Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-16 / 91. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1992. április 16., csütörtök Titkos szovjet katonai bázis A Magyar Honvédség. kijelölt egységei megkezdték a Nagytevel térségében levő, volt szovjet föld alatti frontvezetési pont feltárását. A feltehetően több szintes betonbunkerben 400 szovjet katona teljesített szolgálatot 1990. őszéig. Ezt a lámpát az utolsó orosz katona hagyhatta az ajtó túloldalán. (MTI-fotá) mhnm Mái 18-ban elit: ki lesz ma Szatmárnémeti polgármestere! (Erdélyi tudósítónktól) E gy picit szomorúak vagyunk, mert nem sikerült magyar polgármestert állítanunk Nagyváradon, Szatmárnémetiben és még egy-két jelentősebb erdélyi városban. Marosvásárhelyen még nem dőlt el semmi, ott áprilisban ismétlik meg a választásokat. Egy kicsit örül a lelkünk, mert Nagykárolyban, Nagyszalontán, Mar- gittán, Érmihályfalván és még két-három kisebb-nagyobb vegyes lakosságú erdélyi városban, sikerült magyar polgármestert állítanunk. Továbbá feldob bennünket az a tény, hogy sok olyan magyar többségű községben, mint a szilág'ysági Sarmaság, Ha- raklány, vagy a Szatmár megyei Halmi és Mezőterem, három vagy éppen négy évtized után, ismét magyar polgármester viheti a közügyeket. Szatmárnémetiben drámainak nevezhető küzdelemben dőlt el a vetélkedés Erdei Livi u-sz György tanár, az RMDSZ és a Német Demokrata^ Fórum közös jelöltje és loan Samfira közgazdász, a románságot egyesítő pártok koalíciójának képviselője közt. Mindkét részről nagy erővel és sokféle eszközzel próbálták megdolgozni a választókat. Az. előbbi jelölt tábora elsősorban ötletes szövegű plakátokkal (például Leszünk, ha mind ott leszünk!) és szórólapokkal jeleskedett, az utóbbiak a sajtóban indítottak frontális támadást, nem egyszer dühödt, magyarellenes és minden erkölcsi tartást nélkülöző, rágalmazó cikkekkel igyekeztek híveket szerezni. Jellemző, hogy az ilyen irományokat rendszerint álnéven fir- kantották alá szerzőik, nem vállalták nyíltan a város magyarsága előtt nevüket. A romániai demokrácia képlékenységét és zavarosságát pedig jól példázza az a tény, hogy a magyarságot gyalázó kórusba, a következetes ellenzékiségükről ismert lapok is beszálltak, teljesen nemzetiségi jelleget adva ezáltal a választásnak, a második fordulónak különösen. Szatmárnál maradva: a leadott több, mint 71 ezer szavazatból loan Samfira 35 909, Erdei Líviusz György 34 934 voksot kapott. A különbség kevesebb, mint ezer. A magyarság számára kettős tétje volt a megméretésnek, hisz azt is bizonyítani akarta, hogy a város összlakosságában még ma sincs kisebbségben (mellesleg, a századelőn Szatmárnémeti lakosságának 90 százaléka magyar volt!). Jóllehet, a szavazatok össz- száma nem ezt látszik igazolni, a magyarság mégis bizonyított! Samfira úr ugyanis legalább vagy 1500 olyan ember voksát is megkapta, akiknek az állandó lakhelye nem Szatmár — mint a katonák —, vagy akik tíz kilométerre laknak a várostól. Ennek magyarázatát a sajátos romániai demokráciában találjuk meg. Egyrészt abban, hogy más országokkal ellentétben, a katonák ott járultak az urnák elé, ahol szolgálatot teljesítenek, mely ítény elsősorban a magyar többségű településeket érintette érzékenyen. Másrészt továbbra is érvényben van a Ceausescu-féle területi, közigazgatási be- oszitás, mely szerint vegyes lakosságú — de főleg magyar többségű — településekhez csatoltak olyan román falvakat is, amelyek az adott helységtől akár tíz-tizenöt kilométerre esnek. Így csapták Szatmárnémetihez a tíz kilométerre levő tiszta román Zsa- dányt, de ugyanakkor nem csatolták a várossal szinte egybenőtt, magyar többségű Pálfalvát vagy Vetést. Most kiderült, hogy a zsaöányiak 925, plusz a katonák itöbb száz szavazata döntő volt Samfira úr megválasztásában. Némi iróniával azt is mondhatnánk tehát, hogy Samfira úr polgármesterré választása már 1968-ban eldőlt, amikor Zsa- dányt a megyeközponthoz csatolták. Egy nemzetiségellenes politika meghozta a nacionalizmus kívánta gyümölcsét. Ám Szatmárnémeti magyarsága megmutatta, hogy a nacionalizmussal se lehet térdre kényszeríteni és a nagypolitika rangjára emelt gyűlölködésben is megőrzi méltóságát, s nem engedi, hogy a padlóra gyűrjék. S a vezetésben se engedi ezt a helyi önkormányzatba választott 11 magyar tanácsos, akik köz-tekintélynek örvendő mérnökök, tanárok, orvosok, közgazdászok. Helyi kudarcok miatt hajlamosak vagyunk úgy látni, hogy a romániai helyhatósági választások még jobban visszavetették a magyarságot, hisz ugye Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Kolozsvárott és még néhány jelentős városban, éppen a vele ellentétes szándékok érvényesültek. Az igazság mégis az — és ezt az RMDSZ országos vezetése is így értékeli! —, az erdélyi magyarság számá- ro sok pozitívumot ‘hozott a mostani, számos településen a kétfordulós szavazás. Elsősorban a vegyes lakosságú településeken és a szórvány magyarságnál! A Székelyföldön, ahol a magyarság tömbben él, már előbb könnyebb volt magyar vezetőket állítani (ott most is érvényesült a „papírforma’’), de máshol többnyire nem választott, hanem a hatalom által kinevezett polgármesterek és az általuk „meghívott” személyek álltak a városok, falvak élén. Csak egy példa ezek „lojalitására”: a szatmári polgár- mesteri hivatalnál ez ideig 40 személy dolgozott, közülük mindössze 6 volt magyar! Most ennek vége. A legtöbb helységben arányának megfelelő számú tanácsost juttatott be a magyarság a vezetésbe, nem egy esettben a németekkel, vagy a román ellenzéki pártokkal koalícióra lépve. Erdély- szerte talán százával vannak olyan községek, ahol az évtizedekkel előbb kiszorított magyarság most visszakerül a helyi hatalomba. S ahol már közösen gyakorolják a hatalmat, ott nehezebb olyan döntést hozni, ami a lakosság jelentős rétegét károsan érintené. Másrészt, miközben a vad nacionalisták a városokra összpontosítottak a választáson, iitt vetették be lélekromboló sajtótüzérségüket, a falvak többnyire csendben és békében szavaztak. Ennek köszönhető, hogy még a kicsi Szilágyság is 11 községben állíthatott magyar polgármestert, Szatmár megye pedig 21-ben, plusz Nagykárolyban. A bevezetőben már említettem, nem egy olyan helységben, ahol négy évtizede nem engedtek bennünket a hatalom közelébe. Jól példázza ezt a közel ötezer lakosú Sarmaság, ahol nem csak a polgár- mester, de helyettese is magyar ember, a szavazást követően. Mert így jött ki az „arány”. Nagy túlzás lenne azt állítani tehát, hogy minden mai választási eredmény 1968-ban dőlt el. Pláne, ha tudjuk, hány nagyvárosban győzött a magyarságot is tömörítő ellenzéki koalíció! Sike Lajos Rendőrt harapott Az elmúlt héten, pénteken -beleharaptak egy rendőr bal hüvelykujjába. Az eset nem volna meglepő, ha a testi sértést egykutya követte volna el a rend őrén, a tettes azonban egy 32 éves, arlói férfi volt. P. István a harapós kedvű férfi, semmiképpen -sem -akart -"hallgatni a jó szóra, s kifejezetten vonakodott, amikor a kék-fehér csíkos meseautóba akarták ültetni. Természetesen jobban tette volna, ha zokszó nélkül engedelmeskedik, mert akkor könnyebben megúszta volna, mint így: az ózdi rendőrkapitányság hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt eljárást kezdeményezett ellene, amelyet az ügyészség folytat le. A rendőrök egy bejelentésre vonultak ki Arióra. Egy halálra vált asszony ugyanis bepanaszolta P. Istvánt, hogy az részegen halállal fenyegette meg őt, miközben nagy késével az- orra előtt hadonászott. A rab- biátus férfi a rendőrök láttán sem csillapodott. Csak testi kényszerrel, gumibot és könnygázspré alkalmazásával tudták csak őt megszelídíteni, mert rátámadt a hivatalos személyekre, belerúgott az egyik rendőr jobb kezébe, majd megharapta a másik bal hüvelykujját. Felesége sem volt -rest, hiába tartotta karján csecsemőjét, ő is a rendőröknek esett. Az eljárást ellene is -megindították. Reméljük, az ügyészek és a bírák sértetlenül megúsz- szák. («. ,i.) Derrick meggondolta... Derrick felügyelő mégsem megy nyugdíjba, mint ahogy ijesztgette tv-nyomozásainak hűséges nézőit. Horst Tap- pert, a 68 éves színész — de talán eninél, is többet mond, hogy 1973 óta ő az elsőszámú német rendőrnyomozó, legalábbis a képernyőn — határozottan cáfolta egy nem -régi kijelentését, miszerint rövidesen befejezi... A krimirajongók megnyugodhattak. A producer szívéről leesett a nagy kő, elvégre 98 országba eladták a vetítés jogát. Lehet, hogy a fáradtság, de az -is lehet, hogy a szerep ütött ki rajta, amikor a visszavonulásról beszélt. Végül is több mint 200 alkalommal kellett belebúj,nia Derrick felügyelő bőrébe. A kíváncsi .saj-tó azonban azt is tudni véli, hogy nem felhőtlen a kapcsolat a hűséges társsal, Harry-vel sem, sőt a forgatókönyv írójával már régen összerúgta a port. Mert Horst Tappert a polgári életben egyáltalán nem hason,lit a türelmes, már- már flegma Derrick felügyelőre. Életútja is azt bizonyítja, hogy a sikerhez nagy kanyarok vezettek. Megnősült 19 éves korában, pontosabban akkor, amikor terhes lett a lány, akivel járt. Aztán, amikor a lányuk megszületett, gyorsan szem elől is tévesztette a törvényes feleséget, bár hivatalosan csak később váltak el. Aztán, újabb nagy szerelem következett, házassággal, két újabb gyerekkel, ám Tappert 26 évesen már ismét magányos volt. A sima útra egyik színházi partnernője zökkentette vissza: Ursula asszonnyal 1957 októberében kötött házasságot, és a gyengéd kapcsolat azóta is tart. Voltaképpen Ursulának tulajdonítják, hogy Tappert varieté- színészből Derrick felügyelő lett. Akitől, mint legutóbbi nyilatkozatából kiderült, mégsem válik meg. Lehet,- hogy a szabadulás vágyánál erősebb volt. a múzsa csőik- \ ja? (MTI-Press) Lakatos Géza Ahogyan én láttam Az utolsó törvényesen kinevezett magyar királyi miniszterelnök Magyar- országon nem publikált, forrásértékű emlékiratából, - mely az Európa Kiadó gondozásában jelenik meg - részleteket közlünk 1944. őszének tragédiába torkolló eseményeiből. 7. Nyilas szervezkedés • Október elején a szélső- jobboldali mozgolódások német támogatás mellett éppoly megdöbbentő, mint felháborító méreteket kezdtek ölteni. A Bécsben nyomtatott és német teherautókon szállított röpcédulák millióit szórták szét Budapest utcáin, vagy zúdították a fővárosra német repülőgépről. A budapesti hadtestparancsnoknak sikerült néhány ál- lamíelíő-rgatás-ra -szervezke- dőt és felbújtót elfogatnia és zár alá helyezni. Válaszképpen október 8-án, hajnalban lesben álló némeit Gestapo-emberek rendkívül ügyesen előkészített módon elrabolták Baka-y altábornagy hadtestparancsnokot és Ismeretlen helyre hurcolták. Bizonyítani persze nem lehetett a napnál világosabb tényt; minden vizsgálat, tiltakozás eredménytelen maradt. A szélsőjobboldal nyílt politikai síkon is szervezkedett. Október 4-én a politikai pártként, valójában feloszlatott MÉ'P (Magyar Élet Pártja) vezetősége keresett fel (név szerint Bárczay Ferenc, Lukács Béla, Zsindely Ferenc és Kölcsey István), és valamely bizonytalan hátterű tömörülésről tájékoztatott. Ennek lényege az volt, hogy a szélsőjobboldaliak, nyilasok stb., aláírások gyűjtésével a MÉP zömét magukhoz akarjuk csábítani. Azonnal megérezttem ennek az akciónak kormányzó- és kormányellenes szándékát. Felháborodva kérdeztem, vajon ők helyesli k-e, ,s támogatják-e az akciót. Látogatóim hevesen tiltakoztak. Később kiderült, hogy volt közöttük olyan is, aki az aláírók között szerepelt. ' Másnap hívattam Teleki Mihály grófot, a MÉP elnökét. A kapott utasítás alapján készséggel vállalkozott a mozgalom ellensúlyozására és a lehetőség szerint a MÉP-tagok átállásának meg- gátlására-. Elkéstünk. Megalakult a „Nemzeti Szövetség”. Azonnal felkerestem Tasmádi Nagy András képviselőházi elnököt, aki maga is támogatta a mozgalmat. Súlyos szemrehányással illettem a hátam mögötit, tudtomon kívül történő szervezkedését. Szokatlanul feszült légkörben, éles hangon tárgyaltunk. Láttam, Tasná- di Nagy elkötelezte magát. Ne felejtsük, a Magyar— Német Társaság elnöke is volt, s mint ilyen, hű maradt elveihez. . Most már nemcsak sejtettem, de tudtam i-s, hogy a tömörülés valódi célja a háború folytatása. Még egy elgondolásomról, s kiviteléről kell megemlékeznem: a honvédelmi miniszter és a csendőrfelügyelő közreműködésével „karhatalmi egységeket” állítottam fel. Ez akkor Itörtént, midőn ismétlődtek a szlovák határ mentén a partizánbetörések, és a nyilas fegyverkezés német segítséggel fenyegetővé vált. Sajnos, a roppant fegyverhiány miatt a karhatalmi egységek felfegyverzése igen lassan ment, szervezésük sem haladt a kellő ütemben. így lehetett; hogy október közepén még nem voltak ütőképesek. Pedig célom velük az volt, hogy adoltt esetben szánjanak szembe a szélsőjobboldali rendbontókkal. A megszálló német hatóság teljes támogatását élvező nyilasok hatékony jelszavakkal tüzelték a- tömeget a további harcra. Röpcéduláik és sajtójuk által azt bizonygatták, hogy aki nem akarja folytatni a haza megmentését célzó háborút, az áruló. Viszont ők, az igazi hazafiak, a kétségtelen német győzelem révéin, becsületes harccal megmentik az országot a „vörös áradattól”. A külső ellenségen kívül most már a belső ellenséggel szemben is fel kellett vennünk a küzdelmet. S a belső ellenség harcmódja a tömegek félrevezetése volt, fegyverük meg az országot megszállva tartó német ka- f tonai erő. Az izgató sajtótermékeket fokozott mértékben ellenőriztettem. Magam tiltottam le Milotaynak, a szélsőjobboldali Űj Magyar- ! ság főszerkesztőjének lázító vezércikkét, amely „Nem leszünk árulók!” címmel jelent volna meg. S levélben tiltottam le volt bajtársam- - nak, a teljesen szélsőjobboldalra tévedt Ruszkay Jenő volt al'tábornagynak az Üj Magyarság-ba szánt cikkét, melyben Bulgáriát akarta támadni szeptember 8-i fegyverszüneti lépése miatt. Ez a . sajtóhang akkor már nem volt időszerű számunkra, Október első napjaiban személyesen adtam ki az intézkedést a belügyminiszternek, az Államvédelmi Központ vezetőjének, továbbá a budapesti főkapitánynak, illetőleg helyettesének a lází- tás-ra szövetkezett nyilas vezérek letartóztatására, éspedig elsőnek Szálasa Ferenc, továbbá dr. Ney Károly, az ú-n. Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség vezetője, Kemény Gábor báró és Bolhóy Imre ellen. Sajnos, az intézkedést nem lehetett végrehajtani. Az említettek éppúgy, mint egyéb vezető társaik német épületekben — a követségen, a Gestapónál, SS-laktanyákban — húzták meg magukat teljes biztonságban. Külön gondot okozott, milyen magatartásra számíthatunk fordulat esetén a vezérkarban, egyéb fontos katonai vezető állásban levő, nagyrészt német származású liszteknél, tábornokoknál. Bár -nem tartozott hatáskörömbe, mégis intézkedtem. Egyik derék hívemet, András Sándor vezérkari ezredest bíztam meg, állítson össze listát az. elmozdítandó megbízhatatlanok helyéire kerülő, alkalmas katonákból. A jegyzéket András el is készítette, Csataynak adtam át -intézkedésre. Ezzel is elkéstünk. A mindenre kapható németbarát katonai vezetők élén természetesen régi ellenfelem, László Dezső altábornagy volt. Nem is maradt el jutalma: hadseregparancsnok lett Szálasi alatt. Következik: A kormányzó elérkezettnek látja az időt
