Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-14 / 113. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 1992. május 14., csütörtök SZARVAS-HIBA? Az Észak-Magyarország néhány nappal ezelőtti számában Szarvas Dezső tollából megjelent egy cikk a rendőrségről, a rendőrségi törvény címmel, és a cikkben van egy kitétel, amely mindenképpen reagálást igényel, sajnálom, hogy ezt nem az olvasó-szerkesztő tette meg a megjelenéssel egyidő- ben. Emlékeztetve az olvasót, a cikk lényege a következő: A Szabad Demokraták Szövetsége lakossági fórumot hívott össze, és ezen a politikai párt által szervezett tanácskozáson meghívás ellenére a rendőrség vezetői, a meghívott rendőrkapitányok nem jelentek meg. Ebből a tényből az újságíró azt a következtetést vonta le. hogy idézem: „...a hegyközi falvak többségéből is kivonult a rendőrség, és átadta a terepet a bűnözőknek...” A cikket elkövető kolléga is felismerhette volna következtetésének abszurditását, ha figyelmesen elolvassa saját cikkének további részét, ahol is Kőszegit Ferenc parlamenti képviselő a rendőrségi törvénnyel kapcsolatban legfontosabb kívánalomként azt jelölte meg, hogy olyan rendőrségre van szükség, amely szigorúan ügyel a jogra, és nem lehet pártalapon elfogult semmilyen politikai és társadalmi csoporttal szemben stb. Fenti idézetekből egy egyszerű újságolvasó a következőket olvashatja ki: Egy politikai párt által szervezett rendezvényen a rendőrség vezetői nem vettek részt annak ellenére, hogy a rendezvény tervezeti témája nagyon is érinti, érdekli a rendőröket is. Mindenki emlékezhet az elmúlt 40 évre, hogy milyen következménye van annak, ha a rendőrség pártcélokat szolgál, vagy ha a pártrendezvény elnökségében ott virít a szépen dekorált rendőrkapitány. Örülni kéne annak, hogy ez az időszak elmúlt és a tanulságait legalább ezen a téren az illetékesek levonták, oly módon, hogy semmilyen párt, semmilyen rendezvényére hivatalos minőségében nem jelenik meg a rendőr- kapitány. Ebből az ugyan aprócska, de mégiscsak kedvező hímek bizony örülni kellene, és nem azt a következtetést levonni belőle, hogy így a rendőrök átadták a helyüket a bűnözőknek. Ez a következtetés - tételezzük fel, hogy nem szándékos volt - egy újságírótól csak hiba, de nem akármilyen - Szarvas-hiba! S. Zs. Igen tisztelt S. Zs. Mindenekelőtt megköszönöm szíves érdeklődését, egyúttal felhívom szíves figyelmét a következőkre: az említett fórumon valóban nem jelentek meg a rendőrség képviselői. ám az Ön által idézeti következtetést nem ebből vontam le, hanem abból a sajnálatos tényből, miszerint: a falvak - és nemcsak a hegyközi falvak - többségében még csak körzeti megbízott képében, formájában sincs jelen a rendőrség, ezért aztán a bűnözők gátlástalanul végezhetik piszkos munkájukat, ugyanis az elkövetett bűntettek, lopások, rablások túlnyomóan nagy száma felderítetlen marad. Bátorkodom még megjegyezni, s felhívni szíves figyelmét arra is, ha tovább idézett volna az említett írásból, akkor az így hangzott volna: „Megszenvedi mindezt a hegyközi polgár, s mindeme szenvedésekről, idegességről, a pattanásig feszült légkörről hiteles képet vázoltak fel a polgármesterek, s persze szóltak arról is. mit várnának a rendőrségtől". Pártállástól függetlenül persze, merthogy a fórumon jelenlévő polgármesterek, s a szép számú közönség is pártszempontból nézvést meglehetősen megosztott volt ugyan, de a közbiztonságról, a rendőrségről azért egy nyelven beszéltek, s fontos közügynek, nem pedig politikai kérdésnek tekintették. Úgyhogy, ha jómagam történetesen rendőr lennék, bizonyára nem követtem volna el szarvas-hibát, ha ott „virítok" azon a fórumon, esetleg minden dekoráció nélkül, csak úgy, mint egyszerű hétköznapi magyar állampolgár. Vagy netán, kíváncsiságból, hogy megtudjam: ugyan, miket is beszélnek rólam azok a jóemberek? Üdvözlettel: Szarvas Dezső Mezőkövesd több vonatkozásban a kezdeményezések városa. Ezt a benyomást erősíti egy, az Állami Zeneiskola igazgatójával, Drotár Gabriellával folytatott beszélgetés, aki hangszalagon bemutatta tíztagú szalonzenekarának legújabb hangversenyanyagát, melyen Strauss, Lehár, Gershwin, s ezskhez hasonló „súlycsoportba” tartozó művek szerepelnek. Megkérdeztem, kik a zenészek?- Iskolánk tíz hangszeres tanára, akikkel megegyezésre jutottunk, hogy klasszikusaink, s hazai nagyjaink teljes tiszteletben tartása mellett nyújtsunk zenei anyagot közönségünk, a város lakói zenei tetszésigényéhez igazodva, hasonlóan, mint az újévi világkoncerten teszik a bécsiek. A lelkes tanárok muzsikálása mellett kiemelkedő szerepet játszik az együttesben Rigó János prímhegedűs, aki a garmisch-par- tenkircheni szalonzenekar oszlopos tagja, s az év egy részében hegedűtanár a mezőkövesdi zeneiskolában - hangzott a válasz.- Szóval tőle származik a gondolat.- Ö is hozzájárult, a hangszeres tanárok körébe behozott egy kis „nyugati szellemet”, mely jótékonyan hatott.- Miként fogadta a város közönsége ezt az újítást?- Teltház volt már két alkalommal. s tomboló siker. Kérték, hogy a koncertet ismételjük meg. Új színfoltként nagyon kellemesen hatott Péva Ibolyának a Miskolci Nemzeti Színház művészének konferálá- sa és szólóéneke.- A további célok?- Repertoárunkat ilyen jellegű művekkel akarjuk gazdagítani, s remény van tökéletes magnó- és videofelvétel elbírálása után nyugati vendégműsoradásra hajón, vagy koncerttermekben. A mezőkövesdi vállalkozás 10 összeforrott, kiváló technikával rendelkező hangszeres tanár ügyes és gondos munkája. Szépen, tisztán szólnak a hangszerek, muzsika a javából. Sok szerencsét és sikert az együttes jö- vőjéhez. Bizony szebb ez a név, mint ama tudományos latin, a Cypropedium calceolus. Hogy ilyen gyönyörű elnevezés hogyan születhetett és maradhatott fenn, az a magyar emberek lelkének titka. Ám nem ez az egyetlen titok ezekkel a virágokkal kapcsolatban. Fantasztikus például, ahogy továbbéltetik magukat. A módszert tudjuk, a rejtély az ötlet „gazdája"... Ott kezdődik, hogy a rovar - még „tudatosan”-a virágra röpül. Attól a pillanattól azonban, hogy ott lába „földet ér", többé nem ura önmagáNadia Comaneci, az egykori román olimpiai tomászbajnok 16 évvel a montreali játékok után ismét megjelent a kanadai sajtó hasábjain. Ám egészen más környezetben: az immár 30 éves Nadia - talpig lenge rózsaszínben - a Jockey-cég fehérneműjét reklámozza. nak, belecsúszik a papucs katlanszeré üregébe, hiszen a kiválasztódott olajcseppektől a papucs belső szegélyének felszíne tükörsima. Kifelé pedig csak egyetlen üt vezet, apró szőrszálakkal „kikövezve", át a bibe síkján, majd ehhez csatlakozóan a portokon. S ezalatt a rovarok tele lesznek a kis csomagocskákban leváló virágporral, vagy éppen ők teszik rá a bibekaréjokra'a magukkal hozott virágport... Hát nem csodálatos? Amint maga a 13-40 centiméter magas évelő növény is. Ez a legnagyobb virágú orchidea-féle a mérsékelt égöv alatt. A Comaneciről utoljára 1989-ben írtak. amikor botrányos körülmények között szökött Amerikába, egy ott élő négygyerekes román tetőfedő kíséretében. A férfival később szakított, s azzal vádolta, hogy ellopta a pénzét. A tornászból lett fehérneműpapucs formájú mézajak 3-5 centiméterhosszú. citrom- vagy aranysárga, belül pirosán pontozott és erezett, az öl külső lepellevél bíborbama. Szaporítani nagyon nehéz, hiszen az apró magokból a mikorriza-kapcso- latok (gombával való együttélés) miatt csak az eredeti termőhelyen fejlődnek magoncok. Akinek szerencséje van, a Bükk- ben vagy a Zemplénben mostanában gyönyörködhet a virágjában. De ne felejtsük el: védett növény! Olt szép, ahol van, ott kell élni hagyni!... Fotó: 1). K. modell most Kanadában, Montreál- ban él. Barátja Bart Conner, az egjl kori válogatott amerikai tornász, aki történetesen a Jockey-cég férfi fehérneműjét népszerűsíti a lapreklá- mokban. (MTI) Gyilkos méhek San Antonióban Elérte az első nagyobb amerikai várost, San Antoniót a „gyilkos méhek" nagy létszámú „előőrse” és az egészségügyi hatóságok figyelmeztették a lakosságot, hogy a rettegett rovarok főleg szemétrakásokon és elhagyott lakóépületekben telepednek meg. A „gyilkos” méheket először 1990-ben észlelték Texas államban, szabad területeken. Eddig 22 embert szúrtak meg, szerencsére egyik sem volt halálos. San Antonio egészségügyi szolgálatának szóvivője szerint a „gyilkos” méhek különösen akkor tanúsítanak rendkívül agresszív magatartást, ha veszélyeztetve érzik „otthonukat”. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy gyors futással el lehet menekülni előlük. A'szóvivő szerint bárkinek annyi „esélye” van arra. hogy a „gyilkos” méhek támadása az életébe kerül, mint amennyire valószínű a halálos villámcsapás. Az első rajukat 1990. október 15-én észlelték a texasi Bronsville-ban, San Antoniót az idén április 22-én érték el. A „gyilkos” méheket „afri- kanizáltnak” is szokták nevezni. mert a vad afrikai méhek és a szelíd dél-amerikai házimé- hek kereszteződéséből származnak. 1956-ban értékel Brazília trópusi vadonjait, amikor 26. kísérleti célokat szolgáló méhcsalád megszökött afrikai királynőjükkel együtt és elszaporodott. (MTI - Panoráma) Nadia Comaneci - mint fehérnemű-manöken Hullik a rádióból, hogy ő pedig majd betör. Lop. Elveszi, megszerzi magának, amire szüksége van. Mert végül is nem halhat éhen. így igaz. Mármint az az igaz, hogy nem halhat éhen, és ennek érdekében megszerzi magának, amit kell. Hullik a méltatlankodás is. Nevezetesen: miért szabtak ki rá súlyosabb büntetést, mint más egyénnek, aki ugyanezt a vétket követte el? Csupán azért, mert én visszaeső vagyok?! Ez is teljesen és egyértelműen igazságtalan. Szerinte. Meg az is, hogy ő most éppen a börtönben ül, onnan mondja el, amit mond. Hajói értem, csalás, betörés, meg ilyesmi miatt van most börtönben. Szerinte igazságtalanul hosszú időre, ami csupán annak a - helytelen - igazságszolgáltatásnak a következménye, amely figyelembe veszi a visszaesést. De, ha majd kijön, akkor mit is csináljon? Mondja, hogy betör, lop, megszerzi, amire szüksége van. Hiszen ma a diplomások sem igen kapnak munkát, ő pedig pláne nem kap. Ezek szerint eleve fölkészül a betörésre, lopásra, ilyesmire. Van valami igazsága ennek az embernek. aki most a börtönből mondja el véleményét erről-arról. Érthető, hogy ha majd kijön, szintén élni akar. Ha nem kap munkát, akkor ellopja, amire szüksége van. Hogyne! Hogyne! Az élethez mindenkinek joga van! így igaz. Tiszta szívvel betörök, ha kell embert is ölök. írta volt egy proletár költőnk egykoron. Ámbár: sosem tört be. sosem ölt embert. Ellenben: rengeteget éhezett. De: ha munkáért kuncsorgott valamely hivatalban, a legszebb öltönyét vette magára, kiöitözött, hogy higgyék nem akárki! Szó esik úgy hellyel-közzel ezekről is a rádióban. Annak okán, hogy a börtönbüntetését töltő riportalany is ír verseket. Ennyi. Ellenvélemény egyébként nem hangzik el. Tudomásul vesszük a közlést, miszerint helytelen csupán azért jobban megmázsálni valakit, mert visszaeső, meg azt a közlést is. hogy ha majd kijön, akkor betöréssel is megszerzi magának, ami kell. Megáll a kezemben a kapa. Amúgy is jól esik egy kicsit fölegyenesedni, nagyot lélegezni és egyáltalán minden lehető alkalmat megragadni a pihenge- tésre. Nem túl sokra, ugyanis a hosszú sorú szőlőt mindenképpen be kell kapálni. Más nem végzi el. Nem jönne valaki segítségül? Pénzért természetesen. Hangzott nemrég a kérdés a téesz egyik vezetőjéhez. Hozzátéve azt is, hogy hiszen amúgy is elég sok a tébláboló ember, sőt a kifejezetten munkanélküli. Nem jönne segíteni valaki? A munkanélküli, a tébláboló tényleg sok. Mondta a vezető. Csak az a kevés, aki dolgozni akar. Tette hozzá kesernyésen. Aztán még magyarázta: lennének itt. hogyne lennének,’ akik szinte azért fizetnének, hogy dolgozhassanak. De sajna, vannak olyanok is, akik csak a potyát lesik, semmiért föl nem emelnék a kapát. Még mondja: hiába is kínálna nekik maga pénzt... A pénz ugyan kéne, de a kapa... Legyint és továbbmegy. A rádióban beszélő egyén amúgy nagyon jól érvel. Elmondja, hogy ő nem is saját érdekében csalt, betört, hanem egy kisebb közösség érdekében. De a törvény persze ezt nem veszi figyelembe. Azt igen, hogy ő már visszaeső! Azt persze figyelembe veszi! Emiatt nagyobb büntetést ró ki! A törvény már csak ilyen! De, ha ő most kijön, hát mihez kezdjen? Lesz munkája? Biztos, hogy nem lesz, hiszen a diplomások,... stb... stb. Éppen ezért hát betör, lop. Hogy legyen neki ami kell. Még mindig áll a kapa a kezemben. Valahogy nincs kedve megmozdulni. Igaz, a föld kissé száraz, rögös, többször kell belevágni, hogy elérje a gaz gyökerét, a resze- lőt is többször kell elővenni élesítés céljából, ráadásul a Napocska is jobban melegít a kelleténél, az izzadtság csorog, sósán, látást zavaróan, az ember alig győzi törölget- ni. A víz ott van fönn, messze, oda is el kéne menni, ráadásul langyos, poshadt is már... Sör! Szép, habzó, hűvös korsó sör! Mennyivel is jobb lenne! A nagy gesztenyék alatt, terített, tiszta asztalnál! Rövid ujjú. fehér ingben, szépen vasalt nadrágban! Nem pedig ebben az izzadt, földtől koszos munkásruhában. Tá- togva, mint a liba. Amúgy is minő kutya hosszúak ezek a sorok! Mikor lesz ezeknek végük? Bogarak, legyek is szálldosnak. kecskedarazsak riogatnak... Ráadásul vasárnap van. Kellemes, szép. meleg, túlontúl is meleg vasárnap... És az ember itt dög- lődik! Hát nincs igaza annak az egyénnek, aki a börtönből üzen? Meg kell szerezni, amire szükségünk van. O nem mondja ugyan, de hát könnyen kitalálhatom a következő lépést: ha a betörésből, csalásból nem megy, hát lecsapom, aki szembejön velem. Hátha van nála valami használható? Hátha van nála egy ötvenes, egy karóra, egy akármi! Majd. ha már lecsaptam, átkutatom... Ha nagyon ugrál... Végül is lehet szerezni könnyedén beretvát is, pisztolyt is. A fenébe veled, te kapa! Priska Tibor Bakonyi Béla Mezőkövesdi kezdeményezés
