Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-13 / 164. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1992. július 13., hétfő Hz ICP színeiben... A közkedvelt Bikini együttes július 9-én koncertezett Mis­kolcon, a Nemzetközi Kereskedelmi Központban. A részt­vevő, közel 300 fiatal az Észak-magyarországi Innovációs Centrum(Park) Rt. jóvoltából élvezhette a muzsikát, ahol a belépőjegyek rendhagyó módon az IC(P) pólóingjei voltak. flz álfegyver is fegyver Aki lőfegyverutánzatot használva követ el bűncse­lekményt Nagy-Britanniá- ban, az ezentúl ugyanúgy életfogytiglani börtönnel bün­tethető, mint az igazi fegy­veres rabló, útonálló — ilyen törvényt hozott a na­pokban a brit parlament. A kormány mindazonáltal nem tervez semmilyen in­tézkedést a lőfegyverutánza­tok gyártásának és kereske­delmének korlátozására, vagy betiltására. Ezt Charles Wardle belügyi állammi­niszter azzal indokolta, hogy álfegyverrel, bármilyen ijesz­tő legyen is, nem lehet em­bert ölni, s ha az elvete­mült bűnözőket megfosztják ettől a pótszertől, akkor fé­lő, hogy igazi lőfegyvert pró­bálnak szerezni, vagy más veszélyes eszközt, például kést használnak. Nagy-Britanniában sokmil­lió lőfegyverutánzat van for­galomban és tavaly 420 erő­szakos bűncselekményt kö­vettek el velük. King Kong kukkol „A gorilla szégyenlős, való­színű az állatikerti nyilvá­nosság zavarja” — állapítot­ták meg iá Tokió közelében lévő Shizuoka állatkertjének szakemberei, akik szerettek volna egy intim ügy végére járni. Nevezetesen, miért nem kívánja meg a hím a mellérendelt gorillakisasz- szonyt? A Jomiuri című új­ság ezt követően beszámolt arról a „terápiás kezelés­ről”, mellyel a gyengébb majomnem iránti .közönyé­ből kívánták felrázni az egyébként ereje teljében lé­vő gonillafiút. A kezelés, mondhatjuk, bejárt terület­ről vette 'kölcsön a mód­szert: a pornófilmek hatás­mechanizmusát alkalmazták. A majomketrecbe beállítot­tak egy tévékészüléket, melynek képernyőjén (ha le­szállt az est) szerelmi játé­kot folytató, majd párzó majmokat láthattak a ket­rec apatikus lakói, video­filmről. A japán lap fontos­nak tartja, hogy ;a> műsor amerikai volt. Azt ugyan nem tudni, hogy a majmo­kat 'az importlátvány dobta-e fel, de tény: a gori.llialány anyai örömök elé néz. A szexuális terápia sikere ar­ra ösztönözte egy másik, a tobéi állatkert illetékeseit, hogy ,a maguk félénk, eset­leg lusta gorilláját ás sze­relemre bírják. A módszert azonban továbbfejlesztették: a képernyőt a szomszéd ket­recben helyezték el, azzal a szándékkal, hogy a közönyös japán King Kongot kíván­csivá tegyék aziránt, ami a szomszédban történik. A legfejlettebb faj ezt a módszert kukkolásként is­meri. (MTI-Press) MŰSORVÁLTOZÁS „Az ifjúságomat és a szépségemet a férfiaknak adtam. A bölcsességemet, a jobbik énemet most már az állatoknak tartogatom.” Brigitte Bardot PENETRÁNS SIKER „Azóta nem adok autogramot, amióta New Yorkban, a legjobbnak mondott étterem mosdójában, dolgom végzése közben egy pasas vécépapírra kérte az aláírásomat.” Paul Newman ISMERI A SZAKMÁT „Mindent el fogok követni, hogy a gyermekeim ne rajong­janak olyan emberekért, akik lopnak, csalnak, hazudnak. A showbizniszre gondolok.” Arnold Schwarzenegger MEMÖRIAZAVAR „Fogalmam sincs, hány nővel volt már dolgom. Pedig tudnom kellene, mert mi lesz akkor, ha ráhajtck egy nőre, akiről kiderül, hogy már megvolt.” Rod Stewart SZÍNHÁZ AZ ÉLET „Azt kérdik, mi a színészet? Nos, valami olyasmi, amiről az emberek azt hiszik, hogy képtelenek lennének csinálni, pedig mindenki gyakorolja. Gondoljanak csak arra, hogy miképpen viselkednek az ellenségük temetésén, vagy mond­juk az adóellenőrrel szemben.” Marlon Brando KORTÜNET „Húszévesen a nők azt szeretnék bizonyítani, hogy agyuk is van. [Negyvenévesen viszont mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák: testük is van.” Valérie Kaprisky Hölgyek mundérban Szabadalmi körkép Az örökmozgó örök Időzített bomba ketyeg az úriemberek hadseregében, így jellemezte egy szakíró napjaink polérríikus hang­nemben zajló amerikai vi­táját: kellenek-e a nők az USA fegyveres erőinek so­rába . . . Míg 1973-ban alig 50 ezer hölgykatona szolgált, ma már a 250 ezret ás meg­haladja a iszámuk. Ez jó né­hány ország feigyveres erői­nél ás ütőképesebb csapat, rhég1 akkor is, ha tudjuik, hogy az amerikai előírások tiltják a hölgytoatonák tá­madó hadműveletben való részvételét. Ám éppen az Öböl-háború példája igazol­ja, hogy lehetetlen betartani a szabályzatot. A vitához éppen az egyik, iraki fogságot is megjárt asszony frissen publikált könyve is érveket szolgálta­tott. Rhonda Comum 37 éves őrnagy — gépét 1991 februárjában lelőtték (iá karja eltörött, a térde meg­sérült, ia vállába golyót ka­pott) — leírja azt a 30 per­ces utat, melyet 'iraki kato­nák között, egy terepjárón tett meg a lkáhallgatásigi. A katonák ugyanis felismerték, hogy az ellenség — nőne­mű . . . „Amenikia most is megborzong e leíráson” — kommentálta az egyik új­ság, és emlékeztetett rá, hogy az ország elhitte, amit ko­rábban meséltek: a fogságba esett nőiknek nem történt baja. E sajátos szexvitához frisskeletű muníciót szolgál­tatott a béke is. Közelebbről is a haditengerészet 26 hölgy alkalmazottja, akik feljelen­tették tisztjeiket, molesztálá- sért. A botrány miatt le­mondott ia haditengerészeti miniszter, a bűnösök a had­bíróság ítéletére várnak. Dúl a szexháború az ame­rikai fegyveres erők berke­iben, és aizon kívül is. Bé­ke novemberben várható, amikorra az elnöki vizsgá­lóbizottság írásba adja: kel­lenek-e hölgyikatonák, s ha igen. mi legyen a dolguk. Továbbá mi az, amit nem szabad tenni velük ... (MTI- Press) Ismerve a magyar talál­mányok gyakorta gyötrel- mes útját, a feltalálók har­cát a bürokráciával, a szak­mai irigységgel szemben, kellemes meglepetésként hat az a hír, mely szerint az idén Géniben rendezett Ta­lálmányi Szalonon hazánk­fiai négy aranyérmet is sze­reztek. Van-e még feltaláló kedv, mennyi hasznosul a magyar találmányokból? Többek közt ezekkel a kér­désekkel kerestem meg dr. Vedres Andrást, a Magyar Feltalálók Szövetségének fő­titkárát. — Vedres úr, talán nem mindenki tudja, hogy hiva­talosan mit tekintenek ta­lálmánynak, és kit feltaláló­nak. Sokan talán csak ezt hiszik magukról. — Nagyon egyértelműen meghatározható. Találmány az a műszaki alkotás, amely­ről egy objektív szervezet — nálunk ez az Országos Találmányi Hivatal — meg­állapítja, hogy abszolút új­donságról van szó, amely műszaki szempontból hala­dó és megismételhető. Esze­rint nem, találmány például az, ha valaki előáll az or­szág energiarendszerének ésszerűsítési tervével. Lehet nagyon hasznos, de nem ta­lálmány. Ha műszaki dolog­ról beszélünk, nem kell ok­vetlenül valami gépre gon­dolni. Találmány lehet egy gyógyszer is. Nálunk példá­ul a találmányok fele vegy­ipari termék. Ugyancsak ta­lálmánynak minősül egy újonnan ki kísérletezett nö­vény, de Amerikában már a genetikai úton előállított egy­sejtű állatok is annak szá­mítanak. Újabban az abszo­lút újdonság sem kizáróla­gos kritérium, elég, ha az alkotás egyes elemei újak. TALÁLMÁNY ÉS ÚJÍTÁS — Nálunk egy időben vi­rágzott, majd lassan elhalt az újítómozgalom. Mi a kü­lönbség újítás és találmány között? — Az újító nem produkál abszolút újat, csak bizonyos környezetben alkot valamit, ami ott nem ismert, de más üzemekben, vagy országok­ban igen. Tehát egy tech­nológiai rendszerben javasol valami változtatást, ami ja­vítja a hatékonyságot, és abba beleillik. Az újító moz­galom nálunk szorosan ösz- szekapcsolódott a korábbi rendszer kampányaival. Az utóbbi időben teljesen ki­fulladt, s ez nagy baj. Hiba azt gondolni, hogy ilyesmi a polgári társadalmakban nem létezik. A hazánkba telepü­lő autógyárak vezetői rög­tön a kezdetekkor elhelyez­tek egy dobozt az üzemben, ahová mindenki bedobhatja a leírt javaslatait. Ez egy héten belül megjárja az utat az üzem és a központ közt, és ha az ötlet gazda­ságosan megvalósítható, be­illeszthető a rendszerbe, a dolgozó már mehet is a kasz- szához az újítási díjért. Amerikában van egy ingye­nesen hívható telefonszám, amelyen mindenki bejelent­heti a találmányait. Ezután kap egy kérdőívet, amely mint egy szamárvezető, lé­pésről lépésre kiszedi az il­letőből a találmánya lénye­gét, vagyis megtudható, hogy érdemes-e vele foglalkozni. — Szerte a világon iszo­nyú mennyiségű szabadalom létezik a zenélő ceruzahe­gyezőtői a toronydaruig. Honnan tudhatja meg egy feltaláló, hogy az újnak vélt ötletét nem vetették-e már papírra valahol Hongkong­ban? — A Szabadalmi Hivatal­nak van egy számítógépes hálózata — az egyik legkor­szerűbb Európában —, ahol mindennek percek alatt utá­na lehet nézni. Abban, hogy Magyarország ehhez hozzá­juthatott, elévülhetetlenül ér­deme van a Svájcban élő, de magyarnak mindvégig megmaradt Bogsch Árpád­nak, aki a genfi Találmányi Szalont is szervező Szellemi Tulajdon Világszervezet igaz­gatója. SZOLGÁLATI ÉS MAGÁNTALÁLMÁNY — Egy találmány igazán csak akkor ér valamit, ha kilép a papírról és megvaló­sul. Mi lesz a sorsuk ezek­nek az értékes szellemi ter­mékeknek? — Sajnos, 1987 óta min­den olyan mutató, amely a találmányokkal kapcsolatos, romló tendenciát igazol. Csökkent az egy év alatt be­jelentett találmányok szá­ma, csökkent a licence- forgalom, vagyis amit mind­ebből megvesznek és meg­valósítanak. Különösen nagy­mértékben csökkent a szol­gálati találmányok száma. Ilyenről akkor beszélünk, ha a találmány tulajdonosa nem a feltaláló, hanem a munkaadója, amely a talál­mány kifejlesztéséhez a gé­peket, műszereket, nyers­anyagokat adta. A szolgálati és magántalálmányok aránya kezd beállni 50—50 száza­lékra, míg korábban 70—30 volt. Ez a tulajdonviszonyok változását tükrözi, de ne gondolja, hogy ez a tenden­cia kedvező. Nyugaton ez az arány 80 a 20-hoz, tehát az volna kívánatos, hogy a szolgálati találmányok ará­nya növekedjen. Á magán­találmányok jó része elvész a versenyben, és sokszor csak a feltaláló hiszi a kreá­ciójáról, hogy az találmány. — A feltalálók közt min­dig voltak kissé hóbortos emberek. Jönnek-e még örökmozgókkal önökhöz? — Hogyne, a napokban ketten is. Egyikük kipakolta a masináját az asztalra, mi 'illő figyelemmel körbeáll­tuk, ő megpörgette, de az, ahogy sejteni lehetett, hamar leállít. Kérdő tekintetünkre így válaszolt: hát persze, hogy megállt, hetven éves vagvok, nem tudok olyan precízen reszelni, hogy a súrlódást teliesen kiküszö­böljem . . . (MTI-Press). Németh Géza Szolgadiákként tanult Százhetvenöt éve született Tompa Mihály Csak szeptemberben lesz ugyan születésének 175. éve, de szülőmegyéjének, Gömör- nek Borsodhoz csatolt ré- 'szén, elsősorban Keleméren, ahoil egy időben lelkipász­torként szolgált, már meg­kezdődtek a jubileumi meg­emlékezések. Aztán folyta­tódnak szülővárosában, Ri­maszombatban, majd a Bor­sod megyei Igriciben, ahol gyermekkorát és ifjúságát töltötte az őt felnevelő nagy­szülők házában. És termé­szetesen Sárospatak isem marad ki a Tompa Mihály- emlé'kün népségek sorából, hiszen a széles homlofeú kol­légium, az alma mater — amelyet saját szavaival „ked­ves és hű nevelő dajkájá­nak” nevezett — indította el a hírnév, a dicsőség útján. .Éppen 160 esztendővel ez­előtt, 1832 őszén egy rázós szekéren Igriciből Sárospa­takra érkeztek a Szentirmay és Pásztor úrfik. A Gólya­várnál megálltak, s behord- táik holmijaikat a diákkam­rába. A cipekedés gyorsan ment, mert az úrfiakkail egy szolgadiák is érkezett a kol­légiumba. Pecúr? Mendúr? Konya? Fika? Gólya? Gödé? — kezdték találgatni a töb­biek iaz új fiú korát, mivel jól megtermett, erős, vállas volt a jövevény, akár tógá- tusnak iis beillett volnai. Ak­kor néztek aztán nagyot, amikor az új fiú Csengeri József kollégiumi rektor elé állva, bediktálta az adatait, amelyekből kiderült, hogy ez a nagy darab legény csak 15 éves, eddig szántott-vetett az igrici határban nagyapja föld’ecskéjén, és szegénysége miatt gimnáziumnak, a kö­zelébe sem juthatott. Túlko­ros lévén, elengedték neki az ábécista és Ikonjugista osztályt, és egyenesen a har­madikba, azaz a grammati­kusba írta be a rektor. Egy Bihari György nevű pataki diák volt akkor Ig­riciben a tanító, aki felis­merve a gyermek Tompa Mi­hály tehetségét, nem nyugo­dott addig, míg a pataki kollégiumba készülő Szent­irmay és a Pásztor úrfik mellé be nem 'ajánlotta inas- vagy szolgadiáknak. Mert a régi századokban a szegény falusi gyermekek csak igy tanulhattak a pataki, kollé­giumban. Kiszolgálták az úrfikat: takarítottak rájuk, vizet hordtak nekik, tudtak a kályhában fűteni, ruhát, csizmát tisztítani, s tudtak, legjobban ők tudtak tanulni. Olyan tehetséges, éles eszű diák volt Tompa Mihály, hogy megengedték neki, hogy osztályt ugorhasson, így aztán 14 év helyett 10 év alatt végezte el a gim­náziumot, és a teológiai aka­démiát. A kollégiumi matri- kulában Tompa nevét — tó- gás diákkorában — Balázs Jónás és Balázs István diák­társak neve között olvashat­juk, mint, aki „sub seniore Stephano Hallgató legibus Scholae subsripsit”, vagyis Hallgató István szeniorsága alatt tett saját kezű aláírás­sal fogadalmat, hogy meg­tartja az iskolai törvénye­ket. Nagyobb diák korában ter­mészetesen már abbahagyta az másságot. Karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor legá- cióba járt, vagyis mint a pataki, kollégiumnak a kál­vinista gyülekezetekbe kikül­dött követe az ünnepi isten­tiszteleteket végezte, s ezért a hívektől pénzbeli adomá­nyokat kapott. Aztán olyan módon is segített anyagi gondjain, hogy két ízben is megszakította tanulmányait, s előbb a dunántúli Sárbo- gárdra ment praeceptornak, azaz segédtanítónak, majd egy másik alkalommal a kö­zeli Hcrnádkak községben vállalt tanítóságot. Vissza­térve Patakra folytatta a kollégiumban tanulmányait. Tógás diák, vagyis főiskolás korában statisztikát, jogot, filozófiát, teológiát, hébert, görögöt, egyháztörténetet, honi magántörvényt, bünte­tőtörvényt tanult. Ügyvéd szeretett volna lenni, végül is református lelkész lett be­lőle Keleméren, majd Han- ván. Gimnazista korában külö­nösebb költői tehetséget sem tanárai, sem diáktársai nem vettek észre nála. A Horati­us-, Catullus-, Tibullus-, Ovid'ius-fordítások abban az időben szokásos iskolai lec­kék voltak. Csak főiskolás korában kezdett verset írni. Ettől kezdve aztán annál gyak­rabban és mind nagyobb sri kerrel. Verseit az akkor Szép­mű Egyletnek nevezett ön­képzőkör gyűlésein szavalta el. De az iskolai ünnepélye­ken és a tanévet záró ara­tási egzámeneken is szere­pelt saját szerzeményeivel. Legnagyobb sikereit 1843- ban a „Béla király és a buj­dosók”, 1844-ben pedig a „Csörszárka” c. elbeszélő köl­teményeivel aratta. A kollé­giumi verspályázatokon szin­te minden díjat ő vitt el, s költői híre már nem maradt az iskola falain belül. Első verseit 1840-ben a Társalko­dó című lap, majd 1843-tól kezdve Bajza József sorra közölte a diákköri verseit az Athenaeum c. szépirodalmi folyóiratban, mert nagyra értékelte Tompa tehetségét, és azt jósolta róla a kiváló kritikus, hogy nagy költő lesz belőle. Pataki tanulmányait 1844- ben, tehát 27 éves korában fejezte be. Akkor búcsúztat­ták itt maradó társai, és énekelte nekik a kórus — amelynek éveken át tagja volt, és a basszus szólamot énekelte — a szívbe marko­ló dalt: „Megírták már né­kem az úticédulát, nem ta­posom többé a pataki ut­cát .. Egy év sem telt el, és 1845 februárjában, majd ugyanennek az évnek a vé­gén barátjával, Kerényi Fri­gyes költővel Patakra láto­gatott, és részt vett a Szép­mű Egylet ülésén, ahol ép­pen egyik versét 'szavalták. A jegyzőkönyv így emléke­zik meg a két költő látoga­tásáról: „Végül megemlíten­dő, hogy a kárpáti híres da­los, Kerényi Frigyes, és kit oly szívesen mondunk ma­gunkénak, Tompa Mihály gyűlésünket személyes je­lenlétükkel szerencsésíték. Vajha, több ilyen látogató­kat fogadhatna egyletünk!” Három év múlva, 1848. február 2-án így emlékezik vissza Tompa Mihály pata­ki diákéletére: „Gondtalan diáikélet, melyet én akkor úgy untam, most pedig oly szépnek látom, mert iaz idő némi bűvfátyolilal vonja be utánunk a múltaik tárgyait, mint a legkopárabb hegy is messziről kékes színben áll”. Hegyi József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents