Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-23 / 173. szám

1992. július 23., csütörtök ÉSZAK-M AGYARORSZÁG 13 Üzleti randevú Virágzó feketekereskedelem Miközben ruházati, iparcikk- és élelmiszer-kereskedelmi válla­lataink vért izzadva küzdenek tal­pon maradásukért, megyénkben is virágzik a feketekereskedélem. Nincs pontos felmérés róla, ám egyes szakértők szerint a miskolci Zsarnai-telepi piac egy jó napon nagyobb forgalmat bonyolít le, mint az összes belvárosi bolt, üz­let. áruház együttvéve... Alaposan megkárosítva ezzel őket. hiszen ki kételkedne abban, hogy a feke- tekereskedeltni forgalom egy ré­sze náluk csapódna le. S mindez hasonló formában játszódik le a megye más városaiban is, Sátoral­jaújhelytől Mezőkövesdig, Tisza­itj várostól Kazincbarcikáig. Nem új keletű dologról van szó. A miskolci megyei kereske­delmi. nagykereskedelmi vállala­tok egyes vezetői már évekkel ezelőtt, még a tanácsrendszerben tanulmánynak is beillő javaslattal fordultak a megye kereskedelmét felügyelő tanácsi vezetőkhöz, majd a szakminisztériumhoz, amelyben kimutatták kárukat, s javasolták: zárják be a Zsarnait, tiltsák meg a Búza téren, az utcá­kon a feketekereskedést, a külföl­diek ilyen ténykedését. Semmi nem történt, minden maradt a ré­giben. Ha csak az nem, hogy a Búza térről tiltó táblákkal elirá­nyították a csencselő lengyeleket, románokat. Megjelentek helyet­tük aztán a vodkás, konyakos, csokoládés, juhtúrós, zoknis, bu- gyis és gatyás magyarok, köztük sok cigány. Elbeszélgetve egyik nagy ke­reskedelmi vállalatunk vezetőjé­vel. megdöbbentő dolgokat tárt fel. A feketekereskedelem miatt őket ért anyagi és erkölcsi károk­ról, arról, hogy miért képtelenek állni a zugárusok, illetve a Zsar- nain árusítók árversenyét. Mire - hogy csak egy példát említsünk — árbevételükből nyereség képző­dik. pénzükre hétféléi!) különbö­ző adó- és egyéb teher rakódik, minden száz forint árbevételből, mondd és írd, két forint tiszta hasznuk marad! így kell fenntar­taniuk. üzemeltetniük boltjaikat, áruházaikat, fizetni sokat éppen­séggel nem kereső dolgozóikat. S ezt az az állam teszi velük, aki a másik oldalon szemet huny a fe­ketekereskedelem felett, s legfel­jebb minimális helypénzekkel, minimális büntetésekkel, rendőr­ségi ellenőrzésekkel igyekszik mérsékelni azt, ha ugyan igyek­szik... Gondoljunk csak bele, hogy amíg az egész nap a helyén álló bolti dolgozó jó ha keres 8-10 ezer forintot havonta, a külföldről becsempészett, vagy netán enge­déllyel behozott áruval a Zsamain üzletelő ki sem áll. ha nincs meg a napi 1500-2000 forint tiszta haszna! Hiszen ő közvetlenül ve­szi az árut Bécsben, Tarvisiőban, Isztambulban, Nagyváradon, Munkácson és Ungváron, legtöbb esetben a vám átjátszásával hozza be. s legfeljebb az utazás költsé­gét kell „kitermelnie”. De nem fi­zet adót, villany- és gázszámlát, felújítási költséget és így tovább. S kínálja bár például az Eszperan­tó téri Iparcikk Áruház a világ legjobb, legmárkásabb elektro­technikai cikkeit, jótállással, ga­ranciával, sok-sok vevő inkább a Zsamain veszi meg a csempé­szektől az olcsó árut, még akkor is. ha az silány. S ugyanígy hoz­hatnánk cipőpéldát, trikópéldát, italpéldát, gépkocsialkatrész-pél­dát, de már akár hús- vagy hús­konzerv- és csokoládépéldákat is... Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy a feketekereskedelem sok szegényen, kispénzűn azért mégiscsak segít. De ezt a segítsé­get megkaphatnák a belső, szabá­lyosan kereskedő vállalatoktól kft.-ktől is, ha azokat az állam másként kezelné. Ha például száz forintból nem a fentebb említett két forintot hagyná náluk... Más oldalról nézve, a fekete­kereskedelem szinte megfoghatat- lanná vált, nehéz fellépni ellene. Mert hiába a szigorúbb vámtör­vény, azt is ki lehet könnyen ját­szani a nagy turistaforgalomban. S ha megvesztegethető vámosok is vannak, hiába tiltják meg az árusítást a Búza téren, ha szétker­getik a rend őrei az árusokat, azok fél óra múlva újra a helyükön vannak, és így tovább. Talán az lehetne a megoldás, ha a Zsamain és a többi piacon a mostaninál sokkal nagyobb helypénzeket vet­nének ki, s az önkormányzat a be­vételből valamilyen formában jut­tatna a városban működő kereske­delmi vállalatoknak. Gyanítjuk, akár drasztikus helypénzeket is vállalnának a nem adózó árusok. Ám gyanítjuk azt is, hogy túl sok mindent ez sem oldana meg. Ezért lenne jó, ha az önkormány­zatok, a szaktárca, vagy akár a parlament is mihamarább napi­rendre tűzné ezt a fontos kérdést. Ny. 1. Hogyan lehet egy 480 lelkes falu szabadtéri játékok helyszíne? Kapolcs (ISB) Július közepén im­már harmadszor rendezték meg a ka- polcsi művészeti napokat. A szép fek­vésű, 4S0 lelkes kis Veszprém megyei község ugyancsak kitett magáért: olyan sokszínű programot biztosított, amely a legkülönfélébb művészetek, zenék kedvelői számára is maradandó élményt nyújtott. A négy nap során 19 kiállítóhelyiségben a legmodernebb magyar képzőművészet darabjait lát­hatták az érdeklődők, minden este Csiszár Imre rendezésében előadták Remenyik Zsigmond Pokoli disznóto­rát, melyben Újlaki Dénes, Kubik An­na, Galkó Balázs volt például a sze­replők között. Fellépett a zongorista Kocsis Zoltán, az Amadinda együttes, Cseh Tamás, a Deák Bill Band, volt számos bábelőadás, egyéb hangszeres koncert - mintha egy igazi nagy ünne­pijátékokon lettünk volna. De hogyan születhetett egy ilyen nagyszabású rendezvény a Balaton- parttól 30 kilométerre fekvő csöpp kis falucskában? Erre kerestünk választ, amikor Mártha Istvánt kérdeztük.- Ki ön tulajdonképpen, Mártha Ist­ván? - szegeztem neki az első kérdést.- Zeneszerző. A Mandel kvartett tagjaként hangszered művész is va­gyok és még egyfajta falu menedzser. Ez utóbbi egy általam felállított titu­lus.- Felkérte erre önt valaki?- Senki. Nyolc éve vettem Kapol- cson egy régi romos házat, amit hely­rehoztunk. A helybeliektől nagyon sok segítséget kaptam. Ezt szerettem volna én is valamiképp meghálálni. Miután én a művészetekhez értek, tehát „kul- tlírában” próbáltam ezt visszaadni. Azt akartam bebizonyítani, hogy a kultúrán keresztül meg lehet mozgatni az embereket. A kultúra összeková­csoló erő lehet, s talán föléleszt egy olyan közösséget, amelyik nagyon ma­gára volt hagyatva az elmúlt negyven esztendőben.- Meg lehet azt joga Imazni, hogy ön mit kapott Kapó lestől?- Kapolcs számomra egy menekü­lési pont. Pesten is van lakásom, de ha csak tehetem, már jövök is ide. A leg­több amit kaptam, hogy itt befogad­tak. Ez a község szinte egy nagy csa­lád, ahol persze mindenki mindenkit ismer, mindenkinek - hasznosság sze­rint - megvan a helye a közösségben. Kezdetben rólam azt mondták: na itt van ez a bogaras művész Pestről, aki ahelyett, hogy újat építene, egy régi házzal vacakol. De azért kaptam konkrét segítséget épp a ház helyreál­lításához is.- A nagyvárosból hiányzanak az ilyen közösségek?- A Kiskunságról származom, ro­konaim ma is ott élnek. Pesten bor­zasztóan hiányzott ez a közeg. Mert abban a művészvilágban, ahová be- csöppentem, igazándiból soha sem éreztem jól magam. Rendkívül zárt vi­lág, tele hazugságokkal, álságokkal.- Ezt a világot most ön „idehozta” Kapolcsra...- Miután mégis csak odatartozom, mindig is szerettem volna, ha e két vi­lág értékei valahol találkoznak. Én azt érzem feladatomnak itt Kapolcson, hogy az esélyt megteremtsem erre. így jött létre most már harmadszor ez a rendezvénysorozat. Az avantgarde és experimentális művészetek találkozója a „Pistabácsi-féle” XIX. századi gon­dolkodásmóddal. Ez utóbbinak a tisz­tasága az igazi értéke.- Viszont azt mondja róla: XIX. szá­zadi!- Amikor én nyolc éve Kapolcson építkezni kezdtem, azonnal világos lett: egy egészen más időszámításba kerültem. Ha megérkezem, azonnal le­lassul minden. S tudom, ennek a nyu­galomnak veszélyei is vannak, hiszen a világ nagy sebességgel halad előre. Ha itt nincs változás, mozgás, akkor az i!t élő emberek nagyon elmaradnak a vi­lágtól. Ha nem ismerik saját múltju­kat, elveszítik önazonosságukat, s ez a falu kipusztulásához vezethet. Márpe­dig az elnéptelenedést meg kell akadá­lyozni. S ehhez azzal a 25-30 fiatallal „kötöttem szövetséget”, akiknek az igényeit teljesíteni kell. Ha ők itt ott­hon érzik magukat, ha szerepet kap­nak a falu előrelépésében, akkor talán nem is jut eszükbe, hogy elmenjenek.- Tudna-e receptet adni más telepü­léseknek ahhoz, hogy Kapolcshoz ha­sonlóan így magukra találjanak?- Mindenekelőtt ehhez értelmiség kell! Amelyik nem a politikai pótcse­lekvésekkel van elfoglalva, amelyik nem gyűlölködik. A dolog financiális része sem könnyű. Nekeni, mint zene­szerzőnek személyes ismeretségeim ré­vén sok lehetőségem adódott arra, hogy alapítványokon, szponzorokon keresetül tudjam a falut segíteni. De hogy más településeknek is segítsünk, jövőre itt, Kapolcson beindítunk egy olyan szolgáltatást, melynek során megpróbáljuk praktikus tanácsokkal ellátni azokat az önkormányzatokat, amelyek ezt igénylik. Hiszen nekünk rengeteg tapasztalatunk van azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen nagy kulturális eseményt miként lehet meg­szervezni. Az általános recept azonban persze kevés, mindent helvreszabottan kell megvalósítani.- Egy ilyen rendezvénynek azonban már bevétele is lehet!- Aszfaltútépítésre az önkormány­zatnak ajánlottuk fel. így talán a falu lakói számára is világos lesz, mit is „hozott” a kultúra. Emellett a művé­szeteket összekapcsoljuk a vállalkozá­sokkal is. Hiszen a kultúra szép dolog, de attól még éhen lehet halni. Most, a művészeti napokon sokan juthattak némi bevételhez. A szoba kiadásával, különféle kereskedésekkel, szolgálta­tásokkal. Saját bőrükön lapasz- talhatják sokan, hogy anyagilag is jól járnak. S ezen összefüggés felismeré­sére nagv szükség van. Említhetném azt is: a művészeti napok hírére kere­sett fel egy tapolcai nyugdíjas tanár, hogy megírja a falu történetét. Azóta már megtalálta a címert, előkerült egy 1092-es okmány, amiben Kapulcsot említik... Hirtelen rádöbbenhetnek az emberek: milyen értékek is szunnyad­nak ebben a faluban.- Mit jelentett most a falu számára ez a négy „ünnepnap”?- Fantasztikusan „élt" az egész fa­lu. Mintha díszlet lenne egy nagysza­bású színpadi játékhoz. „Kit" a temp­lom is, „élt" a 19 kiállítóhely. De ne feledjük: ez a négy ünnepnap főleg a külvilágnak szól. Az igazi feladat ke­vésbé látványos. De a falu lakói szá­mára a mindennapok legalább olyan fontosak. Dombrovszky Adóm Vendégünk: A TECHNIKA HÁZA TECHNIKA HÁZA MISKOLC Az épület 1988-ban Bodonyi Csaba építész tervei alapján ké­szült. Külső és belső megjelené­sében impozáns, technikai és inf­rastrukturális felszereltségében minden különleges igényt kielégí­tő. A régió akkor még iparcentri­kus volta miatt nagy volt az igény egy olyan épület létrehozására, ahol a tudomány és a technika te­rén történő események megjelen­hetnek, s ilyen jellegű rendezvé­nyek lebonyolódhatnak. Mind­ezen igények megfogalmazója és szorgalmazója a későbbi építtető, a Műszaki Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) B.-A.-Z. megyei szer­vezete volt. A gazdasági körülmé­nyek változása azonban a Ház működésére is rányomta bélyegét: új szemléletmódra, a régebbi el­képzelések újragondolására indí­totta az illetékeseket. Beszélgető- partnerem a Technika Házának igazgatója: KRIZSÁN JÓZSEF.- Melyek azok az alapvető vál­tozások, amelyek az elmúlt két év során következtek be a MTESZ III. a Technika Háza működésében?- A MTESZ kapcsolódva a tár­sadalmi-gazdasági átalakulási fo­lyamatokhoz, szintén egy jelentős változáson ment át. Az elmúlt időszakban a különböző tudo­mányos egyesületek úgy csopor­tosultak egy szervezetbe, hogy az önállóságuk csak részben volt meg. Ma az egyesületeket válasz­tott vezetők, tisztségviselőkből ál­ló szövetségi tanács irányítja, s ezáltal saját maguk határozzák meg tevékenységüket is. Ez az önállóság magában foglalja a gaz­dálkodás területét is. Bizonyos tá­mogatást jelent számukra a Tech­nika Házának léte azáltal, hogy szakmai tevékenységüket, rendez­vényeiket itt térítésmentesen bony Irthatják le, A Ház kapacitá­sa azonban attól nagyobb, hogy egész évben lekösse az egyesüle­tek szakmai programja, ezért több, más jellegű tevékenységet is végzünk. Eire azért is szükség van, mért a Háznak a fenntartási költségeit ki kell gazdálkodnunk, hiszen az önállóság az állami tá­mogatás fokozatos megszűnését is jelenti.-A Technika Háza tehát üzleti alapokon működik. Mi jellemzi üzleti filozófiájukat?- Üzletpolitikánk jellemzője egyrészt, hogy szolgálja a műsza­ki értelmiség érdekeit szakmai rendezvények szervezésével. Másrészt az újonnan alakuló vál­Krizsán József lalkozásoknak lehetőséget kívá­nunk nyújtani a bemutatkozásra, a megmérettetésre a gazdasági élet minden területén. A Ház nyújtotta lehetőségek felajánlásá­val, a szabad információáramlás, elősegítésével szeretnénk részt venni a társadalmi és gazdasági átalakulás folyamatában, mely egy új szemléletű piacgazdaság kialakulását teszi lehetővé. Ehhez kapcsolódóan megemlíteném, hogy részt veszünk az átképzés­ben is. Tudjuk, hogy a térségben jelentős szakmai struktúraátalaku­lás van folyamatban. Ennek meg­felelően tanfolyamokat szerve­zünk különböző témákban, me­lyeknek tematikáját úgy állítjuk össze, hogy a szakmai ismerete­ken túl a vállalkozáshoz szüksé­ges alapvető tennivalókat is elsa­játíthassák a résztvevők. A tanfo­lyamok mellett a kiállítások ren­dezését is fontos feladatunknak tartjuk. A tudományos egyesüle­tek szakmai napjaikon már rég­óta, jól csinálják ezeknek a kiállí­tásoknak a szervezését. De ma az igény ennél jóval nagyobb, hisz a vállalkozások idején egyre inkább szükség van a tevékenység propa­gálására. Ehhez mi minden felté­tellel rendelkezésre állunk. Bizto­sítani tudjuk a bemutatkozás helyszínét. Előadótermekkel, konferenciateremmel rendelke­zünk, ahol 4 nyelvű szinkrontol­mács-berendezés is található. A résztvevők, meghívottak körét is segítünk kiválasztani, ha ezt a partnerünk kéri. Üzleti megbeszé­lések, tárgyalások során a ven­déglátást is megoldjuk. Különö­sen azoknak a vállalkozásoknak ajánljuk ezen szolgáltatásainkat, akiknek még nincs megfelelő színvonalú irodájuk, jól beveze­tett üzletük. Nem mindegy, hogy ezek az események milyen körül­mények között zajlanak. Minden olyan technikai eszközzel állunk rendelkezésre, amely ma egy tár­gyaláshoz szükséges, a kommuni­kációt elősegíti. Az eddig felso­roltak a Ház. klasszikus tevékeny­ségi köréhez tartoznak, s adottsá­gaira épülnek. Ide sorolnám még tervező, szakértői munkánkat is.- Ezek mellett melyek az új te­vékenységi körök, s mi indokolja létüket?- A Ház fenntartási költsége magas. Ezt ki kell gazdálkod­nunk. Az eddig említett szolgálta­tásokat továbbra is önköltségi áron szeretnénk nyújtani, viszont a teljes kihasználtság, s az ön-' fenntartás érdekében más jellegű tevékenységet is kell folytatnunk. Ilyen pl. a kereskedelmi tevé­kenység. Konkrétan üzletkötések­kel foglalkozunk, nyitottunk né­hány boltot is. Amerikai gépko­csik kizárólagos forgalmazói va­gyunk Eszak-Magyarország terü­letén. Igen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk az úri. barlangterápiás kezelésnek, mint vállalkozásnak. Lillafüreden az István-barlang egy részét béreljük erre a célra. Természetesen a kórházakkal szo­rosan együttműködünk.- Milyen programokat szervez­nek a közeljövőben?- Terveink között szerepel egy olyan rendezvény szervezése, ahol a pénzintézetek mutatkozná­nak be. Minden család kapcsolat­ban van valamelyikükkel, valami­lyen okból. A személyes találko­zás lehetőségét kívánjuk biztosí­tani ezúton. Vonatkozik mindez a biztosítókra is. Számukra is terve­zünk egy szakkiállítást. A jövő év elején az idegenforgalmi cégek bemutatkozását szeretnénk lehe­tővé tenni. Szerencsen a várban a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítást rende­zünk okt. 8-9-én, ahol hazánk mellett Lengyelország és Cseh­szlovákia részvételére is számí­tunk. Ezek a tevékenységek már nem kifejezetten á tudományos életet szolgálják, hanem a város lakóinak tájékoztatására irányul­nak. Célunk az, hogy ebből á Házból mindenki elégedetten tá­vozzon, mind a saját, mind az in­tézmény dolgozóinak örömére; hogy a legközelebbi alkalommal is partnerei lehessünk egymásnak. Monoczki Mária Fotó: Farkas Maya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents