Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-13 / 164. szám

1992. július 13., hétfő ÉSZ AK-M AGYARORSZÁG 13 A vevőnek nem kellett Bécsbe utaznia... SEL-JET tömítések Mályiból Mind nagyobb körben terjed a híre az AGROBER Mályiban lé­vő törnítő üzemének, üzletének. Egyik olvasónk hívta fel rájuk a figyelmünket annak ürügyén, hogy olyan tömítést, amiért Bécsbc kellett volna utaznia, Mályiban egyetlen óra alatt elké­szítettek...- Jó- két éve telepítettünk itt egy számítógép-vezérlésű esz­tergagépet a SEL-JET technoló­giához - mondja Szombathelyi Zoltán Mályiban. - Ilyen tech­nológia és gép legközelebb Szol­nokon és Budapesten található. Ez a technológia merőben más, mint a hagyományos tömítés- gyártás. Amíg ott például a gyár­tást megelőzi a szer­számkészítés. itt ez felesleges. A pontos fémméretek megadása után számítógép programozza a tömítés szükséges méreteit, ala­kítja ki profiljait, majd a CNC- eszterga készíti el a tömítést spe­ciális anyagokból. Ezek rugal­massága a gumitömítéshez ha­sonló, ám tartósságuk sokkalta nagyobb. Tömítésre az élet úgyszólván minden területén szükség van, az 'iparvállalatok berendezései­től kezdve a háztartási gépeken át például a személygépkocsi­kig. Nem mindegy azonban, hogy mikorra, mennyiért készül el a tömítés, s meddig tart... — Mi valóban akár egy óra alatt is elkészítjük a telefonon megrendelt tömítést - folytatja Szombathelyi Zoltán. - Mire a megrendelő kiér Mályiba, jófor­mán készen vagyunk vele. S mi­vel nem kell külön szerszámot gyártani, akár egyetlen darab el­készítésére is vállalkozunk. Ez például egy kísérleti gépnél az olcsóbbságot jelenti. Sokan ke­resnek bennünket régebbi típusú szocialista személygépkocsik tulajdonosai, akik autójukhoz már úgyszólván sehol nem kap­nak tömítést, szimeringet. De ugyanez vonatkozik például a mosógépekre, vagy más háztar­tási gépekre is.-ny-s­1942. augusztus 20-án hajnal­ban Wágner Károly repülözászlós vezette azt a közelfelderítő gépet, amelyet Horthy István és Nemesla­ki Zoltán vadászgépeinek kellett kí­sérniük. Visszaemlékezve az ese­ményre, özv. Horthy Istvánnéhoz intézett, saját kezűleg írott levelé­ben így számol be az ötven éve tör­téntekről, lényegesen kibővítve az akkori szűkszavú jegyzőkönyvben foglaltakat: „1942. augusztus 20-án, csütör- , tökön reggel 5 órakor mint a 3/2. közelfelderítő-repülőszázad rajpa­rancsnoka és pilótája - akkor zász­lósi ranggal - ültem a He-46-os. in­dulásra kész, bemelegített motorú felderítőgép vezetőülésében, há­tam mögött Baranyi Elek gyalogsá­gi százados megfigyelőtiszt és gépparancsnok. A vadászokra vár- ’ tunk. Küldönc rohant a géphez és felkiáltva jelentette: »A vadászok késnek!« Kis idő múlva 2 pár va­dász megjelent fölöttünk. Az első felderítőgép azonnal startolt, és két vadászgép kíséretében rövidesen el is tűntek előlem. Ekkor már én is a levegőben voltam, és nagy bal­körrel a szokásos domboldal felé repültem, hogy géppuskáinkat ki­próbáljuk. A nyár vége felé közele­dő reggeli nap hosszú árnyékokat vetett az erdős, dombos vidékre. Miután rácsapva belelőttem a domboldalba, és a megfigyelőm is, a gépet felvéve meredek emelke­désbe kezdtem, majd a vadászokat keresve, balra hátra nézve - to­vábbra is erős emelkedésben - kis­sé alattam és a hátam mögött kb. 300 méterre két vadászgépet pil­lantottam meg. Az észlelésem pilla­natában a géppár vezető gépe bal­ra bedöntött, lassan élesedő, túl- döntött fordulóba ment át, majd az orrát leadva, a függőlegeshez kö­zeli dugóhúzóba esett. Megrendülve néztem és számol­ni kezdtem a perdüléseket, melyek igen jól láthatóak voltak. Egy, kettő - ekkor éreztem, hogy ebből kiven­ni már ezt a nehéz gépet nem le­het. Három, négy, öt. Egy kicsit túl az ötödik perdülésen belevágódott .a földbe. Azonnal robbanásszerű, többméteres láng csapott fel, feke­te, sűrű füstoszlop képződött, emelkedve a gyenge szélben, és a fényben jól láthatóan a még árnyé­kos erdőháttérben. Hallatlan gyorsasággal történt a zuhanás. 6-8 másodpercig. Az idő­egység csak másodpercben fejez­hető ki. Ez a sebesség és az ala­csony magasság függvénye volt. Fényképezze, fényképezze szá­zados úr! - kiáltottam megfigye­lőmnek, és közben már éles balfor­dulóval lenyomtam a gépemet 15- 20 méterre a föld felé, és kétszer- háromszor körberepüítem a lángo­ló, füstölgő gépet. Megdöbbent és nagyon konsternált voltam. Az első gondolatom az volt, hogy megkí­sérlem a leszállást melléje, talán tudunk segíteni - aztán jött a máso­dik gondolatom: ezt a lecsapódást nem élhette túl, itt nincs segítség! A géppár második vadászát - még a perdülések alatt furcsán bil­legett - elvesztettem szemem elől. Ezek után újra felhúztam és az 1,1,5 km légvonalbeli távolságban lévő repülőteremen teljes bomba- terheléssel leszálltam. A farokcsú­szó letörött. A tragikus eseménynek - véle­ményem szerint - a legfontosabb mozzanata, amit a kihallgatásoknál semmilyen más gépszemélyzet és személy szerint senki más meg nem említett rajtunk kívül, de amit én tökéletes tisztasággal láttam: Horthy István rep. főhadnagy a zuhanása előtt a jelzőrakétáit kilőt­te. Az a tény, hogy ez a vörösen vi­lágító, csillagokra váló szétesés már a második perdülésnél bekö­vetkezett, azt bizonyítja, hogy a gép pilótája a kilövésre előkészített rakétát a tartójában elhelyezett ra- kétapisztoly segítségével kilőtte. Ezek az apró világító testek, kb. 4-5, azután - az én látószögemből nézve - a zuhanó géppel párhuza­mosan estek lefelé, mintegy kísér­ve a gépet. Ballisztikailag nem kell túl kép­zettnek lenni, hogy megértse bárki: miután a kilövőpisztolyból elindult töltet a repülőgép biztonságát ga­rantáló 40-50 métert megtette, csak akkor robbant fel, kidobva magából a most már égő, megfele­lő számú világító testeket. Ez viszont azt bizonyítja, hogy Horthy fhdgy. szándékosan lőtte ki - közvetlenül zuhanása előtt, tehát még vízszintes helyzetben. Ehhez neki el kellett határoznia magát - oda kellett nyúlnia (oldalt egy nyi­tott csőben volt a pisztoly elhelyez­ve) -, és a kilövést a ravasz meg­húzásával végrehajtania. Kérdések: 1) Mit akart ő jelezni, mondani nekünk és a kísérőjének? 2) Mi történt a gépben és a gép­pel repülés közben és a zuhanás előtt? 3) Miért hagyták figyelmen kívül az akkor illetékesek és felelősek a Horthy rep. fhdgy. lezuhanása előt­ti, utolsó cselekedete révén kilőtt jelzést, annak ellenére, hogy Bara­nyi Elek százados és az ő vallomá­sával magát azonosító Wágner Ká­roly zls. pilóta erről nyilatkoztak, amit a Magyar Hadtörténelmi Le­véltárban ma is feltalálható jegyző­könyvek is bizonyítanak?” (Folytatjuk) Modellek ,Jölfehinlek a csillagos nagy égre...”- Hétköznapi nyugalmunkat zavaró égi jelenségekről - Már ismét a régi bakanótával hozakodom elő; nem űzött el ugyan sorozó cédula, SAS-be- hívó békés otthonomból, mint jóemlékű elődeimet. Nem ke­restem menedéket nyújtó bun­kert a doberdói harctéren, nem ropogtattam makkot éhségem­ben a Pripet- vagy a Dnyeper- völgyében, hol felmenőim pi­hentették szemüket az égi biro­dalom végtelenjén, keresve tá­jékozódásul a Hajnalcsillagot vagy a Göncölt, melyek némi útbaigazításul szolgáltak a tá­voli magyar haza felől. Mozgásterem a sors kifür­készhetetlen akaratából a 16- tól a 26. délkör tartományára korlátozódott; nem űzött el ha­zámból sem az erőszak, sem a jóléti társadalom csábítása a Lajtán túlra, vagy,a Radnai ha­vasoktól keletre. így csillagké­peim, keleti és nyugati irányú horizontjaim igen szűkre sza­bottak maradtak. Úgy tűnik, már úgy múlok ki ez árnyékvilágból, hogy nem látom Párizst, vagy a csillogó drágakövet, Moszkvát, sem ál­lamköltségen, sem a saját kon­tómra. Pedig Párizsban szép a nyár..., és a Moszkva parti es­ték is hozzátartoznának egy közép-európai spíszbürger életformájához. Mégsem hor­gásztam le a fejem, mert fölfelé bátran tekinthetek. Mit serte- pertéljek ebben a nagy tüleke­désben, ami itt folyik körülöt­tem; Kantot sem ingerelte vi­lág körüli utazásra az ismeret­len utáni vágy. Nyugodtan szemlélte a világot onnan Kö- nigsbergbő\. akarom mondani KalinyingrácbóI, és a lényeges dolgokra így is rátapintott. Mindegy hol élünk a világ­ban, csak valahol otthon le-, gyünk benne! - hangzik a bölcs intelem, és osztom az igazsá­gát. Lehet, hogy fiatalabb ko­romban ezt még nem fogadtam volna el. Ha horizontálisan gazdaság- politikai értelemben meghatá­rozott a mozgásterem, dacára a 350 dolláros, prémiumként emlegetett valutakeretnek, nincs az a hatalom, amely megfosztana attól a jogomtól, hogy legeltessem szemeimet azúrkék égboltunkon, vagy a csillagokkal díszített északi ku­polán. Volt, van és lesz ott látnivaló, s nem tanulság nélküli. A közelmúltban ismét mani­pulált szenzációval borzolgat- ták idegeimet, mert a médiák emlőin nevelkedő állampolgár­nak dukál a napi adag a szen­zációból. Székesfehérvár kör­nyékén, amint éppen a meg­érett búzakalász búra hajtotta volna a fejét, mert a magyar ka­lász ab ovo „árva magyar ka­lász”, mit tesz Isten, feltétele­zett földönkívüli lények bosz- szantásunkra, vagy okulásunk­ra hatalmás kört és számos ap­ró kört rajzoltak bele a búzatáb­la kellős közepébe. Az ufóknak tulajdonított beavatkozás érté­kelésére mozgásba jöttek a tu­dományos és féltudományos, valamint az áltudományos ap­parátusok, valamint a katona­ság, rendőrség, tűzoltóság, búr a búrkalappal, Hindenburg a vaskalappal, a borbély, a fod­rász... Máig is várom a hivata­los jelentést, vajh’ kik zavarhat­ták meg békés köreinket. Azóta is figyelem az eget ál­matlan éjszakáimon, bár ez elég ritka alkalom. Gyönyörkö­döm a csillagképekben és nem jut eszembe más, mint az őszin­te bocsánatkérés eképpen: „Tisztelt Kis-Medve, Nagy- Medve, Vízöntő, Kos, Halak, Szűz etc., de az állatkor mind a tizenkét csillagképe, meg tud­játok-e bocsátani, hogy rátok hivatkozva annyi emeletes bu­taságot összehordanak a jós­lásra vetemedett embertársa­ink?” Kémlelték az égboltot előde­ink; sorsuk jobbrafordulását várták az égi jelektől, de több­nyire ez inkább balul ütött ki. Az égi jelek Mars alattvalóivá tet­ték az embert. Bátyó József Iványi község­ben kéziratos naplójában felje­gyezte, hogy 1872. február 4- én megfélemlítő égi jel mutat­kozott, ami alig hasonlítható volt az 1858 őszi estéin látható üstökös tsillagboz. így írja le a jelenséget: „Ejszok nyugoton különös és Félemlítő jel mutat­kozott esteli hat órán át, mely is a monda szerint éjfél után 2-ig tartott. Olyan volt az egész lét­kor éjszakon és nyugoton, mintha fsak veres posztóval vonták volna be, és későbben az egyik szárny haladt Nyugo­ton dél felé, a másik keleten, ez is Délnek, míg végre a déli sar­kon meg állott, összpontosula, még egyszer vissza vonult éj­szaknak, onnan ismét délnek, és valami éjfél után 2. órán múlt el, a nép koszt pedig féle­lem honol, mert illyen jelt tsak N. Kolera-kor, és a 48-ba, Ma­gyar Forradalomkor észleltek, még akkor sem árnyékosztatta a mostanit a hagyomány sze­rint, be kell hát várnunk, hogy később mi történik és a jövő mit fog ránk hozni... Csak ugyan meglett az éjszaki fénynek a maga hatása, vagy amitől a nép féitt”. A baljós égi jeleknek hama­rosan meglett a következmé­nye, mert 1873-ban súlyos jár­vány és rossz termés jutott osztályrészül Gömör megye la­kosainak. Balyó József szerint: „A hazára vagy nemzetre szük­ség és éhség közelgetet, s ez évben igen sok egér uralko­dott”. Takács Ödön nádasdi kút­főm még nyolcvanon felül is iz­gatottan emlékezett vissza ar­ra, miként tartotta félelemben ifjúkorában az égbolt beharan­gozott félelmetes vándora, a Halley-üstökös 1910-ben. Egész életre szóló élmény ma­radt számára az égi jelenség, íme az esemény emléke: „Vi­lágvégéről beszéltek, amikor 11 óra tájban kimentünk a Rozsnyó melletti Kálvária-tető­re. Olyan vörös foltot láttunk, mint mikor a Nap fölkel. Nem jött föl magasra, csak a fák te­tejének a magasságában lehe­tett látni. Sok nép kijött, hogy lássa, de másnap már nem le­hetett látni. Úgy mondták, hogy söprője van annak, ami elsöpri és élőket, az embereket. írták az újságok, milyen messze van a földtől, de nem csinált se tü­zet, se egyéb kárt, úgy vonult el”. Északi fény, üstökös, napfo­gyatkozás minket már nem bé­nított meg; természettudomá­nyos gondolkodásunk adott magyarázatot a szokatlan je­lenségekhez. Mégsem tekinthettünk föl a szikrázó égboltra, vagy a csilla­goktól díszes égi sátorra aggó­dás és félelem nélkül. Szinte eltörpültek a ritka természeti je­lenségek azon események mellett, amelyet az ember oko­zott. Nevezetes nap marad nem­zedékünk életében 1944. októ­ber 13-a, péntek. Ha már a székesfehérvári ufóról szól­tam, ide kanyarodok vissza. Azon az ominózus napon a nappali égboltra szegeztem fürkésző tekintetem, hogy a kö­zel száz Liberator bombázó­gépből mikor oldódnak ki a bombák. Jól sejtettem; a legsú­lyosabb légitámadás érte a vá­rost sok ember- és anyagáldo­zattal. Láttam a kigyulladó, majd lezuhanó Liberátor-1, a tűzcsóvából kirepülő, katapul­táló pilótát, a Boforcok füstpa­macsait. Majd a füstölgő romo­kat a szőnyegbombázás után. Igazság szerint a zsoltárt kellett volna énekelnem, mi­szerint „A csillagos égnek sere­gei ott fenn, / Tündöklő fényük­kel dicsérik az Istent...”, de a fékezhetetlen pusztítás vágya az emberben elnémította a di­cséret szavát. Elém tárt olyan világot, amelyben az ember bemaszatolja a tiszta kék eget a pusztítás lángjával és füstjé­vel, a békés csillagképek he­lyett Sztalin-gyertyákkal világí­totta meg a magyar éjszakát, hogy a pusztítást még hatéko­nyabbá tegye. Hazánk „nyitott égboltja” bárcsak tiszta maradhatna, és minden erőszaktól mentes örömtüzek, ünnepi tűzjátékok világítanának a mai és eljöven­dő nemzedékek számára. Nemesik Pál Gyöngyösön, az Iparosok utcájában - egy élelmes vállalkozó - modellboltot nyitott a japán Tamiya cég teljes modellválasztékából. (MTl-fotó - H. Szabó Sándor) Búvárokat vár a Bikini A csendes-óceáni Marshall-szigetekhez tartozó, s az egykori amerikai atomkísérletek nyomán ismertté vált Bikini nevű korallzátony a közeljövőben a búvá­rok zarándokhelyévé válhat - adta hírül a Reuter. A korallzátonynál - melynek közelében 30 méter mélyen közel 90 amerikai és japán hadihajó-marad­vány tékszik - a helyi illetékesek valódi „búvárpara­dicsomot” akarnak kiépíteni. A hadihajókat az Egye­sült Államok haditengerészete a második világháború végén vontatta ide. és szándékosan süllyesztette el, hogy az amerikai atomrobbantások hatásait tanul­mányozhassák. A roncsok között fellelhető a Saratoga nevű amerikai repülőgép-anyahajó és a japán hadi­tengerészet Nagato nevű zászlóshajója is, amely fon­tos szerepet játszott az 1941 -es Pearl-Harbour-i táma­dásnál. Mivel katonai szakértők szerint a sugárzás mértéke a tengerben immár nem haladja meg a meg­engedett szintet, ezért a látványosság valószínűleg nagy sikerre tarthat számot a kíváncsi japán és ameri­kai turisták körében. HORTHY ISTVÁN REPÜLŐ FŐHADNAGY HALÁLA ötven éve, 1942. augusztus 20-án, az ilovszkojei repülőtér felett lezuhant Horthy István kormányzóhelyettes. Özvegye közreadta Farkas György dokumentum értékű harctéri naplóját, valamint a szemtanúk vissza­emlékezését. A kötetet, melyből részleteket közlünk - az Auktor Kiadó publikálja. Wagner Károly zászlós beszámolója (1)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents