Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-02 / 155. szám

i SZAK I1MS ~>v r—a-------\r—' l l J OjU: üLJv-__ a a r--­< 1 ] XLVIII. évfolyam, 155. szám 1992. július 2. Csütörtök Ára: 9,60 Ft BŐRSÖD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILaFüA Harminc takács kezdte Nemzetközi szövetkezeti nap Göncz Árpád levele A cukoripar keserű prognózisa Egymilliárdos veszteség várható Budapest (ISB) „Tavaly egymillidrd forintos vesitesége volt a cukoriparnak, az idén pedig még ennél is nagyobb deficitre számítunk” - jelentette ki Fábián Károly. A Cu­kor Terméktanács elnöké szerint a veszteség növekedésé­nek az az oka, hogy a késztermék mai ára nemhogy nye­reséget hozna a termelőknek és a feldolgozóknak, de még az emelkedő költségeket sem fedezi. Az ez évi vesztesé­geket már a július elsejével bejelentett cukoráremelés sem kompenzálja, jóllehet az átlagosan 13—15 százalékos árnövekedés már lehetővé tesz egy szerény, 6-7 százalé­kos nyereséget a termelők és a feldolgozók számára. A parádét ki vezényli? I gái, most nincs semmi kényszer, de azért mégis. Olvasom a fel­hívást, reklámot, vagy mi a csudát, hogy négyezer forin­tok lefizetése esetén VlP-sze- mély, azaz magyarra fordít­va az angol kifejezést, „na­gyon fontos személy" lehetek azon az ünnepségen, pikni­ken, amelyet július 4-én a Margitszigeten rendeznek. A dolog tudomásomra ho­zásának módjával és annak elnevezésével azért leledzem bizonytalanságban - hogy eléggé körülményeskedö le- ayek -, mert a hirdetésben szerepel két sor, amely - bennem legalábbis - némi gyanút kelt. írva vagyon pedig e két sor ekképpen: American in­dependence celebracion, july 4, 1992 - Margitsziget ­Budapest. Nos, ha angol nyelvtudá­som és történelmi ismerete­im nem csalnak, akkor a Margitszigeten mint nagyon fontos személyek, fejenként négyezer forintért az ameri­kai függetlenség napját ün­nepelhetjük. Ez az összeg persze nekünk kissé sok, de mit tegyünk? Ünnepeltünk mi már mindenféle ünnepeket, rendszerint idegeneket sok­kal drágább alkalmankénti bekerülési árral, mégsem szólhattunk semmit. Mert volt ugye az a bizonytalan dátu­mú november 7-e, meg a még bizonytalanabb április 4-e, hogy csak a legráfize- tésesebbeket említsem, s mit tudtunk tenni ellene? Jófor­mán semmit. Megünnepeltük és kész. Igaz, nem saját zsebre, meg nem is lehet­tünk ezeken igazán VIP-k. Valójában azt sem kérdez­ték, akarunk-e ünnepelni d nevezetes napokon, vagy sem. Most hívnak, biztatnak, s mint mindennek, ennek is megkérik az árát. A baj mégsem ez, hanem az a bi­zonyos kitétel, amely abban az idegen nyelvű szövegrész­ben van, márminthogy ez az esemény bizonyos American independence celebration. Tehát megint csak nem ma­gyar. Ebben pedig csupán az az elkeseritö, hogy úgy tűnik, mintha mi az egész történelmünkben nem talál­nánk egy igazi örömünne­pet, amikor valami sikert, va­lami győzelmet, valami ered­ményt, a nemzet javát szol­gáló eseményt ünnepelhet­nénk'. Amire mondjuk^ négy­ezer forintnyi belépőért is tódulna a tömeg, ahol egy jegyért már tudnánk adni egy posztert, négyért pedig, amint ezen az amerikain te­szik, már egy egész reklám­trikót. P ersze, lehet, hogy ha lenne ilyen magyar ün­nep, s nem ünnepel­nénk mindig a másét, hol a szovjetekét, ahol az ameri­kaiakét, nem is lennének magyar hajléktalanok, s az a bizonyos Hungaryan inde­pendence celebration ott, a Margitszigeten nem is ke­rülne négyezer forintba még a leg VIP-ebb magyar em­ber számára sem. Sőt, az ünnepre mozgósító felhívás alá esetleg oda lehetne Ír­ni, hogy a celebrationt szer­vezi és rendezi a nemzet, amely nagyon jól érzi magát * hazában, s az év egy nap­ját igen parádésan arra szenteli, hogy ennek a jóér­zésének kifejezést adjon. Egye fene, akár poszterrel és reklámtrikóban. ^ Gyöngyösi Gábor j Sárospatakon rendezik a megyei ünnepélyt. Világszer­te több, mint hatszázmillió ember részese a nemzetközi szövetkezeti mozgalomnak, s ez napjainkban sokoldalúbb és nemzetközibb, mint vala­ha'. E mozgalomra visszate­kintve meg kell említeni, hogy hetven éve határozta el a Szövetkezetek Nemzet­közi Szövetsége, hogy ezen­túl minden év júliusának első szombatját nemzetközi szövetkezeti nappá nyilvánít­ja, arra is emiléikezve, hogy a legelső szövetkezetét az angliai Rochdale-ben hozta létre harminc takács és kis­kereskedő. Ez még 1844-ben történt, és egy év múlva Akikért a harag (!) szólt... Június utolsó napján ren­dezte meg az első országos bizalmi találkozót az MSZOSZ. Megyénkből több autó­busszal, transzparensekkel vettek részt az e szakszer­vezeti szövetséghez tartozó ágazati szakszervezetek. In­duláskor a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára. Mogyorósi Gyula elmondta, hogy soha az országban —, mióta szak­szervezeti mozgalom van, — ilyen jellegű találkozó még nem volt. A bizalmiak, akik állandóan tagtársaik között dolgoznak, a legközvetle­nebb információkkal rendel­keznek a munkavállalókat énintő problémákról. A már hazánkban iís akadt kö­vetője a brit példának. Mára kiterebélyesedett a szövetkezeti mozgalom — mezőgazdasági, ipari és fo­gyasztási szövetkezetek ala­kultak Iki, melyek a nemze­ti jövedelem igen tekinté­lyes hányadát állítják elő. A mozgalom nem megszűnés, hanem jelentős átalakulás előtt áll, s nem szétverésük­ről, hanem — átalakulás utáni — fellendülésükről kell beszélnünk. Szövetkezeteink jelentősé­gének elismerését bizonyítja, hogy a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád meleg hangú nyílt levélben köszön­ti e nap alkalmából az ün­neplőket. (Folytatás a 3. oldalon) MEDOSZ-küldöttség vezetője szólt a tanácskozás céljáról, mely a munkavállalók gaz­dasági-szociális helyzetének értékelése, a szakszervezetek feladatainak, célkitűzéseinek meghatározása. Mindezt egyetlen délutáni a Kisstadionban Sándor László alelnök és dr. Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke igyekezett megvalósítani. Az elnök szerint szövetségük drámai időket él át. Szét akarják verni a szakszerve­zeteket, mert nem akarják a kormány melletti statisz­ta szerepét vállalni. Ezért válaszút elé kerültek. „Van-e még a hátrálásnak lehetősé­ge?” — kérdezte Nagy Sán­dor. (Folytatás a 3. oldalon) Az önkormányzat döntött Eladják a garázsokat Miskolc város önkoamány- aati testület« legutóbbi ülé­sén úgy (határozott, hagy _ a lakásokhoz hasonló­an — értékesítik ön- kormányzati tulajdoniban lé­vő garázsokat, illetve azo­kat a területeket, amelye­ken saját tulajdonú garazs áll Á városi főépítész osztá­lya a Régió Tervez» Kit­től rendelte meg — az épí­tési tilalmak felülvizsgála­tával kapcsolatban — az 1986-ban jóváhagyott ga­rázs-tanulmányterv felül­vizsgálatát. Ennék munka­részéből gyűjtötték Jfci a ga­rázsokra vonatkozó adató- kát. Az idén elkészült elem- zés szerint Miskolc önkor­mányzati 'területén majd­nem 2800 garázs van. Egy- tizedüSknél a földterület es a felépítmény, a garázs is ön­kormányzati (tulajdonú, a többinél csak a terület az önkormányzaté, azaz:_ érté­kesíthető. Újabb egy tizeddel csökken az eladható ingat­lanok száma azért, mert ennvit kell a városrendezé­si tervek szerint a közeli, vagy a távolabbi jövőben lebontani. A garázsok és a területek eladásához az kell, hogy va­lamennyi tellekköniyvileg ren­dezett, önálló ingatlan le­gyen. Pillanatnyilag egyhar- maduk mondható ilyennek, tehát nem kis munka a te­lekalakítás, teletkrendezés, amely ráadásul meglehető­sen költséges: garázshelyen­ként eléri a 2 ezer forintot. Ezt várhatóan a vásárlókra terhelik, de részben, vagy egészben meghitelezi az ön­kormányzat. Miskolcon 280 garázst ad­nak el területtel együtt, a forgalmi érték 80 százalé­káért. A 2300 területet a forgalmi érték 50 százaléká­ért kínálják. A város a ki­adásokkal csökkentve (ren­dezési költségek, a koráb­bam befizetett igénybevételi (Folytatás a 2. oldalon) Harcok Moldovában Moldovában tegnap dél­előtt is folytatódták az ösz- szacsapások annak ellenére, hogy — mint a moszkvai rá­dió jelentette — előző este a lemondott moldovai kor­mányfő és a Dnyesztr men­ti elnök telefonon tűzszünet­ben egyezett meg. A gyakorlatilag életbe sem lépett tűzszünet megsértésé­vel a szemben álló felek egymást vádolják. Az elkeseredett harcok színtere továbbra is Bende- ri és Dubosszári. ahol jelen­leg is nehéztüzérség és ra­kéták bevetésével zajlanak a harcok. Az éjszakai lövöldö­zésnek az eddigi adatok sze­rint két halálos és negyven sebesült áldozata van. Moszkvában várhatóan a nap folyamán találkozik az ENSZ Moldovában járt tényfeltáró küldöttségével a Dnyesztr menti alelnök és a parlament elnöke. (MTI) A cukoripar másik nagy gondja a túlságosan magas készletekből adódik. Tavaly rékardmiagyságú területen, össziesein .1(60 ezer hektáron vetettek répát, s a termés­ből 620 ezer torma cukrot állítottak elő a (gyáraik. Pár- százmillió forint értékű ré­pa ugyan a földben maradt, de még így iís jóval több készterméket állítottak elő, mint amennyire szükség van. A belső mennyiségi igény évek óta csökken: ’90-ben 550 ezer tonna cukrot hasz­náltak fel hazánkban, ám 'tavaly már csak 350 ezer tonnára volt szükség a ha- tárdkon belül. Az idén még kevésbé „Viszik a cukrot”, így elvben 200—220 ezer tonna exportjára nyűt lehe­tőség. Eddig azonban csak 80 ezer tonnát tudtak el­adni a kereskedőik külföl­dön, s ezt a mennyiségét is viszonylag alacsony áron. A világpiacon ugyanis 26—27 forintért lehet egy kilo­gramm cukrot vásárolni, míg a magyar termék ön­költségi ára 36 forint. Nem segített a cukoriparon az sem, hogy a kormány 20 százalékos szubvencióval tá­mogatja 100 ezer tonna cu­kor exportját. A támogatás csupán a veszteségeket mér­sékli. A ‘termelők és a feldolgo­zóik, tanulva az elmúlt idő­szak 'történéseiből, az idén csak 103 ezer hektár földet szórtak be répamaggal. Eb­ből az aszály és a szélve­rés hétezer hektárnyi vetést pusztított el, míg a többi területen a növények sűrű­ségével és nagyságával van probléma. „Az idén könnyen a visszájára fordulhat a ter­melők önmérséklete, és a rossz időjárás miatt kisebb lesz a termés a szükséges­nél” — jellemezte a ter­melés ciklikus voltát Buj­dosó Imre. A Cukoripari Egyesület igazgatója ettől függetlenül egyetért azzal a törekvéssel, hogy a terme­lők és a feldolgozók szabá­lyozzák a tevékenységüket, s érdekeiket egyeztessék a forgalmazókéval. Ennek je­gyében alakult .meg szerdán a Mezőgazdasági Szövetke­zők és Termelők Országos Szövetségének kezdeménye­zésére a Cukor Termékta­nács, amelynek elsődleges feladata a különböző érde­kek egyeztetése lesz. Soha ilyen nem volt Országos bizalmi találkozó

Next

/
Thumbnails
Contents