Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19 / 196. szám

1992. Augusztus 19-, Szerda Regélő ESZAK-Magyarország 9 István király velünk van HORPÁCSI SÁNDOR A vasgyári templom főoltá­rán első királyunk, Sat. Ist­ván szobra áll. Szép feladat lesz helytörtánészeinfcnek ki­nyomozni, hogy a két szom­szédos egyháziközség (az új- győri templom Szít. Imréé) miért az Árpád-házi királyi családból választott védő- szentet. Vállalva egy hagyo­mányt, s meg is teremtve, mert Diósgyőr-Vasgyár és Üjgyőr is viszonylag fiatal településnek számít (a szá­zad elején épülteik). Ha ideo­lógiát keressek mondhatnám ■aat is, hogy ezek a forró vassal dolgozó emberek első királyunk (és fia) kemény férfiasságát választották esiz- ményképül. Akinek a szentté avatási perét éppen annaik a Vászolynak a fiai szorgal­mazták, akit István — mint köztudott — megvakíttaitotit. Ma már alig is értjük ezt a keménységet — a középkorét —, amely vassal és szigor­ral formálta kereszténnyé és nemzetté eleinket. De az már nem véletlen, hogy emléke így rögzült, s maradt fenn zivataros évszázadainkban: ikemóny, szigorú, s mégis jóságos atyaiként. „Ah, hol vagy magyarók védőcsiilla- ,ga”, István király — így fo­hászkodott a nép, amikor bajban volt, s gyakorta volt bajban. Bajiban van-e most is? Bi­zonyára, noha már van jo­gunk a reményre is. Túl va­gyunk egy pogány korszakon, amelyet egy külső erő (és ideológia) kénysaerített ránk. A feladat, amely előttünk áll istváni. Vissza kell sze­reznünk az önbizalmunkat, önbecsülésünket, a tudatot, hogy igenis, méltó, megszen­vedett helyünk van Európá­ban: itt, a Kárpát-medencé­be»!. Hányszor elvitatták, s vitatják ma is — ezt! Nem iis olyan .messzire .tőlünk még véres területszerző háború folyik, szemléletében, célki­tűzéseiben, valódi középkori, ment törzsi. Európa’, s a vi­lág csak ámul és szörnyül- ködik. Mintha mi sem tör­tént volna István' királyunk óta. akii bölcsen — már ak­kor! — arra inti fiát, hogy tisztelje az idegent, mert egy ország erejét nem a ho­mogenitás adja, hanem a sokszínűség. Azaz a népek, nemzetiségék, szakmák, ízlé­sek, világnézeteik sokasága és egysége. István, országa soknemzetiségű volt, s noha a középkor nem ismerte a mai nemzetfogalmat. de a hungarus eszmében jól meg­fért együtt a magyar, a kun, a besenyő, a jász, a székely, a német, s a különböző szláv törzsek. Tudjuk, hogy az etatizmust, az egy állam, egy nép fogalmat a francia forradalomtól, Napóleontól örököltük. S mennyi háború, mennyi vérontás volt azóta, míg Európa nyugati felén ki­alakultak a nemzetállamok! Németh László írja, hogy Trianonnak volt hasznia is : Magyarország megszabadult a nemzetiségeitől, s valóban egységes,, hogy úgy tetszik nemzetállammá vált. Ennek persze az az ára, hogy min­den harmadik magyar a ha­tárainkon kívül rekedt. Ide­gen — sokszor ellenséges — állam polgára lett, elnyo­mott, megalázott. Ráadásul az elmúlt évtizedükben még itthon is tilos volt erről be­szélni. Mint ahogy István­ról is, a szentről. Helyette „alkotmány ünnepet” mond­tunk, holott az „-alkotmá­nyunk” a hódító szovjet al­kotmányának másolata volt. Most, éppen István napja előtt, végre összeülhet ' a Magyarok Világszövetsége, s kongresszust tarthat. Ami­kor ezéket a sorokat írom, ■még nem. tudhatom, hogyan is _ zajlik le. Igazi „magyal­modra ’, azaz a csapkodva. gyűlölködve, egymást tipor­va, letorkolva, vagy István szellemében bölcsen, tolerán­sán, európai,an? Bizakodom Tetszik Göncz Árpád mon­dása, miszerint ez a nép si­kerre született. Szinte nem is értjük — mert ez a cso­da! —, hogy ez a nép annyi kudarc, szenvedés, hatalmás vérveszteségék után iis egy­általán létezik itt a Kárpá­tok ölelésében. Hiszen annyi tényező szól ellene: egyke öngyilkosság, infláció, mun­kanélküliség sitb., is'tb. És depresszió? A minap a rá­dióban az egyik közgazdász azzal magyarázta a „magyar csodát”, hogy ez a nép min­dig tudja növelni a teljesít­ményét, azaz „rá1 tesz egy la­páttal”. Ha rosszul megy a sóra azért, ha jól, azért. Nem minden népre jellemző ez, s ezt minden önteltség nélkül állíthatjuk (elég kö­rülnézni a szomszédainknál). Mi a magyar? — kérdezték József Attiláéit és Baíbiitisék a harmincas években. Vas­kos könyvet írtak róla. Egy mondatban nem lehet a kér­désre válaszolni, összeszorí­tott fogaik, csendes dac és méltóság, inkább pesszimiz­mus, mint hurrá-optimizmus, de a pesszimizmus soha nem tétlen beletörődés, hanem csendes, szívós munkálko­dás és törekvés. Egyfajta bölcsesség, amely mindenkor nagyobb volt (ma is az!), mint az uralkodó elité, a vezetőié, akik ritkán méltók István örökségére. Kereszt és ekeszairv, óra et I ab óra — ezt hozták a bencések Ist­ván hívásiára, azaz a mun­kát és a (korszerű) szelle­met. Van tehát örökségünk, s van reménységünk is. Ist­ván király nem hagyja sor­sára népét, ha az se hagyja el magát. Ezt ünnepeljük a vasgyári templom búcsúján, s az egész magyar nyelvte­rületen, mindenütt a vilá­gon! Szent István emlékezetére Miseruhakészlet P. Szabó Éva miseruhája Ki vagy, te ezeréves? Szent István — a legendák tükrében RÓZSA ENDRE A kalocsai székesegyházból számozó XII. század végi királyfej minden valószínűség szerint István királyt ábrázolja. „ .. .ámbár még gyermek­éveinek virágjában’ állít, nem a száján volt a szíve, ha­nem a szívében volt a szája.” „ .. . mérgét :a bölcs végül, ,is lecsillapítja.” Ilyen és éhhez hasonló eseteket sorolhat­nánk fel, Szent István akár kisebbik, akár nagyobbik le­gendájából. Biblikus eredetű szavak ezek, megfontoltság­gal és igazságérzettel. „Szel­lemének frissességét élete végéig megőrizte. Aliig nyílt ajka nevetésre, mivel az írásra gondolt: akkor i,s fáj­hat a szív, amikor nevetünk, örömnek is lehet szomorúság a vége.” Időrendi sorrendiben, pró­báljuk meg végigkövetni Szent István születésétől ha­láláig tartó útját. Pontosab­ban születése előttől a hall­hatatlanságig tartó „égi kül­detését” ! Géza fejedelemnek egy éjjel különös látomása volt, az Űr gyönyörű külsejű iíjat állított elébe. „Tőled szár­mazik a születendő ’fiú ... az isteni gondviselésnek megfe­lelően rád bízza. Ö az Űrtói választott királyoknak egyi­ke lesz, a földi élet koroná­ját majd az örökkévalóság­gal fogja felcserélni.” Géza ekkor megkeresztellkediik, és Magyarországra is elkezd „fény terjengem.” Aztán, megszületett a fiú, „Nőtt a gyermek gyámolít- va a királyi nevelésben, át­lábalta a kiisdedéveket.” „Már , gyermekkorában át­itatta a grammatika Itudo- mánya.” Sokkal többet nem tudunk róla. (A grairnmiatica a latin ábécé — írás és ol­vasás elsajátítását jelentet­te.) Személyes, ügy, de élt az udvarban egy főrangú sze­mély, akiit; István Tatárnak hívott, és nagyoini megked­velt. Radla cseh pap volt bizonyára a ’szerény és jósá­gos szerzetes : Sebestyén, aki az ezredfordulón a magyar udvarban élt, s István „cso­dálatos módon megszeret­te.” István édesapja halálakor — miután, a trón utódlásit már eldöntötték — kitört, a Kop- pány-lázadáis. Vér fröccsent bizony Istvánra is a felkelés megtorlásakor! „Az onszáig táján az utak mentén kette­sével felakasztva elveszítet­ték. Hallották a föld lakói az ítéletet, mellyel a király intézkedett, és megretten­tek.” Tudljuk, István 1001. janu­ár elsején megkoronáztál,ot:t. Gizellával köt házasságot, s a sok megszületett, de korán elhunyt fivér közül egyedül Imre herceg nevelkedik föl. Elmondani is rengeteg ideiig tartana, milyen vehememoiá- val kezdett az új országépí- téshez! A tíz püspökség meg­szervezése az észter,goimi ér- isékisiéggel; a parancs, hogy tíz falu egy templomot épít­sen; a papi tized bevezeté­sének ellenőrzése, az udvar és udvari szervezet; a kira- lyii vármegye kialakítása; kincstár és pénzverés;_ a jo­gi írásbeliség, ólclevélladás, törvénykezés; a lengyel, be­senyő és bolgár háborúk mind-mind az életének csak kicsiny niozaiklapjai. Imre herceghez írta az In­telmeiket, aki — mint jól tudjuk — fiatalon meghalt. ,,... őrizze a katolikus hitet, erősít,se az egyházi rendet... kedvelje a főembareiket s vi­tézeket, hozzon igaz ítélete­ket, minden cselekedetében mutasson türelmet, a, vendé­geket jóságosaim fogadja, még inkább gyámolítsa, a tanács nélkül1 semmit se tegyen, az elődök példája mindig szem előtt tegyen, sűrűn, teljesít­se az imádkozás kötelmét, s a kegyesség, irgalmasság meg a többi erényiek ékesít­sék.” 1031-ben István megvakítat­ta Vazult. „Kegyetlen” — mondhatnánk, ugyaniakkor — békétűrő, .másokhoz fi­gyelmes. „Miért hágtátok át a törvényeket? Miért nem ismertek irgalmait és ártat­lan embereket mért büntet­tek? Mert nem azokat kell büntetni, akik a törvényt hallgatják, hanem akik át­hágják.” Idősebb korra mély gyászban élő, irgalmas — „szent”. „Hiszen hányszor fülébe jutott, hogy beteg va­laki, egy darab kenyeret, egy kis gyümölcsöt 'vagy fűszeres füvet küldött orvosságul szá­mára. ’ ,, A1 a mi zsin álkodással és imádkozással töltve ide­jét, gyakran borult a szent­egyház padlójára, s könnyeit hullatva bízta Isten akara­tára tervének teljesedését.” Részvéttel, együttérzően, meglehetősen szelíden láttat­ja őt a nagyobbik legenda. „Megújította a dicsőséges szent szűz Mániáról elneve­zett templomot Fehérvárban” — jegyzi meg a Kis Legen­da. A Nagy Legenda ünne­pély ese.n kinyilatko ztat j a: „Fogadalom s felajánlás út­ján szüntelen imáiban ma­gát és királyságát az örök- szűz istenamya, Mária gyám­sága alá helyezte.” Milyen volt külsőre Szent. István király? Szerintünk közepe® magasságú, vékony alkat volt. Tény az, hogy meglepetésre, sem az egyko­rú források, sem a XI. 'szá­zad végi visszaemlékezések nem beszélnek róla. Fenn­maradt viszont — bármilyen elmosódottan is — Gizella koronázási palástján a képe, amire feltételezésünket is t am aszth at j uk. ■ B izonyosra vehető, hogy eigy XII. száza­di szobortöredéken, a kalo­csai ásatásoknál előkerült vörösmárvány királyion is felismerhetők a paláston megfigyelt jellegzetességek. Kisugárzik, • átfénylik viszont az egymásra rétegződő tíz évszázad mélységeiből is, hoigy ki-ki magáiba!!! hordja pontos arcmását, amelynek két legfontosabb vonása a kereszténység felvétele és az államalapítás. P. BRESTYÁNSZKY ILONA Első királyunk, Szent István halálának 900. évfordulójára 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszussal emlékeztek, amelyen Pacelli bíboros a későbbi pápa is részt vett. Erre a kongresszusra készült Virág Ferenc pécsi püspök megrendelésére a modern magyar textilművészet pá­ratlan remeke, a 28 darabból álló Szent István omátus. Csak kiemelkedő jelentőségű ünnepeken viselik a pécsi püspök és a szerpapok. Az ornátus hazai selyemszálból, különleges, e célra konstru­ált szövőszéken készült, így a nagyméretű palástok egy darabból vannak. A miseru­hakészlet figurális díszét dr. Somogyi Antal győri, te­ológiai tanár tervezte, ő ál­lította össze a különböző dalmatikák, miseruhák, pa­lástok, püspöki isüvegek, kehelytakarók, manipulusok, stólák egymást kiegészítő li­turgiái programját. Útmutatásai alapján a ma­gyar textilművészet mia is élő, klasszikus mestere, az idén a Magyar Köztársaság érdemrendjével kitüntetett P. Szabó Éva aramykoszorús takácsmester tervezte hóna­pokon át tartó (kutatómun­ka alapján. A Becsben ta­nult fiatal művésznő, aki ekkor már aranyérmek sorát hozta haza ai külföldi kiállí­tásokról, 1937-ben például a Párizsi Világkiállítás arany - és ezüstérmével gazdagodott. A pécsi megrendelést ma is élete egyik főművének tart­ja. A kivitelezésben nem vesztette szem elől, hogy a mű a pécsi bazilika számára készül, ezért az öltözetek színe aranysárga, és fehér selyembrokát. Mintája is a románkori épülethez igazo­dik. Nagyméretű körökbe komponált, kiterjesztett szár­nyú angyalpárok — fejük felett a Szentlélek galamb­jával — a Sanetust éneklik. A körök közötti mezőket kacskaringós levélornamenti­ka tölti ki. Legszebbek ta­lán a palástok, csuklyájukon a Jő Pásztor kezében bá­ránykát tartó miniatűrszerű- en finom, szövött ábrázolá­sával, Szűz Mária és a ma­gyar szentek alakjával. A öltözetek szélén visszafogott színességgel a Szent Korona zománcképeinek szentjeit, ábrázolta. Páratlan remekét a Szociá­lis Misszióstársulat ekkor ala­pított Liturgia paramentum- készítő műhelyének nővérei szabták és varrták meg az előírások szerint. A díszöl­tönyöket a Szent István ki­állításon a széles közönségnek Is bemutatták. 1938 óta a pécsi püspöki kincstár felbe­csülhetetlen értékű gyűjte­ményében őrzik. CSEH KÁROLY Kígyóparagrafus Kert közepére teremtett almafád törzse törékenyebb tőlem ha balra vagy jobbra csavarodna is idővel nem fog az átkod rajtam Uram körmönfontan kérgére fonódva tilos célom elérem újra és újra nem lesznek gerinc- fájdalmaim

Next

/
Thumbnails
Contents