Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06 / 133. szám
' ATVArtA En elhozom a munkát, itt nyugodtan rajzolok. Promedli Adél is itt érzi magát a legjobban.- Ki az a Promedli Adél?- Ő - mutat Krisztina Dorkára, az egyéves sincs cocker spánielre. - Tele vagyunk akáccal, hárs- sal, hat méhcsalád dolgozik a kert végében. - Egyébként vidáman vagyunk, volt olyan szilveszter, hogy Bogsán szomszé- dékkal együtt 45-en szilvesztereztünk a házban. Mert a tél is gyönyörű ám erre. A Borsodi Szénbányák igazgatóságának természetjáró egyesületében, mint dr. Simon László elnök elmondja, pezseg az élet. Igaz, ahogy a bányák fogynak, fogy az egyesület taglétszáma is. De a mag, az megvan. Most is itt van Kozsup István, és Bakó Tibor a feleségével, Éva asszonnyal.- Igaz, fákat eddig még nem festettem, de érdekes munka. Itt a festék, az ecset, a sablon... Arra gondolok, örülni fognak neki a turisták, magam is megoruiun jelzéseknek, ha az erdőt járj1) főként idegen terepen. Szőlősardó ünnepségre kés« Közösségi házat avatnak holnj Minden van benne, ami a 220*' kés falu közösségi életéhez k1 Újdonság, hogy főzőszínt is tettek, amelyet aztán remekül lehet használni lakodalmakkor- Mikor lész a következő M dalom?- Már régen nem ment férjh nem nősült senki, de úgy tud0* most kettő is gondolkodik mondja Veres Károly polgárrá tér. Keresztelő inkább van.- Milyen itt az élet?- Köszönjük, megvagyunk itt születtem, igaz, buszvez0* ként járom a vidéket, de el n mennék innen a világ minden h’ őséért sem. Élhetnénk jobban de mit tegyünk... Szeretnénk* is becsalogatni a turistákat, n)J ralókat, hogy kiegészítsük e\ kevéssel a meglevő keveset- zünk van, de kicsi a tartály, b° feni kellene. Orvosunk van, Perkupáról jár ki Majoros doktor úr finden kedden. A tizenkét iskolásunk Perkupára jár. Ez nem jó. Legalább a kicsik maradnának itthon. Jövőre nyolc alsósunk lenne, ide járhatnának még az égerszögiek és a teresztenyeiek is, hogy kevesebbet kelljen nekik is Utazniuk. Nem mindegy, hogy 14, '/agy négy kilométer az út. Jövőre talán saját jegyzőnk lesz. Van öt- ven öregünk. Igen jó lenne nekünk is egy falugondnok, aki intézi az ügyes-bajos dolgaikat.- Mennyi pénzből gazdálkodnak az idén?- Négy és fél millió forint a költségvetésünk. És egymilliót kaptunk pályázatra a közösségi házhoz. Hol látni ilyet egy városban? A holt előtt kislányok énekelnek és látszanak: „elvesztettem zsebkendőmet..."- Miért nem egy udvarban játszotok? Nagyobb a hely, nem járnak autók?- Kenyérre várunk. Színből hozzák. Dél körül... - mondja egy bájos kislány, Papp Veronika.- Kérlek, mondj magadról valamit.- Én nem itt lakom, hanem Perkupán, de sokszor eljövök ide, mert nagyon szeretem a nagymamámat. Hetedikes vagyok. Anyu és apu munkanélküli. (Akár tipikus is lehetne a 13 éves borsodi gyerek gyors bemutatkozása.)- Lassan neked is pályát kell választanod...- Én elsősorban dísznövény- kertész szeretnék lenni. Szép a gerbera, a szegfű, a tulipán, meg mindegyik. De, ha ebből nem lehet majd megélni, akkor szakács leszek. Már tíz és fél éves koromban elkezdtem főzni tanulni.- Mit tanultál meg azóta?- Palacsintát sütök, csuszát főzök, paprikás krumplit... No és gulyáslevest.- Pedig az nem is olyan egyszerű. Miből főzöd? M egérkezett a vonat. A forgalmista csak ámul, méghogy ennyi bakancsos szálljon le kora reggel a szalonnái állomáson! Bányász és vegyész természetjárók. Nők, férfiak, gyerekek. Jókat szippantanak a tiszta, friss levegőből, kirázzák lábukból a vonat monotonitását, beszélgetnek, tréfálkoznak, fél szavakból is értik egymást. Hiszen, ha más nem is kötné, összeköti őket a közös hobbi, a természetjárás. Hobbi? Még megsértődnek. Ez nem hobbi kérem, ez életforma. Előkerülnek a részletes térképek, aztán a piros, kék és zöld tilatex festékek, a fejszék, a fűrészek, a metszőollók.- Nem lesz erdőirtás - mondja Garadnay Sándor vegyészmérnök, aki a feleségével és 11 éves Gábor fiával érkezett. - Kicsit be kell avatkoznunk a természetbe, azért, hogy jobban megláttassuk másokkal. Turistaútvonalakat jelölünk ki a Galyaságban. Nehéz a terep, mert járatlan a környék.- Önök valóságos úttörők.- Ha sportturizmust szeretnénk a Galyaságban, akkor ez az első kicsi lépés. Márpedig őszintén reméljük, hogy előbb-utóbb felfedezik ezt a háborítatlanul gyönyörű tájat.- Ha felfedezik, máris nem lesz háborítatlan.- Természetbarátokat, pihenni vágyó városiakat várunk. Tőlük nem kell félteni a tájat. A csapat két csoportra oszlik. Az egyik piros jelzést fest innen a szalonnái állomástól Var- bócig a Telekesi-völgyön át, a másik zöld festékkel indul Égerszögtől fel a Ga- lya-hegyre. Útjukba esik majd a martonyi pálos kolostor romja. (A kolostort Szalonnái István alapította 1347-ben. Húsz-huszonöt tudós szerzetes élhetett itt békében és boldogan a mohácsi csatavesztést követő zavaros időkig. A háború és a reformáció vetett véget Remete Szent Pál utódai alkotó remeteségének.) Zöld utat jelölni indul dr. Kovásznai Sándor fogorvos is.- Én csak amatőr természetjáró vagyok, miskolci, de pár éve, mióta házat vettem, varbóci illetőségű is.- Itt pihen a család?- Igen, bár én remélem, hamarosan dolgozom is itt. Perkupán egy kis egészségügyi centrumot szeretnénk kialakítani dr. Török Pál szülész-nőgyógyásszal - és az önkormányzattal. Kapunk rendelőt, itt töltünk néhány napot... Elvállalom az iskolafogászati teendőket is. A Copfos-ház Perkupán Míg a holmikat rakodják a varbóci falugondnok kisbuszába, egy igen jól öltözött (alkalomhoz illően) középkorú úrhoz fordulok: - Azért nagy lehet a felelősség. Honnan tudják, hogy melyik nyomvonal lesz a legmegfelelőbb?- A-fél Bükköt kifestettük már, biztos, hogy a legjobb ösvényeket jelöljük meg - mondja Talpas László.- Önnek mi a foglalkozása?- Nem látszik rajtam, hogy nyugdíjas vagyok? Harminchárom évet és 128 napot dolgoztam. Az igaz, hogy az orvos, amikor a múltkor megmérte a koleszterinszintemet, azt mondta, ilyet még nem látott. Ja, kérem, ezt teszi a természetjárás! Molnár Lajos, Varbóc polgármestere, a Falu- gondnoki Egyesület megyei elnöke mielőtt a kisbusz volánjához ülne, elmondja, hogy a falugondnoki rendszer bevált. Negyvenkét falunak van gondnoka, milliónyi teendővel.- Varbócon mi újság?- Mi is a falusi vendéglátás megteremtésén fáradozunk. Vezetékes víz kellene nagyon, a többi már jó- szerint együtt van. Mi, varbóciak jó helyzetben vagyunk, a falunkat már a 80- as években felfedezték a városiak. Hétköznapokon kilencvenen éldegélünk itt, Közösségi ház Szőlösardón de a hétvégéken megduplázódik a létszám, élettel telik meg a falu. Nagyon jól megvagyunk azokkal a családokkal, akik házat vásároltak itt. Már el sem tudnánk nélkülük képzelni az életünket.- Az ösvényvágó természetjárókat a Galyasági Településszövetség hívta segíteni...- Nagyon jó, hogy megalakult a településszövetség, ötleteket ad, felhívja ránk, . a szegénységünkre és az értékeinkre a tájegységen kívüliek figyelmét. Szövetségi ötletre nyújtottam be egy pályázatot, amivel a hírek szerint nyertem is. Még nem tudom, mennyit.- Mire pályázott?- Lakáskorszerűsítésre, ágybővítésre... Hogy legalább harminc turistát tudjunk elszállásolni.- Kaphatók rá a varbóciak?- Pető András nyugdíjas és Molnár Pál kocsmáros biztosan fogadna vendégeket, no és az újdonsült polgártársak, a városiak... A z őskarszt alján kanyarog az út Perkupa felé. Itt volt az első magyar határ, Bors vezér gyepüvonala. A falu kis centrum, körjegyzőséggel. Közepén kanyarog a Nyír- jes patak. Gyönyörű copfstílusú, természetesen fehérre meszelt házakat látni.- Sajnos, lebontottak már jó párat - mondja az alkalmi idegenvezető, Bogsán Gyula, a Galyasági Településszövetség elnöke. - Azért vannak ilyen mívesen épített öreg házak Perkupán, mert az itteniek főleg kőművesek és erdőgazdálkodók voltak. A föld sovány. Van itt egy barokk stílusú parasztház 1765- ből. Valamikor nádtetős volt. Nagyon el tudnánk képzelni tájháznak. És, hogy mennyire fogékonyak voltak mindig is a perkupaiak az építészeti stílusokra, azt jelzi egy-két balkáni jegyeket viselő tornác. Az első világháborúból hazatért mesterek építették. De szépek ám az újkori házak is, tágasak, kényelmesek és arról vallanak, hogy a perkupaiak bíznak a jövőben. Varbóc közelében kis földmunka nyoma jelzi: itt akar táborhelyet kialakítani az önkormányzat. Jó hozzá a terep, itt a forrás - a táj pedig gyönyörű. Hogy a táj milyen is errefelé, azt a Bogsán-Józsa féle varbóci idegenforgalmi centrum fölötti természetes teraszon látjuk meg először. A természetjárók egy kis csapatával kapaszkodunk fel a ház mögötti dombra. Szinte egyszerre kiáltunk fel: mesés! Először is - mivel mindenki a lába elé néz - az árvalányhaj- tengert látjuk meg. Fehér minden, ameddig a szem ellát. És persze hullámzik. Innen a Bérchegyről 45 kilométerre lehet ellátni. Látjuk a Bükköt - és innen aztán valóban látni lehet, hogy a Bükk teteje fennsík. Teljesen lapos. A növényzet csodás. Egészen különleges virágok nyílnak és az oszlopborókák mintha katonásdit játszanának a domboldalakon. Itt egy hadosztály, meg amott is.- Tényleg háború van - mondja valaki. - Nézzék, azok ott mind-mind barnák. A savaseső. Látni Gedeon báró kúriáját. Szép lehetett egykor. Megvette valaki, de azóta sem törődik vele. Józsa András beruházási vállalati igazgató és felesége Krisztina, aki rajzoló a Herman Ottó Múzeumban, 1986-ban vásárolta meg ezt a házrészt.- A kislányaink miatt kerestünk jó levegőjű búvóhelyet, aztán már lassacskán az egész család otthonává válik. Tetőteret építünk, hogy jól elférjünk. Egy ősi csűr Mától már villanyfény is van a teresztenyei templomban Leszállt a sok utas. Indulhat a vonat Szalonnáról
