Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
1992. május 30., szombat ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 12 Az Eszik nr es a Világjáró” Utazási iroda közös rejtvénypályázata lágjáró Utazási Iroda helyiségéMi okozta a Stuart-ház kihalását? Érdekes elméletet dolgozott ki dr. Harry Emson kanadai orvos, a saskatooni egyetem patolőgnsa arról, hogy mi okozta Anna királynő halálával 1714-ben a skót Stuart-ház kihalását és következésképpen I. György trónra lépésével a hannoveri dinasztia uralmát a szigetország fölött. Dr. Emson azt állítja, hogy Anna királynő a kollagén betegségnek egyik fajtájában, az immun- rendszert megtámadó lupus erythematosus disseminatusban szenvedett, és ezért nem szült életképes gyermekeket. Való tény, hogy a királynő 17 alkalommal lett állapotos, de 11-szer elvetélt és megszült gyermekei is fiatalon meghaltak. A kollagén betegségek olyan betegségek összefoglaló neve, amelyeknek közös vonásuk a kötőszövetben jelentkező kóros elváltozás. Ide sorolják többek közt a reumás lázat, az idült sokízületi gyulladást, a sclerodermát és a kanadai orvos által Anna királynő betegségének is tulajdonított lupus erythematosus disseminatust. A British Medical Journal május 23-i számában közölt cikkében dr. Emson azt állítja, hogy korabeli leírások és naplók alapján egyértelműen megállapította: Anna királynő tartósan ízületi fájdalmakban szenvedett, reumatikus volt, arca könnyen kivörösödött - mindez a lupus kétségtelen tünetei közé tartozik, a gyakori elvetélésekkel együtt. A lupust az orvosok csak jóval Anna királynő halála után ismerték fel. De ha annak idején gyanítottak is felőle valamit, nem állott rendelkezésükre gyógymód. (MTI-Panoráma) Szentistvániak a környezetünkért Környezetünkért címmel óvodások és általános iskolások számára hirdetett rajzpályázatot a Szentistváni Művelődési Ház. A felhívásra 118 gyermektől 133 darab pályamű érkezett, melyeket június 4-ig a művelődési házban rendezett kiállításon tekinthetnek meg az érdeklődők. Idegenforgalmi rejtvénypályázatunk immár 62. alkalommal jelentkezik. Rejtvényünket továbbra is azoknak szánjuk, akik ismerik vagy szeretnék megismerni Borsod-Abaúj- Zemplén megyét, s ugyanakkor szeretnének világot is látni. Rejtvényünk szponzora újból a Világjáró Utazási Iroda. Közreműködésükkel a nyertesek olasz, illetve görög, tengerparti apartmanos üdülésre utazhatnak. Rejtvényfeltételeink ismét a régiek. Az újságból kivágott megfejtési szelvényeket kitöltve a Viben (Miskolc, Rákóczi u. 12., III. emelet, volt MHSZ-köz- pont) elhelyezett dobozba kell bedobni június 5-én, pénteken 14 óráig. Ugyanitt és ugyanebben az időben tartjuk a nyilvános sorsolást, ahol a helyes megfejtők között 1-1 darab 4000, 3000, illetve 2000 Ft értékű, az utazási iroda apartmanos útjainál felhasználható utazási utalványt sorsolunk ki. Az iroda nyitvatartási ideje: hétfőtől péntekig 8 és 17 óra között. Van annak talán már vagy 5-6 éve is, mikor egy orosz szakos tanárnőt faggattam, aki éppen akkor tért haza a Szovjetunióból. Mondanivalójának ez volt a lényege; az emberek figyelmetlenek, türelmetlenek, durvák a birodalom nagyvárosaiban. Éri, aki csak szűkebb színházi körökben mozogtam ott - és soha nem kellett üzletek előtt sorban állnom —, nem észleltem sem türelmetlenséget, sem durvaságot. Az orosz ember - természeténél fogva — nem ilyen. Persze kedvét lehet szegni, meg lehet vadítani - mint minden más nációt. Ha egy társadalomban rosszkedvűek az emberek - nehezen viselik el egymást, szembetűnő a deviáns magatartás -, akkor arra fel kell figyelni. Még akkor is, ha nagy ünnepeken egyszerre lépnek és lengetik a zászlót, meg éljeneznek. Most, hogy néztem a tévében Erdőss Pál Homo novus című filmjét - mely két esztendővel ezelőtt készült a Budapest Filmstúdió és a Junoszty Filmstúdió közös alkotásaként -, megdöbbentett az a szovjet valóság, melyet egy iskola tükrében láthattunk. S mindez milyen ismerős. Jó, talán nálunk még nem bojkot- tálják a tizenévesek tanárnőjüket, s nem lopják ki az óvodából annak kisfiát, csak azért, hogy bosszút álljanak az anyán, de ez a kamasz-kegyetlenség, ez a nihilizmus - s mindaz, ami ennek a forrása - bennünket is gondolkodásra kell, hogy késztessen. Mert a forrás bizony azonos. S nem más ez, mint a szocializmust építő felnőttek manipulációkra épülő társadalma, melynek „hittételeit” nagyon is komolyan vették a gyerekek. Tudniillik, hogy ők a boldogabb jövő megtestesítői; mindez miattuk és értük történik, s aki ezt nem látja be, azt ki kell nyírni. Hogy miként? A recept ismeretes. Szinte gyerekjáték. Ezt a „játékot” is a felnőttektől tanulták. Igen, hát ez volt. Volt egyszer egy olyan társadalom, ahol mindannyian (diák és tanár egyaránt) foglyai voltunk egy lelket nyomorító helyzetnek. Ezt írja a film recenzense is. És most, hogy megváltozott a társadalom? A Kritika című folyóiratban (92/5) ezzel kapcsolatban a következőket mondja filmrendezőnk. Szabó István: „A rendszer megváltozott, a politikai struktúra is megváltozik. De a nép ugyanaz, mi ugyanazok vagyunk... A nép ugyanaz, a nemzet ugyanaz, csak azelőtt más politikai körülmények között élt...” S bizony - tehetem hozzá - ezek a politikai körülmények (merthogy eléggé hosszú ideig tartottak) deformálták a népet: eltorzítottak bennünket. Rendben van, a többségnek nem könnyű, sőt egyre nehezebb. A kormánynak se könnyű, mert - miként a miniszterelnök mondotta- éppen a gazdasági fejlődés, az előrelépés érdekében kell népszerűtlen intézkedéseket hozni. DE! Az életünk minősége nem jelent egyet az adott életszínvonallal. Magyarán: szerényebb ételeket is lehet késsel-viliával enni. s nem kell egymásra vicsorogni az asztalnál. A JOGNAK ASZTALÁNÁL különösen nem. Mert ez méltatlan az emberhez. Pontosan tudom, hogyan működött a régi (pártállambéli) ország- gyűlés. Csakhogy az akkori parlamentáris játékot (kimódolt koreográfiájával, közhelyes retorikájával) senki sem vette komolyan. Szerintem maguk a résztvevők sem, hiszen nem az ORSZÁG HÁZÁBAN dőltek el a dolgok, hanem egy másik házban, s — nemritkán — egy másik országban. Most azonban komolyan kellene vennie kinek-kinek önmagát, s persze a vitapartnereit, de legfőképpen a választókat. Mert elmentünk és voksoltunk és telve voltunk várakozással... A Magyar Larousse már közli CSÚSZTAT igénk legújabb jelentését is. Eszerint aki csúsztat, az „állítását a valóságnak finom, alig észrevehető félrecsavaráson alapuló érvekkel próbálja igazolni”. Mondjuk, mikor valaki népességünk elszegényedését emlegeti, akkor így válaszol: Hol van a mi ■ ‘szegénységünk a HARMADIK VILÁG nyomorához képest?! Vagy ezt nyilvánítja ki: „A magyar kultúrának, közoktatásnak, felsőoktatásnak a költségvetése legnagyobb Európában az összes költségvetésben. Arányaiban. Nagyobb mint valaha a történelemben, bármilyen rendszer és kormány alatt. Húsz százalékkal nagyobb Klebersberg Kunó idejénél is. Csak a költségvetés abszolút összege kicsi.” Ezen az alapon az is igaz lehet, hogy a Miskolci Nemzeti Színház évi reprezentációja - arányaiban!- több, mint a londoni Shakespeare Színházé vagy a Sidneyben székelő operaházé. Na most, ha én ilyeneket írok, akkor lehet azon vitatkozni, hogy mi vagyok. A szabadság házőrző kutyája, vagy az ellenzék ölebe, netán vérebe? Ámbár minden vita elvezet valahová. Olykor még az úgynevezett meddő viták is keltenek kis szellemi izgalmat, vagy legalább némi derűt. Nagyobb baj, ha a hatalom gyakorlója már vitatkozni sem hajlandó. (Ezt a magatartást ugye ismerjük valahonnan.) Egyszóval az állami ember nem hajlandó vitába szállni a világhírű magyar művésszel, hanem arra biztatja, hogy ő csak zongorázzon. Vagyis maradjon a kaptafánál. Kocsis úr leg- i följebb - ez a szöveg veleje - akkor vitatkozhatna a helyettes államtitkár úrral, ha 1980—82-ig ő is j végigjár egy kulturális vezetőképzőt. Istenem (de talán elég, ha csak Aczél Györgyöt vagy Tóth Dezsőt említem), mi mindennek kellett történnie, hogy valaki az 1982- ben szerzett vezetési ismereteit 1992-ben végre kamatoztathassa. 1913-ban Lukács György Hei- delbergből küldte el értekezését a Nyugatnak, melyben Babits - Balázs Béla drámáival kapcsolatos - megállapításait vitatja a filozófus. Lukács szövegét természetesen betűhíven leközölte a folyóirat, s így nemcsak tartalmát ismerhetjük, hanem a vitapartnernek kijáró tisztelet sugárzását is érezhetjük. Okfejtésének végére érve így bú- , csúzik Babitstól Lukács György: I „Fogadja tisztelt uram hálás kö- szönetemet értékes cikkeiért £s - minden nézeteltérésen túl - változatlan nagyrabecsülésemet.” Igen, MINDEN NÉZETELTÉRÉSEN TÚL, tisztelnünk és : becsülnünk kell egymást minden j közegben. A citoyen — a szabad 1 polgár - magatartásának alapvonása ez. Amihez persze hozzátar- j lozik a türelem, s bizonyos empátia is. De hisz ezt már a biblikus idők- ! ben is tudták. íme: „...többet ér a türelmes a hősnél, s aki uralkodik önmagán, különb annál, aki városokat hódít.” (Péld. 16,32) Kár, hogy sok mindent elfelejtettünk. Vagy meg sem tanultunk? 5 < Itt levágandó! E heti feladatunk: megyénk melyik városában található ez az emléktábla? Megfejtés: ............................................................. A megfejtő neve: Lakcíme: Kiss Gyula Nagy Attila is elköltözött hát az elíziumi mezőkre. Ott lehettem ama perceknél, melyek életét, pályáját egyértelműen megszabták. Az indulásnál. Miskolcon 1956. október 23. késő délutánján. Nemcsak a nézőtér széksorai teltek meg, de színültig a terem is. Olyannyira, hogy — szép népi mondással élve - már egyetlen gombostűt sem lehetett volna leejteni. Szabó Lőrinc, hangjában apátiával, de mégis megnyu- godottan szólt, szülővárosa végül is keblére ölelhette fiát. Utolsó lehetőségként, néhány hónapot tartogatott már csak számára a szűkmarkú Elet... E hangvétel után Illyés Gyula mondatai robbanó petárdákat hordoztak. Az est zárószáma Nagy Attila szavalata volt. Ketten álldogáltunk a kulisz- szák mögött. (Későn érkezvén, a rendezők engem is ide csempésztek be a termi helyhiány miatt.) A műsorból tudtam, zárószámként ő szaval. A huszon- egynéhány éves ifjú színész nem vehette sértésnek kérdésemet: „Drukk?” Az ő válasza is épp ily rövid volt: „Tűz!” Máris kilépett a világot jelentő deszkákra. Lángoszlopként vi- láglott, égett, sistergett, dör- gött. Hitem szerint ez az est tette azzá, akivé később lehetett s lett. E fellegek félé csapódó láng égette el idő előtt. Hatvanadik életévét sem érte meg... A Miért állt közelébb szívem forró katlanához Vörösmarty szózata, mint Kölcsey Himnusza? S miért Kodály zenéje, mint a Bartóké? Miért? Miért? * Bevallom, sehogyan sem nyerte meg tetszésemet - nyilván sokunkét nem -, midőn a miniszter úr a televízió képernyőjén érveit pótlandó talán legfőbb argumentumként így kiáltott föl: „Az istenit!” Még karját is kitárta, miként a pap cselekszi az oltár előtt. (Kérdés: Mit mondjon a családostól képernyő előtt ülő apa, anya, aki már nemegyszer intette gyermekét - mindhiába - az effajta kiszólások egyre sűrűsödő használatától? íme, a gyermek most mentőövet kapott az eldörrent káromlással. Él is vele: „A miniszternek lehet?” - kérdi alattomosan, sőt némi feddéssel hangjában. Nem, nem lehet(ne). * Tudósítás-cím az egyik napilapból: „Kétezer-ötszázán várják kivégzésüket az Egyesült Államokban.” Cinizmustól korántsem mentes magánkommentárom: már amennyire „várják” az érintettek azt a bizonyos napol! * Amit nagyon vágyunk, akarunk, sohasem sikerül elérni. Legalábbis a vágyott formában. Példa rá: félországnyi lottózó nagyon, sőt elszántan akarta, s heteken át képtelen volt a bűvös ötös vagy hetes számot eltalálni, fogalmam sincs, hány százezer s millió szelvényt használva föl e célra. Fortuna istenasszony bizony ilyen igényes: végképp megveti a kegyeit túlontúl hevesen s makacsul ostromlókat. * . Boldog, ezerszer boldog a tollforgató, aki - szerénységében osztozva - leírhatja Ti- nódy Sebestyénnel: „...sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat le nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam.” Az írástudóknak s -gyakorlóknak legyen vigasz a nagy Lantos mentegetőzése. S menekvés és megnyugvás, ha „igaz” írása ellenére is elmarad a babér. Világnyelv lettünk! Eleddig azt hittem, hogy 15 millió ember által beszélt nyelv még nem számít a világnyelvek közé. De a magyar úgy látszik, kivétel. Nemrégiben azt olvastam, hogy Monle-Carlo határában 14 nyelven üdvözli egy tábla az érkező- j két, s a tizennégy között a magyar is szerepel. Ez már elgondolkodtat. Ezután nézem az MTV-t (nem a Magyar Televíziót, hanem az angol Music Televisiont), amelyen egy ’ környezetvédelmi filmecskét vetítenek, amelynek végén kb. nyolc nyelven segítséget kérnek a glóbusznak (pl. help meg hilfe). És akkor mit látok? i Magyarul is megjelenik az, hogy „segítség”! Meglepetésem akkor folytatódott, amikor tovább néztem a műsort, abban is a Braun európai 20-as slágerlistát. A műsor elején (és végén is) kék mező- j ben Európa nagyvárosainak nevét j olvashatjuk: London, Paris stb. és aztán nem hiszek a szememnek: MISKOLC. Úgyhogy most már senki ne jöjjön azzal, hogy nem vagyunk Európában! Czudar Zakariás
