Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-23 / 173. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1992. július 23., csütörtök / Büntetik őket, pedig nem is csaltak Az 1970-es és 80-as években úgy szaporodtak a csalá­di házak, mint eső után a gomba. Akkor még a legtöbb fi­atal hozzá mert kezdeni az építkezéshez, s ha nem saját erejéből, hát szülői segítséggel. A fészekrakókat sajnos többszörösen is becsapták. Először azért, mert a helyi szerv meghatározta, hogy mekkora házat lehet építeni. Az utcaképre hivatkozással többnyire nagyot engedélyeztek, ami tetemes pluszki­adást jelentett, mind anyagköltségben, mind munkadíjban egyaránt. Mert bármennyire is összefogott a rokonság, egy nagy ház felépítése bizony időbe tellett, s azalatt ételről-itálról gondoskodni illett, miként a kőműves(ck) napi béréről is. (Akár egy kisebb otthonra futotta volna a pluszként jelentkező terhekből.) Másodszor az építkezési kölcsönszerződés megkötésekor csapták be a fiatalokat, amiben az OTP akkor 3 százalékos kamatot határozott meg. Tény, kaptak a fiatalok gyermekeik után szociális támogatást, sőt biz­tatást,lehetőséget arra, hogy nagyobb összegű szocpol fe­jében vállaljanak újabb gycrmc(ke)ket. Hogy miből tudják őket eltartani, felnevelni, arra akkor senki sem gondolt. Végül felépült a ház nagy kínok-keservek között, mert bizony ott keményen helyt kellett állni min­den családtagnak. S aztán jött az infláció, ami újabb sú­lyos terheket zúdított a fészekrakók nyakába. Kezdve az­zal, hogy az OTP a kamatot megemelte, s azóta is minden évben emeli és emeli. Aki 1991-ben ki tudta fizetni - egy kis taktikával és a rokonoktól összeszedett pénzből - tar­tozásának a felét, az egy kicsit fellélegezhetett. De mi lesz azokkal, akik erre képtelenek voltak? Ők csak azt tapasz­talják, hogy bár már hosszú ideje fizetik a kölcsönt, az csak nem akar csökkenni. S mi lesz gyermekeikkel, akik azóta kijárták az iskolát? Hogyan segítsenek nekik, raj­tuk? Hiszen munkahely nincs számukra, mert nincs munkalehetőség. Alaptőkéjük sincs, hogy valamilyen vállalkozásba fektessék, hiszen pénzüket elvitte az építkezés, majd a lakáskamat. Nem csoda, ha anyagilag és idegileg is tönkrementek a 10-20 éve felépítkezők. S miközben ezeken morfondírozok, eszembe jutnak a sajtóban olvasottak, mint például az, hogy az egyik bank vezérigazgatója több millió forintot sikkasztott, míg a másik pénzintézetben a napi bevétel egyszerűen eltűnt. Vagy a régi OTP-épület már nem megfelelő, újat, mo­dernebbet kell építeni. De felvetődik a kérdés: miből telik rá? Hiszen az ország is csődben van. Ezért kell családokat tönkretenni, öngyilkosságba kergetni? Hiszen a lakáska­mat mellett emelkedett az energia, a szolgáltatás, az étkezés... Sokan az öltözködésre, az üdülésre már gondol­ni sem mentek. A nadrágszíjon már nem lehet tovább húzni. Marad tehát a végrehajtó, s a sok-sok munkával és lemondással felépített házat elárverezik a család feje felől. Hol ebből a kivezető út? Egy aggódó családanya (Név és cím a szerkesztőségben) Lojpailkodlé ír © Ik II a mm Egy férfi két eset Kik tanúsítják? Kereszténydemokraták Putnokon Július 18-án a Tóth Ede Művelődési Ház tanácstermében alakuló ülést tartott a KDNP helyi szervezete. A megyei elnök­ség, valamint a szomszéd városok képvise­letében megjelentek és az alakuló ülést üd­vözölték Kelemen István megyei ügyvezető útkár, Feczkó Sándor alelnök és Szappanos István megyei szervezőtitkár, valamint Kazincbarcikáról Ivánfi Jenő az Országos Nagyválasztmány tagja és Hegedűs Ferenc kazincbarcikai ügyvezető útkár, aki egyben levezető elnök is volt. A megnyitót követően Ivánfi Jenő tar­tott rövid ismertetést a Keresztény­demokrata Néppárt eszmeiségéről és cél­kitűzéseiről, majd vezetőségválasztásra került sor. Az 55 tagot számláló szervezet elnöke dr. Vékony Sándor, alelnöke Varga Gáborné lett. A tanácskozáson több hoz­zászólás, javaslat hangzott el, melyre a választ a jelenlévő vezetők igyekeztek megadni. Az ülés nemzeti imádságunk közös eléneklésével ért véget. Szappanos István Az alábbi személy- és esetleírás közreadásával szeretnénk segíteni an­nak a miskolci olvasónknak, aki bár fe­lismerte támadóját, de a történtek bi­zonyításához és a hatósági eljárás lefolytatásához tanúkra lenne szüksége. Miután az incidenst többen látták, sőt hallották, panaszosunk bízik az em­berek - az éppen arrajárók - be­csületességében, jószándékában, akiknek jelentkezését várjuk szer­kesztőségünk levelezési rovatánál le­vélben, telefonon, vagy személyesen. Tehát azok megértő támogatását kér­jük, akik július 13-án, hétfőn délután a Görgey Artúr (volt Felszabadítók) utcában a múzeum előtti könyvesbódé és a Lévay Könyvtár közötti bérház előtt láttak egy középtermetű, erős testalkatú, kreolbőrű, markáns arcvonású, kissé őszülő, fekete göndörhajú férfit, aki harántcsíkos kék-fehér pólótrikóban, rövidnadrágban, papucsszerű lábbe­liben volt, oldalán tarisznya lógott, s aki ütlegelt és ocsmány szavakkal, rágal­makkal becsmérelt és fenyegetett egy idős, molett testalkatú, nehezen járó nőt. A hölgy a zebrán átsietve a telefon­fülkéhez ment, de az illető oda is követte. Nevezett egyén néhány perc múlva a Görgey Artúr utcai húsbolt előtt egy másik nőt hátulról leütött, majd a 16-os számú házba ment be, s közben hátrafordulva fenyegető mozdulatokat tett. A kötekedő személy idegen állam­polgár, garázda viselkedésének lelep­lezéséhez, s hogy hasonló tettekre a jövőben ne ragadtassa magát, szükség lenne a jóérzésű emberek össze­fogására. Ha (nem) jön a vonat Az idő pénz, amire a MÁV aligha van tekintettel. Mert mivel is lehetne megmagyarázni, hogy a sajó- keresztúri vasúti átjáróban az esetek 90 százalékában a sorompót harminc percig, vagy még annál is tovább zár­va tartják? Szerelvény pedig ezen idő alatt egyik irányból sem érkezik. E tűrhetetlen állapot bizony már hosszú évek óta fennáll, így hát mind­untalan tapasztalom a személygép­kocsikból kiszálló emberek bosszankodását, morgolódását. Sajnos, a közel félórás kényszerszünet a mentősök útját is jelentősen meghosszabbítja, pedig bizonyára nincs vcsztegetnivaló idejük. Vannak, akik ráunva a várakozásra visszafor­dulnak és tíz kilométerrel odébb haj­tanak át a vágányokon. Érdekes, ott a sorompó többnyire nyitva áll, pedig egyazon sínpályáról és vonatról van szó. Vajon hogyan lehetséges ez? Az autósok életét így is meglehetősen sok rendelet, jogszabály nehezíti, minek azt még tetézni? Kovács László Sajókeresztúr Jogsegélyszolgálat Ma, délután 4-6 óráig jogszegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház I. emeletén, a levelezési rovat irodájában. Tanácsot ad dr. Demeter Lajos ügyvéd. Levélváltás Görömböly szennyvízhálózatáról A Friderikusz showban, de a Telesportban is létjogo­sultságot nyert a reklám, melyet az adást megszakítva sugároznak. Sajnálatos. Pedig évekkel ezelőtt az egyik tévés személyiség azt az ígéretet tette Amerikából haza­jövet, hogy nálunk nem honosítják meg az effajta reklá­madást. Amerika egy más világ - mondotta hajdanán. Ám az idő a reklámok dömpingjével együtt mást ho­zott. Legutóbb a Hankiss-perben ez is a “vádirat” egyik pontja volt. Nos, ha fellapozzuk az RTV újságot, tapasz­talhatjuk, hogy a főcímekben jelölt műsoridő bőven ad lehetőséget a reklámokra, amik sokszor négy-öt percet is kitöltenek, sőt a következő adás rovására is mennek. S van, amit unos-untalan ismételgetnek, nem csoda, ha már a vízcsapból is folyik. S fura módon mindegyik tennék - kivétel nélkül - a legjobb, a leghatásosabb...A legek kavalkádja folytatódik a 2-cs csatornán is. Isten őrizzen attól, hogy egy kedves, romantikus filmbe is belopakod­jon, illúziónkat rombolva szét. Nyíri Kálmán Miskolc — Csak időben távol — K. Fcrcncné miskolci olvasónkon kívül még vagy ötvenen bosszankodtak szombaton, a déli órákban a Búza téri autóbuszvégállomás azon buszmegál­lójában, ahonnan rendszeresen indulnak Mályiba, pontosabban a Mályi-tóra a volánjáratok. Olvasónk alig egy-két perccel késte le a fél 12-es buszt, s legközelebb csak fél 3-kor indulhatott tovább. Közel három órát kellett ácsorognia szaty­rokkal megrakodva, miközben egyre idegesebben várták érkezését az egyik tóparti víkendházban rokonai. Az idős asszony olyannyira felizgatta magát e túlzott menetrendi pauzán, hogy még hét­fői telefonbeszélgetésünkkor is a történtek hatása alatt állt. Sírva kérte, tegyük szóvá ezt a többek ál­tal is kifogásolt hiányosságot, hátha az illetékesek korrigálják - ami ha belegondolunk, nyáron, stran­didényben, s legfőképpen szombati napokon egyáltalán nem túlzott elválás.Mert akárhogyis, a tóparton izzadni mégiscsak kellemesebb, mint a buszmegállók forró flaszterén. Levelemet 228 görömbölyi lakos nevében és egyöntetű határozott kérésére írom. A címzettek Miskolc polgármestere, a közművesítésben il­letékes alpolgármester és osztály­vezető, valamint a városgondnokság igazgatója. Tisztelt Uraim! Levelünk tárgya Görömböly, Pesti Barnabás - Lavotta - Mosolygó A. utcák által közbezárt terület szenny­vízellátása. Igen. jól értették, mert szennyvízzel jól el vagyunk látva, még az utcán is folyik. Van szen­nyvízvezetékünk is, de az a pol­gármesteri hivatal által is jól ismert körülmények miatt üzemképtelen. Azért fordultunk a sajtóhoz, mert lehetetlen 228 embert egyenként tájékoztatni és mindez szóban nem is eléggé megnyugtató. Sokkal jobb, ha az illetékesek nyilatkozatát írásban olvashatják az érdekeltek. Biztos van olyan mondanivalójuk Önöknek, amit mi nem ismerünk. Az utolsó megbeszélés e tárgyban - amiről tu­domásunk van -, ez év július 1 -éjén délelőtt volt a polgármester úr és a városgondnokság igazgatója között. Megjegyezzük, hogy nem “fejeket akarunk”, csak mielőbb üzemképes szennyvízvezeték-hálózatot a köz­gyűlés 10/1992. számú rendeletében foglalt feltételek mellett. Mi tudjuk, hogy ki, mikor és hol követte el a “hi­bát". A mostanra kialakult helyzetet már 1991. november közepén előre láttuk. November 30-án ajánlott levél­ben kértük a városgondnokság igaz­gatóját ezek tárgyilagos megbeszélésére, - mint írtuk - a későb­bi viták /esetleg perek/ megelőzése érdekében, de sajnos levelünkre még válasz sem érkezett.Bár soha sem­miről írásbeli értesítést nem kaptunk, a megbeszélésekről jegyzőkönyv nem készült, vannak dokumentumaink és tanúink, de ezeket csak akkor vesszük igénybe, ha úgy látjuk, hogy jogos érdekeink védelmében tovább kell lépnünk. Vitaindítónak röviden vázoljuk a tényállást. A munkahely átadása 1991. szeptember 10-én megtörtént. A szerződés szerint az I. ütemre, mely tartalmazza a legnagyobb problémát okozó Egyetértés utcai gyűjtőcsatorna szakaszt is, a befejezési határidő 90 kivitelezésre alkalmas munkanap volt, mely 92. márc. 31-én járt le. Ez a sza­kasz alapközműnek számít, mivel rákötés nem lehetséges, csak további szakaszok csatlakozási lehetőségét biztosítja. Április 8-án felkerestük a város- gondnokság igazgatóját, tájékoztattuk a tényállásról és kértük a kivitelező kötbérezését. Az igazgató úr elismerte a helyzet súlyosságát és közölte, hogy válaszadás előtt jogász igény­bevételére van szüksége. Április 15-én ismét felkerestem. Ekkor abban állapodtunk meg, hogy néhány hetet kér az. ügy “házon belüli” rendezésére. Azóta tájékozniuíst nem kaptunk, de tudomásunkra jutott, hogy a végleges rendezésre „92. július 30-i végső határidőt szabott meg a kivitelezőnek. Ezt túlzottan liberális­nak tartottuk, de a békesség kedvéért tudomásul vettük. Most elmúlt június 30-a és a helyzet rosszabb, mint már­cius 31-én volt. Itt állunk tátongó, félig kész mély aknákkal, visszatakart függőlegesen kígyózó vezetékekkel abban a kilátástalan helyzetben, hogy /így mondják a lakosok/ ebből a “büdös életben” nem lesz működő szennyvízhálózat. A sajtón keresztül várjuk nyílt és egyértelmű válaszukat. Tisztelettel: Hajdú Pál Miskolc, Déli u.6. A városgondnokság feladatai közé tartozik Miskolcon a magánerő bevonásával megvalósuló víz. szennyvíz, gáz cs villanyvezeték szer­vezése és lebonyolítása. E hálásnak nem mondható feladat ellátása jól képzett szakembereket kíván, a nagy volumenű lakossági kapcsolatok mi­att nagy türebnet igényel Ahány ut­ca, annyiféle probléma. A város- gondnokság sokszor kerül legjobb akarata ellenére is két tűz /lakók- kivitelező, kivitelező-tervező, lakosság-önkormányzat/ közé. Göromboly szén nyvízhá lózata kiépítésének megoldása már a ter­vezés időszakában sok vitát ered­ményezett. A szakembereknek eltérő véleménye volt arról, hogy az esés­viszonyokat figyelembevéve az un. gravitációs megoldás kivitelezhető és biztonsággal üzemeltethető-e. A városgondnokság szakemberei a "nyomott" rendszer megoldását javasolták. A tervet a lakosság kife­jezett kérésére gravitációs rend­szerre készítette a tervező. Az építési munkálatok „91. szeptember 10-én kezdődtek. A kivitelező éveken kérésziül több utca közművét építette, eddig különösebb probléma nélkül. A városgondnokság szakemberei a közös képviselő felhívása ellenére is tisztában voltak a kivitelezés ne­hézségeivel, amelyek 1991-ben még igazán nem jelentkeztek. A munkaárok általában szilárd volt, a csővezeték megfelelő eséssel (2,5-3,5 ezrelék, ami 100 méterenként 25-30 cm lejtésnek felel meg) történő fek­tetését el lehetett végezni, ezt igazol­ta a nyílt-árkos bemérés eredménye is. A problémák tavasszal jelent­keztek, amikor a talajvízszint megemelkedése után a csővezeték víz alá került és addig pontosan nem tisztázott okok miatt, függőleges irányban több helyen 2-5-10 cm-rel elmozdult, ezért üzemeltetésre alkal­matlanná vált. Azt kijelenteni, hogy Önök tudják, "ki, mikor és hol követte el a hibát ”, felelőtlenség. Ezidáig két szakértőt kértünk fel a hiba okának felderítésére - kivitelező vagy a ter­vező követte-e el, - de a vélemények több ponton eltérnek egymástól. A nyílt levélben közölt egyoldalú tájékoztatás állítása nem felel meg a valóságnak, mivel a rendszeres találkozások alkalmával a város- gondnokság szakemberei jól ismerték a közös képviselők véleményét. A kivitelezéssel kapcsolatban, amelyre írásban is - igaz a vállalkozó leve­lében a városgondnoksággal egyeztetve - 4 oldalon részletesen választ kapott a felvetett prob­lémákra A későbbi határidő lehetőségének megoldása egy­értelműen a lakosság érdekét szol­gálta, hogy a szennyvízcsatorna végülis megépüljön. Továbbá meg­jegyzem,hogy a felmerült hiányossá­gok miatt, a kivitelező intézményünk­től újabb munkákra megbízást nem kaphat. Az általunk eddig lefolytatott vizsgálat nem zárult le, tovább foly­tatódik és megoldást fogunk találni az ügy végleges rendezésére. A teljes vizsgálati anyag birtokában élni fo­gunk a kötbérezés lehetőségével. Határozottan visszautasítjuk azt, hogy a közös képviselő olyan képet alkosson rólunk, ami nem felel meg a valóságnak. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, de az nem sértheti mások érdekeit, jó hírnevét, melyeket illik tiszteletben tartani! Ott Antal városgondnokság igazgatója 54sM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents