Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1992. június 17„ szerda A felújított Brunszvik kastély Az 1773-ban barokk, majd 1875-ben angol neogótikus stílusban átépített Brunszvik kastélyt másfél évi munkával felújították. Je­lenleg a 70 hektáros parkkal együtt a Magyar Tudományos Aka­démia Mezőgazdasági Kutatóintézetének ad otthont és a felújí­tás óta a kápolnájában kisebb hangversenyeket, míg a csóna- kázó-tó szigetén a már hagyományos Beethoven-hangversenyeket rendezik meg rendszeresen (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) Miért hellózunk? Ki találta fel a teléfont? Jóllehet, a vita lezártnak te­kinthető — akkor is, ha né­mely, a nemzeti büszkeségtől ihletett tankönyvíró több or­szágban is hazabeszélt — most megint van telefonvita. És nem is akármilyen. Az Egyesült Államokban akörül csapnak fel a szenvedélyek, hogy ki mondta először a bűvös szót: Hello? A vita kimenetele korántsem tekint­hető nemzeti ügynek, hiszen a téma, a kulcsszó, minden nyelvben megtalálható. Anél­kül, hogy ismernénk, ki hal- lózott először és miért. A New York-i Brooklyn Col­lege görög—latin szakos pro­fesszora azt állítja, hogy megoldotta a rejtélyt. Koe- nisberg tanár úr szerint a vitatott szó tulajdonképpen ugyanúgy Edison fantáziájá­nak a szellemi terméke, mint a nagyon is gyakorlatias vil­lanyégő és a fonográf. A bi­zonyíték: a tanár úr az „AT és T” telefontársaság archí­vumában talált egy 1877 au­gusztusában keltezett levelet, amelyben a feltaláló a kö­vetkezőket írta: „Ahhoz, hogy a másik fél megérthes­se, hogy valaki beszél, elég, ha csak annyit kiált a ké­szülékbe, hogy hello”. Ez a szócska pedig nem más, mint az ősrégi vadászkiáltás egyé­ni módon alakított változata. Számítógép tisztítja meg a múltat A filmvásznon, különösen az akció-, vagy a sci-fi-fil- mekben látott lélegzetelállító jelenetek elkészítése egy va­gyonba kerül. Minden idők legköltségesebb filmje, a Ter­minator II., például 100 mil­lió dollárt emésztett fel (hogy mennyit hozott a kony­hára, még nem tudni). A jövőben ezek a horribi­lis költségek lényegesen csök­kenthetők lesznek, ha alkal­mazni fogják egy angol cég számítógépét. Az általa irá­nyított videorendszer kép­részletek tömegének a táro­lására képes, és a számító­gépkezelő elektronikus tollal képes rajtuk bármiféle vál­toztatást végrehajtani. Ez ön­magában nem új, hiszen sok tévétrükk, elsősorban a kli­pek és a reklámok már évek óta így készülnek. Filmen mindez sokkal nehezebb, időigényesebb és drágább művelet. Most a filmkészítést is szá­mítógépesítik, amelynek so­rán a filmet digitális elekt­ronikus képsorozatokra bont­ják. Minden képkocka két­ezer sorból, mindegyik sor 2900 képpontocskából áll. Ez messze a legjobb felbontású kép, amit eddig sikerült elő­állítani. A munka során a számítógép például képes el­tüntetni egy mai környezet­ben felvett, de régi környe­zetben játszódó jelenetsor­ból a tévéantennákat, a vil­lanyvezetéket, utat lehet „építeni” egy folyó fölé, fel­hőket lehet „berajzolni”, mozgatni, stb. S mindez a gépiesség látszata nélkül, tö­kéletesen élethűen egy átla­gon felüli memóriájú számí­tógép segítségével. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmsm Ausztria : A keleti hatáinyitás következményei Van aki nem győz félni tő­le, van aki áldásait emlegeti. Egy bizonyos: osztrák ipariig, gazdasági körökben szűnni nem akaró vita folyik arról, vajon a kelleti határ megnyi­tása rossz, avagy jó-e Auszt­ria gazdasága számára. Az aggályok gyakrabban hangzanak el, s nem túl vál­tozatosak. Főként arra vo­natkoznak, hogyan szipkáz- zák el az olcsóbb munkaerőt) kínáló szomszédós keleti or­szágok az ipart Ausztriától, avagy polgáraik az állást a honi munkaerőtől. A leg­frissebb tanulmány — meg­számlálhatatlanul sok jelenik meg ilyen — azt taglalja, hogy Dél-Kelet-Ausztria, tönkremegy, mert még az it­teniek számára sem hozta meg a szomszédság oly ör­vendetesnek hitt politikai- gazdasági változása a remélt előnyt. A határmenti osztrák üzemék egyszerűen átteszik székhelyüket Magyarország­ra, Csehországba, Szlovákiá­ba, sőt a kicsit távolabbi Lengyelországba —, olvasha­tó a tanulmányban. A követ­keztetés: intézményes támo­gatást kell kiépíteni ezeknek a vidékeknek, amelyeknek: ráadásul közelíteniük kell az Európaií Közösség normái­hoz. Bécs számára egyesek szé­dületes jövőt jósolnak, má­sok viszont úgy vélik, hogy peremre szorult, mert a ke­leti nyitás révén elvesztette korábbi jelentőségét: a a nyugati cégek közbeiktatá­sa nélkül is kapcsolatot ta­lálnak az egykori szocialis­ta országokkal, emellett az ott működő nyugati tőkés okkal 'aktívabb az osztrák­nál. Hiába működik már megannyi osztrák—magyar vegyes vállalat, ha egyszer forgalmuk kicsiny. Ráadásul a kalet-osztrák beruházási részvétel a határon túl ki­sebb, mint akár a bécsi, akár a nyugat-ausztriai cégeké. Akik a kelet-európaii kon­kurenciától tartanak, azok mindig említik a legveszé­lyeztetettebb iparágakat, El­sősorban az osztrák textil­ipart. Emlegetik a konkrét példákat: a Waldviertelben jelenleg működő két textil­üzem 430 varrónőjéből 1996- ig legfeljebb a fele dolgozik majd régi helyén. Burgen­land délit részéből egy német textilcég két leányvállalata települt át az idén tavasz- szal Lengyelországba — 225 varrónő került az utcára. Egy másik cég megszűnt, s a munkát ezentúl bérmunká­ban magyar varrónők végzik. A bőrfeldolgozóipar ds csat­lakozhat a példákhoz: a gra- zü NIC-gyár cipőfelsőrészeit ezentúl ugyancsak Magyar- országon állítják elő — s ezj nem számít ritkaságnak: az elmúlt évben öt osztrák ci­pőgyár ezer munkahelyet számolt fel, s tette át a ter­melést Kelet-Európába. S mivel érvelnek azok, akik éppen ellenkezőleg, gazdasági csodát jósolnak? Adatokkal bizonyítják, hogy összességében eddig nem kö­vetkezett be a munkahelyek számszerű csökkenése. Sőt: 1990-ben és ’91-ben nőtt aa ausztriai foglalkoztatottság — 2,3 százalékkal, Burgen­landiján pedig 2,6, illetve 2,9 százalékkal. Nem kisebb te­kintély, mint az osztrák gyáriparosok országos szö­vetségének főtitkára, Franz Ceska mondja, hogy ha a ke­leti nyitás nyomán szüksé­gessé is válik bizonyos struk­túraváltoztatás, de ez éppen hogy nem rossz. S hozzáteszi. Fantasztikus piaci lehetősé­gek nyíltak Ausztria számá­ra. No igen, élni kell velük. Statisztika persze minden­re van. Ezi utóbbi elmélet hívei azt szeretik idézni, hány multicég költözött aq elmúlt két évben Bécsbe, hogy innen, egyetlen főhadi­szállásról irányítsa kelet- európai forgalmát. Például a Coca-cola, amely Essenből költözött át Bécsbe. S in­nen nemcsak a közvetlen közeli országokkal kereske­dik, hanem például Albániá­val, Törökországgal. S ami igazán váratlan fordulat: Svájc is ehhez a központ­hoz tartozik. A Wirtschaftswoche című gazdasági folyóirat tábláza­tokat is felvonultat vala­mennyi érv alátámasztására. Az egyikből kitűnik, hogy míg Ausztriában a bérszín­vonal átlagia 2276 dollár (Né­metországban 2461 dollár), addig a legmagasabbnak szá­mító magyarországi bér 191 dollár — Oroszországban 20, Csehszlovákiában 108,9. Hét csoda, ha a cégek szíveseb­ben fizetnek ennyit a mun­kásoknak. De ott van mind­járt egy másik színes tabel­la, s ebből kiderül: a kelet­európai osztrák cégek bevé­tele például Magyarországon a két évvel ezelőtti 8,6 mil­liárd schillingről tavaly 14,5 miliiárdra nőtt. Nem mint­ha a két adat nem függne szorosan össze, de ez a gya­rapodás mégis a Kelet mel­letti érveket erősíti. Szászi Júlia Bécs •« Rátaláltam, biztos úr...? Mit gondolnak olvasóink, mi minden található félreeső helyen, a bokrok között, a bozótosban, a szeméttelepen, vagy éppen a gyárkerítés mellett? Eláruljuk: a kiskutya farkától az értékes rézkábelen keresztül az arany nyaklán­cig mérhetetlenül széles a talált tárgyak listája. Hogy ez hihetetlen, s az olvasó nemhogy aranyláncot, de még egy árva petákot nem talált volna a Szinva-parton? Igazuk van, mert az ezresekre rúgó értékeket általában a tol- vajlással, zsiványsággal, betöréssel gyanúsítható polgár­társaink „lelik” nagy-nagy szerencsével a tett színhelyén. Példának rögtön itt van egy miskolci asszony esete, aki (mint elmondta és most is vallja) egy arany nyakláncra bukkant Miskolcon, a Búza téri Volán autóbusz-pályaud­varán. A gyanúsítottat a helyszínen egy rendőrjárőr iga­zoltatta, majd előállították, s megtalálták nála a láncot. Rátaláltam, biztos úr — állította a „szerencsés” asszony. A bajok csak ott kezdődnek, hogy az igazoltatás előtt rö­viddel a buszpályaudvaron. Sz. Józsefné szirmabesenyői lakost megtámadták, megverték és nyakából kitépték az ara nyláncot. Mit tesz isten, a támadó kifejezett hasonlatosságot mu­tatott az egyébként már őrizetbe vett nővel. I Ettől már csak az az eset cifrább, amely szintén június 14-én történt, a sanyarú sorsú Diósgyőri Gépgyár közelé­ben. A gyár rendészei arra lettek figyelmesek, hogy két alak nagy buzgalommal húz egy talicskát, amelyen nyolc j darab, egyenként tizenöt kilogrammos rézhuzalköteget szállítottak. A talyigahúzók égre-földre esküdözve állítot­ták: a rezet ők bizony úgy találták, s népgazdaság szá- ; mára megmentették. Időközben értesítették a miskolci rendőröket, akik nem I sokat teketóriáztak, szintén előállították és ugyancsak őri- i zetbe vették az egyébként igen tekintélyes summára, két­százezer forintra rúgó „rézlelet" birtokosait. A legkeve- | sebb, amit a gyanúsítottaknak elmondtak a yardon: ne hamukáljanak, mert ők, azaz a zsaruk nem most jöttek a ; hathúszassal. Hamarabb végeznek, ha beismerik, hogy a j rézhuzalt lopták, s ha nem buknak meg, már a zsebüket dagasztaná a hulladékátvevőtől kapott pénz. A rendőrök ugyanis sűrű tapasztalatokkal bírnak a „ta­lált tárgyak” valódi históriáját illetően. (udvardy) Még neom tudni, hogy az elkövetkező négy esztendő­ben, 'ki lesz a lakója a wa­shingtoni Fehér Háznak. Marad a mostani bérlő, vagy új nevet ikeül megtanulnia a világnak? Az mór bizo­nyos, hogy az amerikai el­nökválasztási kampány költ­ségei minden korábbi rekor­dot megdöntenék. De iháit mennyi is a belépődíj, éisi hogyan jutnak hozzá a je­löltek? Amerikali számítások szerint a január 1-jétől no­vember 3-i'g tartó 300 na­pos kampány két talpon maradit versenyzője — egy republikánus és egy demok­rata párti jelölt — fejen­ként és naponként több mint negyedmillió dollárt költ a kampányra. John Kennedy imimdössze 3 millió dollár kampány- köiltséggel elnök lehetett 1960-ban, Dukakis legutóbb 110 millió „elherdálásával” sem lehetett a Fehér Ház lakója. Hivatalosan közölt adatok szerint a hat legje­lentősebb jelölt választási alaptőkéje, a kampány kez­detekor a 'következő volt: Bush 10 millió 356 ezer, Clinton 2 millió 56 ezer, Buchanan 1 millió 24 ezer, Kerrey 669 ezer, Tsongas 402 ezer, Brown, 250 ezer. Ez természetesen nem elég. S hogy honnan van a pénz, azt egy történet jelzi. Hu­bert Humprey szenátor, azj 1972-es választási kampány kezdetekor öt óra hosszan teázott egy hetven fölötti, ám dúsgazdag hölggyel. A villát erőltetett mosollyal, pokoli fejgörccsel és egy csekkel hagyta el. A hölgy arany tollal csak annyit írt a bankjának, hogy 500 ezer dollár. A szien-átor szédeQeg- ve közeledett a várakozó autójához, és amikor be­csapta maga mögött az aj­tót. az ülésbe rosfcadta-n át­adta a csekket, csak enmyliit mondott „pénzügyminiszte­rének” : — Istenem, micsoda pisz­kos munka volt! Ügy érzem magam, mintha kurva len­nék. — Nem, dehogy — szólít a pénztáros —, ite már kurva vagy, Hűbérit. Jelcin időt nyer Selejtzokniból bikini Űjabb isalklkhúzással lepte meg a világot az Amerikába látogató Borisz Jelcin: a imár-imár leköszönim kényszerülő Jegor Gaj­dért ibíata meg a kabinet vezetésével. Egyelőre :nam tudni, hogy meddig tart a megbízás, a ihivataffias 'kinevezés ugyanis még várat magára. Annyii azonban bizo­nyosnak látszik: az időzítés és maga a megbízás újabb kísérlet arra, hogy az el­nök fennmaradjon a konzervatív ellenzék és a radikális reformerek közötti keskeny pallón. Giajdart ,az elmúlt hánaipbain gyakran temették. Az energiaihordozóik árának eme­lése után pedig alig egy-lkét hetet ,adtak neki. Erre Utalt, hogy a népképviselői (kongresszust követően 'kibuktak ímellőle legközelebbi munkatársai .(Burbuilisz, Sah- iraj, SOhiiro), s jobbára egymaga harcolt, igazi buldog módijára, a kabinetibe beszi­várgott keményvonalasokkal. Érdemeként 'könyvelhető el) azonban, — a bitéit be­ígért Nyugat iis ezt tantála a legfontosabb­nak —:, hogy Sikerült megalkudnia a Nemzetközi Valutaalappá1!, s beterjesztette az ellső, persze, jókora hiányosságokkal telli. válságprogramiját. A kártyáikat kezében itartó Jelcint majd­nem elvitte a feltörekvő katonai-ipari 'komplexum, illetve a kíméletesebb hala­dást szorgalmazó agrárszektor vezetőinék nyomása. Mindkét csoportosulás erős po­zíciókat szerzett a kormányban, a minisz­terelnök-helyettesi posztokon. Jelein most ezt a fölényt igyekszik .ellensúlyozni Gaj- dar ismételt „ifatfedézésével”. Időtnyerósre játszik az elnök — vélik ■egyre többen Moszkvában. Álltaién os azon­ban az az .álláspont is, hogy egyelőre még nincs kellően "tudatában aminák, hogy ha- 'sonló isors vár rá, imimt Gorbacsovra, ha nem hagy fel a ;mimdkét irányból érkező igények fdlyamiaitos 'kielégítésével. Túl nagy most a kockázat, iQraszonszág felbomilásia ugyanis lavinát indíthat el, is ékkor már nem lesz mentsvár egy újabb államközös- ség, mint tavaly decemberiben volt. Mester Nándor Moszikva Van, aki az Always, van aki a Si­lhouette betétet „fedezte fel”, de mi ez ah­hoz képest, amit a novgorodiak csinálnak! ö|k ugyanis „felfedezték”, hogyan lehet „extra-'biikinit” csinálni selejtes zokniból. A jövő Ikötszövőipari szakembereit képző 54. számú szakmunkásképző növendékei HA EGY TISZTVISELŐ AZT MONDJA, HOGY: „Tanulmányozzuk az ügyet” „Az aktát továbbítottuk" „Elvileg egyetértek” „Most tárgyalják az ügyet” „A lehető leggyorsabban tájékoztatom” „Továbbítottuk a főhatósághoz” „Az ön számára legkedvezőbb módon kívánunk dönteni" „Küidje be a lehető legteljesebb anyagot, és csatolja a dokumentációt" alaposabban-! iszemügyre vették a közeli gyáriból .kapott zokimselejtat, és efldömtöt- ték, .hogy ebben a myersanyagiin séges 'idő­ben -miiinden oénnaszálért Ikér. Addig téker- igetíték-ifongaitták a kidobásra szánt fuszek- -'litet, -míg megszületett a szuper-bikini. EZT ÜGY KELL ÉRTENI, HOGY:- Fogalmam sincs, miről van szó- Én már hallani sem akarok róla- Nem ismerem, nem is érdekel- Fogalmam sincs, hol lehet- Az isten szerelmére, ássa elő valahonnan azt a rohadt aktát- Egy másik emeleten hever- Maga tudja, mit kell tenni? Nekünk halvány gőzünk sincs!- Az aktáját elveszítettük. Ha akar valamit, küldjön egy másikat. . (A bürokrácia nyelve olykor nehezen ért­hető. A Washington Post amerikaiaknak ké­■: szitett szófejtő szótára talán a magyar olva­sót is eligazítja.)

Next

/
Thumbnails
Contents