Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-14 / 113. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1992. május 14., csütörtök A pmekfogakért A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Gyermekfogászati Pirevenciós Bizottság és a Miskolci Akadémiai Bizott­ság gyermekfogászati pre­venciós ankétot rendez má­jus 18-án fél 11 órai kez­dettel az akadémiai bizott­ság Erzsébet téri székházá­ban. Az üléseinek Prónay Gábor professzor lesz. Dr. Szőke Judit a fogbetegségek gyakoriságáról, a fogváltás­ról, a komplex gyermekfo­gászati megelőző program­ról tart előadást. Dr. Bánfal­vi Sarolta a megyei tapasz­talatokról informálja a hall­gatóságot. Dr. Martin Bütt­ner a svájci megelőző prog­ramról beszél. Az ankét nyilvános, min­den érdeklődőt várnak. Lelkesen, optimistán és időnként rendkívül sótlanul. Csupa „leg”, csupa „első”, „új, „korszerű”, „épülő”, „szépülő” jelző. De ez a „cif- rázás” sem sokat segített, et­től még ugyanolyan egyen- címekkel próbálták az újsá­gok felhívni az olvasóközön­ség figyelmét a szocializmus építésének újabb és újabb eredményeire. Különösen ér­dekes végignézni azokat a cikkeket, melyek arról a vá­rosról szólnak, mély „szim­bóluma — volt — az épülő szocializmusnak”. A Tiszaúj városi Városi Könyvtár munkatársai az 1970. január 1. és 1979. de­cember 31. közötti időszak­ban megjelent — a város életével kapcsolatos — újság­cikkeket dolgozták fel. A cikkbibliográfia időrendi sor­rendben tartalmazza a tíz év során megjelent lényegesebb írásokat. A válogatásban 652 cikk bibliográfiai adatait ta­láljuk. A kiadvány célja el­sősorban a helytörténeti ku­tatók, a város története iránt érdeklődők munkájának se­gítése, de sajtótörténeti ér­dekességként is érdemes kéz­be venni a bibliográfiát. Mit tartottak fontosnak, miről ír­tak tíz-húsz évvel .ezelőtt az újságok? A címek rendkívül „beszédesek”: „A kommunis­ták ereje a párt egységében van”; „Pártépítés Leninvá- rosban”; „A kongresszusi munkaverseny egységes cse­lekvésre serkentett”; „Lenin- városban olvasnak a legtöb­bet”; „A kommunisták ered­ményesen dolgoztak a IX. kongresszus határozatainak végrehajtásáért”; „Lenin ha­zájából Leninvárosba”; „Szov­jet nődelegáció Leninváros- ban”; „A Lenin nevét viselő város”; „Lenin születésének évfordulóján”; „Leninváros a fiatalok városa. Erősödött a szocialista hazafiság” ... Ma már rendkívül távoli­nak tűnő világot idéznek a címek. Az újságok többsége is az enyészeté lett. De a könyvtárak őriznek néhány példányt. Meg aztán, ha ki­csit megerőltetjük az emlé­kezetünket, talán még fel tudjuk idézni a cikkek tar­talmát is. Vagy azért, mert mi írtuk, vagy azért mert olvastuk, vagy azért, mert részt vettünk a munkaver­senyben, a pártaktíván, a Le­nin ifjú távírásza verse­nyen . .. A kiadvány összeállítói­nak — Mihalkó Zoltánná, Tompáné Mészáros Hedvig, Tóth Imre László, Venyigé- né Makrányi Margit — szán­déka szerint rövidesen elké­szül a következő tíz év cikk- bibliográfiája is. (fg) Hegyaljai szövetkezeti ve­zetők, szakcsoporti tagok a hegyaljai települések polgár- mesterei és magángazdálko­dók jelenlétében zajlott le pár napja Tokajban a To- kaj-hegyaljai Szőlő- és Bor­termelők Egyesületének rend­kívüli közgyűlése. Prominens képviselők jöt­tek el (dr. Kupa Mihály, Raskó György megyei föld­művelésügyi hivatali veze­tő, borkombináti vezérigaz­gató), mondták el a vélemé­nyüket Hegyalja problémái­ról. Mint tudjuk, vannak kife­jezetten hivatalos és vannak magánvélemények. Sokszor ez utóbbiak nemcsak színe­sítik a nagy horderejű tár­gyalásokat, tanácskozásokat, de általuk kissé közelebb ke­rülünk a megnyilatkozók- hoz. Nemcsak mint szakem­berről, de mint hétköznapi emberről is többet tudunk meg. íme a példa: mihelyst szót kapott Kupa Mihály, azonnali az egyesület egy ko­rábbi tanácskozására rea­gált. — Van két rossz hírem, meg két jó — mondta a fa­nyar humorú országgyűlési képviselő. — Kezdem először a .rosszal. Egy: .Nem szere­tem, ha megyeszerte plaká­tokon hirdetik, hogy részt veszek az egyesület ülésén, amikor elfelejtenek oda meg­hívni. Kettő: nagyon nem szeretem, ha — mint a kör­zet országgyűlési képviselője az újságból értesülök arról, hogy itt, Hegyalján petíció készült, s azt átadták a mi­niszterelnöknek. A harmadik már csak a ráadás volt, amikoris a szak­ember nehezményezte, hogy lassan halad azon szőlőültet­vények kivágása, ahol sem­milyen minőségi bor nem ál­lítható elő: „Még mindig van vízszintes szőlő — fakadt ki, és a derülés közepette ösz- szekulcsolt kézzel kérdezte:. Hát mit csinálnak Önök?” Mi tudjuk: Isten és a szemléletváltozás malmai — lassan őrölnek. Az FM államtitkára a már említett petícióról annyit mondott: Mi nagyon szeret­jük a petíciót, mert felhív­ja a figyelmet a helyi prob­lémákra. A jelenlevők nevettek, most akkor írjunk, vagy ne írjunk? (bekecsi) Szépen gyarapodnak a Gyermekszépség­verseny helyezettjeinek felajánlott szponzori díjak. A támogatók részéről eddig beérke­zett ajándékok lassacskán felölelik az élet valamennyi területét, az ajándékkosaraktól a BMX-kerékpárolkon és díszvacsorán ke­resztül az utazási utalványokig. A kedvező árakon meghirdetett Olimpyc Beach-i, as- pravoltai (Görögország) és bibionei (Olasz­ország) útjairól gyorsan közkedveltté vált Retur Bt. Utazásszervező Iroda ás csatlako­zott az ajándékozók táborába. Az iroda idei slágerajánlatai: Kréta, Tunézia, Mallor­ca. Hajdú László, a BT vezetője gyermek­szépségversenyünk helyezettjének egy 5000 forintos utazási utalványt ajánlott föl, amit a nyertes „leutazhat” egyszerre, vagy Igény­be vehet vele az értéknek megfelelően több rövidebb utat, de beszámítják az összeget egy nagyobb értékű út árába is. Egy bizonyos koron túl, már köztudott, hogy a gyermeket nem a gólya hozza. Köz­ismert az is viszont, hogy a kicsi megszül letése után szükség van a Gólya szolgálta­tásaira. Mármint, a Gólya Áruház árukíná­latára. A gyermekszépségversenyünlk nyertesei számára 1000 forintos díjat ajánlott fel a miskolci Gólya Áruház. A nagy üzlet mint­egy 4 millió forintos árukészletével várja a vásárlókat. Mint képünkön is látható, üzle­tükben a nullától a tizenhárom éves korú gyermekeink, unokáink, rokonaink számára mindent megvásárolhatunk. Látják, milyen szépen hegyezi fülét a plüsscsacsi! Gyermekszépségversenyünk újabb szponzora ,a Vasvill Depó Kft. aján­lotta fel ezt a díjat. S nemcsak ezt. A Le­hel hűtőszekrények teljes választékát, a mű­szaki és híradástechnikai, elektromos és mechanikai háztartási gépeket, televíziókat, konyhafelszereléseket kínáló bolt dolgozód még egy nagyon szép babát, egy méret- arányos autómodell készletet, és egy baba­mérleget is felkínáltak az egyiik szép kis­gyereknek. Bárbie-babából nemcsak kislány van, ha­nem van belőle fiú is. Többek között ezzel ajándékozza meg gyermekszépségverse­nyünk egyik résztvevőjét a Bükk Iparcikk Kft., amely 1991 októberében alakult. Há­rom osztályukon a műszaki cikkek teljes választékát kínálják Miskolcon, az Andrássy út 32. szám alatti boltjukban. Szépségver­senyünk egyik győztesének a fényképen is látható Barbie-fiúbabát és a Majorette autó­pályát ajánlották fel. Remélik, a gyermek- szépségversenyünk befejezése után a szülők és a gyerekek méginkább felkeresik bolt­jukat, ahol a háztartási felszerelésektől kezd­ve, sport- és játékcikkeket, papírárukat is vásárolhatnak az érdeklődőik. Egen es folilonjarok Hisz-e az első magyar űr­hajós az ufók létezésében, maradt-e máig elmondatlan sztorija a világűrben tett utazásáról és vajon milyen „napidíjat” kapott érte, vég­tére is nem Jajhalom pusz­tán járt, hogyan éli napjait megváltozott társadalmi vi­szonyaink között? Aki ezek­re kíváncsi volt, választ kaphatott rá az elmúlt hét Végén Miskolcon M. Kiss Csaba Szószórójában. Mint ahogy arra is, hogyan élte át a szívcserét Swartz Sán­dor, illetve azt is, hogy mit mondott a miniszternek, ami­kor lábadozóban kába álla­potban kiültették „megte­kintésre”. Továbbá iFrideri- kusz Sándor személyes jelen­léte, az általa elmondottak azt erősíthették a hallgató­ságban, el kell hogy jöjjön az az idő hazánkban is, amikor az igazi sikerek, kar­rierek mögött a befektetett munka, az erőfeszítés lesz a meghatározóbb szemben a helyezkedéssel, a jiovatarto- zással, a középszer törlesz- kedésével stb.... Szerepelt még a műsorban egy miskolci szkanderes fia­talasszony is, aki eddigi si­keres Európa-bajnoki szerep­lését most egy világbajnoki­val is megtoldhatná, ha akadna elegendő szponzora a felkészülését segítő férjén kívül. Farkas Bertalan fölött úgy szaladt el több mint egy évtized, mint egy perc, mint­ha hihetnénk, hogy cserében a világűrben töltött időért jó évtizedet kapott ajándékba. Megszámlálhatatlan élmény- beszámolói után még min­dig akad újdonsága a hall­gatóság számára. Egyébként hisz abban, hogy a világmin­denségben nem Ivagyunk egyedül értelmes lények, jól­lehet ő még nem találkozott sem fönt, sem lent erre utaló jelekkel. ,Mint mondta, tíz­tizenöt percig haladt a ra­kéta egy-egy kontinens fö­lött, miközben a másik olda­lon plasztikusan éles kon­túrokkal hozta |elé a végte­len „tartozékait” a kabin ablaka, ahonnan igen mesz- szire el lehetett látni a lég­kör tisztasága miatt is. Fönt- jártáért egyébként 150 ezer forintot kapott, valamivel többet, mint egy jobb kül­földi kiküldetésért kaphatott volna, szerény töredékét an­nak, amennyit bármelyik „pályatársa” kapott. A pénzt, illetve annak hiá­nyát emlegette Swartz Sán­dor újszíves is, )akit külföl­dön már akár tíz évvel ez­előtt is meg tudtak volna szabadítani mindennapi kín­jaitól, fokozatos állapotrom­lásából adódó elkeseredésé­től. Az altatáskor, az ébren­lét utolsó pillanataiban úgy érezte, nyert .ügye van. S hogy valami nyomdafesték­kel nem barátkozót mondott az őt meglátogató minisz­ternek, gyógyszerektől, pár­náktól, csövektől megtámo­gatott harmatgyönge állapo­tában, na bumm! Akkor ott számára nem az volt a leg­fontosabb. Mint a műsorve­zető mondta, azért kérte közönség elé a drukkolást leszámítva új iszíve mellé, új közérzetet is nyert Swartz Sándort, hogy kálváriáját, kínjai tengerét hallva, úgy mint ő tette, mi is higgyünk a jobbrafordulás reményé­ben még a legkilátástálanabb helyzetben is. A várt, ám meg nem érke­zett szépséges Ambrus Mer­cedes helyett Friderikusz Sándort jelentette be 'M- Kiss Csaba. A közönség emiatt nem tűnt csalódottnak és ez a beszélgetés során csak egy­re i erősödött. Olyannyira, hogy a néhol talán túl sze­rény, a szakmában jobbat nagyon is tisztelő műsorve­zetőt is saját sorainkban érezhettük, annyira átenged­te magát a hallottaknak. Friderikusz beavatta a je­lenlévőket a képernyőn nem látható életébe is, a jól ösz- szehangolt csapatmunka pro­fesszionális kitalálóinak, fel­építőinek szakmai titkaiba. A felkészülését önmaga finan­szírozó egykori jogász hisz az anyagi és szellemi befek­tetés értelmében, sőt. csak ebben hisz és ez a meg­győződése a legnehezebben nyitható kapukat is átjárha­tóvá tette előtte. Tanult és tanul. \Nyelvet, táncot, éne­ket, önvédelmet és a műso­rok közötti szüneteket sem unatkozza végig. A szókere­séssel és találással egy pil­lanatig sem küszködő show­man — akit nosztalgikus érzések hoztak Miskolcra, mert valamikor ide udva­rolt —, magával ragadta a közönséget. A műsor az ígért bájos szépséggel való beszél­getés elmaradása ellenére is igen-igen elhúzódott, amit a kitartóan tapsoló közönség egy cseppet sem Isajnált. Nagy József 1956 eszmeiségének ápolásáért A vajai Vay Ádám Múze­um és Baráti Körének veze­tősége Vaján, az 1956-os forradalom és szabadságharc hagyományainak őrzésére, emléktárgyainak bemutatá­sára, eszmeiségének hirdeté­sére és ápolására emlékkiál­lítást rendez. A szervezők kérik azokat a magánszemélyeket, szerve­ket, közületeket, akiknek illetve amelyeknek birtoká­ban a forradalommal és sza­badságharccal kapcsolatos tárgyaik vannak, ajánlják fel a kiállítás céljára és küld­jék el Vajára. Vaján már-működik a ku­ruc szabadságharc emlékeit őrző múzeum és kiállítás. Szomszédságában helyeznék el az ’56-os forradalom em­lékeit. Így egy helyen nevel­hetne magyarságtudatra a három magyar forradalom és szabadságharc közös em­lékkiállítása. Ehhez kérik a szervezők honfitársaink se­gítségét. A temetőkapuban állva... Szívfacsaró látványban volt részem a napokban, a diósgyőr- vasgyári temető mellett elhaladva. A buszmegállóban feketeru- hás idős asszonyt támogattak, támasztottak alig fiatalabb tár­sai. A néni rogyadozott és nem volt hová leültetni. Két kézzel kapaszkodott a fedett váró vasvázába, így próbált segíteni a lá­bainak. ismét elloptak innen egy lócát. Azt az egyetlent, amely amúgy is kevés volt. Amíg megvolt az az egy, váltva ültek rajta a te- metölátogató idős emberek: öt percig én ülök, öt percig maga és majd csak befut a busz. Kis ügynek tűnhet a kérdés, egy város szempontjából, hogy vannnk-e ülőalkalmatosságok a temetők menti buszmegállók­ban. Csakhogy jól tudjuk, a titok a részletekben van. A tolvajt hiába átkozzuk, nem megoldás. Meg kell szokni, hogy tolvajok, zsiványok élnek közöttünk. Akik nemhogy a temetőmelléki lócát, hanem a sírok jeleit, díszeit is ellopják. De az öregjeinkről akkor is gondoskodnunk kell! Újabb pa­dokat kell vinni a temetők mellé. És, ha újra ellopják, újabb padokat kell vinni. Bizton hiszem, hogy ezt a kiadást minden adófizető polgár szó nélkül megszavazza. I. gy. II magánvélemény valahogy őszintébb

Next

/
Thumbnails
Contents