Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-18 / 169. szám

1992. július 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A MM wmÉIliiéi A betakarítási munkákat a ta-^ vaszi mezőgazdasági munkála­tok elvégzéséhez nyújtott, ked­vezményes hitellel tudják fi­nanszírozni a szövetkezetek — mondotta az MTI-nek Urbán Péter, a Mezőbank főosztály- vezetője. A hitelt ugyanis a nö­vénytermesztés teljes anyag- költségének fedezésére leheteti igényelni, beleértve az aratási munkálatok költségeit is. _ A program állami garanciaválla­lási része június végére meg­szűnt. Nem merült ki azonban még a kamatkedvezmény kere­te. Az egymilliárd forintos ösz- szeg, 12 milliárd forint értékű, 10 százalékkal csökkentett ka­matozású hitel felvételét teszi lehetővé. Urbán Péter elmondta azt is: a legkedvezőbb hitellehetőség a mezőgazdaság számára a meg igénybevehető export elotman- szírozási kölcsön, amit 11 szá­zalékos kamatra lehet felvenni, megfelelő biztosíték mellett. Ezt ugyanis az MNB, a biztosíték 70 százalékáig refinanszírozza. A csődhullámmal kapcsolat­ban Urbán Péter elmondta: fo­lyamatban vannak egyezkedé­sek a nehéz helyzetbe jutott szövetkezetek és a Mezőbank között. A megegyezés a pénz­intézetnek is érdeke, bár a bank hitelei fedezettek. (MTI) Aratás - némi töprengéssel Imaházat szentelnek Bekecsen — Tudom. Ettől nem is fáj a fejem, mint ahogy az imént is mondtam, fontos, hogy van munka, mert más­hol már nincs. Attól fáj a fejem, attól félek, hogy nem lesz, ha netán felbomlik ez a téesz. Itt van az .otthonom, a családom. Hova mehetnék innét? Szabolcsba? Ott még ugyan földem is lenne, de­ltát mivel, miből műveljem meg? Ezért aztán amikor jöttek, hogy Igényeljem a földet vissza, meg hogy kér­jek kárpótlást, nem mentem Több mint kétezer hektá­ron vetettek gabonát a bor- sodsziráki Bartók Tsz-ben. Kevesebbet ugyan a szoká­sosnál, de nem sokkal csök­kent a vetésterület. Keve­sebb műtrágyát kaptak a földek iis, mert még a több lábon álló gazdag szövetke­zetnek sem volt elegendő pénze műtrágyára. Ami pe­dig a növényvédelmet ille­ti. azt a kívánalmaknak megfelelően megkapták a gabonatáblák, -sőt, a -rend­kívüli száraz, -meleg idő miatt a vetésfehérí-tő ellen egy permetezéssel többet kel­lett -adni a -szokásosnál, ami persze igencsak megnövelte a költségeket. A vetésfehé­rítő inváziója- oly nagy volt. hogy hasonlóra nemigen volt példa errefelé. A növényvé­delem ellenére a kártétel mégis 20 százalékra tehető, -sőt akadnak olyan foltok a búzatáblákon, ahonnan ^ a termés ,ió felét elvitte a -kár­tevő. Szóval termett, ameny- nyi termett. Itt, Szirálkon hektáron­ként úgy 4,5-5 tonna, -amire lenne is vevő, mázsánként 600 forint körüli áron. Ez valamivel jobb, mint a ta­valyi, de a téeszben mégis a kivárás -mellett döntöttek, számítva arra, hogy -később jobb árat érhetnek el. Aki egy kicsit is odafigyel a tőzsdére, tapasztalhatja, hogy a- -gabona ázsiója — a szakértők szerint részben a nagy Jugoszlávia széthullá­sát követő fegyveres konflik­tus, de főként az orosz -bú­zaimport hatására — növe­kedett. A világpiacon. Nem úgy viszont idehaza, ahol szinte mozdulatlan maradt -a gabona ára, annak elle­nére, hogy a tavalyi 6 mil­lió tonnával szemben az idén csupán 3-3,5 millió tonna gabonára lehet számítani. Persze a szabadpiaci ár ké­sőbb nyilván felfelé mozdul majd, dehát a termelők többségét gyors eladásra kényszeríti a szükség, a pénzhiány. Adja hát a ga­bonát, -amennyiért viszik. Illetve korábban már szer­ződést is kötött ,rá. Meri kell a pénz -az üzemanyag­ra, alkatrészre, hogy ráme­hessenek a gabonatáblákra -a-z öreg, elhasznált Class kombájnok, melyeknek több­ségét a téeszek nagy részé­ben küszködve, gyötrődve, ezernyi ötlettel kellett „ösz- szefoltozni”, hogy egyáltalán mozdulni tudjanak az .ara­tás idejére. De térjünk kissé vissza, a hazai tőzsdére, ahol a nagy kínálat miatt nyomott a gabona ára. Sok -mező­gazda keserű -szájízzel gon­dol vissza a tavalyi évre. amikor a magyar termelők 67-68 dollárért adták el a gabona tonnáját, s abban az árban még vállalták a Záhonyig rájuk jutó fuvar költségét is. Megjelentek ugyanis -a felvásárlásra sza­kosodott „héják” az ilyen- olyan kft.-ék, amelyek a téeszek pénztelenségére spe­kuláltak és gyorsan fizettek. S hogy ők mennyi, miféle hasznot vágtak zsebre anél­kül, hogy csupán csak meg­Orosz Mihály: Fontos, hogy van munka szagolták volna a gabonát pontosan nem tudni. Csak a számla futott rajtuk ke­resztül, s úgy hírlik, hogy 40-60 százalékos haszonnal „arattak”, kaszáltak. Minden estre tavaly az illetékes mi­nisztériumban jóval több exportengedélyt adtak ki kü­lönböző kft.-knek gabonára, mint amennyi valójában termett az országban, úgy­hogy le is kellett az -enge­délyek kiadását állítani. Csak bűzlött hát valami a nagy haszon körül. A terme­lő persze még csak -a pén­zénél sem volt, hiszen szük- iségből, bagóért vesztegette el gabonáját, amiért pedig oly keményen, verejtékezve megdolgozott. Lehet, hogy -az idén -sem lesz másként? Mindenesetre a gabona beérett, -aratni kell. ha a-z időjárás is engedi, akarja. Dehát nemigen akarja, mert naponta menetrendszerűen érkezik az eső, ami lepa­rancsolja az Epres tömb 170 hektáros táblájáról -is a kombájnokat; pedig a hét gép hamarjában végezne ez­zel -a kicsiny falattal. Jó ok vo-lt rá, hogy -a szirákiak az ■Epresben kezdjék az aratást. A szemre ugyan tetszetős táblát jócskán megpusztítot­ta két kártevő is. Avatott szem könnyedén felfedezi a vetésfehérítő pusztításának nyomait, a másik kártétel meg emberkéz műve. Vala­ki szándékosan felgyújtotta a búzát, jócskán belegázolt a táblába-, s mintegy 100 méter hosszan felgyújtotta. A gyújtogatás helyén fellel­hetők még az égést segítő vegyszer nyomai. — Mellettünk volt a Jóis­ten, hogy a nedves szárak csak nehezen fogtak tüzet, s egy arrajáró jószándékú ember észrevette a gomoly- gó füstöt — -mondja Stepán Gyula, agronómus az ara­tás irányítója —, hogy ki tehette, még nem tudni, a gyújtogató viszont jó, ha tudja; keserves élete lesz, ha fog az átok. A tűz igen­csak idegessé tette az ‘em­bereket. És más történések sem különösen megnyugta­tóak; kárpótlás, átalakulás, vagyonnevesítés ... Egy csa­pásra szakadt minden a ve­zetés, ,a tagság nyakára, nagy a várakozás, az ide­gesség, a bizonytalanság, de­hát majd csak túlleszünk mindezeken. — Együtt marad a téesz? — Azt hiszem a nagy többség a közös boldogulás­ra szavaz, együtt marad a téesz. Mostanában mind töb­bet hallani errefelé: „Apá­inkat bepofozták a téeszbe, minket meg ki akarnak po­fozni belőle”. Gondolom, ez jól érzékelteti a hangulatot, az emberek szándékát. Az aratás sikeréért is kö­zös az aggodalom, hiszen nincs ember, aki ne tudná milyen értéket képvisel a téesz több mint kétezer hek­tárnyi gabonája, ezért aztán ha kalászközeibe kerülnek -az emberek, a mindennapi politika, az áremelkedés, a megélhetés nyomasztó gond­jai, a bizonytalanság, a ház­építésre felvett kölcsön tör­lesztése is mintha elfelej­tődnék. — Dolgozni kell. És hála az égnek itt még van mun­ka — mondja Orosz Mihály kombájnos, aki mióta Sza­bolcsból elszármazott, sok minden munkát próbált már, mígnem tizenegy esz­tendővel ezelőtt felkapasz­kodott egy kombájn vezető fülkéjébe. — Akkor is -izgultam, és most is, mint. minden évben, aratás kezdetekor, amikor először fordulok -a búzába. -Gyorsabban ver a szívem, és mindig lenyűgöz a vég­telennek tűnő búzamező lát­ványa, az abból áradó, szin­te kitapintható, látható erő. Semmivel nem lehet össze­hasonlítani a látványból fa­kadó érzést, fel is spanoló- •dik, és meg i-s nyugszik az ember. Már elnézést ezért a ks tudja milyenre sikeredett lírai kitérőért, -Isten tudja miért, de kikívánkozott be­lőlem — mondja derűsen a kombájnos. Az .már biztos, költő az nem leszek. Amit viszont most csinálok, ah­hoz értek. És örömmel te­szem a dolgom, pedighát prózai valami az 50-60 fok­ra hevült vezetőfülke a ko­ra reggeltől este 9-10-.ig tar­tó munka. Néha-néha eszem­be is jut, s fel is kiáltok magamban: -Nagy ég! _ Hát soha nem lesz ennek vége?. — Hát amint hallottam .az idén vár -magára néhány száz hektár ... Stepán Gyula: Egy kombájn hűtője százezer forintba kerül, egy mazsa búzáért 600 forintot fizetnek. Ez van! Uraim! én semerre sem. Szabolcs­ban van a föld. kezdjenek vele az ottaniak, amit akar­nak. -Én már csak itt aratok, amíg lehet. Szarvas Dezső Nagy ünnep lesz ezen a hétvégén Bekecsen. Készül rá az egész falu, de több csa­lád szándékozik itt tölteni a vasárnap délutánt Szerencs­ről, Legyesbényéről, Monok­ról, Mezőzomborról, Tárcái­ról . . . Délután 4 órakor dr. Mészáros István, a Tiszán- inneni Református Egyház- kerület püspöke felszenteli az imaházat. Eljönnek a test­véregyházak lelkészei közel­ről és távolról, eljön dr. Sur­ján László, a Keresztény De­mokrata Néppárt elnöke. Hajlék a Béke utca családi házai között. Egyszerű és gyönyörű, igazán büszke le­het a munkájára a szerencsi tervező, Kiss Katalin. Minit ahogyan büszkék rá az épí­tői, az önkormányzat köz­munkás alkalmazottai; Kiss Sándor kőműves, Kurmai I,ászló, Barkóczi Zoltán és a többiek. Az építők szombati hálaadó istentiszteletén biz­tosan hangosabban dobog majd a szíve Dávidházi Fe­renc tanár úrnak és Kovács Tibor igazgató úrnak, a re­formátus címer festőinek, no és Zingler Istvánnak, a má- ramarosszigeti—bekecs: fafa­ragónak, akinek alkotása a református imaház csöppnyi kertjét díszíti. A három csúcsíves gerenda az ember céljait, vágyait jelképezi, az óraszámlapra emlékeztető kör az idő múlására int, a két harcoló szárnyas orosz­lán pedig Bekecs címere. — Nagy esemény ez a be- kecsi református családok életében. Sok minden eszébe jut ilyenkor az embernek. A már-már ránk szakadó hi­deg-rideg imaházunk törté­nete is. Egy párttitkár járta ki Rákosinál, hogy az egy­házközség megkapja az el­hurcolt zsidó család házának egy szobáját... És eszembe jutnak a keserves évek, ami­kor a feleségem gyakran sírva jött haza munkahelyé­ről, a téeszirodából, amely az új imatermünk helyén állott. De ilyenkor, amikor az em­ber ünnepre készíti a szívét, hálával gondol mindazokra, akik sokat és még többet tettek a Bekecsen kisebb­ségben levő reformátusokért. Tóth István polgármester úr Tóth István polgármester mindahányszor elhárítja a köszönetét, most mégis el­mondom, hogy nélküle és az önkormányzati képviselők nélkül soha sem épült volna föl a mi imatermünk. De nem épült volna föl a ró­mai katolikus és a görög ka­tolikus testvéreink nélkül sem, akik ebben a nem túl tehetős világban adomá­nyaikkal segítették az épít­Az imaház, mellette Zingler István faragott szobra Az utolsó simítások kezést — mondja Pálóczy László lelkipásztor. Tóth István, polgármester nem cáfol rá a tiszteletes úr szavaira, de annyit elis­mer, hogy igazán nem min­dennapos dolog, valóban különleges feladat felépíteni egy imaházat, amely, ugye nem pár évre szolgál. Tud­ni kell a polgármester úr­ról, hogy vallásos, hívő em­ber, az volt tanácselnök ko­rában is, az a megkereszte- lése óta. Görög katolikus. — A tiszteletes úr a rend­szerváltozás idején keresett meg először azzal, hogy je­löljünk ki valahol egy ima­termet, mert az a régi las­sacskán összedől. Tudtam persze erről, hiszen a fele­ségem református, de abban az időben, akkor nem sokat tehettem. Amikor aztán pol­gármesterré választottak és ismét találkoztam Pálóczy tiszteletes úrral, valahogyan kicsúszott a számon, hogy inkább építsünk újat, mint­sem hogy ideiglenes megol­dásokon, a vallásos embe­rekhez méltatlan helyisége­ken törjük a fejünket. Nem tudtam, de éreztem, hogy a bekecsiek mindahányan se­gíteni fognak. így lett. Min­denekelőtt erkölcsi támoga­tást kaptam Tóth Báli ni római katolikus kanonoktól és Sivadó János görög ka­tolikus lelkésztől. Ez fontos volt, nagy örömömre szol­gált. Támogatást kapott a? ügy az önkormányzati tes­tűiéitől is. Hogy telket cse­rélünk a református egyház­zal és bontott anyagból ön- kormányzati közmunkások­kal felépítjük az imaházat A költségvetés tárgyalásakor sem tiltakozott senki amiatt, hogy ezúttal a reformátusok többet kapjanak. Máskor a három felekezet között azo­nos arányban oszlott meg a nem túl sok — pénz. Majdhogynem pénz nélkül fogtunk hozzá az építkezés­hez, aztán csordogáltak a perselypénzek. Számomra aa a legcsodálatosabb, hogy a katolikusok adták a legtöb­bet. És nemcsak a bekecsi­ek, hanem a környező tele­püléseken élők is. Később masok is adtak, azért nem sorolom fel őket, nehogy ki­maradjon valaki, de az OTP megyei igazgatóságát mégis csak meg kell említenem, mert nagyon sokat adott! Végül is áll a mintegy 3 millió forint értékű imaháa és vasárnap felszenteli a püspök úr. Az utolsó simítások. Most már csak Kurmai László és Barkóczi Zoltán dolgozik az imaház körül. — Pár éve elképzelni sem tudtam, hogy végre lesz egy gyönyörű hajlékunk — mondja Barkóczi Zoltán. — Hát persze, hogy elvállaltam a kerítés felállítását. Büszke is vagyok, mert a nemrég konfirmált fiam, Csaba mond vasárnap egy gyönyö­rű verset. Barkóczi Csaba Reményik Sándor: A Bethesda partján című versét mondja el. A vers utolsó sorai: „De más­nap reggel Jézus arra jött” Jött másnap reggel Jézus és meggyógyította a 38 éve szenvedő embert... Pálóczy László lelkipásztor Ehhez kapcsolódik az Ige, amelyet Pálóczy László tisz­teletes úr hirdet a felszen­telésen. — Ebben a másnapban élünk azóta. A vasárnapi Ige még a királyi mennyeg- zőről szól. Amikor sokan visszautasítják a meghívást, az úr kiküldi a szolgálóit , azzal. hogy hirdessék: „Gyertek el, mert minden lesz” Lévay Györgyi Fotó: Farkas Maya „Gyertek el, mert minden lesz"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents