Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-17 / 142. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1992. június 17., szerda Szomszédolás Nagymihály Séta a kelet-szlovákiai Nagymihály főutcáján, Fojtán László felvételei Vegyi fegyverek a Kaukázusból? Az orosz lapokban olyan hírek jelentek meg a minap, hogy Örményország vegyi fegyvereket vetett be a ka- rabahi harcokban. Szerkesztőségünk V. Tarapat ezredest, a FÁK Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnok- sági szakértőjét kérdezte az ügyről. — Csak egyet mondhatok: ebben a térségben nem volt, s most sincs az Egyesített Fegyveres Erők tulajdonát képező vegyi fegyver. 1989-ben közös nyilatkozatot írtunk alá az Egyesült Államokkal, amelyben kölcsönösen közöltük egymással a vegyi fegyverek telepítésének színhelyeit, s már akkor bejelentettük, hogy az EFE 7 helyszínen, . kizárólag Oroszország területén tárol ilyen fegyvereket. — Mostanában nem ritkák a katonai alakulatok és fegyverraktárak ellen intézett támadások. Nem képzelhető el, hogy ilyen úton jutottak a vegyi fegyverek Karabahba? — Ez a lehetőség is kizárt, hiszen sehonnan sem jeleztek eltűnést. Minden objektumot rendkívül szigorúan őriznek. Szerintem előre megfontolt, szándékos félretájékoztatásról van szó. Nemrégiben .jelent meg egy közlemény például, amely szerint Susát 122-es, cianiddal töltött lövedékekkel lőtték, pedig fegyverzeteink kozott egyáltalán nincsenek ilyen Fellobbanő fáklyák - ellobbanó életek Az utóbbi hónapokban égő fáklyák, élő emberi fáklyák lobbanták föl hazánkban több helyen. Az öngyilkosság mindig szörnyű esemény. Borzasztó a családnak elviselni hozzátartozójuk önkéntes halálát (még akikor is, ha nem szerették igazán). Félelmetes1 élmény bárki idegen számára is, ha azt hallja, hogy valaki saját maga kereste a pusztulást, hát még ha látja is a holttestet, vagy a halál tusát. Leg'b orzalmasialb h ‘természetesen, a halálraszánt embernek az a hosszas testi- lelki szenvedés, mely végűd odavezet, hogy eldobja magától a legdrágábbat, az életet — hiszen ez't mindig súlyos problémák és keserves vívódások előzik meg. Az öngyilkosság mindig figyelem] elhivás, mindig valakinek szói. Hűtlen szerelmesnek, hálátlan gyermeknek, kegyetlen szülőnek. Szól továbbá a bai'átokinalk, munkatársaiknak, aikilk nem akartak, nem tudtak segíteni, sőt talán tudomást sem vettek társuk bánatáról. Aki felgyújtja magát, .nem egykéi ember, hanem az egész város, az egiész. ország, az egész társadalom figyelmét akarja felkelteni: döbbenjenek meg halálán és sorsán, mely bői nem látott másfelé kiutat. Az élőt lehetett elhanyagolni. de a halottal törődni kell: a tűz különösen „‘messzire világít”. Az öngyilkosság mindig menekülés. Abból, a világból, ahol nem volt jó, alhol bántották, ahol nem sikerültek a dolgiali, ahol nem szerették. Menekülés a.keserű, kilátástalan valóságiból egy elképzelt szebb világba? Lehet, hogy az önégetést tervezőben íelvilMian a túlvilág tisztítótüzének gondolata, vagy a keleti mitológia történetei máglya,tűzből való csodálatos újjászületésekről? Az öngyilkosság, mindig önbüntetés is. Ha felgyűlt az emberben az indulat, az Mindenki ismeri, sőt bizonyára saját magún is tapasztalta már azt a jelenséget, melyet így jellemezhetünk: „félszavakból is értjük egymást.” Közeli barátok, összeszokott kis ‘közösségek tagjai közt a leggyakoribb, de távolabbi ismerősök, kortársak beszélgetésében iis előfordulhat. Közelmúltunk legnagyobb magyar pszichológusa, Mérei Ferenc fedezte tel számunkra az utalást. Az utalás lényege az, hogy bizonyos —. hangsúlyosabb, jellegzetesebb — szavaik (esetleg ismerős tárgyak, gesztusok, vagy akár egy puszta hangsúly, stb.) felidézhetnek az emberben egy egész eseményt, melyet valaha átélt, egy egész) gondolatsort, melyet valaha végiggondolt. Ilyenkor nemcsak a puszta emlék bukkan fel tudatunk mélyéről, hanem — röpke időre ugyan, de sűrítetten — belénkvillan: mindaz az érzelem is, mely annakidején átitatta. Hasonlót egymagában is átélhet »z ember, például hal oflvas egy szöveget, ha egy dallamfoszlányt meghall a rádióban, vagy a fiók rendezgetésekor megtalál egy lőszerek. Egy másik közleményben olvastam, hogy 120- as lövedékekkel lőttek, amelyekben cianiddal átitatott anyag volt. A szakértő „nem veszi be” ezeket a közleményeket, meid tudja, hogy az EFE nem rendelkezik ilyen kaliberű lőszerekkel. Az viszont egyáltalán nem kizárt, hogy helyi készítésű fegyvereket alkalmaztak a harcolók. A Kaukázusban is vannak vegyi üzemek, ahol egyáltalán nem nehéz mérgező anyagokat előállítani. elkeseredés, a;z előbb-ulóbb robban. Más kiadja környezete felé, vagy bel-e-beteg- szi,k. Aki önkezével vet véget az. életéneik, az saját magán tölti ki tehetetlen dühe, kétségbeesése feszültségét. Az öngyilkosságnak vannak szelíd.ebb és erőszakosabb változatai, az. ailtató- szer-túladagolástól az erek fel vágásán át. a magasból való lóugrásig. A leg-meg- hökikentőbb tálán a tűz általi halál. Az ember tapasztalatból tudja, mennyire fáj az égés, még ha egy cigaretta parazsa éri is a bőrt. Az egész testfelület perzse- lődése a borzalmak borzalma, és az elszenesedett test a véres sebeknél is szörnyűbb látvány. A tűzihalálnaik számtalan történelmi példáját ismerjük. Máglyára dobták az or.léains-i szüzet, tűzhaláll szenvedtek az új hitet valló „eretnekek”. a lázadó parasztvezért, Dózsát izzó trónon égették halálra. Az öngyilkosság miindlig egyfajta megoldási mód, természetesen a lelhető l egír ős z- szafob választás, A remény- telenségérzésből táplálkozik, az önkezű hálált tervező ember jövőképe és önértékelése egyaránt negatív. Mint „megoldás” kulturális hagyományokból táplálkozik. Vannak tájaik, ,korok és kultúrák, melyekben alig fordul elő. Máshol meg szinte „divattá” váliiik, apáik örökítik fiaikra, nemzedékről nemzedékre száll, miint hagyomány. mlint modell, hogy ha már nagyon elég. allékor ez lehet a kiút. Veszélyes magatartásminta ez, mert u tán oah a t já'k. M’agy-ar őrs zág a.z elsők közt van éhben a szomorú statisztikában is: évente 4—5 ezer ember hal meg önként vállalt módon, és őket mindig újak követik. A gazdasági-politikai átalakulás, az egzisztenciális és i deol ógiiai bizony taiansá g időszakában sokas ódnak az öngyilkos-sági késztetésék. régi tárgyal. Néha elég hozzá egy virágillat vagy egy étel íze is. Az utalás annyiban más, hogy nem pusztán emlékezés, hanem egymásközti kommunikáció része, tehát interperszonális (személyközi, társas) jelenség. És nem akármiilyen emléket idéznek így fel, hanem jelentős, érzelmileg hangsúlyos és együttesen átélt élményekre utalnak. Mindenképpen van benne egy érzelmi többlet, melyet a társas hatás kölcsönöz az emléknek. Utalás történhet példáuL egy jellegzetes ruhadarab, vagy egy jelvény felmutatásával, egy sajátos mozdulattal (például „twist”.) A szóbeli utalás legtöbbször csak egy-két szó, mondjuk egy vicc csattanója, egy iskolai emlék („és anr-a emlékszel, hogy . . . ?”). Néha egyetlen iszó is nagyon sokat kifejez, „mint cseppben a tenger” tükröződik benne egy sajátos hangulat, mivel a szavakhoz a meghatározott jelentésükön túl egy laza „jelentésfelhő” is hozzátartozik, Az utalás egyik „gyökere” tehát a közös mull, az együttesen átélt (vagy legalábbis Moszkvában, a Szakszervezetek Oszlopcsarnokában tartott jótékonysági bálon jelentkezett a legújabb orosz trónkove:elő. — Az ,orosz cár áll ön előtt — jelentette ki a Moszkovszkijc Novosztyi tudósítójának Eduard Sabagyin. aki orosz nemzetiségű, 1936-ban született, elvált és 30 évig dolgozott a moszkvai Repülésügyi Főiskolán. — Családunk I. Páltól és Varvara Pro- zorovszkajától eredezteti cári családfáját. Április 22-én, amikor megérkezett a hír Vlagyimir Kiriliovics nagyherceg haláláról, Sabagyin a szó szoros értelmében berontott a Nemesi Gyűlésre, ahol ..bemutatta” önmagát és V. Iván Híres embereik — akár re- génvhösök — önikezű halála valóságos öngyilkossági hullámot Indíthat, el. Az öngyilkosság mindig rituális cselekmény, elkövetője legtöbbször megtervezi, alaposan előkészíti, szinte „megadja a módját” utolsó tettének. A hulálnem meg* választása kifejezi egyéniségét, de közben másokat, is utánoz, olykor célzatosan, máskor akaratlanul. Az öngyilkosság mindig szimbólumokat hordoz. Mást fejez ki, ha valaki elalszik csendben, megint mást, ha saját vérét ontja. A tűz ősi és sokszoros .jelkép. Melenget és éget, éltet és pusztít. A tűz az egyik mitologikus őselem, maga a mozgás, az értelem, a szeretet, az akarat, a bátorság, a változás. Eszünkbe idézi a kandalló barátságos parazsat, vagy a szerelem tüzet, de az öngyilkossággal kapcsolatban inkább erdőtüzekre, felperzselt falvakra, robbantás óikra, lángoló olaj kutakra asszociálunk. A pusztításra. Az öngyilkosság mindig tiltakozás. A lélektan jól tudja: aki a halál gondolatával játszik, tulajdonképpen nem meghalni szeretne, hanem másként élni. Körülményei ellen, embertársai viselkedése ellen tiltakozik. Környezetünket, embertársaink véleményét, viselkedését, egész helyzetünket csakis addig változtathatjuk meg. amíg élünk. A halállal visszafordíthatatlanul elveszítünk minden lehetőséget. Ezért, ha jobbulás-ra vágyunk, akkor — bármily keserves is néha — élnünk kell tovább. Ha jobban figyelünk egymásra, talán nem lobban fel többé a szörnyű láng, hiszen a” bensőséges emberi kapcsolatoknak védő hatásúik van a kétség b ees e 11 h a 1 áliker eséssel szemben. (MTI-Press) Dr. Ignácz Piroska pszichológus mindkét fél által ismert) élményók. A másik forrás, melyből az utalás táplálkozik, az egyetértés és pozitív érzelmek a kommunikáló felek között. Olyan partnerrel, akivel szemben ellenséges érzéseink vannak, nem működik az utalás. Közömbös, emberek közt sem igen jön létre. Érzelmileg bizonyos, felfokozott állapot kell hozzá, ezért gyakrabban megfigyelhető társaságban, ha oldott és vidám a hangulat. Akiknek egyazon dolgon járt az eszük, akik hasonlóképpen gondolkodnak, vagyis akik „egy hullámhosszon vannak”, azok alkalmazzák ■az utalást. (És ők azok, akik „jól megértik egymást”.) Az utalás nemcsak az emlékek, érzelmek átélését teszi lehetővé, hanem eszköze a társas kapcsolatok ápolásának. „Utalni” egymás közt szinte annyit tesz: „Jól megértjük egymást”, „jói érzem mia-gam veled, veletek”, „ezzel is közelebb kerülünk egymáshoz”. Csoportos helyzetben még erősebb a felidézett érzelmek hatása, mint páros helyzetben. Az együvé tartozás érzését, a kölcsönös kapcsolatok erősítését, a csoporthagyományok kialakítását és ébren tartását szolgálja. (MTI-Press). cár portréját. „Bajusszal és szakánál valóban döbbenetes lenne a hasonlóság” — állapították meg a nemesek. Sabagyin tulajdonképpen még önmaga előtt is igyekezett eltitkolni cári származását, s bár a családfában elég sok a hiányosság és a következetlenség, a trónörökös bízik a történészekben. akik majd kiderítik az igazságot. A szenzációs bejelentés után az 56 esztendős, gyermektelen Salbagyinnak most az a legfőbb gondja, hogy mielőbb utódról gondoskodjon, hiszen jóformán- ő az utolsó tagja a cári dinasztiának. Azok a csodálatos félszavak... Uj orosz trónkövetelő
