Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-16 / 167. szám

1992. július 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 ^ —'h Sorsoltak Genfben Nehéz ellenfelek Szerdán Genfben elkészítették az euró­pai labdarúgó kupák 1992—93-as soroza­tának sorsolását. A BEK-ben és a KEK- ben előselejtezőt kell tartani, hogy kiala­kuljon a legjobb 32 mezőnye, míg az UEFA Kupáért 64 csapat kezdi meg a küzdelmeket. A magyarok közül a Ferencváros (BEK) a csehszlovák Slovan Bratislavát, az UTE (KEK) az olasz Parmát, míg a Vác FC- Samsung (UEFA Kupa) a. holland Gro- ningent kapta ellenfélként. Egyik sem mondható leányálomnak, de lehetett vol­na nehezebb vetélytárs is. Néhány érdekes mérkőzés, BEK: Glas­gow Rangers—Lyngby, Austria Wien— ‘CSZKA Szófia, IFK Göteborg — Besik- tas, VfB Stuttgart—Leeds United (!!!) KEK: Airdrieonians—Sparta Prága, AIK Stockholm—Aarhus, Werder Bremen— Hannover. UEFA Kupa: Hibernian—An- derlecht, Valencia—Napoli, Salzburg— Ajax, Caen—Zaragoza, Manchester Uni­ted—Torpedo Moszkva, FC Köln—Celtic, Norrköping—Torino, Hearts—Slavia Prá­ga, Tirol—AS Roma, Grasshoppers—Spor­ting Lisszabon. Hazai győzelmek A hét végi nyitányt követően máris folytatódott a csatározás a bajnoki pon­tokért a Bundesliga II-ben. Ezúttal 75 százalékos mértékben igazolódott a hazai pályák előnye, ugyanis a kedden este le­játszott négy összecsapás közül három esetben a vendéglátók örülhettek. Egye­dül az osztályozóval az osztályban ma­radt Fortuna Köln legénysége csípett egyetlen pontot a tavalyi döntetlenspe­cialistaként jegyzett Mainz ellenében. A győzelmek egyébként minimálisak voltak, sehol nem tudtak a hazaiak egy gólnál nagyobb különbséggel nyerni. Igaz, eze­kért is két pont jár. Bundesliga II., keddi eredmények: Mainz—Fortuna Köln 0-0, Mannheim— Unterhaching 1-0. Wolfsburg—Oldenburg 2-1, Duisburg—Wuppertal 2-1. (A 2. for­duló további mérkőzéseire szerdán — lap­zártánk után —, valamint csütörtökön kerül sor.) * Lejátszottak egy mérkőzést az Intertotó Kupában, mégpedig a 4. csoportban. Az eredmény: Halmstad—Young Boys 2-1. Neumann Gyiirgy- emléktúra Dr. Téri Ödön, Kühne Adolf, dr. Zsig­mondi Emil, dr. Hanák Kolos és a honi természetjáró-mozgalom megalapítói és más nagyjai tiszteletére létesítették a Bükkben, a Helyiipari-forrás mellett 1984 és 1986 között a Turista-emlékparkot. E helyet szemelte ki a Miskolci Ifjúsági Szövetség a Neuman György-emléktúra- sorozat idei harmadik fordulójának hely­színéül. Sajnos — talán nyári üdülések és egyéb programok miatt —, a vártnál keveseb­ben élvezték a hajnali eső utáni kristály- tiszta levegőt. 24 felnőtt és gyerek, vala­mint két fekete puli teljesítette szintidőn belül a távot. Közülük az az öt túrázó bizonyult a legszerencsésebbnek, akik ajándékcsomagot nyertek: Behinya Beáta, Behinya László, Kalotai Zoltán, Kovácsné Monoki Éva és a 13. születésnapját ép­pen a túrái napján ünneplő Kottman De­zső. Ö egyébként a Diósgyőri Tájékozó­dási Futó Klub (DTC) sportolója, aki klubtársával, Szörényi Gáborral együtt 50 perc alatt tette meg az utat, csakúgy, mint a szintén tájfutó Garbóczy Zoltán. Közgyűlést tartott a DFC Klicsu András lesz a megmentő? A legnagyobb sikere két­ségkívül az alábbi „bemon­dásnak” volt: — Fogd be a szád, mert kiszaladok veled! Az érzékletes figyelmez­tetést az egyik tősgyökeres diósgyőri futballbarát intéz­te társához, aki szót kért a DFC tegnap délután meg­tartott közgyűlésén, ám mon­danivalóját túlságosan bő lére eresztette. Az esemény egyébként bővelkedett ha­sonló jelenetékben, s egy idő után kényelmetlenül fe­szengtek székeiken a klub tagjai, akiktől elvették a szót a nyilvános ülés ven­dégei. Mentségükre legyen mondva, valamennyiükből a féltés hozta elő a nem min­den esetben szalonképes formában tolmácsolt mon­datokat ... Kezdjük a legfontosabbal: a klub élére új, az eddigi­nél lényegesen kisebb lét­számú, mindössze három fő­ből álló vezetőség került — a régiék leköszönése után elkerülhetetlen volt a vá­lasztás. Mindezt megelőzte Veréb György klubtitkár rö­vid beszámolója, amely az elmúlt, meglehetősen rövid időszak tevékenységét ösz- szegezte. Az idény elvitte a 20 milliós bevételt, pillanat­nyilag viszont csak az a 15 millió forint áll (?) az egye­sület rendelkezésére, ame­lyet július 3-án szavaztak meg a megyeszékhely város­atyái. Kétségessé vált a DFC helyzete, hiszen az anyagi­ak 'híján sem a régiek szer­ződtetését, sem pedig' újak igazolását nem tudják 'bo­nyolítani. Legalább 60 mil­lió forintot kellene „kala- polni”—de kiktől? A szám­la üres, júliusban béreket sem tudtak fizetni, ráadásul az APEH, valamint a Tár­sadalombiztosítás felé 3,2 milliós tartozás mutatkozik. Veréb úgy ítélte meg, hogy nincs garancia a viszonylag nyugodt működésre, ezért az elnökség tagjai egyönte­tűen benyújtották lemondá­sukat. Ezt az 59 jelenlévő küldött közül 41-en elfo­gadták, így irányítás nélkül maradt a DFC. Az interregnum időszaka azonban nem tartott sokáig! Tényszerűen: az alapsza­bályban végrehajtott módo­sítások után Csizmazia László levezető elnök tett javaslatot az új elnökség összetételére. A jelöltek: Kli­csu András, Veréb György, dr. Szűcs Zsolt. A közgyű­lés egybehangzó módon tett hitet mellettük, így szerdá­tól már az ő vállukat nyom­ja a sok sebből vérző DFC minden gondja-baja. Akadt a résztvevők között, aki bölcs kérdést fogalmazott: van-e egyáltalán elképzelé­se a segítség módját illető­en Klicsu Andrásnak? Nos, a válasz így hang­zott: — A pályát és a léte­sítményt természetesen az együttes rendelkezésére bo­csátjuk, s igyekszünk egyéb pénzeszközöket is előterem­teni. Tömör fogalmazás. Ám ebből még aligha kereked­nek milliók, tízmilliók. Re­ménykedni viszont lehet, hi­szen az senki előtt nem le­het vita témája, hogy ráfér­ne kevéske sikerélmény az ügyben leginkább érintet­tekre, a városrészre, a me­gyeszékhelyre. Az tényként könyvelhető el, hogy Tornyi Barnabás nem marad Diós­győrött! — Miskolc vezetése adott is, meg nem is — mondta. — Szerencsétlen dolog volt a feltételek megfogalmazá­sa, amelyek teljesítésére a közgyűlés tapasztalatai alap­ján sem kínálkozik mód. A mai „produkció” korántsem erősítette hitemet, a kibon­takozás útját továbbra ista­lányok sora szegélyezi. Nem titok: megkerestek Győrből, s a megállapodásunkról már csak a felek aláírása, vala­mint a pecsét hiányzik. A DFC-t bravúrosan. NB I-ben tartó tréner tegnap este elköltözött Miskolcról. Megható volt, hogy néhány nyugdíjas mennyire marasz­talta, s milyen szeretettel vette .körül. Egyelőre tehát van egy új vezetése a DFC- nek, de a játékos! ronton sokismeretlenes az egyenlet, s kezdődhet a szaladgálás egy olyan tréner után, aki kimondja az igent egy olyan feladatra, amelynek megol­dása — ez nyugodt lélekkel borítékolható — nem tarto­zik a gyerekjátékok sorába. D. L. Mérlegen az NB lll-as csapatok (1.) Tiszaújvárosban Szerencsen megmozdult a léc A közelmúltban ért véget az NB III-as labdarúgó-baj­nokság küzdelemsorozata. A Tisza csoport második felé­ben kötött ki három borso­di együttes. Ezúttal őket tet­tük „mérlegre”. 11. Miskolci VSC 30 7 13 10 27-39 27 FEKETE LÁSZLÓ edző: — Újoncok voltunk, ráadá­sul én is az első évemet kezdtem meg a vasutasok­nál. Másról nem is álmod­hattunk, mint a megkapasz­kodásról. Örömünkre szol­gált, hogy kiesési gondjaink egy pillanatig sem voltak. Legtöbbször a nyolcadik he­lyen álltunk, a végére elfá­radtunk, kiengedtünk, ezért lettünk csak tizenegyedikek. Közbeszólt az is, hogy töb­ben megsérültek, így 12-13 épkézláb emberünk maradt. A csoportban a legtöbb dön­tetlent mi értük el, sakk­nyelven szólva 13-szor re­miztünk. Ezek között fájó pontvesztések is akadtak, például Mátészalka, Karcag és Nagyhalász ellen. Sokszor álltunk nyerésre, de kien­gedtünk, olykor a hajrában, az utolsó pillanatokban pus­káztunk el büntetőt, vagyis bennünk maradt 4—5 pont. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy mindössze 27 gólt szereztünk, ez a meccsenkénti 1-es átlagot sem éri el. Támadójátékunk rendre akadozott, tulajdon­képpen csak Szlifka Miklós volt az egyetlen épkézláb ember, aki 9 gólt szerzett, „házi király” lett. Ha már a csapatrészeknél tartunk: vé­delmünk nyújtotta a legtöb­bet. — Neveket nem kívánok kiemelni, a bentmaradáshoz mindenki hozzátette a ma­gáét. Elsősorban a becsüle­tes munkát, a szorgalmat emelem ki. A soron követ­kező bajnokságra tegnap kezdtük el a felkészülést. Szerződésem még egy évig érvényes, tehát maradok a klubnál. Senki nem jelen­tett be távozási szándékot, az persze menet közben is kiderülhet, ha valakit ki­néztek ... Mindenképpen csatárokat akarunk igazolni! 12. Szerencs HSE 30 6 11 13 32-43 23 VAKTER BÉLA ügyvezető elnök: — Majdnem lever­tük a lécét.... Az első nyolc helyezés valamelyikét akar­tuk megszerezni, és_ elkép- zelésünk reálisnak tunt. Az­tán több dolog közbeszólt. Pénzügyi gondjaink voltak, nem edzőtáboroztunk, keve­sen alapoztak. Mi, vezetők pedig gyengének bizonyul­tunk. Engedtünk a játéko­soknak tehetetlenül néztük az eseményeket. Nem sza­badultunk meg az alibifut- ballt játszóktól, a hangadók­tól nem tudatosítottuk, hogy manapság csupán a labda­rúgásból a harmadik osz­tályban nem lehet megélni. Nem tett jót az sem, hogy menet közben többször vál­tottunk edzőt, menesztettük Kulcsár Sándort, majd visz- szahívtuk, aztán újra el­küldtük. A nagy kapkodás­ban szinte egyebet se,m tet­tünk, mint a számolgatást, már-’már a kieséstől fél­tünk. Még annyit, hogy meg­ítélésünk szerint némikép­pen emelkedett a színvonal, az NB II-ből „beszivárgó” játékosok némi pezsgést hoz­tak. A jövőre nézve nagy tanulság, hogy az anyagia­kat elő kell teremteni és a klubvezetés nem dolgozhat mellékállásban. Hamarosan közgyűlést tartunk, ezeket egyszer és mindenkorra helyre kell tenni. — Csupán annak örülünk, hogy ősztől továbbra is az NB IlI-ban szerepelhetünk. Lehet, hogy megszólnak ér­te, de akkor is kimondom: „derék játékosaink” direkt úgy csinálták, hogy mi ide­geskedjünk. Az egyéni tel­jesítményekről nem sók jót lehet elmondani, mindent mérlegre téve .talán csak Regős nyújtott elfogadhatót. Sokan kimondott csalódást okoztak. Az erőgyűjtést már elkezdtük, Szőke Barnabás irányításával. Ezen a héten Szlovákiában alapozunk. Keretünkben az elkövetke­zendő hetekben változások várhatók. 13. Olefin SC 30 8 7 15 29-43 23 GUNICS JÓZSEF edző: — ölsszel már temettek min­ket, hiszen mindössze 7 pont­tal rendelkeztünk és az utol­só előtti helyen tanyáztunk. Ennek ellenére egyáltalán nem láttam sötét színben helyzetünket. Azt mondtam, hogy ha tavasszal 50 száza­lékos teljesítményt érünk el, biztosan megkapaszkodunk. Nos, hoztuk a 16 pontot és a 25. fordulót követően már határozottan felcsillant a re­mény. Ennek ellenére végig izgultunk, mert ugye a két legrosszabb negyedik is a kiesés sorsára jutott, sze­rencsére mi nem ettünk a fekete levesből. Még néhány szót a tavaszi szereplésről, illetve az azt megelőző ese­ményekről. Sikerült rendet teremtenünk a fejekben, .túl­adtunk a követelőző játéko­sokon, lehetőséget biztosí­tottunk fiataljainknak és igazán jól jártunk. — Össze! mindenki csap­nivaló teljesítményt nyúj­tott. Tavasszal Molnár, Ba­logh, Körösi, Mészáros és a két ukrán származású, Mi- halco és Kövesligeti tett ki magáért. Július 15-én kezd­jük a felkészülést. Szerző­désem lejárt, annak meg­hosszabbításáról még nem született döntés. Nagyon sok gond, probléma, nehézség elé nézünk. Még .nem tud­juk, hogy kikre számítha­tunk, kiket tudunk leigazol­ni. A vezetőkkel és a játé­kosokkal való tárgyalások után ezen a héten'kerül pont a vitás ügyek végére. K. T. Huszonegy fős csapat indult kedden Buda­pestről az idei nyári olimpia színhelye felé. A Magyar Honvédség hivatásos katonáiból szerveződött együttes „Barcelonai Futást” tel­jesít. A futók a Bécs - München - Svájc - Milánó - Genova érintésével jutnak el spa­nyol földre. Padlón a röplabda? Segítő kezet remélnek A közelmúltban számoltunk be a Bor­sodi Bányász kézilabdacsapatának szét­hullásáról, amelynek az lett a következ­ménye, hogy a megye élvonalbeli női gár­da nélkül maradt... Ezekben a napok­ban a DFC labdarúgóinak vesszőfutása jelent témát, s a folyamat — a jelek sze­rint — megállíthatatlan ... Újabb csa­patjáték képviselői közelítenek a padló felé, ezúttal az MVSC élvonalbeli röplab- dázói ropják haláltáncukat. Pedig ..., van (lenne) okuk a büszkélkedésre! A felnőtt együttes a legutóbbi pontva­dászaton csoportjában a legjobbnak bizo­nyult, s a semleges szakemberek szerint is kinőtte a kategóriát, az első tízben a helye. Kialakult egy ütőképes mag, amely a két ukrán játékossal megerősítve ko­moly fegyvertényekre képes. Az eredmé­nyes szervező- és népszerűsítő munka ha­tékonynak bizonyult, amelyet jól jelez: 12 iskola (!) „dolgozik az MVSC alá”, megnyerték az igazgatók támogatását, akik helyesen ismerték fel a sportágban rejlő lehetőségeket. Az utánpótlás-nevelő munka milyenségét jelzi: a junior gárda hatodik lett az országos bajnoki csatá­rozáson, s ilyen eredményt a múltban na­gyon régen tudtak elérni a zöld-fehérek. Van (lenne) tehát mire támaszkodni, s miután igen fiatal a felnőtt csapat átlag- életkora, hosszú évekre biztosítottnak tű­nik egy stabil NB I-es együttes a megye- székhelyen — nagy örömükre azoknak a mérkőzéseket egyre nagyobb számban lá­togató szurkolóknak, akik kedvelik ezt a szép sportágat. Jól áll a röplabdázás tö­megesítése, van honnan meríteni _ de v ajon lesz-e gyöngyhalász? Novák Gyula edző elkeseredetten újsá­golja: — Az idén kaptunk a várostól 400 ezer forintot, amelyből igyekeztünk óva­tosan költeni. Pillanatnyilag 260 ezer fo­rintunk még megvan, ám ebből a neve­zési díjat sem merjük befizetni, mert a nyugodt induláshoz egymillióra lenne még szükségünk. Látható, hogy igen kevés pénzből gazdálkodunk, nem tartozunk az anyagiakat elherdálok közé. A két ukrán játékosra szükségünk van, mert a fiatalok sokat tanulhatnak tőlük, csak velük ér- hetö el a 10 közé kerülés, szakmailag nél­külözhetetlenek. Az sem elhanyagolható, hogy nagyon álcsók. Jónéhány helyen ki­lincseltem, de mindenhol csak sajnálkozó mosolyokat kaptam... Eddigi szponzora­ink sem tudnak a korábbi mértékben se­gíteni, újakra kellene szert tenni, csakhát ez mostanság majdnem lehetetlen. Pedig ez a jó szellemű, remek kis közösség iga­zán megérdemelné a támogatást! Ez utóbbit magunk is tanúsíthatjuk, hi­szen a legutóbbi idén.yben az MVSC való­ban szemet gyönyörködtető fejlődésről tett tanúbizonyságot, több esetben reme­keltek a zöld-fehérek, s reális előrelépési lehetőséget teremtettek meg önmaguk szá­mára. Remélhetőleg kérésük nem marad pusz­tába kiáltott szó, annál is inkább, mert segítő kezet érdemelnek. Amennyiben a folyamatnak nem lehet gátat szabni, Mis­kolc előbb-utóbb élvonalbeli csapat nél­kül marad. Márpedig ezt senki nem akar­hatja! Putnoki siker Kisvárdán került sor a Foci nyár el­nevezésű kispályás labdarúgótornára, ame­lyen negyven együttes vett részt. A vég­eredmény: 1. Putnok, 2. Meggy (Miskolc), 3. Lacoste (Tisza vas vári). Pénzjutalmuk 20, 12, illetve 8 ezer forint volt. Külön- díjak, a legjobb mezőnyjátékos: Drozdik (Putnok). Legtechnikásabb csapat: Meggy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents