Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

1992. július 4., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 15 Ökölvívó Matyó Kupa — Szombaton és vasárnap a mezőkö­vesdi városi sportcsarnokban kerül sor az immáron 24. Matyó Kupa ökölvívótor­nára — kaptuk a hírt .Acs Gyulától, a megyei szövetség főtitkárától. A kétnapos eseményen ifjúságiak és juniorok lépnek a kötelek közé. Szombaton 16, vasárnap pedig 9 órától szurkolhatnak az érdeklő­dők. Az osztályozó hírei A Borsod megyei II. osztályú labdarú­gó bajnokságba jutásért kiírt osztályozó­torna 3. fordulójának eredményei: Ne­mesbikk—Mezőnagymihály 1-0. Tiszaka- rád—Szikszó 6-2. Felsőtelekes—Szalonna 8-1. Tolcsva—Tokaj 2-5. A szövetség fegyelmi bizottsága a kö­vetkező büntetéseket szabta ki a kiállí­tott labdarúgóknak: Rácz (Nemesbikk) dorgálás. Báró (Nemesbikk) 2 mérkőzés — 3 hónapra felfüggesztve. Kalocsai (Szalonna) 2 mérkőzés. Viszlai (Szikszó) 2 mérkőzés — három hónapra felfüg­gesztve. Hová kerülnek a Bányász-játékosok? Kapósak a Borsodi Bányász megszűnt NB I-es női kézi labdacsa patának játéko­sai. Szolga Miklós, az együttes voilt tech- mikaii vezetője készített számvetést: „az élvonalbeli jogot a kisvárdaiaiknak adtuk át, akik a Kisvárda Pilu Bányász néven szerepelnek majd ősztől a legjobbak ikö- zött. Pataki és Prok az Alföldi Porcelán­nál folytatja, Csenki Békéscsabára igazol. Tóth 1. és Cseri a székesfehérvári Kofám­ét választja. Bartus a Dunaferrhez megy, Demeter, Agárdi, Tóth K. és Fürst min­den bizonnyal Kisvárdán köt ki. Hegedűs tanítani, fog, Hollóné vlisszamegy gyedre, KoVácsné pedig dolgozni akar. Zajlik az átadás-átvétel, valamennyi problémát leg­később július végéig lerendezünk.” A technikai vezető érdeklődésünkre el­mondta: az ő sorsa a legbizonytalanabb. Reméli azonban, hogy a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat kötelékében maradhat és ta­lál magának munkát. Ferihegyi randevú a olimpiai sen: pulykamell kapros mártással, desszerttel A botkormány mögé valószínűleg Baranyi Károly főpilóta ül majd. „Könnyű” dolga lesz, munkáját ezek a műszerek segítik. Sokszor jártam már a Fe­rihegyi repülőtéren. Az 1- esen és a 2-esen is. Vala­hányszor utasként. Csak úgy „nézelődni, kicsit kikapcsolódni, kicsit dolgoz­ni” azonban most vagyok itt először. Nincs is nálam útle­vél, sem repülőjegy, a ke­zemben tartom viszont a Ma­gyar Olimpiai Bizottság szí­ves invitáló sorait, amelyek igazán sokat mondóak. „Meg­ismerkedünk a Malév új Boeing-gépével, amely a ma­gyar olimpiai csapatot Bar­celonába repíti. Jelen lehe­tünk a szerződés aláírásánál és megkóstolhatjuk azokat a finom falatokat, amelyeket a légi út során a sportolóknak felszolgálnak.” * A D-portánál marcona őrök. Ellenőrzik a papírokat, gyors könyvelés. Hiába, itt nem lehet csak úgy járogat- ni. Buszunkat „Kövess en­gem!” feliratú autó vezeti, lassan, komótosan gurulunk a betonon. Minket vár a kö­zelben feltűnő Boeing 767-es. A légikisasszonyok a hátsó bejáratban fogadják a toll- forgatók küldöttségét. Kedve­sek, mosolyognak, mint min­dig. Zúgnak a hajtóművek, sürgés-forgás a betonon, szó­val olyan, mintha tényleg utaznánk. Helyet foglalunk. Kárász Péter, a Malév szóvivője kezdi: „Ez a gépcsoda légi- társaságunk legújabb szerze­ménye, áprilisban érkezett Budapestre. Egyenesen Se- attle-ből, a Boeing gyár­ból. 218 utast szállít 10 ezer kilométerre." Majd egyéb adatokat, té­nyeket, üzletpolitikai célokat akkor még nem is beszél­tünk az egyéb, járulékos fu­varozásokról, például a For­ma—1-ről és így tovább. Barcelonába július 22-én, 10 óra 20-kor indulunk, az úszók viszont csak 24-én jön­nek. A 2 óra 40 perces légi- út során tombolát rende­zünk, komoly és könnyű ze­nét egyaránt kérünk. Min­denki oda ül majd, ahová akar.” * Lehetőséget kapunk arra, hogy kívülről és belülről alaposan szemügyre vehes- sük a gépet. Egy sorban 2— 3—2-es elosztásban heten foglalhatnak helyet. A piló­tafülke csodálatos, igaz, ki­csit szűkös. Monitorok,, ki­jelzők, számítógépek. A 21. századot hozzák kézzel fog­ható közelségbe. Legfeljebb beveszek néhány nyugtatót, aztán majd lesz valahogy. Záporoznak a kérdések: „Hol vagyunk most?” Ki­derül, hogy sem Ferihegy 1- en, sem 2-n, csupán a mű­szaki bázison. „Elég maga­san vagyunk-e már, rá sza­bad-e gyújtani?” A válasz: majd ha leszálltunk ... Hogy van ez, hiszen fel sem emel­kedtünk?! Mindenesetre be­csatolom az öveket, biztos, ami biztos. * Előkészülünk az ebédhez. Sportolók, figyelem! Azzal kezdődik majd, hogy a lé­gikisasszonyok kiosztják a forróvizes szalvétákat. No nem kézből, csipesszel. Egy kis kézmosás, frissítő törül- közés. Megkérdezik, mit iszom? A „lcocsmológiában” járta­sok szerint akár 50-féléből is válogathatok. Rögtön meg­jegyzik: „A sportolók szeszt természetesen nem kapnak.” Legalábbis odaúton nem Hogy mi lesz vissza? Sike­res szereplés esetén min­denkinek a fantáziájára bíz­zák. A menü a következő: fel­vágott, b u rg anyás zi romm a 1, libamájjal, majd sajtkrém vajjal, zsemlével. Utána pulykamell kapros mártás­sal, rizzsel, zöldségkörettel, végül málnás desszert, gyü­mölcs, kávé, üdítő, csoki, kétszersült. Bőséges és fi­nom, egy kétmázsás ember­kének is elegendő. És ha nem? Lesz a gépen néhány tartaléktál. A tágas utastérben 2-3-2-es üléselosztással 218 hely van. Ha a sportolók kívánják, filmet is nézhetnek. ismertet. Aztán kezet fog Schmitt Pállal, a NOB Vég­rehajtó Bizottságának tagjá­val, a Magyar Olimpiai Bi­zottság elnökével. Remek a hangulat. Schmitt Pál: „A MOB na­gyon sokat köszönhet a Ma­iévnek, hiszen 50 százalékot is meghaladó kedvezményt kapunk, s ez 500 kiutazó ese­tében igen tetemes! A légi­társaság egyébként számítá­saink szerint évente 10 ezer magyar sportolót utaztat és Tar László, a légi utazá­sok főszervezője: „Mit tud ez a gép? Hát kérem, ha a pilóta mindent betáplál, akár fel is teheti a kezeit, a technika egyenesen a bar­celonai reptér betáplált ka­pujához vezérli!” Csettintünk, viccelődünk. Ilyen alapon Baranyi Ká­roly főpilóta — aki a leg­esélyesebb arra, hogy az olimpiára repítse a ma­gyar küldöttséget — helyett, akár én is előre ülhetek. * A helyhez és az alkalom­hoz illően búcsúzunk. Meg­köszönjük a szíves vendég­látást, a vihar nélküli „lé- giutat”, majd „elnökünk”, Schmitt Pál, egy olimpiai karórát ajándékoz Kárász Péternek. Hogy gondoljon az időre, hogy pontosan in­duljanak, mert „a sportolók és mi időben itt leszünk”. Kép és szöveg: Kolodzey Tamás Polgárék továbbra sem vállalják Pénteken a sakkozó Polgár testvérek edző édesapja, Pol­gár László egy bejelentéssel ke­reste meg az MTI munkatár­sát: — Ezúton, tehát a sajtón ke­resztül szeretném közölni, hogy mindaddig, amíg a szövetség vezetésében nem történik sze­mélyi változás, lányaim sem­milyen formában nem vállal­nak szereplést a válogatott szí­neiben. Vonatkozik mindez ter­mészetesen az őszi, magyaror­szági csapat Európa-bajnokság- ra is. Ha úgy tetszik, ez a be­jelentésünk amolyan nyílt le­vél a Magyar Sakk Szövetség fölé. — Miért éppen most vált ak­tuálissá ennek a közlése, hi­szen a manilai sakkolimpiát megelőző viharok lassan elcsi­tulni látszottak? Az olimpia egyértelműen bi­zonyította, hogy nem sikerült í hagyományoknak megfelelő csapatokat kiállítani. Mind­ezért és Adorján András minő­síthetetlen viselkedéséért a szö­vetség egyes vezetői a felelő­sek Mindezek után következett a csütörtöki elnökségi ülés, amelyen elmaradt mind az ön­kritika-gyakorlás, mind pedig a lemondás. — Megnevezné, hogy ki, vagy kik ellen van kifogása? — Elsősorban a főtitkár Amb­rus Zoltánnak kellene levonni a következtetést. Mint ismert, ö volt az, aki az emlékezetes 8-1-es szavazásnál nyíltan vál­lalta a „nem” voksát Alek- szandr Csernyin szerepeltetésé­nek ügyében. S ha már a sze­mélyi változásokról esik szó hadd mondjam el, hogy szíve­sen látnám a főtitkári székben di. Hazai Lászlót, az elnöki, vagy szövetségi kapitányi tiszt­ségben pedig Benkő Pált. — Gondolom, a válogatottban való szereplés nélkül is akad elég versenylehetőségük. Ho­gyan alakul a további prog­ram? — Vasárnap hosszú útra in­dulunk, hiszen szeptember kö­zepén jövünk csak haza. Elő­ször az Egyesült Államokban ül asztalhoz a három lány egy nagymester versenyen, majd Ausztráliába megyünk egy ra­pid-tornára'. Ezután a Holland Antillákra, Arubába utazunk, ahol a női világválogatott mér­kőzik a férfi szeniorok csa­patával. Az utóbbiban Benkő Pál irányításával olyan nevelt szerepelnek, mint Szmiszlov, Geller. Polugajevszkij, Gligo- rics. A nőknél Judit és Zsuzsa kapott helyet a válogatottban, mig Zsófi az elsőszámú tarta­lék. Franciaországban lesz a ’98-as VB Marokkó a nagy vesztes A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) Zürichben zajló kongresszusán Franciaországnak ítélték az 1998. évi vi­lágbajnoki döntő lebonyolítási jogát. A francia pályázók tehát sikerrel győzték meg a FIFA szavazásra jogosult tagjait arról, hogy jobb felszereltséggel rendel­keznek, mint a vetélytárs marokkóiak. A titkos voksoláson ugyanis a gall kakaso- sok 12:7 arányban bizonyultak jobbnak az afrikai országnál. „Az eredmény nem meglepetés, a fon­tos csak az volt, hogy a szükséges több­séget megszerezzük” — kommentálta a végeredményt Jean Fournet-Fayard, a francia szövetség elnöke. A harmadik pályázó, Svájc, eleve esély­telenül indult, amelyet bizonyít az is, hogy az utolsó pillanatokig fontolgatták visszalépésüket. Marokkó négy éven belül már másod­szor vesztett abban a harcban, amelyet azért folytatott, hogy az afrikai konti­nensről először lehessen VB-döntő házi­gazdája. Legutóbb az Egyesült Államok­kal szemben maradtak alul az 1994-es rendezés kapcsán. Hiába volt minden igyekezet, hiába volt Hasszán király tá­mogatása, a létesítmények tekintetében Marokkó nem tudta felvenni a versenyt Franciaországgal. Az afrikai országban járt megfigyelők csak két olyan stadiont láthattak, amely megfelel a FIFA előírá­sainak, mellette csak ígéreteket kaptak arra, hogy négy új stadion épül, míg to­vábbi hatot kibővítenék. Ezzel szemben a franciáknak már ren­delkezésre áll 14 város 15 stadionja, és Párizs külvárosában terveznek építeni egy 80 ezer férőhelyes vadonatúj létesít­ményt, amelyben a nyitó, valamint a döntő mérkőzéseket rendeznék. A két elődöntőnek a tervek szerint Párizs és Marseille adhat otthont. Franciaország 1938 után másodszor lát­hatja vendégül a világ legjobb labdarú­gócsapatait, és 1984-ben sikerrel rendez­ték meg az EB-finálét. Abban is szeren­cséjük volt, hogy már éppen esedékes volt egy újabb európai helyszín Amerika után és a 2002. évi finálé előtt, amelyre a japánok komolyan aspirálnak. A fran­cia labdarúgásnak jól jött ez a diplo­máciai siker már csak azért is, mert a nem éppen fellendülőben lévő válogatott­nak hat év múlva nem kell kivívnia a részvételi jogot. A labdarúgó VB-döntő helyszinei: 1930: Uruguay, 1934: Olaszország, 1938: Fran­ciaország, 1950: Brazília, 1954: Svájc, 1958: Svédország, 1962: Chile, 1966: Ang­lia, 1970: Mexikó, 1974: Németország, 1978: Argentína, 1982: Spanyolország, 1986: Mexikó, 1990: Olaszország, 1994: Egyesült Államok, 1998: Franciaország. Vasárnap 10 órától: Salakmotoros egyéni bajnokság Vasárnap rendezik meg Miskolcon, a népkerti sporttelepen, az országos egyéni salaScmotoros-bajnokság hatodik forduló­ját. Az érdeklődők 10 órától szurkolhat­nak ia minden bizonnyal látványos, érde­kes viadalon. Labdarúgás, körzeti tt. osztály Az encsi végeredmény 1. Ináncs 16 13 1 2 55-23 27 2. B.-váralja 18 10 3 3 39-26 23 3. G.-vendégi 16 9 4 3 36-19 22 4. Büttös 16 9 2 5 46-26 20 5. F.-dobsza 16 6 4 6 34-37 16 6. H.-vécse 16 4 4 8 32-40 12 7. Csobád 16 5 1 10 40-59 11 8. Léh 16 3 4 9 25-36 10 9. Vizsoly 16 — 3 13 17-58 3 10. Szemere VISSZALÉPETT A wimbledoni teniszbajnokságon, a férfi egyes negyeddöntőjében az amerikai Agassi (képünkön) 3-2-es játszmaaránnyal verte a német Beckert.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents