinges fiatalember (talán egyetemista, s itt csak afféle nyári alkalma­zott) egy fáradt magyar család előtt? Csak nem azért, mert magyar az a család ? Mi az csak nincs üldözési mániám? Vagy ez csak egy­szerű kisebbségi érzés? Ér­dekes egyszer — nagyon ré­gen. kisgyerek koromban" — már átéltem ezt. Vagy ez csak amolyan déja vu? Nem, nem emlékezeti csaló­dásról van szó. A pult na­gyon hasonlított erre a re­cepcióbélire. Sokáig vára­koztunk ott apámmal, míg végre kinj'ílt előttünk egy párnázott ajtó. Már felnőtt­ként tudtam meg, hogy na­gyon fontos ügyben jártunk akkor; nagyapám tanyáját betáblázta a bank, már ki volt tűzve az árverés, vala­mi haladékot kellett kicsi­karni ... A felnőttek tárgj'alásából semmit nem értettem, csak mindig jókedélyű és maga­biztos apám viselkedése, magatartása volt most szo­katlan. Mielőtt eljöttünk váratlanul hozzám fordult a bankigazgató. (Mintha csak most is látnám vértelen ar­cát és aranykeretes szem­üvegét.) — Szeretnéd ezt a kis ceruzát ugye? — kér­dezte, miközben felemelt íróasztaláról egy ceruza­csonkot. Nahát neked adom, de csak akkor, ha megígé­red, hogy összefirkálod ve­le anyád speizát! iNem szólaltam meg, ha­nem az előcsarnokban neki­estem a ceruzával a falnak: „Majd összefirkálom én a te házad, büdös zsidó!” — tajtékoztam. Apám lefogott, kicipelt, és elmagyarázta, hogy először is: ez nem a szemüveges bácsi háza, másodszor pe­dig... Ha jól meggondolom éle­temből csak tíz másodpercig voltam rabja egy előítélet­nek; csak amíg lcimondtam az inkriminált szavakat. Nem lettem antiszemita és falakat sem firkáltam soha. Vajon mikor hull belénk, valami ellenszenv magja, s hogyan kezd az csírázni, mivel és kik táplálják? Hogy erősödhetnek gyöke­rei, miként terebélyesedhet? Ez a fiú itt Laxemburg- ban csak nyegle, vagy egy „rohadt labanc”? Lámcsak hová el lehet jutni gondolatban, ha az ember ott áll — némileg kiszolgáltatva — egy pult előtt. Pedig a pult mögött nem ellenség állt, hanem egy pökhendi legényke, aki egy­szerre csak felém fordult s — gyors egymásutánban — ■négj' európai nyelven tuda­kolta, hogy melyik lesz ne­kem alkalmas a kommuni­kálásra. (A magyar persze nem szei'epelt a felajánlott nyelvek között.) A történetet eltemettem magamban, csak most ju­tott eszembe, mikor a rá­dió bemondta, hogy két mis­kolci fiatalember több autót kirabolt Burgenlandban. Ki tudja, hogy az a kempin­ges srác milyen élményeket őrizhetett honfitársaimról? Mert lakva ismerjük meg egymást, s a kempingekben egj'ütt kell lakni, élni. S bi­zony hazám fiai erre — nyugat-európai mércével mérve — nemigen alkalma­sak. Többségük ugyan csak hangoskodik és szemetel, meg gombokat és magyar érmé­ket dob az automatákba, dehát az ilyen emberek ta­lán más aljasságra is haj­landók — gondolhatják a Lajtán túl... De egy tengeren túli úr is (hallgatom tovább a rá­diót) fel van háborodva kultúrálatlan politikai lég­körünk miatt, ami hovato­vább addig fajul, hogy nem leszünk a világban tárgyaló- képesek. Egy magyar köz­író pedig „kocsma zsurna­lisztikát, publicisztikai bics­kázást” emlegetett a minap, amit egyesek nem átallanak esszének nevezni. Talán mégse azért néznek ki bennünket az EURÓPA HÁZBÓL, mert Moszkvics- csal járunk? Azt hiszem a változás akkor kezdődik majd, mikor az európai au­tomatákban több lesz a ja­pán gomb és érme. mint a magyar... ........................................ Itt levágandó! ........................... E heti feladatunk: I. Radnóti Miklós: Kezed párnámra hull, clalvó nyírfaág, (A folytatás): ..................................................... 2 . Szabó Lőrinc: Füled és orrod szimatol (A folytatás): .................................................... A megfejtő neve: Lakcíme: A Missten es az ÉSZAK 0 0 0 •t 1 r I r | közös jareka A nyelvoktatás mellett a szaknyelvet és az üzletkötés technikáját is megtanítják Az amerikai LEED alapítvány Magyarországon Újabb határátkelők nyíltak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents