Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-19 / 196. szám
8 ESZAK-Magyarország Regélő mm 1992. Augusztus 19-, Szerda A bambergi lovas Mikor kezdődött a oagy király tisztelete? Vajk eljegyzi Gizellát A lovasszobor a bambergi dómban D. CSONKARÉTI KÁROLY Árpád fejedelem óta Géza volt az első, akit Magyarország egyedüli urának ismertek el a törzsek, nemzetségek fejei. O állította helyre a fejedelmi méltóság tekintélyét, amikor összetörte a régi magyarság ősi pogány politikai szervezetét. A külső béke biztosításával, a központi hatalom megerősítésével, keresztény hittérítők befogadásával megvetette az ezeréves magyar állam alapját. A magyarok évtizedes bajor és lombard fegyverbarátságát ő fejlesztette tovább Magyarország és a Német-római Császárság közötti politikai szövetséggé. Békepolitikájának legékesebb bizonyságát adta 973- ban, amikor március 23-án I. Ottó német-római császár a húsvéti ünnepeket ülte Quedlinburgban, a környező országok fejedelmeivel, és erre az ünnepre elküldött 12 előkelő magyart, akik őt képviselték ott. Evvel a követséggel kezdődött a kereszténység térhódítása Magyarországon, azaz a magyarok beilleszkedése a nyugati társadalmi rendszerbe. Ezt követően hajtotta fejét 500 vezető magyarral együtt Géza fejedelem a keresztvíz alá. Géza volt az, aki evvel a lépésével örökre eldöntötte nemzete sorsát. A magyarság európai beilleszkedése érdekében a keletivel szemben a nyugati kereszténységet választotta, mert onnan várta azokat az értékeket, amelyek befogadásával népét naggyá, az európai kul- túrközösség részesévé téve megmaradását biztosíthatja. Géza fejedelem azonban mindezzel még nem látta tökéletesen biztosítottnak nemzete fennmaradását. Kapcsolatokat keresett és teremtett a szomszédos Bajorország uralkodójával, II. (Civakodó) Henrik bajor herceggel, hogy a kor szokása szerint házassági kapcsolattal is megszilárdítsa a magyarság helyzetét a keresztény Európával. 996-ban (más források szerint már 995-ben) megjelentek Regensburgban Géza fejedelem követei leánykérőben, s az előző évben a bajor trónra került ifjú hercegtől, IV. (Szent) Henriktől megkérték nővére, az apácának készülő Gizella hercegnő kezét Géza fia, Vajk — aki a keresztségben az István nevet kapja — számára. IV. Henrik örömmel vette Géza ajánlatát, és igent mondott. Gizella is lemondott arról, hogy szerzetbe lépjen, s férjhez ment Istvánhoz, aki Géza fejedelem következő évi halála után fejedelme, majd első királya lett a magyarságnak, Magyarországnak. Ennyit tudunk a történelemből, az egykorú forrásokból. Sokkal beszédesebbek azonban a hagyományok, így a bambergiek azt tartják, hogy az ifjú magyar fe- jedelemfi Bambergbe, Henrik herceg kedves tartózkodási helyére személyesen ment leánynézőbe. Vajk herceg azonban akkor még pogány volt, és a tárva-nyitva álló kapun át egyenesen belovagolt a dómba. Az oltár előtt azonban lova térdre ereszkedett, mire a magyar fejedelemfi keresztény hitre tért, és így megkaphatta Gizella hercegkisasszony kezét. Ez a legenda inspirálta azután azt a szobrászt, aki 1237 körül kifaragta azt a lovasszobrot, amely ma is a dómban látható és „a bambergi lovas”-ként ismeri a művészettörténet. Hogy valójában kit ábrázol, még vitatott. A bambergi hagyomány azonban rendíthetetlenül Szent István magyar királyt látja benne. Egyébként Szent István király tiszteletét a város évszázadokon át ébren tartotta, és augusztus 20-át — akárcsak Magyarországon — hivatalos ünnepnek tekintették a középkor végéig. A hagyomány szerint az esküvőt bajor földön, Sche- yernben, a bajor uralkodóház ősi fészkében tartották. Az itteni hercegi sírkápolnában, az időközben elpusztult XIV. századi freskók nyomán festett táblaképek egyikén Istvánt és Gizellát láthatjuk Adalbert püspökkel és kíséretükkel, lóháton. Egy másik festmény az eljegyzést örökíti meg. Középen, trónszéken ül II. Henrik, aki egymásba illeszti a jegyesek kezét. Az esküvői szertartást a Királykápolnában tartották. Bár az eredeti román stílusú kápolna már nincs meg, a helyére épített gótikus kápolna megtartotta régi, Királykápolna elnevezését. Oltárának egyik oldalán IV. Szent Henrik, másik oldalán pedig Szent István szobra áll, amelyen az alábbi felirat olvasható: „Szent István, Magyarország királya itt vette feleségül Gizellát, Szent Henrik császár nővérét.” DR. TÖRÖK JÓZSEF Az ezredforduló táján a magyar nép válaszút elé érkezett, s jól választott, évezredes jövő nyílt a számára. A történelem nagy, személytelen erői, összefüggései természetesen ebben a folyamatban is közrejátszottak, ám maga a döntés egyetlen személy, Szent István király műve. A hatalom központosítása már Taksony fejedelemsége alatt (931—962) elkezdődött. Jelentős mértékben ennek tulajdonítható, hogy az augsburgi vereség után a magyar népet nem őrölte föl a Kárpátok koszorúján kívül, vagy belül, támadó, vagy védekező harcok sorozata. Géza idejében (972—997) ez a központosítás már politikái programként jelentkezett, majd ez az irányzat Szent István uralkodásakor (997—1038) fölvette azt a nélkülözhetetlen jogi, politikai, kulturális formát, amely a többszáz éve kereszténnyé vált népek, uralkodóházak, államok sajátja volt. E hatalmas életmű, melyet az államalapítás és egyházszervezés alkot, joggal kiérdemelte az utókor tiszteletét. A történelmi valóságnak azonban csak egy részét vennénk figyelembe, ha pusztán ezekben jelölnénk meg Szent István sokszázadon át töretlen kultuszának alapjait. Az államala- pító-egyházszervező szent király kultuszának vizsgálata pedig személyiségének legértékesebb összetevőire vet világot. Miként vált hivatalossá ez a kultusz, s milyen emlékei vannak? A KÖZNÉP ŐRIZTE EMLÉKÉT A trónviszályoktól, több évtizednyi pártütéstől, kül- és belharcoktól meggyötört nemzet a XI. század utolsó negyedében, Szent László király uralma alatt (1077— 1095) rátalált arra a békére, amelynek egykor, Szent István utolsó évtizedében örvendhetett. A királyi hatalom a haza „atlétája”, Szent László kezében összpontosult, és lehetővé vált a békés, belső fejlődés mellett a múlt viszonylag rövid, de eredményes keresztény szakaszának számbavétele. Ennek kiemelkedő ténye István király szentté avatása, 1083-ban. László és emberei részéről a múlt számbavétele elsősorban annak értékhordozó volta miatt történt, és nem kicsinyes, fölöttébb bizonytalan eredményű politikai szá- mítgatások miatt. Szent István 1038-ban történt temetésének leírása után Hartvik, győri püspök a következőket jegyezte föl: „... érdemeiért az Úr több éven át sok kórságban senyvedőnek, lázbetegnek, sanyargatását és nyomorúságát kiállozónak, törvény alatt görnyedőnek számtalan jótéteményét tanúsította.” Mialatt a hatalmon a főemberek marakodtak, s emiatt az országot nyomorúságok sorozata sújtotta, a köznép megőrizte emlékezetében első királyának alakját és tetteit. A hatalom önkényétől szenvedők előtt még világosabbá vált, hogy Szent István kötelességeit teljesítve,, az ország függetlenségét biztosítva, törvényeivel rendet és békét teremtve, az egyházi szervezet kiépítésével a keresztény tanítás, hit befogadását segítve nem mást, mint Isten akaratát teljesíSzent István-ábrázolás a Túróczi krónikából Ez a három életrajz, majd a fokozatosan megszülető liturgikus imádságok, himnuszok, sőt verses zsolozsma,; ápolták elsősorban Szent István kultuszát. Szent István igazságosztó, jótevő, kardforgató, jogart tartó jobbja, a szentté avatás j után a Beretty ó-parti kis monostorban íölbulklkainva; „ikülön életet élt” és. külön kultusz tárgya lett. Az első király, a protorex (tiszteletére a teljes zsolozsma, a minden részében eredeti verses história fokozatosan épült kii. A XII. század végi újabb ikanomizáéió, László szentté avatása új lendületet adott Szent István 1 kultuszának. A történeLmi sorscsapásokban bővelkedő XIII. század végére készült el teljes egészében, a verses história, a már meglévő sző- i vegrészeket magába építve, j e ezzel hatékonyan előmozdította. hogy a kultusz megújulása révén az államalapí- tó-egyházszervező szent király misztikus kisugárzásából tette. Aki pedig Isten akaratát hősies fokon teljesíti, az részesül Isten kizárólagos tulajdonából, a szentségből, vagyis ő maga is szentnek mondható. Nem a politikai hatalom jogtalan, vagy jogos örökösei, gyakorlói, hanem a nép kezdte Istvánt szentként tisztelni, s a kultusz helye az István által alapított, a sírját befogadó fehérvári bazilika volt. István munkatársának, Szent Gellértnek az túszának első emlékeként őrzött meg: „Isten, aki boldog Istvánt, a mi királyunkat és a te hitvallódat a földi hatalom dicsőségével megkoronáztad és szentjeid társaságába emelted, add, kérünk, hogy akit Pannónia a földön az isteni vallás tanítójaként érdemelt ki, ugyanúgy a te Egyházad az égben védelmezőjeként nyerje el.” A kultusz nélkülözhetetlen támasza, a nagyobbik legenda ekkor már ismert lehetett, hiszen névtelen szerzője 1077 táján írta. A kisebbik legenda pedig 1083 táján készült. Hartvik győri püspök szükségesnek látta, hogy a XI. század vége felé maga is lejegyezze mindazt, amit Szent Istvánról tudott. táplálkozó karizima'tilkus erő fogja egybe, keresztény nemzetté a magyar népet. AZ ORSZÁG patrönusa Szent István kultuszát ezen túlmenően szolgáltaik a róla szóló, őt dicsérő, templomiban vagy másutt elhangzó beszédek, egyházi énekek, azután a műalkotások egész sóira, képek, szobrok. Ö pedig őr- ködött a templomok, monostorok, egyházmegyéik, sőt az egész ország fölött, mint patron us. A XII. század elején, valószínűleg a székesfehérvári bazilika káptalani iskolájában íródott Codex Alibensis elnevezésű zsolozsmáslkönyv- ben olvasható a következő aintifona: Isten dicsőséges imádója, István király, magyarok jeles tanítója, a pogánydk szilajságát megszelídítette, a kegyetlenek hagyományait megszüntette, Krisztusban győztes, az Üir előtt kedvessé tette a népet. Szent István ereklyetartó mellszobra (a zágrábi székesegyházban). életírása megőrizte VII. Gergely pápa engedélyének emlékét, miszerint „emeljék fel azok testét, akik Pannóniából a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék”. LEGENDÁK, IMÄK, HIMNUSZOK 1083. augusztus 20-án, a király, László jelenlétében történt István tetemének „fölemelése”, hogy a hívek méltó módon, új helyen, oltáron tisztelhessék. A fehérvári, Mennybe fölvett Boldogasz- szony tiszteletére szentelt bazilika ekkor, az ünnepi mise számára fogalmazta meg azt a hitvallás-számba menő könyörgést, amelyet az 1083— 1092 között másolt és Zágrábban napjainkig fennmaradt Szent-Margit Sacramen- tarium István liturgikus kulSzent Istvánnak a középkoron át töretlenül végighúzódó, egyre gyarapodó kultuszát ezen. sorok elégségesein indokolják. Ámbár az igazi kultuszon, sőt a sponltán népi kultuszon túl maga István, a király és szent, sze- j mélyisége gazdagságával, ka- | rizimatiikus egyénisége napjainkban is kivehető sugárzásával. (MTI—Press). indok a hivatalos, liturgikus Molnár C. Pál grafikája
