Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

1992. május 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 Rendszerváltozás az iskolai testnevelésben Megépülnek-e a hiányzó tornatermek? Budapest (ISB) - Iskolai sport, diáksport. Eveken át annyit, de annyit beszéltünk, írtunk e témá­ról, de a változások nemigen lát­szottak, A Művelődési és Közok­tatási Minisztérium 1991-es fel­mérése szerint például 1200 tor­naterem hiányzott az országban. Az új oktatási törvény megszüle­tése előtt éppen ezért megkérdez­tük Németh Csabát, a művelődési minisztérium főosztályvezetőjét: lesz-e „rendszerváltás” az iskolai testnevelésben?- Az iskolai testnevelés tovább­fejlesztése kiemelt feladatként szerepel a közoktatás átfogó kor­szerűsítésében. Az új típusú szem­lélet lényege értelmében a testi nevelés szerepe felértékelődik. Ennek első jeleit már tapasz­talhatták az iskolákban: a minisz­teri ajánlást követve nagyon sok helyen emelték a testnevelési órák számát. Nemcsak jelmondatunk, de hisszük is: a mindennapi test­nevelés biztosíthatja igazán a gyermek testi fejlődését.- Kötelező-e a miniszteri „ajánlás ” ?- Nem, de örömmel láttuk: na­gyon sok iskola élt a testnevelési órák számának emelésével. Az új elképzelések szerint kiemelt sze­repet kap a 6-10 éves korosztály megítélése. Az a véleményünk, hogy. ha ebben a korban hozzá­szoktatjuk a tanulókat a mozgás­hoz, kielégítjük természetes igé­nyüket, akkor később már nem kell akkora energiát fordítani arra, hogy megszeressék a sportot, a mozgást.- Adottak-e egy ilyen program­hoz az iskolák tárgyi feltételei?- Tavaly a parlament 450 milli­ót fogadott el ifjúsági és szabad­idősportra. Ebből az összegből az iskolák pályázat útján részesülhet­tek. A pénz 75 százalékát az okta­tási intézmények kapták. 1992- ben a parlament 500 milliót foga­dott el. A mostani pályázati felté­telek között zömében olyan jelle­gű területeket jelöltünk meg, ame­lyek szorosan kapcsolódnak az is­kolai testneveléshez. Meggyőző­désünk, hogy az iskolákban kell megteremteni a feltételeket. Ezért a tornatermek, a szabadtéri sport­pályák és a tanuszodák létesítését tartjuk a legfontosabbnak. Utóbbi - már csak a költségek miatt is - nyilván csak később valósulhat meg. De az új oktatási törvény külön felhívja a figyelmet: a tan­kötelezettség befejezéséig lehető­séget kell teremteni arra, hogy mindenki megtanulhasson úszni!- Most óhajokról, vagy realitá­sokról beszélünk? Nézzük pusztán a tornatermeket: milyen esélyük van a legszegényebb települése­ken élő gyermekeknek arra, hogy igazi tornateremben mozoghassa­nak?- A konnányprogram szerint 1995-ig 30,1 milliárd forintot for­dítunk a hiányzó sportlétesítmé­nyek pótlására. Ez számottevő összeg. S ha azt nézem, hogy az 1991-ben hiányzó 1200 tornate­remből 75 már elkészült, 350-et pedig már elkezdtek építeni, ak­kor látható: nem állunk rosszul.- A pályázatok szerint a torna­termek költségeinek 40 százalékát biztosítja az állam, ha az önkor­mányzat állja a „maradék" 60 százalékot. S mi lesz a leghátrá­nyosabb helyzetű kistelepülések­kel?- Örömünkre szolgál, hogy a pályázatok 75 százalékát kis fal­vak adták be. A hátrányos hely­•zetben lévők érdekében további tárgyalásokat folytatunk. Később esetleg szó lehet az. 50 százalék megadásáról is, s elképzelhető, hogy egyes bankok kedvező hitel- konstrukciókat nyújtanak ezen önkormányzatoknak. Mindenki­nek segítséggel szolgálhat az a szakmai kiállítás és konferencia is, amelyet április 29-30-án ren­dezünk Budapesten a Testnevelési Egyetemen.- Mi lesz a konferencia témája?- Valamennyi önkormányzatot meghívtuk erre, amelyik most pá­lyázott. Az első napon olyan szakmai kérdésekre hívjuk fel a figyelmüket, amit egy tornaterem építésekor figyelembe kell venni. A második napon harminc kiállító különböző maketteken, terveken, fényképeken, videókon mutatja be a javaslatát. Ezek persze mind csak ajánlások lesznek. Egy prog­ramcsomagot szeretnénk átnyújta­ni, s a célunk az, hogy az adott önkormányzat a település igénye és teherbíró képessége szerint vá­laszthasson. Minket az a szándék vezérel, hogy minden olyan tele­pülésnek segítsünk, ahol komo­lyan gondolják a létesítmények megépítését. Dombrovszky Adám (Néha elpukkan egy-egy rágógumi...) Diákok a hangversenyen Megyénkben is elkelne Hiánypótlás hivatalból A kárpótlásra jogosultakat messzemenőkig igyekszik segí­teni a Bács-Kiskun Megyei Kár- rendezési Hivatal. Annak elle­nére, hogy a törvény a jogosult­ság bizonyítását az érdekeltek kötelezettségévé teszi, a hivatal munkatársai ügyfelek ezreit kí­mélik meg az utazgatástól, a szükséges okmányok beszerzé­sének procedúrájától. A csak személyesen bizonyítható ada­tokon - például a leszármazás tényének igazolásán - kívül minden egyéb hiányosságot hi­vatalból pótolnak a földhivata­lok, levéltárak, önkormányzatok közvetlen megkeresésével. Ez pedig az immár összetorlódott feladatok közepette nem cse­kély terhet ró a kárpótlással fog­lalkozó ügyintézőkre, hiszen a benyújtott hatvanezernyi kére­lemnek több mint egyharmada hiányos vagy hibás. A Duna-Tisza közén egyéb­ként - mint ahogy Izsák Dezső- né, a megyei kárrendezési hiva­tal vezetője tájékoztatásából ki­derül - eddig csaknem három­ezer kárpótlási határozatot hoz­tak, amelyből a szükséges ellen­őrzések, felülvizsgálások után már több mint kétezret ki is pos­táztak. A kézhez vett határoza­tokkal kapcsolatban mindeddig mindössze tíz fellebbezés tör­tént. A kárpótlási igények folyama­tos elbírálása mellett javában zajlik a földalap-kijelölések fe­lülvizsgálata is. A kárrendezési hivatal a megyében 150 gazdál­kodó szervezetet értesített arról, hogy területükön kárpótlás cél­jára hány aranykorona értékben kell földalapot képezni. A kiér­tesített gazdaságok közül 120 küldte meg eddig a hivatalnak földkijelölési tervét, illetve 97 helyen az érdekegyeztető fóru­mok összehívása is eredményes­nek bizonyult, s ha nem is az el­ső, de ai második fordulóban már egység született. A megyei kárrendezési hivatal vezetője azt is elmondta, hogy számítá­saik szerint Bács-Kiskunban az igényelt 3 millió 269 ezer aranykorona értékből ötszáz­ezernyit nem tudnak kijelölni, ezért a hivatal már intézkedett, hogy a hiányt állami földekből pótolják. A szülői munkaközösség ve­zetői megszavazták, hogy min­den tanuló évente 150 forintot úgynevezett kulturális költség címen befizessen. Ebből szín­házba, hangversenyre mehet­nek, s kapnak iskolaújságot is. A diákok számára tanáraik il­lemkódexet készítettek, mely a faliújságon olvasható, leírták benne, hogyan kell viselkedni, öltözködni az előadásokon. Ám nincs abban semmi furcsa, hogy ha ilyen sok fiatal együtt van, annak néha rendetlenkedés a vé­ge. S óhatatlanul elpukkan egy- egy rágógumi is...- Hallottatok már a Debreceni Ütős Együttesről? (A kérdés a Szemere Bertalan Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet szakmunkásta­nulóinak szól, akik most a mis­kolci Rónai Sándor Művelődési Központban ülve, az iskola ta­nulóinak rendezett hangverseny szereplőit várják.)- Nem tudjuk kik lehetnek, nem hallottunk még róluk - mondja egyikük. — Várjatok csak! - bohóckodott a másik. - Ha ütősök, hátha a Republik... Látszik, nem várnak sokat et­től a zenétől, hiszen kötelező a koncerten a részvétel, s az már jól nem jelent. Fogalmuk nincs, mit fognak most hallani. Az első szám után azonban, mikor rájuk nézek, már mosolyognak, bólin­tanak. Nyertek tehát a zenészek. Ám nekik talán könnyebb dol­guk volt, mint egy szimfonikus zenekarnak, hiszen az ő világuk - ahogy a fiataloké is inkább - a ritmus világa. Az ütőhangszeres zene fejlődését mutatják be az őskortól napjaink szórakoztató zenéjéig. Az őserdő zenéje vala­hol mélyen még mindannyiunk­ban él, megnyugtat a madarak éneke, szél zúgása, patak csobo­gása, s hozzá az ősi dob - nem csoda, hogy elvarázsolja a gye­rekeket. S a jazz sem az a mű­faj, melyet „fapofával” lehetne hallgatni.- Talán mégis érződik kissé a kötelező jelleg - hiszen egyéb­ként Joplin-ragtime-ot olyan unott arccal hallgatni, mint tet­ték né hányán, nem lehet. De azért a taps a végén szívből jött...- Úgy éreztük, hogy a több­ségnek tetszett az előadás - mondja Kovács János az együt­tes vezetője. - Tény, hogy je­lentkezik a fiataloknál egyfajta fásultság, amiből elég nehéz ki­mozdítani őket. A. műsorunk összeállításánál mindig figye­lembe vesszük, hogy milyen kö­zönség előtt játszunk. Ám ha szükségét érezzük, műsor köz­ben is változtatunk, s inkább olyan műveket adunk elő, me­lyek iránt fogékonyabbnak érez­zük a hallgatókat. Talán nagyké­pűen hangzik, de mégiscsak kultúrmisszió volna, hogy a gyerekekkel megismertessük a hangszereket, a zenét.- Nem tartanak egy kicsit az iskoláknak szóló előadásoktól? Hiszen ilyenkor sokkal nagyobb a kudarc lehetősége...- Nem félünk, bár a gyere­kektől tényleg sok minden kite­lik. Szabolcs megyében játszot­tunk egyszer egy állami nevelő- intézetben, ahol a pedagógusok előre bocsánatot kértek a gyere­kek rendetlenkedése miatt. Pe­dig nagyon szépen viselkedtek, utána csak azon volt a veszeke­dés, hogy ki segítsen cipelni a hangszereket. A művelődési ház színháztermében már egy'másik iskola tanulói várják a koncert kezdetét. Gonda Ferenc, a Nem­zeti Filharmónia munkatársa is pihenhet egy kicsit, sikerült minden gyereknek helyet talál­ni. A következő csoportig jut idő a beszélgetésre.- Olyan jellegű műsorokat ál­lítunk össze, amelyek a gyere­kek műveltségi szintjének meg­felelnek. A népzenétől kezdve a szimfonikus darabokon át a ka­mara és ütősműfajig a zeneiro­dalom szinte minden területéről kapnak ízelítőt középiskolai ta­nulmányaik során a fiatalok. Vannak tematikus összeállítása­ink is, például Shakespeare a zenében. Az általános iskolások részére pedig a magyar népszo­kásokat bemutató műsort készí­tettük el.- Szívesen vállalják a zeneka­rok az ilyen jellegű szereplése­ket?- Általában igen. Hiszen min­denki fontosnak tartja a fiatalok zenei nevelését. S valahol üzlet a kultúra is, az érdeklődőkből lesznek a vásárlók. Talán a szim­fonikusok félnek inkább attól, hogy nem figyelnek rájuk. Ám azt hiszem, már ez ügyben is csatát nyertünk. Evek óta nem a teljes versenyművet játsszák vé­gig az együttesek, csak részlete­ket azokból. így gyorsabbak a váltások, s a legszebb dallamok lekötik a gyerekek figyelmét.- Csak a miskolci fiatalok jut­hatnak ily módon a zenéhez?- Nem. A megye más városai­ban ugyanígy jelen vagyunk. S két éve elindítottuk a Zenés Ma­tiné-sorozatot. Erre több faluból is vásároltak bérleteket, így Me- zőnyárádról, Sajóládról és On- gáról is jönnek be gyerekek Miskolcra tanáraikkal. Megcso­dálják a Bartók Termet, hallgat­ják az előadást, s még más prog­ramokkal is összeköthetik a ki­rándulást. Egy jó énektanárnak ezt igazán nem nehéz megolda­nia... Dobos Klára Kállai Ernőd: RATKÓ Nem költöget, de mint a kopjafa, áll, veled él a lélek, sírhomokba verve is dacolva, mivel is?, tudja, hisz ez a dolga. Istenem. Rád ne lépjek! Én már félelem nélkül is félek; játszom: élelem nélkül is élek, ez aszályos nyárral egykenyéren - szóval - csak a szóval, sohse vérrel; fegyvertelenül. Bűntelen sem büntetlenül, félig sem készen és dolgavégezetlenül, mint kopjafa, annyit sem szenvedve emberül, halottaimholtan - így nem reménytelenül. Halottaiddal egy temetőben, halottaimmal egytemetőben, egy kéznyújtásnyi végtelenre, szorított foggal énekelve, bogárka meg búza ízzel, kállói földdé vált szívvel mi bírt rá, hogy legyél egyszerre szülőhazám!?, ahol idétlen békével kínál meg apám, ha virágot gondolva néha beállítok; az én nyelvemet töri minden férfititok, mert szépen csak az asszonyi könny beszél - gazdag tengervízzel, ezernyi színnel - a tudatlan költő hiszi el szegény, hogy az életre csak a halál rímel! A megyeházán fenn van már a címer?, a vajúdó homok jaját most ki mondja ki, ki ért szót a fentről pusztító széllel, ki vigyáz a hitre meleg tenyérrel, ki meri tisztára a lelkek mély kútjait? Mint kopjafánál, kicsit megáll az élet. Merre is induljon, mert mostmár menni kéne, olvassa az irányt, a jelet fába vésve, hát segítsd a királyt, az örök el ne késsen, ki nem mondott szóval, csontjaid tollhegyével; s én dacos szigorral vigyázok, rád ne lépjen! Feledy Gyula: Thessalonoki levél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents