Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-18 / 169. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1992. július 18., szombat Hejcén van régi erődtemp- )om érdekes víztörő a patakban, néhány majd’ kétszáz éves ház, csodálatos természeti környezet. Mindezt máshol is megtalálhatjuk — de külön-külön. Nem csoda hát, hogy még valami van ott, ami egyébként ritkaság. Egy megszállott polgármester. Lévai Csaba nem közművesítési proramot ígér a lakosoknak, hanem vendégeket, hírnevet — minőségi turizmust. „Ha az infrastruktúrára költünk, akkor hamarosan elkészül a ragyogó járda, de a falu lakosain kívül senki nem jár rajta. Most adódott egy soha vissza nem térő lehetőség, arra költöttünk. így két év múlva már lesz kinek (és lesz miből) megépíteni azt a gyalogutat!” Ebből a meggondolásból megveszik a falu széli, éppen eladó Sólyomkő panzió harmadrészét, művésztábort látnak vendégül már második éve. hogy egyebekről, terveikről ne is beszéljünk (csak néhány sorral lejjebb). Szóval a tábor. A véletlen hozta, hogy tavaly óta a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajzszakos diákjainak egy csoportja itt végzi kötelező nyári gyakorlatát. Utánuk jöttek határaink másik oldaláról fiatal magyar művészek, itthonról általános iskolások (legalább nemcsak „rajzosként”, de pedagógusként is gyakorolhatták magukat a hallgatók), művészeti középiskolások, természetesen tanáraikkal. Három hétig .megszállják a falut, megtöltik a panziót, sátrai vernek az udvaron, kiülnék az árokpartra, és rajzolnak festenek, faragnak, kerámiát készítenek. Ügy zajlik tehát az élet, mint minder, egyéb normális alkotótáborban. Csakhogy. Nagyobb település (konkrét példa) 80 •milliós költségvetéséből 200 ezer forinttal támogatja „saját” művésztáborát. Hejcs önkormányzata viszont 8 milliós költségvetéséből ad ugyanerre a célra 160 ezret és évi 4-500 ezerrel támogatja a kultúrál! Vagy most, amikor a legtöbb önkormányzat már lassan fűszálanként adja el zöld területeit, pánikszerűen szabadul meg épületeitől, ők panziói vásárolnak. Jogos a kérdés: ugyan miért? Jöhet rá a ma mar közhelynek számító - felelet, melynek lényege: infrastruktúra, idegenforgalom, falusi turizmus, stb, stb. és mindebből üzlet, azaz pénz. De ők egy kicsit másképp fognak neki. Szerencséjükre lenyűgöző környezetük vonzerő a vadászoknak és a „természet lágy öle” mániásoknak. Hozzá jön a kulturális hírnév, amelynek alapja a tábor (minden művésztanár itt hagy egy-ké! alkotást, az így összeállt anyagot vándorkiállításon mutatják be). És a Sólyomkő panzió, mely a tervek szerint erdei iskolává lép elő, talán már szeptembertől. (Egy-egy hetet töltené- nek itt a vállalkozó iskolák gyermekei, hogy megláthassák, belélegezhessék a természetet, belekóstolhassanak egyes művészeti ágakba, tehát éljenek szépen, emberi módon alkotva, úgy. ahogy a panelek és az iskolapadok közé szorítva nem tudnak.) A falut nem kell működtem, működik az magától is. A lehetőségeket viszonl meg kell teremteni — mondja a saját bevallása szerint is megszállottan lokálpatrióta polgármester. Persze nem ő az egyetlen megszállott a faluban. „Mindannyian azok vagyunk.” Ezt már az egyik művésztanár vallja. ..’Nehéz” falu Hejce, nem adja meg egykönnyen magát a művészeknek (évekig lehet mit festeni)). Talán ezért töltiH itt nyaruk egy részét, ötleteikkel, ismeretségeikkel, munkájukkal gyarapítják a falut: megfaragják az első világháborús emlékművet, a játszóteret. És itt a bizonyíték, hogy a hejceiek elfogadták őket: a faragott játékokért versengeni kezdett a patak által megosztott falu két része. Végül marad eredeti helyén, a „kevesebb gyerekes” oldalon. Megtalálták ezzel ,a következő két év feladatát, megcsinálni a játékokat a „sokgyerekes” oldalnak is. — Cs. M. — A es az ÉSZAK közös játéka Rejtvényünk 57. alkalommal is olvasóink irodalmi ismereteit, jártasságát teszi próbára. Játékosaink feladata az alábbi két versidézet folytatása, a versek következő sorainak beküldése. E hetli játékunkat a Missio Tours Utazási Iroda szponzorálja, akiknek helyi részlege a Miskolci Nemzeti Színház jegypénztárának helyiségében található. (Széchenyi út 29.) A lapunkból kivágott és kitöltött szelvényeket: itt kell bedobni augusztus ,1-éig, pénteken .14 óráig, s ugyanebben az időpontban, ugyanitt tartjuk a nyilvános sorsolást. A helyes megfejtők 5 db, egyéniként 1000 forint értékű utazási utalványt nyerhetnek, amelyek október végéig használhatók fel a Missio Tours miskolci ki- rendeltségének alábbi nonstop útjain: 1. Miskolc—Triest—Tarvi- sio—Miskolc; 2. Miskolc— Velence—Miskolc; 3. Miskolc—München—Miskolc. Az iroda nyitvatartási ideje: hétfőtől péntekig 10- tői 17 óráig. Itt levágandó E heti feladatunk: 1. József Attila: Kis szobában kis parasztok (a folytatás): ...................................................... 2 . Tóth Árpád: Egy kirakatban lila dalra kelt (Egy nyakkendő; (a folytatás): ........................................................................................ A megfejtő neve: Lakcíme: ............. A Sárospataki Népfőiskolán Vetés — aratásidőben Kezdjük a meghatározással: mi a népfőiskola? S most következhetne a definíció - ha tudnám. Mert van ugye a svéd modell, ahol bentlakásos kurzusokat szerveztek, s egy-egy tanfolyam befejezése után végbizonyítványt kaphatnak a hallgatók. Tudunk az egykori legendás pataki népfőiskolákról. Aztán vannak, akik egy ismeretterjesztő előadássorozatot vagy szabadegyetemet hívnak népfőiskolának, vannak, akik egy tábort. A lehetséges változatok közül nézzük meg a Sárospataki Népfőiskolát. Ezen a nyáron is kéthetes, bentlakásos tan- folyamot szerveztek, július 5. és 18. között történelemmel, társadalomismerettel, képzőművészettel foglalkoztak a hallgatók, illetve az idén először volt református szekció is. Jaj a Barbie babáknak! Kovács Tibor tanítói oklevelén még alig száradt meg a tinta. Az idén fejezte be a Co- menius Tanítóképző Főiskolát, szeptembertől szülővárosában, Mezőkövesden a Bárdos Lajos Általános Iskolában fog dolgozni. Most pedig „másodéves" népfőiskolás.- Vizuális neveléses szakkollégiumba jártam, így ez a két hét továbbképzésnek is nagyon jó. Akik most kezdenek a képzőművészettel ismerkedni, kipróbálhatják, hogy mihez van kedvük, tehetségük, miben a legjobbak. A különböző technikák elsajátításához itt minden feltétel adott. Kerámiával, grafikával, festészettel foglalkozhatnak, én most éppen linót metszek... És persze a társaság miatt is szívesen jövök. Azonkívül nagyon sok jó előadást hallhatunk. Ma délelőtt például dr. Fü- gedi Márta a magasművészet és a népművészet viszonyáról beszélt, itt is megerősítést kaptam, hogy a népművészetet bele kell kapcsolni a nevelői munkámba. Nyugati designtól megfertőzött világunkban kezd kihalni a népművészet. Valamiképpen fel kell lépnünk az ellen a rombolás ellen, amit ezek az egy kaptafára szabott Barbie-babák vagy a színes műanyag pónilovak okoznak. Szeretném azoknak a körét bővíteni, akik továbbviszik a népi kultúrát. Kevés is meg sok is Szabó László már a bemutatkozásnál zavarba hoz: egyetemi hallgató, de munkanélküli, elsőre felvették, és most fog újra felvételizni. — így, mielőtt a népfőiskolái tapasztalatairól kérdezném, ki kell bogozni az ellentmondásait. Népfőiskolások: Kovács Tibor Mezőkövesdről és Szabó (László Szentegyházáról Tehát: felvették geológia szakra a „Babes- Bolyai"-ra, de el se kezdte a tanulmányait, mert inkább a filozófia érdekli, ezért egy újabb felvételire készül. Ebből adódik a kérdés: miért nem mindjárt a filozófiával kezdte? — Korábban nem bizonyítottam magamnak, hogy mire vagyok képes. Nem nagyon tanultam, inkább sportoltam. Abban elértem egy bizonyos színvonalat. De például fizikából megbuktam. A felvételi előtt kellett mindent megtanulnom. Ez még a diktatúra idején volt, akkor biztos fizetést jelentett volna, ha mérnök vagyok. — Ehelyett inkább filozófus lesz . . . — Nem hiszem, a filozófia szak is inkább eszköz lesz valamihez, amiről még nem tudom, mi az. — A népfőiskola jó felvételi előkészítőnek is? — Arra nagyon rövid ez a két .hét. Tulajdonképpen arra számítottam, hogy kötetlenebb lesz a program, inkább pihenni fogok a szeptemberi felvételi előtt, és pótolni a hiányos történelmi ismereteimet. Reggeltől estig az egész napunk le van fedve. Persze ezt az információáradatot nem tudja megjegyezni az ember, viszont valami csak megmarad, és ezt később kamatoztathatja. Volt egy-két nagyon jó előadás, itt volt például Tőkéczky László az ELTE-ről. Aztán volt olyan is, hogy csak az elméleti dologról volt szó, és nem segített abban, hogy a napi történések érthetőek legyenek. Visszatér a vén diák? — Ez a két hét jó lehetőség a feltöltődésre, olyan emberekkel találkozhatunk, akikkel egyébként nem tudnánk, jut idő a beszélgetésre, a vitára — összegzi véleményét Kecskés Mihály, aki az idén második alkalommal vesz részt a Sárospataki Népfőiskolán. — Az érettségi után üzemmérnöki szakot végeztem, most mikrobiológiát tanulok, de a humán tudományok is érdekelnek, ezért jöttem vissza Patakra. Egyébként nem nagyon van ideje az embernek elmélyülni a napi politikában. Elkap egy-egy mondatot a tévéből, szalagcímet az újságból, de ha ezek mögött nincs tartalom, könnyen elmerülhet az információk tengerében. Hogy jövőre újra itt lesz-e Patakon, erre már nem tud azonnal válaszolni. — A népfőiskola helyzetét nem látom biztosnak, a szellemi kifáradástól féltem. Itt néhány lelkes ember csinálja, akik előbb-utóbb kifulladhatnak. Kár lenne, ha megmerevedne, ha évről évre ugyanaz a tematika ismétlődne. Bár a népfőiskola lényegéhez tartozik a demokratizmus, most is volt rá példa, hogy a három lehetséges program közül egy negyediket választottunk ... A legfontosabb szekció... . . . természetesen a miénk — mondják tréfásan a reformátusok — hiszen tavaly még nem volt ilyen. Annak ellenére, hogy ez a legifjabb csoport, itt is vannak visszatérő hallgatók. Molnár Gizella itt végzett a pataki tanítóképzőA református szekció tagjaival a Református Kollégium Repozitóriumában rendezett a Szat- máry Király család című kiállításon Fotó: D. K. ben, a szakdolgozatát a régi pataki népfőiskolákról írta, és már kétszer is volt népfőiskolái hallgató — igaz, Sopronban. Mondja, hogy ő is, mint minden fiatal a szabadság ideje alatt azért választotta a pihenés helyett inkább a népfőiskolát, mert itt olyat kapnak, ami az iskolai oktatásból hiányzott. Talán a legnehezebb döntés Garai Bálinté lehetett. A mezőtúri fiatalember szakmája szerint mezőgazdasági gépszerelő, majd vett egy traktort és mint magánvállalkozó keresi a kenyerét. — Most, így aratásidőben sok munkától esek el. Anyagilag mindenképpen veszítek, de emberileg, lelkileg nagyon sokat nyerek. Gyerekkoromban én is hitetlenül nőttem fel, sokáig nem találtam haza. Itt egy kicsit felfrissülhettem. Ez a két hét nemcsak engem erősített meg. Hazatérve át tudom adni az élményeimet a közösségemnek. Sajnos, elég öreg a gyülekezetünk, de talán felpezsdíthető a fiatalok által. Filip Gabriella m i I Tfí ill! njT3^ ■ *18 iidihTImüllMlinlani Dávid Péter faragja a világháborús emlékmű föalakját Laczó József felvételei
