Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-16 / 167. szám
ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 13 1992. július 16., csütörtök Szafhmáry Király fídám Sajnos a történelem nem mindig állít emléket azoknak, akik munkájukkal, életükkel és hitükkel saját koruk csúcsán állottak és munkálták nemzetük jövőjét. Sokszor egy-egy kor, politikai rendszer vagy egyszerű emberi tévedés taszított feledésbe életműveket, munkásságokat. Ilyen életmű megsemmisülés vagy legalábbis elévülés volt osztályrésze mindeddig Szathmáry Király Ádám- nak is, az Erdélyből származó és a Felvidéken élt református krónikaíró hadapródnak, aki Rákóczi fejedelem mellett élt a dicső csaták korában és az ezt követő bujdosások idején is. Szathmáry Király Ádám- nak, úgy mint őseinek, az észak-borsodi tájakon volt jelentős birtoka. Flangács, Nyomár és Boldva községeknek volt a birtokos ura, ahonnan Mikes Kelemennel együtt a nagy fejedelem II. Rákóczi Ferenc udvarába kerül és a dicső szabadságharc leverése után követi a fejedelmet a lengyelországi és franciaországi bujdosása alatt. A függetlenségi harca a fejedelemnek ismert a történelmünkben, a rodostói évek Mikes Kelemen révén úgyszintén, de a fehér folt éppen a francia és lengyel emigráció, melyről egyetlen hiteles napló maradt fent: a Szathmáry Király Ádámé. A naplóíró a lengyel-magyar határ átlépésétől (1711) vezeti krónikáját a franciaországi évek eseményeivel bezárólag (1717). Az író főleg a fejedelem személyes dolgairól vall, megörökítve a fejedelem környezetét, emigrációs életét. Értéke felbecsülhetetlen. Sajnos a naplón kívül, melyet a múlt században adtak ki utoljára, a későbbi feljegyzései, iratai a hadapródnak eltűntek. Említés ugyan létezik róluk, némely levelezését és egyéb kéziratát az Országos Levéltár őrzi, de a kéziratai a magyar irodalom és történelem nagy kárára 1830 táján elvesztek. A meglévő anyag közzétételét vállalta néhány jeles helytörténész és lelkész a Felvidék e falvaiban, ahol a történész író életének még fellelhetőek a gyökerei. Lukács László edelényi helytörténész, Baksy István boldvai lelkész és sok más lelkes segítőkész érdeklődő közreműködésével egész hetes Szathmáry Király-programot állítottak össze július 3-12 között. A Szathmáry Király Ádám születésének 300. évfordulójára az eseménysorozat túllépve a néhány csereháti falu határát, országos eseménnyé minősült. A résztvevők között történészek, kutatók, régészek, irodalmárok, egyházi vezetők, zene- és énekművészek foglaltak helyet. (R. Várkonyi Ágnes, dr. Benda Kálmán, Köpeczi Béla, Valter Ilona, Hopp Lajos, Kiss Domokos történészek, irodalomtörténészek, valamint dr. Mészáros István ref. püspök, Csomós József esperes, Dávid Géza csembaló, Nagy Csaba tárogató, Barsi Ernő hegedű, Darányi Lajos orgonaművész és Béres Ferenc énekművész.) Képviseltette magát az ünnepségsorozaton a Rákóczi Szövetség is és jó néhány művész, és több alkotás került elő a Szathmáry család örökségéből. Jó szolgálatot és nagy lépést tett előre a rendezvénnyel a felvidéki és egyetemes magyar kultúra - fogalmazták meg előadásaikban a résztvevők, és Szathmáry Király Ádám emléktáblát avattak, mely által a szülőföld méltó emléket állított a majdnem elfeledett ismeretlen „nagy fiának". Illesse tisztesség érte Lukács Lászlót, valamint a nyomári, hangácsi és boldvai református egyházakat és polgármesteri hivatalokat. György Horváth László Sajnos igaz történet Mégpedig olyan, ami azzal a „nagyon lényegbevágó” megállapítással kezdődik, miszerint rendőr van ilyen, meg van olyan. Azt döntse el a T. olvasó, az alant következő mely kategóriába sorolható. Megyünk, megyegetünk valahol Miskolcon, mindenesetre olyan környéken, ahol sok a lámpa. Ketten üldögélünk a kicsikocsiban, amikor az egyik lámpa után sietve előz egy Ford Combi, benne két rendőrrel. Ők is miskolciak talán, így tudhatnák, a következő lámpa nem tartozik a zöldhullámba, az átmeneteire biz' várni köll. Megtörténik a szabad jelzés, ki is robbannak, egészen ötven métert száguldozva, mert kocsisor vége jő, egyik rész majd kanyarodik balra, de abba a sávba csak később lehet letérni. Tudja ezt teherautós, menne is majd alkalomadtán, de Ford- vezetőnek valami nem tetszik. Csikorogva fékez teherautó mellett és termetéhez illő hangerejét felhasználva inkább nem idézem, mit mondott. Előttünk a zöld lámpa, mögöttünk torlódik a sor, rendőrt nem zavarja, csak mondja és mondja, majd hirtelen megfontolásból bevág a teherautó elé a balra kanyarodó sávba, így végre elindulhatunk és el is érhetjük az abban a pillanatban pirosra váltó lámpát. Már talán vége lenne a műsornak, de nem. Rendőrkocsi sofőrje ki a volán mögül, hátramegy és folytatja. Ugyanolyan hangnemben, így továbbra sem idézem. Nem büntet, nem kér okmányokat, csak emelt hangnemben egyoldalú társalgást folytat. Majd vissza a kocsiba, és amikor nekünk zöld és neki piros, kilő a sorból, végig a forgalomtól elzárt területen, bevágva a szabályosan közlekedni szeretők elé, rámászik egy autóbuszra, index nélkül kivág jobbra és el. Mielőtt még kapnám a reklamáló telefonokat vagy válaszokat: tudom én, hát hogyne tudnám, hogy nem ez az általános, dehát ez a szösszenet úgy kezdődött, hogy rendőr van ilyen, meg van olyan...-bgAkvaristáknak, terraristáknak Szeptembertől ismét folytatja tevékenységét Miskolcon, a Győri kapu 27. szám alatt az Ifjúsági és Szabadidőházban a „Havasi gyopár" akvarista és terrarista klub, ahová szeretettel hívják az ifjú akvaristákat, terraristákat, valamint az öreg, tapasztalt díszhaltenyésztőket. és e természettudomány kedvelőit. A világ legbékésebb, legbarátibb és legszebb kultúr- mozgalnrainak egyike az akvarista barátság, a világméretű akvarisztika. E szellemben működik a klub, ahol színvonalas előadásokon ismerkedhetnek meg egymással a klub tagjai. A klub vezetősége tervezi, hogy az Ifjúsági és Szabadidőházban, Miskolcon eddig még egyedülálló tengervizű akváriumot rendeznek be páratlan szépségű és megvilágítású tengeri díszhalakkal. Az akváriumbarlang a város egyik nevezetességeként bizonyára igen közkedvelt, látogatott lesz. Emődi kerekesek a Zemplénben Minden nyári vakációt kihasználnak az emődi kerékpáros diákok arra, hogy útrakeive megismerkedjenek az ország egy-egy tájegységével. A nagy útra kemény munkával készülnek fel és minden évben izgalommal várják az indulás napját. így volt ez az idén is, amikor úticéijuk a Zemplén volt. A kis kerekesekről a 37-es főúton készült a felvétel. (Fotó: Laczó József) Tadeusz Sliwiak (lengyel) Az én fájdalmam az én hűséges kutyám Örökké éhes nagy szemekkel néz rám Árnyékomban alszik Kiáltásomban ébred Kedveskedik mint a tűz Mikor követ dobok neki szívemből Visszahozza azt Lépésről lépésre nyomomban jár És virraszt hogy meg ne vakuljak Nádassy József fordítása TOKAJ Ha valaki netalántán még tényleg soha nem látta volna: hat ilyen a Tisza ott, ahol a Bodrog siet beléje Tokajnál. A hangulat békés, szelíd, a hajók kikötnek, majd tovamennek, a varos turistáktól hemzseg, a borospincék hűvösek, a Tisza csak az első pillanatban hideg, azután már langyos, de annak, aki mar volt lokajban, nem is kell mondani, aki meg még nem volt, ideje, hogy eicsábuljon, és nekifogjon egy kirándulásnak.
