Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-16 / 167. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 14 1992. július 16., csütörtök Bozsik István rajza Katedra ELNEVEZÉS. Sokan azt mondják, hogy mái maga az elnevezés sem szerencsés. A „nem­zeti” jelzőt el lehetne hagyni. így maradna az „alaptanterv", esetleg „országos alaptan- terv”, hiszen az iskolában tanult ismeretek ál­talánosak, nem szoríthatók nemzeti keretek közé. RENDELTETÉS. Miért van szükség alaptan­tervre? Elsősorban is egy újszerű vizsgarend- szer bevezetéséhez, mivel ezek a vizsgák az egész országban - bizonyos életkorokban - azonos követelmények alapján mérnék a ta­nulók ismereteit. Ma még nem tudjuk, hogy az eredményes vizsga feljogosítja-e az illetőt - felvételi vizsga nélküli - továbbtanulásra, esetleg bizonyos állások betöltésére. Az is tisztázásra vár, hogy a jövőben — ami­kor a jelenleginél sokkal nagyobb lesz a tan- szabadság — a helyi tantervekben milyen arányban és milyen súllyal szerepelnek majd a közös, mindenkire nézve kötelező ismeretek. Ennek nem csupán elvi jelentősége van, hi­szen ezen áll vagy bukik a szabad iskolavá­lasztás ügye. Az iskolaváltoztatás szabadsága pedig csak az iskolák közötti „átjárhatóság" megkönnyítésével válhat valósággá. TELJESÍTHETŐSÉG. Az alaptanterv bírálói leginkább a túlzottan magas követelmény­szintet, az indokolatlanul nagy terjedelmet ki­fogásolják. Például Benedek István erről így vélekedik: „A szerzők óriási tudásanyag igé­nyét halmozták fel, olyan méretben, ami nem az átlagos 14-16 éves gyermek koponyájába, de több egyetemi tanáréba együttesen sem fér bele.” Régi betegsége ez a tantervek készítőinek. Akik hosszabb idő óta tanítanak, emlékezhet­nek rá, hogy ugyanilyen gondok voltak a het­venes évek végén bevezetett tantervekkel is, A mérhetetlenül sok- lexikális anyag megtaní­tása miatt nem jutott idő az alapkészségek (írás, olvasás, számolás) megfelelő kialakítá­sára. így az általános iskolák középiskolára felkészítő foglalkozások, a középfokú intézmé­nyek felzárkóztató tanfolyamok szervezésére kényszerültek és kényszerülnek jelenleg is. Ebből tanulni kellene, s ilyen módon el le­hetne kerülni a maximalizmus buktatóit. Mert ki hiszi el, hogy az alaptanterv „csupán a minden magyar állampolgár számára szüksé­ges és tőle elvárható közös ismereteket, ké­pességeket és készségeket tartalmazza." Nyilvánvaló, hogy nem a közepes vagy ennél is szerényebb képességűekhez igazították a mércét, hiszen a szerzők elősorban a fővárosi vagy nagyvárosi elitiskolák tanulóinak teljesít­ményeit ismerik. Egy elhibázott döntés ismét a külvárosokban és a falun — egyre nehezebb körülmények között — élő családok gondjait szaporítaná. Ezeknek a családoknak is meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy az itt fel­növő fiatalok az alapfokú iskolákban meg­szerezzék azokat a készségeket, amelyek - minden külön „felkészítő” nélkül — lehetővé teszik középfokon való továbbtanulásukat. EPILÓGUS. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1988-ban adott megbízást az alaptanterv elkészítésére. Azóta ennek harma­dik változatánál tartunk, s még mindig nem rendelkezünk a parlament által elfogadott új közoktatási törvénnyel. Márpedig a tanterv csak eszköz, melyet a törvény által előírt ne­velési célok, s az ezekhez rendelt intézmény- és vizsgarendszer ismerete nélkül nehezen le­het megítélni. A törvény meghozatala után a negyedik — a realitásokhoz jobban igazodó — változat közreadása és széles körű megvita­tása adhat reményt egy valóban teljesíthető, a mindennapi gyakorlatban is jól használható alaptanterv megszületéséhez. Gazdát cserélt a pusztatemplom Diósgyőrben Diósgyőr lakossága a 17. és 18. században jól ismerte a „pusztatemplom” szónak az értelmét. Jelentését azon­ban 240 év után már kutat­nom kellett, mert a szavak értelme és a fogalmazás me­nete is megváltozott. Meg­értéséhez a települési viszo­nyok ismerete, a református egyház iratainak áttanulmá­nyozása és a Sárospataki Le­véltárban talált 1741. évi di­ósgyőri keltezésű levél veze­tett. Azokból állíthattam ösz- sze — itt csak röviden — a mai katolikus templomnak eddig hézagosán ismert tör­ténetét. Az egri római katolikus püspökséget Szent István ki­rály alapította. Hatókörébe tartozott a központi jelentő­ségű Diósgyőr és ennek kö­vetkeztében itt a keresztény vallásra való áttérés aleg- korábbi időben történt. Templomot pedig előbb épí­tettek, mint a környező te­lepüléseken. Feltételezésem szerint a 12. század elején. Korai építésére utal a temp­lom tornyán látható kettős- kereszt. A fából épített templomot a tatárok 1241- toen elpusztították, amikor a gerendavárat is felégették. Az ősi templom helyére, a Szinva kanyarulatának nagy térségére építették a kelet­nyugati ihossztengelyű kő­templomot torony nélkül, Ernye bán és fia István ná­dor intézkedése szerint Szűz Mária tiszteletére. Elkészíté­séhez bőven maradhatott kő a várépítés idején. Az egy­ház 1332-re anyagilag annyi­ra ímegerősödött, hogy már a pápának is tudtak adót fizetni és ezért került Diós­győr a pápai tizedfizetők jegyzékébe. Az egyházi szol­gálatot a római katolikus szertartás szerint 1564-ig tartották a templomban. A hitújítás, a reformáció 1526 után kezdődött Diós­győrben és véglegesen 1-564 —1567 között erősödött meg. A római katolikus szertar­tást a templomban folyama­tosan felváltotta a kálvinis­ta, a református vallás szer­tartása. Diósgyőr egész la­kossága református volt. A szerzetesek 1570-ben Sajó­ládra költöztek. Vallásfele­kezetek tehát nem voltak. A többszáz éves templo­mot [1585 körül alapjaitól felújíttatta a református Enyingi Török István vár­kapitány, királyi tanácsos. A török haderő 1598-iban fel­égette a templomot, a paró­kiát és az iskolát. 'Gyakori portyázásaik miatt azokat kijavítani nem merték. A romos templomba temették el Enyingi Török István vár­kapitányt, a híres Török csa­lád utolsó férfi tagját, akit Pápán li618. június 3-án be­következett halála után hoz­tak Diósgyőrbe, mert ide kötötték ifjúságának -emlé­kei. Az istentiszteletet 60 éven át a vár lovagtermé­ben tartották. A templomot 1'45 éven [keresztül emész­tette az időjárás és a nép 'pusztatemplomnak nevezte. Az egyház 1708-ban a ro­mos parókia udvarán fából új parókiát épített és oda visszaköltözött a vár mellől J ósvai Mihály lelkipásztor. Az osztrák haderő 1710. október 10-én bevonult Mis­kolcra. Megnyílt a lehető­sége a római katolikus val­lásra való térítésnek. Az 170i5-ben elhunyt báró II. Haller Sámuel református várkapitány özvegy felesége, a katolikus gróf Barkóczy Juliánná vezetésével Zorger János és Petrik András ka­nonokok 1712. február 13-án megjelentek Debretzeni Ist­ván református lelkipásztor­nál és őt a parókia elha­gyására utasították, a leírás szerint „elűzték”. Arra hi­vatkoztak, hogy a puszta­templomot és a többi épü­leteket, valamint a szántó­földeket a iRákóczi-féle sza­badságharc idején foglalták el és azokat visszakövetelik a megszervezendő katolikus egyház részére. A -reformá­tusok panasszal fordultak a vármegyéhez és 12 nemes ember kihallgatása után az erőszakos foglalást érvényte­lenítették. A térítés 1712 után megkezdődött. Ezt kedvezően segítették az ál­lami intézkedések. A koro­nauradalom bérlői folyama­tosan katolikus főpapi em­berek voltak; gróf Erdődy Gábor püspök, Zathuretzky László 1732—1740, majd AÍ- mássy -János, Fáy László és az egri Káptalan 1740— 1755-ig. A katolikus egyház .1737. május 14-én alakult meg hivatalosan. Az egyhá­zi szertartásokat a vár lo­vagtermében tartották, mert templomuk még nem volt. Sárospatakon a Levéltárban olvastam Polgárdi Czene -István református prédiká­tor 1741. május 3-án kelt levelét, amiből idézek; ....... v agyon a Paróchia mellett egy puszta Templom, mely­nek derék, magas [kőfalai fenn állanak” ... „már mos­tan úgy adott tudtunkra a mostani Plébános, hogy to­vább oda ne temetkeznénk mivel minden -áron hozzá fognak annak építéséhez csak hogy levele érkezzék” ... „félünk -hogy Paróchiánk is hozzá ne foglaltassák, mivel éppen a tövi-ben va­gyon és a Paróchiához van­nak kötve mind a Szántó földek, mind egy darab rét.” Ezután Fertsáik Mózes ins­pektor 1742-ben Enyingi Török István márványtáb­láját a sírhelyről „felvétet­te és a kőfalba bé rakatta”, tehát a templom falába, hogy a többi látható ne le­gyen. A káptalan 1743-ban átvette a pusztatemplomot, a parókiát és az iskolát, va­lamint a földek felét. He­lyette teliket adott a refor­mátusoknak az uradalom területén — 1962-ben a Bla- ha Lujza u. 34. és >36. sz. telek — új parókia és isko­la építésére. A pusztatemp­lomot az uradalom főpapi -bérlői Aímássy János és Fáy László felújíttatták és 1743— 1752 között használhatóvá tették. Felszentelését 1753- ban Barkóczy Ferenc egri megyés püspök végezte. A templom nyugati végéhez 1809. május 30—1811. július 31-e között tornyot építet­ték. Az -egyház tagjainak létszáma a 19. -század köze­pén kezdte túlhaladni a re­formátusokét. Az idő múlá­sát pedig 1846. december 19-én kezdte ütni a torony­óra. Balázs József ny. iskolaiqazqató Pár szóban a tóikról Így az idén is. Vasárnap. Este. A befejezésnél. Pont azt szúrta ki magának. Ta­valy Halmos Bélát mosta el velünk együtt, most meg a táncházat, szintén, velünk együtt. Most, hogy megvolt a vég, akkor kissé vissza az idő­ben, egészen péntekre. Még odakint, a bluesfesztiválon cseverészünk srácokkal, akik kérdik, mondván, nem. ide­valósiak lennének, így fo­galmuk sincs, mennyi a be­lépő a Kalákára. Mondom, háromszáznyolcvan. Feleli er­re, az jó, mert két napra ennyi nem is sok. Ja, vagy úgy?! Kétnapos jegy érde­kel? Az bizony, már öt­száznyolcvan. Elsápadás, fej­számolás, marad a lógás. Be. A palánkon, vagy akárhogy, mondjuk kisétáltatott je­gyekkel. Ahogy kimegyek, látom is, megy ez a javából, még en­gem is be akarnak vinni. Kösz szépen, de van más út is, kicsit hivatalosabb, és a végeredmény ugyanaz. Oda­bent szörnyülködünk egy sort, panaszkodnak a be­surranok, hogy azért ez már mégis túlzás, a hídnál is ké­rik a jegyet, nem lehet csak úgy fel-le mászkálni, így jobb esetben nincs más hát­ra, a haver megnézi az in­diánokat, akiknek harci fej­díszük van, ő meg megnézi a Palermói, így aztán re­mekül megvannak. Fűben heverészünk, dacá­ra a délutáni zuhénak. Meg is állapítjuk, hogy ha vala­ki a két nap alatt a have­rekből nem bukkan fel, az vagy külföldön van, vagy súlyos, ágyban fekvő, hogy a legrosszabbról már szó se essék. Nem is esik. Hírnök jő, miszerint oda­fent gyér a tömeg, pedig szombaton még mennyien voltak. Felballagok, valóban. Hallgatom a zenét, de hiá­ba no, tavaly annyira elalél- ni sikerült a Baba Yagától, hogy botorul azt képzeltem, az idén is lesz hasonló ka­liberű banda. Még a Bar­bara sem volt az igazi, mert igaz, hogy sokáig játszottak, de összesen csak négy nó­tát. Ismét marad a büfésátor környéke. Vajmikori gimia évfolyamtársam, most már tanár úr, nosztalgiázik tanít­ványai láttán, mondván, hogy ő is éppen hasonló kor­ban tűnt fel először a diós­győri várban. Azért olyan nagyon még mi sem nőttük ki a kereteket, lévén innen a harmincon, és mennyien vannak, akik közel, vagy már 'túl a negyvenen, mégis itt. Udvardi Lakos Marci pa­naszkodik, miszerint nem úgy van már mint volt ré­gen, aztán negyedóra múlva lehiggadva vissza és ejtünk néhány keresetlen mondatot a vidékiség hátrányáról, ar­ról, miért engedte ki a vá­ros a kezéből a fesztivált, miért pont a legdrágább árakat megszámító cégre kellett bízni a szervezést, mi­ért volt gyér a propaganda, és egyáltalán, ennek ellené­re, hogy keveredett ide ez a sok ember?! Ebbe az utób­biba belekapaszkodunk, hogy hát akkor még; sincs min­den veszve. Most pedig már ismét el­érkeztünk a táncházhoz. Eső csepereg, szemerkél, majd megindul. Színpadon az er­nyők alatt zenészek, ők in­nen bizony egyhamar el nem mennek. Mi sem. Ezért aztán megy a tánc, majd egyszer minden véget érala­pon, elindulunk hazafelé, és arról dumcsizunk, le kéne menni Szanticskára, hogy ha 'tényleg lesz ott is buli. — bánhegyi — Több, mint 10 hónapja működik már a Megyei Vagyonátadó Bizottság, amely ed­dig megközelítőleg 400 alapszámú ügyiratot kapott. Azért ügyiratot, mert egyhez-egy- hez több helyrajzi számú ingatlan is tarto­zik, amelyeket az önkormányzatok vissza­igényeltek. A megvizsgált keresetek közül 287 nyert végleges elintézést, ia bizottság ennyi ügy­ben hozott határozatot. Csaknem félszáz azonban azoknak a száma, amelyeket nem szereltek fel a megfelelő mellékletekkel. Így azokat kiegészítésre vissza kellett adni beterjesztőinek, hogy a hiányokat pótol­ják. Az elintézett akták nem egészen fele Mis­kolc várost érinti, míg a többi a megye te­rületén levő ingatlanokat. Ózdon például több, mint 500 ingatlan — ez mind épület — került a Városgazdálkodási Vállalat, az­az az önkormányzat kezelésébe. Az érvényes rendelkezésék szerint, ha mű-! emlékről vagy természetvédelmi területről van szó, akkor az önkormányzati kezelésbe adást az arra illetékes felsőbb szervekkel egyeztetni kell, hozzájárulásukat ki kell kérni. Így megszerezték a hozzájárulást például a hidvégardói egykori Gedeon-, va­lamint Papp kúriák esetében, s az a helyi í önkormányzat tulajdonába került. Folya­matban van Ernődön ugyancsak 2 műemlék jellegű épület önkormányzatba adásának intézése. Megszerezték a hozzájárulást az önkormányzati kezelésbe adáshoz a Zemp-' léni Tájvédelmi Körzethez tartozó hollóhá­zai külterület természetvédelmi területre is. Érdekes módon azonban a vizek, vízfolyá­sok iránt nem mutatnak érdeklődést az ön- kormányzatok. A tankönyvellátás kilátásai A biztonságos tankönyvellátásért a mű­velődési tárca idén először, a Tankönyv- kiadó Vállalaton kívül más könyvkiadók­kal is szerződést kötött — erről a kul­tuszminisztérium Tankönyv- és Tanesz­közirodájának vezetője, Víg István tájékoz­tatta az MTI munkatársát. A Tankönyvkiadó Vállalat monopóliu­mát megtörő cégek közül a minisztérium már megkötötte a szerződést a Műszaki-, a RO-KA BT, a Holnap- és a Calibra Kiadóval, a Kartográfiai, valamint az Or­szágos Továbbképző, Taneszközfejlesztő és Értékesítő Vállalattal. A Maecenás Ki­adóval a közeli napokban írják alá a megállapodást a negyedikes középiskolai történelemkönyv második félévi anyagá­nak elkészítéséről. A negyedikes középis­kolai Történelmi Olvasókönyv kiadására az Akadémiai Kiadó kap megbízást, míg a filozófia középiskolai tankönyv a Szent István Kiadó gondozásában jeienik majd meg. A szerződést szintén a közeli na­pokban írják alá. A szerződéskötés felté­tele volt többek között az is, hogy a ki­adók az eddigiektől jobb minőségben, ugyanakkor elérhető áron kínálják a tan­könyveket. A művelődési tárca idén 1 milliárd 227 millió forintot juttatott a közoktatás köz­ismereti tankönyvek, valamint az MKM irányítása alá tartozó felsőoktatási intéz­mények tankönyveinek, jegyzeteinek tá­mogatására. Várhatóan zavartalan lesz a küszöbön álló tanévben a kéttannyelvű középisko­lák tankönyvellátása is. A számukra ké­szülő könyvek többsége a Tankönyvkia­dó Vállalat gondozásában jelenik meg. A taneszközellátással kapcsolatban Víg István kitért rá: a hazai taneszközpiac súlyos válsággal küzd, mivel a Calde- roni cég öncsődöt jelentett be. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy nem lesz meg­felelő kínálat taneszközökből — húzta alá —, hiszen a Magyar Didacta Szövetség név alatt tömörült magyar taneszközellá­tó kisvállalatok, valamint a hazánkban jelentkező külföldi cégek — elsősorban a német Leybold, valamint az ugyancsak német Phywe — képesek kielégíteni az igényeket. (MTI) Meghamisították Montesquieu-! Meghamisították a Montesquieu-t egy Párizs környéki kisvárosban. Nem a nagy francia író­filozófus gondolatait, hanem képmását, amely a 200 frankos bankjegyen szerepel. A városká­ban ugyanis az eddigi legtökéletesebb hamisít­ványokat készítették egy, a legkorszerűbb be­rendezésekkel felszerelt nyomdában. A rendőrség eddig a hamisító banda négy tagját tartóztatta le, s körülbelül hatmillió frank értékű hamisítványt foglalt le. A hamisítók szerencsére eddig csak kis mennyiségben tud­ták forgalomba hozni „alkotásaikat”, a ter­jesztők után még folyik a nyomozás. Nemzeti alaptanterv — kérdőjelekkel Önkormányzati tulajdonba kerültek Tavaly is esett — az eső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents