Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-02 / 79. szám
1992. április 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 14 1992. március 24. Ára: 1 rubel III. évfolyam 6. szám KÁRPÁTALJA KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAP Felhívás a csapi városi tanácshoz, a csapiakhoz! Mi csapi nyugdíjasok, akiknek nagyszülei, szülei ebben a földben nyugszanak, mi, akik hetvenes éveinket tapossuk, akiket háromszor tettek koldussá az elmúlt 47 év alatt - először a háború idején, másodszor a kollektivizáció következtében, amikor elvették földjeinket, legelőinket, kertjeinket és le kellett mondanunk a háztáji gazdálkodásról, a jószágtartásról, nincstelenek lettünk - felhívással fordulunk a csapi városi tanácshoz, a csapiakhoz. Minden megaláztatásunk ellenére mi aktívan bekapcsolódtunk az újjáépítésbe. Becsülettel felneveltünk egy új nemzedéket, akik ma friss nyugdíjasok, velük együtt próbáltunk jobb életet teremteni magunknak és gyermekeinknek, tisztességgel gürcölve, beleilleszkedve a nekünk szokatlan, általunk soha el nem fogadott életmódba. így neveltünk fel fel egy újabb nemzedéket, akiknek most már gyermekeik vannak. Mi, magyarok sok mindent átéltünk. Csapról ki sem mozdulva öt rendszer viharzott el felettünk, két világégés pusztított bennünket. De ennyi szenvedés, ennyi megaláztatás soha nem volt osztályrészünk, mint most. Koldusbotra jutottunk. Most nem a földünket, házunkat vesztettük el. Elveszítettük öregségünkre össze- kuporgatott, kopejkából keservesen összerakott kis pénzünket. A nyugdíjunk a mai árakhoz viszonyítva a nullával egyenlő. Hiszünk Istenben és minket a magyarok Istene még mindig megsegített, hogy kibírjuk, túléljük. Sok mindent elviseltünk már. Mégis azt kérdezzük, meddig kell még tűrnünk, hogy mindenütt bolondot csinálnak belőlünk: a postán a nyugdíjjal, a kuponokkal, az újságelőfizetésekkel, az üzletekben, ahol nem kapunk tejet, tejfölt. Húsra már nem is futja sokunknak. Kihasználva tudatlanságunkat, mivel ukránul van kiírva, elcserélik talonjainkat. Itt élünk Csapon, a közelben a határ másik oldalán pedig rokonaink, gyermekeink. Most, amikor elvileg már szabad az utazás, mi el vagyunk szakítva szeretteinktől, az anyaországtól. Nekünk, akik becsületesen ledolgoztuk életünk javát, a szovjethatalom elvette erőnket, egészségünket, nincs annyi pénzünk, hogy elutazzunk Záhonyba. Nyugdíjunk kevés a három kilométeres útszakasz megfizetésére. A kishatárforgalmat pénz híján és a nagy kerülő miatt nem tudjuk igénybe venni. Ez az egész csak a seftelőknek és a csencselőknek kedvez. Nem értjük, miért kell órák hosszat várakoznunk a halárátlépési engedély kiadásához szükséges űrlapért. Miért nem kaphatjuk azt meg szabadon, miért nem töltheti ki a nyomtatványt mindenki magának ott és úgy, ahogyan azt lehetőségei megengedik? Szabály szerint ezeket a nyomtatványokat kézzel is ki lehet tölteni. Szerintünk ez is az egyik módja az emberi méltóság megalázásának és a zsarolásnak. Az útlevélosztály, mely az egész járást kiszolgálja, Csapon található. Miért nincs mégsem kedvezmény a csapiaknak? Egy héten egyszer fél napot külön nekünk szentelhetnének. Sérelmeinket sorolhatnánk tovább. De mi eddig is sok mindent szó nélkül kibírtunk. Mi, csapi magyarok türelmesek vagyunk, a békesség kedvéért ezután is megőrizzük higgadtságunkat. De egy valamit tovább nem tűrünk. Mi, csapi tősgyökeres magyar nyugdíjasok követeljük: Csapon legyen végre rend és tisztaság. Éljünk szegényen, szerényen, de ne szemétdombon. Követeljük aCsapra települt különböző nemzetiségű polgároktól, tiszteljenek bennünket és szülőföldünket, ha itt akarnak to- -vábbra is velünk együtt békességben élni. Fogadják el az itteni életmódot, a szokásainkat. Rendet akarunk. Követeljük a határőröktől, az itt állomásozó csapatok tagjaitól, a tömbházak lakóitól, a vasutasoktól és nem vasutasoktól, a házuk környékét, a lépcsőházakat, az udvarukat takarítsák, tegyék rendbe, az erkélyekről tüntessék el a lomot, a szemetet. Követeljük a kommunális osztálytól, a házkezelőségektől rendszeresen szállítsák el a szemetet! Mi pedig csapi magyarok mutassunk példát. Önöktől azt várjuk, hogy közös összefogással mutassuk meg, milyen is volt valamikor Csap. Követeljük, de ezt nyomatékosan, hogy a megsemmisített zsidó temető helyén létrehozott garázsoknak nevezett fertelmes létesítmények területét legalább kegyeletből azok iránt, akiknek a holttestén taposnak, hozzák valamennyire elfogadható formába, irtsák ki a gyomot, füvesítsenek és ültessenek fákat. Visszaköveteljük magunknak a régi szép, tiszta, zöld, csupa virág Csapot! Mi nem akarjuk, hogy unokáink, dédunokáink, ha már ennivaló alig jut nekik, szemétdombon. bűzben, gazban, rossz levegőn, lelkileg és erkölcsileg megalázva nőjjenek fel. Becsületes munkával eltöltött éveinkért több Figyelmet, tiszteletet kérünk. A csapi magyar nyugdíjasok klubja tagjainak nevében: Balogh Alica Irány az uszoda Már az általános iskola alsó osztályaiban elkezdődik a gyerekek számára a szervezett úszásoktatás. Amellett, hogy az úszás az egészség megőrzéséhez is hozzásegít, nem árt, ha a gyerekek mielőbb megbarátkoznak a vízzel. Fojtán László felvételei Rendőrség kontra bűnözés Az encsi rendőrök két városban — székhelyükön és Szikszón —, valamint a körzethez tartozó 76 ön- kormányzat területén látják el feladatukat. Körzetük nagysága meghaladja az ezer négyzetkilométert; magába foglalja a volt encsi, szikszói és abaújszántói járást, így természetesen a Cserehát településeit. A Tolna megyényi régióban a borsodi átlaghoz viszonyítva itt a legmagasabb az egy lakosra jutó rendőrök száma, ugyanakkor vezetnek az egy rendőrre jutó bűn- cselekmények arányát tekintve is.- Hátrányos helyzetben vagyunk - mondja dr. Lipusz György rendőr őrnagy, a kapitányság vezetője - és kilátásaink sem rózsásak. A lakossági jövedelmek meghatározó hányadát biztosító termelőszövetkezetek 80 százaléka csőd előtt, vagy csődeljárás alatt van, a Mezőgép encsi üzemét most számolják fel, összeroppant a csereháti erdőművelő társulat, az Abaúji Bútor Kft. csökkenti a foglalkoztatottak számát. A miskolci nehézipar válsága újabb bejárókat foszthat meg munkahelyüktől, jövedelmüktől. Jelenleg 4 ezer munkanélkülit tartanak számon, de az év végére 8-9 ezren lesznek, ami annyit jelent, hogy 1992 végén a munkaképes korú lakosság 25-30 százaléka segélyre kényszerül.- Ez már döbbenetes arány. A romló életviszonyokat mennyiben tükrözi a bűnözési statisztika?- Sajnos nálunk is felütötte már a fejét az úgynevezett megélhetési bűnözés. A jövedelem nélkül maradt családfő lopni kényszerül, mert csak így adhat enni a gyermekeinek. Az elmúlt évben 1330 bűncselekmény vált ismertté kapitányságunk működési területén, ami hihetetlen terheket ró a bűnügyi, de a közrendvédelmi állományra is. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy 1962-ben, az encsi járási kapitányság felállításakor 286 törvényszegést regisztráltak. Akkor 224 hivatásos rendőr volt az állományban, míg most csak 103-an vagyunk. Gyakran érzik úgy a beosztottaim: már elpattant a húr, nem bírják tovább, fizikailag képtelenek a számtalan ügy feldolgozására. Rengeteg tyúk, kerékpárlopás, bolti tolvajlás ügyében indítunk nyomozást, hiszen nálunk is a vagyon elleni bűncselekmények dominálnak. Magas a betöréses lopások száma, emellett 9 rablásban, 4 erőszakos közösülés ügyében nyomoztunk, közreműködtünk 2 emberölés tettesének felderítésében. Mindenképpen figyelmeztető számunkra a tavalyi 10 hivatalos személy elleni erőszak. háromszor annyi, mint 1990- ben volt. Dr. Lipusz György kapitányságvezető- Mivel magyarázható a többszörös növekedés?- Egyes állampolgárok agresz- szívabbá váltak, néhány rendőrünk pedig bizonytalankodott, határozatlan volt. Kedvező viszont, hogy a támadás után nem hátráltak meg és befejezték, lezárták az intézkedést.- A kapitányságok megítélésében már a szakmai munka eredménye, vagy eredménytelensége a mérvadó. Az encsi kapitányságon milyen az úgynevezett ismeretlen tettesek felderítésének mutatója?- Sajnos nem a legjobb, a „mezőny” hátsó harmadában foglalunk csak helyet. 1990-ben az ismeretlen lettesek ügyében indított nyomozások eredményességét tekintve még az ötödikek voltunk Borsod-Abaúj-Zemplénben, tavaly viszont már a hetedik helyre csúsztunk vissza a tíz kapitányság rangsorában. Biztatónak tartjuk ellenben, hogy 1992 első két hónapjában már csökkent a bűncselekmények száma és mind a felderítési, mind a nyomozati eredményesség javult. Remélem, a kedvező folyamatok tartósnak bizonyulnak. Az ismeretlen tettes mutató esetében szándékaink szerint az idén elérjük a negyven százalékos arányt.- Ami lényegében annyit jelent, hogy száz bűncselekmény elkövetője közül negyven tettest állítanak a törvény elé.- Ez a statisztika persze megtévesztő lehet. A súlyosabb bűncselekmények letteseit - emberölésekről, rablásokról, garázdaságról, súlyos testi sértésekről van szó - felderítik a nyomozók. Ugyanakkor vannak bűncselekménytípusok. amelyek elkövetői gyanúba kerülnek, "tudjuk róluk, hogy orgazdák, feketéznek, de a törvényszegés bizonyíthatatlan, vagy a bizonyításhoz a jelenleginél jóval több rendőrre volna szükség. Kudarcaink, balsikereink okát is abban látom, hogy a bűnözés ugrásszerűen emelkedett, s ezt létszámmal, technikával nem követtük.- Létszámbővítésre ebben az esztendőben végre már lehetőség nyílik. Többen lesznek tehát, ha nem is az optimális mértékben emelkedhet a bűnügyi nyomozók, a rendőrök száma. Ebben az évben hogyan próbálnak meg úrrá lenni a helyzeten?- Legelőször is még több, szervezettebb és színvonalasabb szakmai munkával. Szikszón és Göncön megalakítottunk két rendőrőrsöt - a két településen sűrűbbé és gyakoribbá válik a rendőri jelenlét. Átszervezzük a szolgálatrendszert. Arra törekszünk, hogy a közterületen éjszakára több rendőrt állítsunk ki, mert tapasztalataink szerint a bűncselekmények döntő többségét este 22 és hajnali 4 óra közöli hajtják végre. Ebben az esetben viszont szembe kell néznünk a dilemmával: nappal kevesebben léphetnek szolgálatba. Emellett a bűnügyi állományt anyagilag is érdekeltté tesszük az eredményesség javításában. 1992. január I -tői lehetőségünk van mozgóbérhez hasonlítható pótlék kiutalására, amelynek összegét negyedévenként változtatjuk. Szintén jó esélyünk van egy bűnügyi technikus alkalmazására. Ezt a tevékenységet eddig kél nyomozónk kapcsolt munkakörben látta el. A nyomok kutatása, rögzítése, aprólékos összegyűjtése az eredményes nyomozás egyik alapfeltétele. Az eddigieken kívül sokat várunk a polgárőrségek létrejöttétől, megalakulásától. Ok nem intézkednek, hanem csak őrző-figyelő szolgálatot látnak cl, de jelzésükre gyorsan fülön csíphetjük a tolvajokat, betörőket.- Ha lenne legalább a kor színvonalához közelítő távközlés. A telefonhálózat Abaújban viszont még a magyarországi átlagnál is elavultabb.- Sajnos a hírközlés gondjaival is szembe kell néznünk. Szerencsére a helyi önkormányzatok segítőkészségét az információcserében is tapasztaljuk. Sikerüli elérni, hogy a polgári védelmi összeköttetésüket felhasználva a rendőrkapitányságot bekapcsolják a közvetlen rádiókapcsolatba. A polgármesterek, képviselőtestületek megértésére, .segítőkészségére jellemző még, hogy ebben a szűkös, pénztelen világban is áldoztak ránk. Tavaly négy személygépkocsit vásároltak számunkra Szikszón, Göncön, Novajidrányban és Vizsoly-Vilmányban. Emellett még benzinköltségünket is kiegészítik. Dohány a zokniban Az encsi sztori 1991. szeptember 4-i keltezésű. Kellő lélekjelenléttel, némi szerencsével ezen a napon fogtak el négy pesti bűnözőt, akik az Abaúj áruház ruházati osztályának pénztárából 70 ezer forintot loptak el.- Utazó bűnözők, fővárosi, pesti vagányok voltak a tettesek - mondja dr. Sulyok János, rendőr alezredes, bűnügyi osztályvezető - akik körömszakadtukig tagadták teltüket, bár számos bizonyíték ellenük szólt. Egyikőjük az első kihallgatások végén elejtett egy társának szánt megjegyzést, amelyet véletlenül meghallottunk és nem eresztettük el fülünk mellett. így hangzott: kellett nekünk ebbe a sz . . . faluba jönnünk, megbukni! Tehát a bűnözők is megvetéssel beszélnek a vidékiekről. A lenéző modor természetesen sértette önérzetünket, s nem tagadom, éreztünk némi elégtételt, amikor pont egy vidéki zsaru ötlete szolgáltatta az egyik döntő, tárgyi bizonyítékot. Nos röviden a lapunkban már ismertetett bűncselekményről: a négy zsivány aranysárgára dukkózott nyugati kocsiban kora délelőtt érkezett Encsre. Több üzletben is felmérték a terepet, s végül a konfekcióbolt pénztárát fosztották ki. Elterelték az alacsony létszámú bolt dolgozóinak figyelmét, közben a pénztárból kilopták a bankjegyeket. A tolvajlást az üzlet dolgozói 14 óra 30 perckor jelentették az encsi kapitányságra.- Annyit percek alatt sikerült megtudnunk, hogy a bűnözők a városból északkeleti irányban menekültek el. Azonnal összeköttetésbe léptünk kollégáinkkal, hívtuk a szikszói és a gönci őrs számát. Nagy szerencsénkre éppen Göncön dolgozott két nyomozónk, akik lóhalálában ellenőrző pontot létesítettek az országút Hidasnémeti-Gönc elágazásában. Öt perc múlva már meg is állították áz aranysárga kocsit, amely Encsről a földutakon keresztül vergődött ki a 3-as útra. A rendőrök gyorsan átkutatták a tolvajokat s megtaláltak náluk 74 600 forintot. Volt akinek a zoknijából került elő a „dohány ...” Mint említettem, konokul tagadtak. Viszont korábban megkértük a városi boltok vezetőit, a napi bevételből valamennyi címlet egy-egy bankjegy sorszámát írják fel. Az ötlet bevált. Az egyik zsiványnál találtunk egy ezrest, amelynek a sorszáma pontosan megegyezett a felírt sorszámmal. Most már tagadhattak - döntő bizonyíték a kezünkben volt. Udvardy József I mT331 lIM
