Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám

1992. április 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 A beteg egészségügy Az egészségügyi dolgozók március 7-i demonstrációja is mutatja, hogy a magyar egész­ségügyben komoly gondok van­nak, hogy az egészségügy, enyhén szólva beteg. Ha cini­kus akarnék lenni, azt mon­danám, hogy nagyon beteg, már-már a halálán van, de én nem vagyok cinikus, nem is mondom, hogy az egészség­ügy a halálán van. Ezzel per­sze korántsem akarom azt mondani, hogy az egészségügy nem volna beteg, momentán halálos beteg. Az egészség­ügyben, aki él és mozog (még!) mindenki érdekelt, ko­rántsem csak az egészségügyi­ek, sőt, ha nem tűnne pimasz­ságnak, azt mondanám, ők talán a legkevésbé, mert attól, hogy fele annyi pénzből kell megélniük, amennyiből csak tengődni lehet, nos, ettől min­den bizonnyal nem ők fognak átmenni a másvilágra, hanem a beteg, az egészségügyben közvetlenül leginkább érdekelt. Akihek nem az egzisztenciája, hanem a puszta élete forog kockán. És aki, amint bukszá­ja engedi,leparázik. Naná, hogy le! Félti azt az egyetlen életét! Magunk között marad­jon, van is miért! Mint hosszú ideig marasztott vendége, az elmúlt években bepillantást nyerhettem az egészségügy működésébe, mint ápolt a sa­ját bőrömön tapasztalhattam sok-sok kínját, keservét. Bizony, egyes gyógyászati eszközök az inkvizíció primi­tív, barbár módon leleményes eszközeire hasonlítottak in­kább, mint XX. századi konst­rukciókra. Az Országos Reha­bilitációs Intézetben feküdtem, hámló mennyezetű kórterem­ben. Ha az ember nyitva fe­lejtette a szemét, bizony mal­terral, mésszel lett tele. Fene a dolgát a betegnek! Hát mit bámészkodik, ahelyett, hogy csukott szemmel szenvedne! Az a dolga! S egymástól lop­kodtuk a tolószéket. Kalmo- pyrint - mert nem volt az osz­tályon — a feleségem küldött levélben. Ha egy országos in­tézmény ellátottsága ilyen, va­jon milyen lehet egy kevésbé frekventált egészségügyi intéz­ményé? Sejtjük, sőt rosszabb: tudjuk! A legnagyobb dicséret, ami elmondható a magyar egész­ségügyről és el is kell, hogy mondjam, hogy egyáltalán lé­tezik. Hogy működik. Hogy vannak még orvosok, ápolók. Hogy nem minden beteg ad­ja vissza lelkét az Úrnak, or­vosok keze közé jutván. Hogy vannak kórházi ágyak. Más- honnét tudom, hoav egy kór­házi ágyra hetvenhét kocsma jut Magyarországon! A felhá­borító ebben az egy és nem a hetvenhét. És azt még nem is mondtam, hogy az az egy milyen?! Igen, ez egy szép szocialista arány. Rossz belegondolni, hány kocsmára jutna egy kór­házi ágy, ha a bakancsát nemrég feldobó csodarendszer­ben nem éppen az ember lett volna a legfőbb érték?! Itt vagyunk most, a béka fe­nekénél. És tüntetnek és talán majd sztrájkolnak is az egész­ségügyiek, mi pedig szurko­lunk nekik, amitől persze nem lesz több pénz egy fillérrel sem. Tenyérből nem lehet szőr­szálat kihúzni. Demonstráció? Nem a lángja, csak a füstje lesz nagyobb a tűznek. Ám az tagadhatatlan: a beteg egész­ségügyet meg kell gyógyitani. Mindannyiunk érdekében. Most. Avagy föladni rá az utolsó kenetet. Választhatunk, amíg még választhatunk! Fecske Csaba | A Magyar-Román Baráti Társaság lapja - GazetaAsoclatlel de Prietenie Ungaro-Románá 1992 március PÉCS n.(IV.) évfolyam, 3- szám T örícnclmi mcgljclkclés Évfordulón emlékezünk Romén Baráti Társaság alapfokúmén- Háromévvelezelőtt- I989.március turnénak. 28-án - adtuk ki a magyar é, a román ~ h'^étjén a kél ország néphez intézett kiáltvényunk.t, amely *>'**"' elsőkén, h.rdc.tük meg a magyar romén történelmi megbékélés kéióbb (a keltezéa okén) Húsvéti tJ7m(fjé| A mcf;Wkélésnek mindenek- Nyilatkozat néven vélt ismertté. Hogy cM|| „ Igylkban , Wkckben kc„ most közre adjuk a dokumentum vé|!lKmennic, 5 semmiféle állami szövegét az újságban, kettős oka van: aktus nem képes megtenni. Ez a munka - A társaság tagjainak zöme 1989 rink vér: polgárokra - magyarokra és után csatlakozott a baráti közös- románokra légünkhöz. így nem ismerheti a Nyilat- Erre hív fel az 1989-es doku- knzatot, holott ezt tekintjük a Magyar- mentumunk is. Imjpäciimre istoricá. Ne aducem antinle de 0 aniversare. Ji din percpectlva a Irci ani asumám Acum trei ani - la 28 martié 1989 - frecare gind |i propozijte a Dcclan|(iei. am editál proclamajia noastri cátrc -Ideeaimpáciriiistoriclmaghiaro- poporul maghiar p cel román, care mai románt am piopagat-o primii dintrr lirziu (din cau.a datificárii) a devcnil ce1i|cniicelordouJ)SriinPajteleanirlui ciinosciillstibdenumireáDibclarajiadm 1989. Dar inaimé de toate impácarca Pajti, Acum.cind publrcAm in ziar lextul istoricl trebuie sá se rrnasci in ercerile 51 documcntului.ofacemdindoulmotivc: suíletele oameni iar aceasla mi 0 poatc - Marra parte a membrilor asocia|iei garanta nici un act oficial statal. Sarcina s-au aderat dupl 1989. deci nu cunosc accasta este a noastrá a ccti|enilor Deelara|ia din Pajti, eleji nni accasta 0 maghiari ji romini. cnnstderlm documcntul de bari al La aceste ne cheamt ji documcntul Asociajia de Prietenie Ungaro-Románá. nosliudin 1989. Húsvéti Nyilatkozat Ml, negyven magyar értelmiségi, akik megalapítottuk a Magyar-Romén Baráti Kört Pécsett, hitet teszünk az ország közvéleménye előtt a magyar és a román nép barátsága melleit Társaságunk Önszerveződő csoportként alakult meg 1989 elején. Alulról építkező, mindenkitől független közösség, amely - alapszabályunk szerint - kizárólag a tagiig akaratának megfelelően kivan működni A második világháború óta nem tapasztalt mélypontra süllyedt a kit szomszédos ország viszonya. Románia-ellenes hangulat alakult ki hazánkban, s gyakran nem teszünk különbségei a román nép és a román vezetés között. Holott nem a román néppel, nem a román emberekkel állunk szemben, hanem a 1 elfogadhatatlan politikai gyakorlattal. Tudjuk: mindkét népnek drága Erdély Mi is féltjük Erdély szellemiségét, az. ott élő magyarokat és az ott levő értékeket, s ezt kifejezésre juttatjuk most is. A gyűlölködés azonban nem szolgálja egyik nép érdekét sem. s kivállképyien nem szolgálja a Romániában élő magyarság érdekeit A népeink közötti áldatlan állapot, a naptól napra növekvő és félelmet keltő feszültség indított bennünket arra, hogy létrehozzuk a magyar-tornán barátságot nyíltan valló és vállaló társaságunkat, s kiadjuk a Nyilatkozatunkat, amelyben szót emelünk a kél nép barátságának fontossága, szükségessége melleit. A Trianon óta eltelt hetven esztendő meg-megújuló viszályai után és a mostani súlyos viliág láttán úgy véljük: tovább nem halogatható a magyar és a román nép történelmi megbékélése. Hasonlóan ahhoz, miként megbékéltek egymással más népek is. amelyek évszázadokon át gyültillék-gyilkoltik egymást S ha azok (például a franciák és a németek) felismerték, hogy értelmetlen luaus a gyűlölködésük, mennyivel inkább az a mi halion és szegénység tépázta népeink számára. Mi. a Magyar-Román Baráti Kör tagjai és a velünk egyetértő honfitársaink arra vállalkozunk most, hogy megvessük az alapjait a ..népi diplomáciának''. Tiszteletben tartva a már kialakult államközi, politikai és diplomáciai kapcso­latokat. új - más - úton akarunk elindulni. Közvetlen kapcsolatokat kívánunk teremteni magyarok és románok közölt: ember emberrel, közödig közösséggel, város várossal, nép néppel. Valamelyikünknek meg kell lennie az első lépést. Tegyük meg mi! Tegyük meg még akkor is. ha tudjuk, hogy egyoldalú lépés és jó darabig az is marad. Mire vagyunk tehát képesek? Hozzunk létre országszerte magj ai román baráti köröket, amelyek elindíthatják az olvadási népeink között. S ha majd lét­rejönnek a feltételek • másik oldalon is. mert bfnmk benne, akkor lehetőség nyílik a közös cselekvésre is. Azt akarjuk, hogy a román ember, a román nép érzékelje: jó szándékkal, előítélet nélkül, őszinte barátságot ajánlva közeledünk hozzá Ugyanezt kórjaik tőle. Nem ökölbe szorított, hanem kézfogásra nyitott kezünket nyújtjuk feléje S reméljük, hogy el is fogadja. Pécs. 1989 húsvétja Declarafle de Pajti Női. cci 40 de intelrrtuali maghiari care am intemeiat in orajul Pécs Cercul Prieteniei Ungaro-Románe, ne deciaram in faja opiniei publice a (Arii aderenji ai pricleniei popoarclor ungar ji román. Asociajia noastrá a luat fiin(á ca 0 fomu|iimc cu autoadministrarc la Inceputul anirlui 1989. S-a cqpstinul in mod spontan ji este 0 comuniiaie iniicpentlrnlá. c.str - conform staiijiui - dorrjte sl funejioneze esclusiv polrivit vninjei membrilor ci. Rela|iacclordouá (in veeine a ajuns intr-o depresiune némái eunoscutáde la cet ile-al dnilea rárboi incoacc. In patria noastrá s-a creal 0 atmosfetá potrivnicl Romániri ji adcseori nu facrm dcosebirc íntrr poporul román ji conducerca románá (Xns'inerpsnemmiprponilurromin.mmenilorn’niáni.ciuneiprailicipolitisr irvrcarjtabile.JlimpiraNneiTraasilvaniaainslituicunKiioomunaltuturorpopoarelor care il locuiesc. Ji női sintem ingnjora(i de spiritualitatea Transilvanlci. de rnartca ungurilor de acolo ji ste valorile de care dlspune. fapl pe cáré (inéin aá-l esprimám ji de dala aceasla. Dar du (mánia mi servejte interesül nici unui popor, ji mai ales nu servejte intereseié ungurimii din Románia. Relajia ncfastá dinire popoarrle noastre. incordarea crcactndá ji care sltmejic tolriui marc íricáin rindurilcnoastre,nc-a determinál sáfnfimjámsocielalcaorr !ji asumá in mod dcschis propagarca prieteniei ungaro románc ji sá public.tm aceastá Declarable. in carr ne prnnuntám pentru necrsitatea jijmportanja prieteniei dinire cclc douá popoare Din nKimentül ce in cci 70 de ani ce s-au scurs de la Tratatul de pace de la Trianon nein(elcgcrilc au continual sá se rrpete si constaltnd cu nelinijte eriza profund.! a zilclor noastre. considcrám ca pacifiearea istoricá a popoarclor ungar si román nu mai poatc fi aminatá. IU trrhuie efcctuall la fel ca ji impácarra dinire alle popnare care ile-alungul veacurilor au trlil In dujniinie. lardacá acclca (ca. de esemplu, framezii ji genuanii) au recunoscut cá ostililatea este un lu« lipsit de mice sens, accasta cu atit mai múlt in cazul popoarrle noastre sfljiate de mizerie ji restrijtc. ty Női. membrii CYnului Prieteniei Ungaro-Románe ji ri4)pilrio(ii care sínt de »ront. ne propuncm s.t depuncm bazele ..diplomádéi populäre''. Respectind rv-lajiitc diplomán« ji pnliliir inlerstatalc tncelljenile deja. dórim sápomim peo állá. 11 nouá sáli- Unión sá stahilim relajii direcie Imre uisguri ji romául, inlrc rrtá|cníi. comunitá|lle. órajele cclor dóul najiuni. inlre ede dóul popoare. Flecart dinire női trebuie sá facl prímül pás. Sá Hm nrjj primii! Sl facem női pnmul pás chiar dacá jlim cá este un pas unilateral ji mulHimp azé sl ráminl aja. U ce ne putem, deci. angaja? Sá ereim cercuri de prietenie ungaro románc pe intreg cuprinsul (árii. care pot contrihui la „dezghetul" dinire popoarrle noastre. Ji dacá se vor erei condijiile necesare ji de partéi eealaltá* fapt ín care eredem, atunci te vor crea ji posibilitl)ile unci actiuni comune.' ÖV' Vrrm ca rominli. pnporul román sJ simtá; ne apropiem de ei cu intqii bűne. flrá prrjudecá|i. oferindu-le sentimente sincere de prietenie Acclaji lucru il íjtcpllm ji din partea lor. Nu pumnul strins. ci mína deschisá spre strfngere de mini le ínlinde-m. Ji sprcrám ci nu 0 vor rcfuza. Anul 1989, ín ziua Pajtilor Szövegelés „Az ,ember tervez, az utód végrehajt. És az eszébe sem jut. hogy másvalaki ,is .gon­dolkodhat.” * „A tisztviselő különös faj­ta. Ha kérvényt nyújtok be. ó beidéz. '.Ha elé járulok, azt mondja, hogy írásban for­duljak hozzá. így aztán ar­ra gondolok, hogy először csupán meg akart ismerni, másodszor viszont már auto­gramot is 'szeretett volna.!' * „A magány ideális állapot lenne, ha megválaszthatnánk azokat, akikkel nem óhaj­tunk találkozni.” * „Vannak férfiak, akik úgy bánnak a nővel, mintha ital lenne. Az. hogy a nő is szom­jas, nem 'érdekli őket,.” * „A borbély fecsegése an­nak' a cáfolhatatlan bizonyí­téka, hogy a fej csupán ár­ra. való, hogy rendbehozzák:' * „Legalább egyszer talál­koznék egy szerény hülyé­vel, aki .miután nem érti a mondanivalómat, 'a hallását hibáztatja!” Kari Kraüs osztrák író aforizmái Ezekben a hetekben vetíti a televízió David Attenborough újabb természetfilm-sorozatát, melyben földtörténeti múltunk kőzetekbe zárt nyomait kutatja. A történelem előtti, embert megelőző földi élet feltárásának, a földtörté­net vaskos könyvébe, az őskövületek nyelvén irt betűk kiolvasásának egyetlen lehetősége a kőzetekbe zárt, egykori életnyomok, illetve ma­radványok vizsgálata. A geológiához szorosan kapcsolódó őslénytan tudományának így sike­rült feltárnia az ember előtti évmilliárdok élő­világának kialakulását, kalandos történetét, fejlődését, melyben lassanként kirajzolódtak azok az utak, melyeken az élet az evolúciós fejlődés különböző fokozatait és zsákutcáit vé­gigjárva a homo sapiens, az értelmes ember megjelenéséhez vezetett. Attenborough a tőle megszokott eredeti látásmódjával, a tények és kutatási eredmények sajátos, újszerű csopor­tosításával eleveníti meg Földünk egykori élő­világát, felkínálva a régmúlt idők csodái fel­fedezésének élményét. Képünk: 70 millió év­vel ezelőtt élt orrszarvú-szaurusz, mai állapo­tában. ' '*OV ' ! VL* M V ' \ < ' v ÜMil 1992. április 7. Ara: 1 rubel / / III. évfolyam 7.'szám KARPATALJA KÖZÉLETI ES KULTURÁLIS LAP Q felnégyelt haza kisujja (Történelmit közhelyek.) Magyarország az az ország, amely a trianoni békekötés után elvesztette területének kétharmadát, ezzel együtt több miiUlió magyar ajkú honpolgárát. . , raa siincs re­mény arra, hogy a péld át­lát» földrajzi-étniikai mészá- rosimunkát jóváhagyó nagy­hatalmak belátható időn be­lül íellü'1vizsgálják döntésü­ket. Az elszakított részekkel jól (sem) lakott szomszéd- or.szágökat a történelmi Ma­gyarország szétmaroangolása puszta tényének fölemlítése is irritálja, nemlhoigy hajlan­dók lennének legalább az et­nikai határvonalak elisme­résére, s azok állapján ^ az o rs zághatáro'k átrajzol ás ára; Mi több. a drámaíróból ál­lamfővé avanzsált Vaclav Havel, a nagy humanista a közelmúltban arról nyilatko­zott, hogy amennyiben Kár­pátalja lakossága úgy ki- várija, a Csöh és Szlovák Köztársaság újra és örömest keblére öleli ezt a vidéket... A magyar vezetés hallgat, mert felismerte a Duna menti régió feszültséggócai által determinált helyzetét; különben is leköti figyelmét a rendszerváltás problemati­kája. (Kérdőjelek) Átok ül az Európába szakiad! magyar­ságon? iH-iába István király waskövetkezetességű beillesz­kedési törekvése az európai népdk közösségébe? A tatár és török invázió elleni küz­delem? A Rákóczi és Kos­suth vezette szabadságharc? A lehetetlen megkísértése 1956-ban? Mindezek ellené­re ma is jövevénynép, meg­tűrt fajzat vagyunk ezen a földrészen? Ügy tűnik, igen... (Kárpátaljai kórkép) Terü­letét, az itt élő magyarság lélekszámúit az ugyancsak az országtesüről lebárdolt Er­délyhez, Szlovák-Felvidék­hez és Vajdasághoz viszo­nyítva Kárpátalja a felné­gyelt. haza kisujja lehet csu­pán, ám mii, akik itt élünk, jól tudjuk: a szovjet-orosz diktatúra itt a szó betű sze­rinti értelmében közvetlenül hatott, rombolt... Fáj a múlt, emlékezni kötelesség, de leginkább a jelen sajog... Nem lehet fontosabb cél számunkra: így is, minden körülmények közt megma­radni. A nagy kérdés az, hogyan teremthetők meg lé­tezésünk feltételei . .. a Kár­pátaljai Magyar Kulturális Szövetség válasza: múltun­kat nem feledve, de az itt ugyancsak őshonos vagy be­települt népeikkel való kény­szerű együttélés jövőjére te­kintettel békejobbot kell nyújtani a velünk együtt élő szláv népeknek, valamint, a román és német nemzetisé­geknek, a viszonzás remé­nyében pedig ugyanezt kér­ni. elvárná tőlük .. . Bármennyire jól látja azonban a KMKSZ a ma­gyarság hosszú távú érdeke­it, a több évtizedes kisebb­ségi létben elsatnyult nem­zettudat gyakorta fontosabb­nak ítéli a kisszerű, napi érdekeket. Ez az oka an­nak, hogy évek óta tart, sőt fokozódik a magyarság át- települése az -anyaországba, ezzel párhuzamosan az ide­gen (szláv) népek betelepe­dése Kárpátaljára. Ilyen kö­rülmények közt mentsvár­ként vetődik fel egy magyar autonóm körzet létrehozása Beregszász székhellyel és az ugnvári, munkácsi, nagysző­lős! járások magyarlakta falvainak a körzethez való csatlakoz ás ának lehet ősé gé - vei... De lesz-e a kitűzött cé­lokból kézzelfogható való­ság, és mikor? A magyar autonóm törekvések ürügyén máris kiéleződtek az ellen­tétek. A ruszinok... készek garantálni a magyar érde­kék kielégítését, ám ez irá­nyú nyilatkozataik ne;m egy­értelműek; az ukránok — enyhén szólva — nem ro­konszenveznek az autonómia gondolatával.. . Jogosnak tű­nik tehát az aggodalom, hogy a ... politikai átrende­ződés okozta káoszban mind Kárpátalja különleges státu­sa, mind a beregszászi ma­gyar autonóm körzet sokad- rangú kérdésként kerül — majd, valamikor — az uk­rán parlament elé. Márpedig e problémák megoldásának elodázása reményeinket gyil­kolja, letargiába taszít, a majd ötven éve tartó sanya­rú állapotokat konzerválja. Égő türelemmel várjuk, bíz­ni — csak ezt tehetjük . . . Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, a következő óra. Az elképesztő anyagi ínségben tengődő tömegeket a szélső­séges erőik bármikor kivi­hetik az utcára, a nemzeti­ségek beké tton kedése ugyan­csak könnyen nyílt összecsa­pásokká fajulhat... nincs kizárva egy katonai hata­lomátvételi kísérlet... Félünk. Féltjük a — bár viszonylagos — szabadsá­gunkat ..., féltjük az auto­nómiát: jövőnket... Miköz­ben könyörületességet, biz­tató, kézzelfogható segítsé­get remélve, egyszersmind, szemrehányóan emeljük te­kintetünket a világ boldo­gabb égtájai felé innen, Csóró-Európából, Kárpátal- jából, ahol meggyalázzák nemzeti lobogónkat, ledön­tik nagyjaink szobrait, s ezt a jobb sorsra érdemes vi­déket, pátriáinkat egyre nyíl­tabban. szemérmetienebbül hazudjak „ősi ukrán” föld­nek ,.. Sovány vigasz a tu­dat, hogy a feldarabolt ma­gyar nemzettesit elbitorolt része vagyunk, mert épp ezért idegzetünkben a néma fájdalom, a tehetetlenség gyakori érzése. Bocsáttassák meg hát, ha létgondok ter­he alatt görnyedő elménk gondolatban olykor történel­mi perújrafelvételért sóhajt, s hogy az adott helyzetben élévé a lehetetlent forgat­juk fejünkben, amikor visz- szasírunk Anya-Magyaror- szág .keblére. ljjas Mihály A pécsi székhelyű Magyar—Román Baráti Társaság Barátság című lapja az idei márciusi számában megismételte a társa­ság három évvel ezelőtti kiáltványát. Ez a magyar és román néphez intézett, 1989. március 28-án kiadott dokumentum, a kel­tezés okán, Húsvéti Nyilatkozat néven vált ismertté. Az ismételt közreadásnak két indoka van: - A társaság tagjainak zöme 1989 után csatlakozott a baráti közösséghez, s igy nem ismer­hetik a Nyilatkozatot. — A magyar—román történelmi megbéké­lés eszméjét, az agyakban, lelkekben végbemenő folyamatot, semmiféle állami aktusok nem tudják megvalósítani. Ez csakis a magyar és román polgárokra vár, erre hív fel a társaság 1989- es alapdokumentuma is. „Húsvéti Nyilatkozat.” (Fénymásolat a Barátság—Prietenie c. társasági lap 1992. már­ciusi, ll/IV. évfolyam 3. számának címlapjáról.) Jglói Gyula, a társaság miskolci tagjo Nevess, hogy sírjon a kormány A nevetés öl. A szólásmondás igazsá­gát inkább érezzük, mint tudjuk, bár a történelem számtalan esetben példázta a tartalmát. Horatius, római költő Krisztus előtt 35-ben írta: ,, . . . ki tilthatja meg, hogy nevetve mondjuk meg az igazat?” Csakugyan, !<i tilthatja meg? Nem való­színű, hogy a dél-indiai Bangalore állam 20 ezres paraszttüntetői a klasszikus köl­tőt olvasva jutottak el a tiltakozás e de­rűs fegyveréhez. Mindazonáltal a kormány- ellenes fellépésük pusztító erejűnek ígér­kezett. Mive! a rendőrség a tüntetést nem engedélyezte, vezetőjük, egy bizonyos M. D- Nanjundaswamy kiadta a jelszót: „Buktassuk meg a kormányt nevetéssel!" Az AP amerikai hírügynökség tudósítója szerint a kormányellenes nevetés több, mint két órán át tartott. Azért nem to­vább, mert az elszánt tüntetők zöme gór­csőt kapott. Eközben a nevetés céltáblái, a kormány tagjai felszólították a rendőr­ségét- hogy vessen véget a tüntető ka­cajnak. A rendőrfőnök azonban a törvény­könyv sietős fellapozása után közölte: „Semmiféle törvényünk nem tiltja a neve­tést.” Vagyis a parasztok nevethették a hatalom gyakorlóit kedvükre, egészen az állkapocsgörcsig, amiért a kormány lehe­tetlen helyzetbe hozta őket a rúpia leér­tékelésével, az inflációval, az adók eme­lésével. Mindazzal, amiért inkább sírniuk kellett volna - jegyezte meg a tudósító. (MTI- Press) Eltűnt életek nyomában

Next

/
Thumbnails
Contents