Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-09 / 135. szám

XLVIH. évfolyam, 135. szám 1992. június 9. Kedd Ára: 9,60 Ft BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA Á hitelezők kezére juthat a vállalat Harmadszor sem kelt el a Digép A kábelgépekből több mint tízezer a volt Szovjetunió gyárai­ban működik. A térség további gépekre, alkatrészekre lenne vevő ... „Nincs szükség új kormány- programra” Vállalható-e a gazdaság mesterséges élénkítésének; kockázata, vagy csak & hosszan tartó szerves fejlő­dés hozhatja meg a várt si­kert? Takácsy Gyula szerint a kormány akkor dönt he­lyesen, ha az utóbbi utat választja, míg Szűcs István lehetségesnek tartja az élén­kítést is. A két demokrata fórumos képviselő, a parla­ment gazdasági bizottságá­nak elnöke és titkára egy hétfői háttérbeszélgetésen fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét. Mindketten ál­lították: -véleményük között nincs akkora eltérés, mint ahogyan azt első hallásra gondolhatják az elemzők, és semmilyen kalandor-politi­kát nem támogatnak. Szabó Tamás, tárca nél­küli miniszter munkacso­portjának anyagát néhány nappal ezelőtt hozták nyil­vánosságra. A gazdaság jö­vőjével kapcsolatos, még nem teljesen letisztult el­képzeléseket tartalmazó do­kumentumban sokak szerint a mesterséges élénkítés alaptéziseit fogalmazták meg. Az élénkítést kezdet­től fogva ellenző Kupa Mi­hály ismét nehéz helyzetbe kerülhet tehát a kormányon belül. Ugyanakkor nyilatko­zataiból az is kiderül, hogy néhány héttel ezelőtt igen­csak jól megértették egy­mást a demokrata fórum frakciójának tagjaival ak­kor, amikor Balatonkenesén éppen e kérdésekről esett szó. Ezért kulcskérdésnek tűnik: megosztják e vélel ménykülönbségek a legerő­sebb kormánypárt frakcióját ebben az ügyben? Direkt növekedés és éles gazdasági váltás, vagy las­sabban történő szerves élén­külés? Takácsy Gyula sze­rint az előbbire ma nincs lehetőség hazánkban, annál is kevésbé, mert a gazdaság élénkítése elképzelhetetlen megfelelő gazdasági intéz­ményrendszer nélkül. „A Kupa-program többek között éppen ennek a létrehozását tűzte ki célul, már csak ezért sincs szükség új kor­mányprogramra” — szögezte le kérdésünkre válaszolva Takácsy Gyula. A pénzügyi (Folytatás a 2. oldalon) A mostanság hangos diós­győri kohászat — itt újabban mindig történik valami - fél­árnyékában meglehetősen csendben húzza meg magát a Diósgyőri Gépgyár. Pedig hát a cég idestova több, mint másfél esztendeje felszámolás alatt áll, emberek százait bo­csátották el, küldték idő előtt nyugdíjba, és itt először for­dulhat elő az, ami Magyaror­szágon még nem történt meg. A Digép ugyanis nagy való­színűséggel hitelezői kezére jut. A gépgyár — nagyon pro­fánul fogalmazva — 1990­ben ment tönkre. Felszámo­lása — amelyet a szanáló szervezet, illetve annak jog­utódja, a Reorg Rt. végez — az év november 28-án kezdődött, a céget szőröstül- bőröstül eladásra hirdették meg, hogy a befolyandó pénzből elégítsék ki a hite­lezőket. A több, mint fél­ezer hitelezőt, a maguk 4 milliárd forintjával. Szóval, meghirdették a cé­get egyszer, kétszer és né­hány hónappal ezelőtt har­madszor is. A jelszó: ki ad többet érte. Egyáltalán: ki ad valamit is érte? Nos, érdeklődők akadtak, de po­tenciális befektető egyetlen egy sem. Sem először, sem másodszor, sem pedig most, harmadszor. A pályázati bo­rítékok bontását a múlt hé­ten tartották. — Kézzel fogható ered­mény most sincs — mon­dotta az Észak-Magyarország érdeklődésére Molnár István, a szanáló szervezet helyi megbízottja, a gyár első számú vezetője. — Tizenegy pályázat érkezett, százmillió forintos nagyságrendben. Az 5,6 milliárd forintos Digép- vagyonhoz ez elenyésző. Gyártóberendezést, üzem­csarnokot senki sem akart magáénak, kisebb ingatla­nok, üdülők érdekelték a jelentkezőket. így — bár a tárgyalások tovább tartanak — nagy valószínűséggel mondható: 1992. november 28-án hite­lezői kezére jut a Digép. Negyedszeri pályázati kiírás ugyanis már nem várható; s ha a felszámoló bíró ki­mondja: a felszámolás két éve alatt az eljárás siker­telennek bizonyult, akkor ez a lépés következik be. Egyébiránt ha ez megtörté­nik, akkor vélhetően a hi­telezőknek is az lesz a szándékuk, hogy tovább működtessék a gyárat. La­kat alatt lévő termelőüzem senkinek sem jó. A gépgyár vezetésének elhatározása — bízva abban, hogy a hitele­zők egyetértését is bírják — az, hogy a későbbiekben közös vállalkozásokként mű­ködtessék a gyár egyes ré­szeit. Ha vevő nincs is a cégre, de piacot, gyártási technológiát hozó érdeklődő annál több. A Digép különben a fel­számolás kezdete óta folya­matosan termel, bár nem naprakészen, de folyamato­san egyenlíti ki számláit, és azóta folyamatosan apad a létszáma. Jelenleg három és fél ezren dolgoznak a pati­nás vállalatnál, év végére a létszám valószínűleg három­ezerben állapodik meg. Munkájuk van, erre az év­re ezidáig 2,5 milliárd fo­rintos rendeléssel bírnak, és ha beüt a hagyományos, speciális termékek piacán is a várva várt nagyüzlet, már nem lehet nagy baj. A cél itt és most a gép­ipart is sújtó gazdasági krí­zis túlélése .. . I. S. az SZDSZ országos tanácsá­nak elnökével a lászlótanyai üdülőben találkoztunk. Mi­kor megtaláltam, már nyi­latkozott egy kollégának, de megnyugtatott, még nem maradtam le semmiről és hellyel kínált. Most pedig következzen mintegy mono- üógszerűen Tamás Gáspár Miklós véleménye a címben jelzettekről: — Egyszerűen érthetetlen­nek és értelmetlennek tar­tom a sajtó körüli vitákat, azt, hogy a kormány irányí­tása alá kívánja vonni a köz- szolgálati médiákat. Termé­szetesen lehet méricskélni, hogy a televízió műsoraiból mennyi kormánypárti, mennyi az ellenzéki, meny­nyi a semleges, de ebbe a rendszerbe a politikusoknak nem szabad belenyúlni. A közvélemény mindig elhajlik valamilyen irányban, lásd az előző választásokat és a mos­tani közhangulatot. Értem én az archaikus, premodem po­litikusok félelmét.. Hát akkor tessék, a „demokrácia és az alkotmányosság” szellemében változtassák meg az alkot­mányt, állítsanak fel cenzú­rahivatalokat. Ebben a kérdésben másod­lagosnak tartom a finanszí­rozás kérdését. Egy modern .íogállam alapvető feltétele, hogy a sajtó szabad legyen. A költségvetés nem a kor­mány saját kis háztartása! Véleményem szerint az a legjobb, ha a tévé és a rá­dió, pártérdekektől függetle­nül a közvélemény minél szélesebb, teljesebb informá­lását szolgálja. Hogy mi az újságírók vé­leménye egy kérdésről, az adottság, hozzáállás kérdése. Tessék foglalkozni inkább a létkérdésekkel, a gazdaság helyzetével, a szociálpolitika kérdéseivel, ha valakinek pedig valamilyen problémája van, ragadjon tollat és írja meg! Ami pedig a gazdaságpoli­tikát illeti, úgy néz ki a helyzet, mintha a szekeret fogták volna a ló elé. Meg­hirdeti a kormány a sza­bad versenyt, Magyarország megjelenik a nemzetközi pi­acon, mint kapitalista ország ipari védőjogok nélkül, itt­hon pedig nyoma sincs a szabad versenynek. Magyar- ország helyzete a nemzetkö­zi piacon tele van anomáli­ákkal. Szabad versenynek ki­tenni egy olyan országot, amelynek még konvertibilis valutája sincs ... Ha ilyen szinten vagyunk a nemzetközi piacon, akkor el lehet képzelni a hazai válságágazatok helyzetét. A képlet egyszerű, ha valami nem akar működni, szüntes­sük meg! A kormánynak mérlegelnie kellene, hiszen ez nemcsak gazdaságpoliti­kai, de szociálpolitikai és (Folytatás a 2. oldalon) Alkotmányellenes a rádió és a televízió kormányfelügyelete Az Alkotmánybíróság hétfőn délelőtt határozatban mondta ki, hogy alkotmányellenes az az 1974-es kormányhatározat, amely szerint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió a kormány fel­ügyelete alatt áll. Az alkotmányellenes rendelkezés megsemmisí­tésének időpontja tekintetében az Alkotmánybiróság az eljárást 1992. november 30-áig felfüggesztette. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlés el­mulasztotta azt az alkotmányban meghatározott feladatát, hogy a közszolgálati rádió és televízió felügyeletéről, továbbá a ke­reskedelmi rádió és tévé engedélyezéséről, a rádióval és a te­levízióval kapcsolatos tájékoztatási monopóliumok megakadá­lyozásáról törvényt, vagy törvényeket alkosson. Az Alkotmány­biróság felhívta az Országgyűlést, hogy ezeket a törvényeket 1992. november 30-áig alkossa meg. (MTI) „A ló elé fogták a szekeret” TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS A MÉDIÁRÓL, A PIACGAZDASÁGRÓL, A VÁLSÁGHELYZETRŐL Tamás Gáspár Miklóssal, totÉnybirósági határozat Jogállamban az államszer­vezet demokratikus működé­sének jogi garanciái van­nak, amelyek személyre te­kintet nélkül működőképe­sek, azaz az alkotmányos­ságnak nem személyi bizto­sítékai vannak. Ha egy ki­nevezés kapcsán kiderül, hogy a jogi szabályozás hiányos, a jogi garanciák nem elegendők, akkor a jo­gi szabályozást kell műkö­dőképessé tenni, a kineve­zés nem használható fel en­nek pótlására. Egyebek közt ezt állapítja meg az Alkot­mánybíróság határozata a miniszterelnök indítványá­val kapcsolatban. Antall Jó­zsef a köztársasági elnök kinevezési és felmentési jogkörének témájában for­dult alkotmányértelmezésért a testülethez. (Folytatás a 2. oldalon) wmmmaKsmums&m Két esztendővel ezelőtt, ép­pen pünkösd napján helyez­ték ef Miskolcon, az Avason a görög és a római katolikus egyházak Összefogásával épülő templom alapkövét. Mint felvételeinken is látszik, tető fedi már az építményt, belső és külső munkálatokat végeznek az építők. Most az első lépcsőben a templom és a két plébániaépület ké­szül el. A felszentelésre szep­tember 27-én, vasárnap dél­után kerül sor. Az eddig el­végzett munkálatokért mint­egy 40 millió forintot fizet­nek ki az egyházak. Szeptember 27-én szeret­nék elhelyezni a majdani római katolikus gimnázium alapkövét is. Fotó: lactó József Katolikus templom épül az Avason

Next

/
Thumbnails
Contents