Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-25 / 175. szám
1992. július 25.j szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Sodródom a vásári forgatagban — már vettem fázis- keresőt, egy rozsdamentes ollót, s más „nélkülözhetetlen" apróságokat —, s egyre azon töprengek, hogy mi hiányzik. Nem a felhozatalból, hiszen van itt minden, ami négy-öt országban megterem, Ml HIÁNYZIK AHHOZ, HOGY JÓL ' EREZZEM MAGAM? Miért szerettem én gyerekként, s miért kedveltem fiatal riporterkoromban is a vásárokat? Csak itthon jövök rá: a hangulatuk, a légkörük miatt. Ez a vásár itt, a Zsarnain ke- délytelen. Pedig itt is van illata a lácipecsenyének, itt is van alku, de áldomás már nincs. Hiányzik a harsányság is, az áruk hangos dicsérete, a szent eskük, a hitvallások a portékák mellett. És az a bizonyos vásári gavalléria, hogy: tönkremegyek ugyan, de magának odaadom olcsóbban is . . ." Vagy: „jöjjön vissza, na„ még nem mondtam ki az utolsó szót". Esetleg: „inkább itt szórom szét az egészet, bele- taposom a sárba —, de olcsóbban nem adom". És az eladó mindig visszatérő érve: ,-.NEKEM IS TÖBBE VAN!" Erre a látványos szerepjátszásra már azért sincs mód, mert a városbéliek nem ismerik egymás nyelvét. Még talán a törökök a legfogékonyabbak mindenféle nyelvre, de a többiek inkább csak mutogatnak. Főleg az oroszok, meg százados barátaink, a lengyelek. A szlovákok, meg a románok persze — jól-rosszul — tudnak magyarul. De csak Magyarországon ... Mi mindenütt csak magyarul tudunk — sajnos. Bár — mondják, — hogy van egy pecsenyesütő fiatal hölgy, aki oroszul, németül, sőt angolul is tud kommunikálni a vevőivel. Jó nevelést kapott, van diplomája is, de . . . Szívesen beszélgetnék vele, de hát nincs egy percnyi megállása, ami persze üzleti szempontból jó dolog. Mert nagy a konkurencia. Huszonhat család süti a pecsenyét a Zsarnain. Nem mindegy, hogy kinek, hol a standja. Ezt annak idején sorshúzással döntötték el. A kis tanárnő jó helyre került. Nézem, miként működik. Már az nagy ellentmondás, hogy valószínűtlenül vékony — ötvenkét centis derékkal, hajlongva süti, méri a pecsenyét. S halk, szolid, mélabús. Sőt: kelletlen. Az én képzeletemben, emlékeimben vérbő, vas- kos asszonyságok mérik a szaftos hússzeleteket, a zsírtól csöpögő kolbászt, miközben maguk is szaftos dolgokat mondanak hahotázva. Közönségesek, vásáriak. De hát milyen legyen a vásárban az eladó? Mindenesetre nem szabad megsértődnie, ha évődnek vele, ha ajánlatokat tesznek, ha drasztikus dolgokat mondanak. Benne kell lennie a játékban, a vásári hangulatban. Ez nem a Gundel, nem Gerbeaud, azaz Zserbo, hanem a Zsarnai! Kezdem érezni, érteni, hogy miért ilyen kedélytelen itt a légkör. Mindenki meg van sértve, vagy ha nem is mindenki, de nagyon sokan. Én magam is! Mert társadalmi állásom szerint (EZT MÉG SOHA ÉLETEMBEN NEM ÍRTAM LE, MOST IS FANYALOGVA TESZEM), szóval társadalmi állásom szerint - csaknem negyven esztendős közszolgálat után — ugyebár beszólhatnék telefonon valamelyik csemegekereskedésbe, hogy küldjenek a lakásomra egy láda vodkát. De nem, én egy ukrán szépasszonnyal alkudozom egy üveg Sztolicsnajára a Zsarnain. Mert így száz forinttal .olcsóbban megvehetem az italt, mint hivatalosan. Másutt, más körülmények között, ezzel az asszonnyal talán az ikonfestészetről, Dosztojevszkijről, vagy Csehovról beszélgethetnénk, de neki — bár ezt se teste, se lelke nem kívánja — vodkát, meg mindenféle kacatot kell árulnia, én meg kénytelen vagyok alkudozni és nála vásárolni. Most még csak vodkát, de később majd olcsó zoknit és inget is. AZ ÁM, HAZÁM! És mindketten szégyelljük magunkat, viszolygunk és kínosan mosolygunk, és szeretnénk mielőbb túl lenni az egészen, mert nem vagyunk kofák. Ami persze nem azt jelenti, hogy lenéznénk a kofákat.^ De hát ki-ki maga mesterségét folytassa. A kofa áruljon, a pedagógus tanítson, az ápolónő gondozza a betegeket, a mérnök tervezzen, és így tovább. Hát senki nem akarja észrevenni, hogy milyen ellentmondásos (NÉP- és NEMZET- ELLENES), ha hivatásuk gyakorlása helyett ügyeskedni, üzletelni, spekulálni kényszerülnek az emberek. Ha a filmrendező — akinek volna társadalmi mondanivalója, s azt művészi szinten képes lenne megfogalmazni - kénytelen bugyuta reklámfilmecskék forgatására pazarolni szakértelmét, tehetségét. (Lásd: SZÁRAZ, TISZTA ÉRZÉS, vagy: ÍZLELD MEG A CORNETTÓT, ÉS FELFEDEZED A SZiVKÜL- DIT TEJSZÍNBŐL, de felfedezheted a LEGJOBB TELJES ÉRTÉKŰ KUTYA- ÉS MACSKA- ELEDELT, vagy A PELENKÁK TÖKÉLETES, ÚJ NEMZEDÉKÉT .. .) Hát senki nem akarja észrevenni, hogy milyen káros, ha alkalmi vásártereken pazaroljuk el legjobb erőinket, miközben egyre rosszabb lesz a kedvünk? Én régóta figyelem azt a piacot, ami most már minden nagyobb településen teret teremtett magának, s amit kezdetben KGST-PIAC-nak neveztek. Kezdetben nagyon rossz szemmel nézték a hatóságok. Legszívesebben eltörölték volna. Hát persze, hiszen a hivatalos KGST nem működött, a népek azonban találkoztak áruikkal a vásártereken. Nem hiszem, hogy jó kedvükből, sokkal inkább azért, mert élni akartak. Tűrhetően, elfogadhatóan élni. S most? Ügy tűnik, a hatóságok tudomásul vették a realitásokat: mindenki vehet és adhat. Ehhez jobban értenek a népek, mint a kormányok. Talán nem lenne haszontalan, ha a képviselők és az államférfiak kijárnának a spontán szerveződött piacokra. Nem sok jo kedvű embert látnának ott (igaz, máshol sem), de egyetlen nacionalista, soviniszta megjegyzést nem hallanának. (A NÉPEKBEN SEMMI ÖSZTÖNÖS, ÖNKÉNTELEN GYŰLÖLET NEM ÖL EGYMÁS IRÁNT.) És azt is megtudhatnák, hogy hol, kinek és mi hiányzik. Hogy miként lehetne - kicsit jobb szervezéssel, nagyobb törődéssel, több figyelemmel — javítani az életünk minőségén, itt, a Duna-me- dencében, ahol a piacokon, vásárokon talán bölcsebbek az emberek, mint a parlamentekben, meg a kormányokban. Mert ahol az áruk — szükség- szerű — cseréje folyik, ott legalább tudomásul veszik a realitásokat. Mondom, hogy egykor én nagyon szerettem a vásárokat, piacokat — a kofák, az alkuszok mutatványait, a népek nagy vitalitását, töretlen kedvét, s a minden léhaságon, álságon is átsütő betyárbecsületet. Ha egyszerű emberek találkoznak a dunamenti vásártereken, nem feledkeznek meg a betyárbecsületrői. Én nem félek attól, hogy az ukrán asz- szony vizezi a vodkát, de a fölhigított parlamenti szövegektől igen. És, ha a különböző nációk megértik egymást a piacon, akkor talán a nemzetközi jog asztalánál is születhetne egyetértés. Hacsak, hacsak nem kupe- cek ülik körül azt az asztalt. Különben vettem még egy hal kapa rót a Zsarnain, ami nagyon praktikus kis szerszám, mikor tisztítja a halat az ember a pikkelyek nem csapodnak a falra, nem röpülnek a plafonra. Csak legyen hal és persze kenyér is . • • Gyarmati Béla Nem méregtemető Kertészetről álmodik a polgármester 5 Ül "'V '■ §§M?§ä SS^8888SSS^j!888 K®jS \ S§ S Az égetőműről Rudabányán A rudabányai veszélyeshulladék-égető építéséről, vagy inkább nem építéséről időközönként meglehetősen vegyes híresztelések kelnek szárnyra. Bizonyára azért, mert — bár a döntés, hogy Rudabányán épüljön fel, már hat esztendővel ezelőtt megszületett -, az építés még most sem kezdődött el. És ez nem a rudabányaiakon múlott, hiszen a kezdeti tiltakozás után, a település lakói végül is elfogadták a müvet. Legalábbis a többség, de szép számmal akadnak, akik most is tiltakoznak, mondván: Ruda- bánya lesz az ország szeméttelepe, méreglerakója ... Mostanában pedig, hogy a pályázatot elnyert dán cég visszalépett az építéstől, felerősödtek a tiltakozó hangok. Jó néhány kemény oldalvágást kap ebben a csőriében Szögedi József polgár- mester is, aki korábban sem titkolta, hogy az égetőmű mellett tette le a voksot, és most is üti a vasat, mihamarabb kezdődjön meg már az építés, mert szerinte nagy lehetőség ez Rudabánya felemelkedésére, a régi rang, egy elfogadható, tisztes életnívó visszaszerzésére. Sokak szerint a polgármestert később vagy megkövezik, vagy szentté avatják a rudabányai polgárok. — Két urat egyszerre nem szolgálhat rendesen az ember — mondja —. Én azt mondom, hogy kell ide ez az égetőmű, mert hasznunk lesz belőle, s ha felépül, azzal nem leszünk az ország szeméttelepe. Meggyőződhettünk erről jó néhányan, akik külföldön megnéztünk néhány égetőt működés közben. És profi szakemberek mondják: az égetőmű nem szennyezi a környezetet, nem veszélyezteti az egészséget. —• Kik azok, akik erről meggyőzték Önöket? — Nézze. Mi, mármint aa önkormányzat, nem vagyunk szakemberek, ezért egy pártatlan, független szakértői bizottságot hoztunk létre, s e bizottságban egyetemi tanárok, orvosok tették a dolgukat, s alkottak egy 52 oldalas tanulmányt arról, milyen legyen, hogyan épüljön föl a mű, s e tanulmányban igen szigorú környezet- és egészségvédelmi szempontok fogalmazódtak meg. Nyugodt lelkiismerettel dönthettünk hát az égetőmű felépítése mellett. — A pályázatot elnyert dán cég visszalépett az építéstől, miért? —i Ügy tudom azért, mert a dánok garanciát kértek arra, hogy hét éven belül más cég nem építhet égetőművet a Tiszántúl térségében. A magyar kormány viszont közölte, hogy erre a mai gazdasági helyzetben nem adhat garanciát. Márpedig a dánok szerint, ha megjelenik a konkurencia, akkor a közel ötmilliárdba kerülő égetőmű kapacitása nem lesz kihasználva, s a beruházás nem térül meg. Az anyagiakról szólva, talán érthető is a dán cég visszalépése, hiszen a beruházás költségeit 97 százalékban a Krüger cég fedezte volna, és három százalékkal lépett volna be az önkormányzat az építéshez adott területtel. Ennek arányában részesedett volna a haszonból az önkormányzat és azzal a mintegy 120—140 millió forint egyszeri juttatással, amit a szerződés értelmében az építés megkezdésekor került volna a számlájukra. Hogy ez a 120 millió forint sok, vagy kevés, nem tudni, de a polgármester szerint, ha szegény az eklézsia, minden fillérre szükség van. — Nem veszett még el ez a pénz, mert bárkik is nyerik majd el az építés jogát, kifizetik majd és három százalékban részesedünk a haszonból is — mondja- — De számunkra nem is ez a fontos, inkább az, hogy az építéssel együtt lehetőségünk lesz egy korszerű, színvonalas infrastruktúra megteremtésére, telefon, víz-, szennyvízhálózat és sorolhatnám még, mi ^ min-j den felépítésére. Évtize-i des elmaradottságot szüntethetnénk meg, felzárkózhatnánk. És persze a munkahely, a munka, amit az építkezés, majd később a működő erőmű adhatna, s melyekre igen nagy szükség lenne itt, Rudabányán, ahol oly sok a munkanélküli szakmunkás, technikus és mérnök, hiszen megszűnt a bánya, az ércdúsító .. . Arról már nem is szólva, hogy milyen virágzó háztáji kertészetek települtek Dániában, Ausztriában, Európa-szerte az égetőművekben keletkező meleg vízre. Miért ne lehetnének ilyen kertészetek Rudabányán? De hát erről most csak álmodhat az ember. A szerződések, illetve a szakértői bizottság által kidolgozott tender értelmében külföldről nem hozhatnak semmilyen hulladékot Ruda- bányára, de nem semmisíthetnek meg nukleáris hulladékokat sem. A polgár- mester szerint az ilyenfajta szóbeszédet, csak azok terjesztik, akik mindenképpen az erőmű építése ellen voltak és vannak. Nem győzik meg őket a szakmai érvek sem. De nézzük, mit mond a rudabányai égetőműről dr. Fekete Iván, a Miskolci Egyetem docense, aki a szakértői bizottság vezetője volt. — Fontos, hogy a közvéleményt megnyugtató konszenzus alakuljon ki a beruházó, a lakosság és végső soron a beszállítók, a vállalkozók között. Jómagam összefogtam egy olyan bizottságot, amelyben különböző szakterületek képviselői foglaltak helyet, s végül elkészítettünk egy szakvéleményt, amely meglehetősen széles nyilvánosságot kapott Rudabányán és környékén. Olyannyira, hogv érzésem szerint már-már túl is vám tárgyalva a dolog. — Igen, de azért időnként fel-felerősödnek olyan hangok is, azért a huzavona az építkezés megkezdésével, mert a működő mű mégiscsak szennyezi majd a levegőt, a környezetet. — Erről röviden csak any- nyit: A tenderkiírás a környezetvédelmet tekintve az európai átlagnál jóval szigorúbb paramétereket adott meg. A tender, illetve a paraméterek biztosítják, illetve kizárják az égetőmű egészségkárosító hatását. Ezt a szakértői bizottság is megerősítette, s magától értetődően ez az én véleményem is, amit most csak megerősíteni tudok. — Működnek-e a rudabá- nyaihoz hasonló égetőművek Európában? — Világszerte. Megismerhettek a rudabányaiak is hasonlót például Dániában, de ha az égetőművekről beszélünk, akkor mindenekelőtt tisztáznunk, illetve tudnunk kell: miért is épülnek tulajdonképpen ezek az égetőművek? Ennek az a filozófiája végső soron, hogy a profi ipari üzemek által termelt szennyező anyagot, anyagokat elégessék, megszüntessék ; tehát világos, hogy az égetőművek alaptechnológiája környezetbarát. Itt kell megemlítenem, valószínűleg a közvéleményt is befolyásolta az a talán nem szerencsés kifejezés: veszélyes hulladék. így hívják ugyanis az olyan ipari hulladékot, amely, ha szabadon marad, ha a földbe kerül, ha nem semlegesítik, ha nem égetik el, akkor veszélyes a környezetre, az emberre. Lásd, például a Borsodi Vegyi Kombinát alatti higanyt, vagy mindazokat a levegőbe, vagy a földbe kerülő szeny- nyező anyagokat, amelyek bőséggel termelődnek megyénk ipari üzemeiben. Ezért, amikor a rudabányaiakkal különböző fórumokon találkoztunk, mindig különös hangsúllyal mondtuk, hogy ezek az anyagok nem az égetés során veszélyesek, hanem akkor, ha azokat nem égetik él, nem semmisítik meg. — Éppen ezért, talán szerencsés, hogy itt, agvon- szannyezett megyénkben épülne fel az égetőmű ... — Az égetőműveket telepítő, nagy tapasztalatokkal rendelkező külföldi cégeknek a filozófiája az, hogy a felépítés, a telepítés helyének kiválasztásakor vegyék figyelembe: az égetőmű másodlagos hatásaként próbálja azt a befolyást is gyakorolni a térségre, hogy minél kevesebb szennyező hulladék keletkezzen. Ezért ezeket az égetőműveket olyan térségekbe telepítik, ahol nagy az ipar szennyezőanyag-kibocsátása. Mint például Borsodban, ahol a telepítést még az is indokolja, hogy itt, Rudabányán, van egy olyan agyaglencse, ami a másodlagos hulladékok elhelyezésére természetes védelmet biztosít. De Rudabánya mellett szól az is, hogy az égetőmű működtetése viszonylag magas termelési munkakultúrát igényel, s Rudabányán ez a kultúra a korábbi, sok évtizedes, vagy inkább évszázados ipari múltból következően megteremtődött, kialakult. Gondolhatnánk, akkor hát sima az út, épülhet az erőmű, csakhogy immár öt esztendeje meglehetősen 'éles pengeváltások folynak. Különböző érdekek munkálásá- ról hallani, legutóbb visszalépett a pályázatot elnyert, jónevű dán Krüger cég ... Ismét elmúlt egy év, s aa égetőművet 1995-ben át kellene adni. A tender viszont él, s ez úgymond Rudabá- nyára szól. Bízunk abban, hogy egyszer mégiscsak megkezdődik az építés. Mire kell majd a kivitelezés, a működtetés során vigyázni, odafigyelni ? — Mint mondottam, a tenderben megfogalmazott technológiai paraméterek igen szigorúak, de éppen ezek garantálják a biztonságot. Arra kell vigyázni, hogy se az önkormányzat, se a beruházást valamilyen formában szervező cég, vagy menedzselő cég ne térjen, el, illetve ne hagyjon el semmit ezekből a paraméterekből. Hogy miért? Azért, mert itt is különböző érdekek munkálkodnak, működnek. Világos, hogy a beruházó, vagy az a cég, amelyik végül is elnyeri majd a pályázatot, arra törekszik, hogy elhagyjon valamit, s ily módon lefaragjon a költségekből. De fontos ez a figyelem azért is, hogy később a lakosság se fogalmazhasson meg külön követeléseket. Egyszóval: fontos, hogy az égetőmű a tenderben, illetve a szakértői véleményekben megfogalmazottaknak' megfelelően épüljön fel. Mindenképpen szükség van arra, hogy alakuljon egy olyan testület, bizottság, mindegy, minek is nevezzük, amely figyelemmel kíséri az építést. Szerintem alakulnia kel] e§y olyan társadalmi bizottságnak is, amely már az égetőmű működésére figyel, arra, hogy valóban a paramétereknek megfelelően működi k-e! Szarvas Dezső Idegenforgalom Tizennégy százalékkal csökkentek az idegenforgalmi bevételek az esztendő első öt hónapjában, a kiadások 20 százalékkal estek vissza. Május végéig a bevétel 269,3 millió dollar, a3 aktívum 232,8 millió dollár. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a hazánkba látogatók száma nem változott, a kiutazások száma pedig kis mértékben növekedett. Csődeljárás A folyamatban levő csődeljárások 14 százaléka zárult le, ezek 64 százaléka végződött megegyezéssel, június végéig. A június 30-i állapotot tükröző legutóbbi csődösszesítés szerint a bírósági végzések alapján közzétett csődeljárások száma 1437 az idén 367 fel- számolási eljárás kezdődött meg. Még javában tart a nyári szünet az iskolásoknak. A Nemzeti Tan- könyvkiadó Vállalat dolgozói már készülnek az új tanévre. A Pesti úti, 4200 négyzetméteres raktárukban 8— 10 000 féle könyvet szortíroznak, rendszereznek, hogy időben az iskolákba érkezzenek a tanulók segédeszközei. MTI-Telefotó: Balaton József
