Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-11 / 87. szám
1992. április 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 !C(F) Rt. _____________________________ Á cél változatlan, a tartalom a kor szelleméhez igazodó Beszélgetés dr. Csornai Zoltán elnök-vezérigazgatóval Egy központ a központban! . .. Már az iskolás gyerekek is tudják, hogy a miskolci villamosok, autóbuszok oldalán rikító felirat az Észak-magyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt. jól sikerült reklámszlogenje. Tömör, a lényeget kifejező. A társaság az elmúlt hetekben-napokban szó szerint is a köz(ép)pontba került: helyi és országos lapok cikkeztek róla, sikersztoriként könyvelve el a tényt, hogy az országnak ezen a válságsújtotta részén, ahol az iparszerkezet összeomlása miatt ezrek és ezrek vesztik el munkahelyeiket, ahol a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat jövője szinte kilátástalan, ott akad egy vállalkozás, amely a semmiből indulva nem egészen négy és fél év alatt 35 milliárdos forgalmat bonyolított le, és az anyacégben 250 dolgozót foglalkoztató, nyereséges céggé fejlődött. A múlt évi munkát, s eredményeket összegző közgyűlés, zárszámadás után, immár hagyományosan, a lillafüredi Palotaszállóban ünnepeltek. Erre minden okuk megvolt, hiszen a zárómérleg valamennyi rovata 1991-ben is pozitív előjelű lett. S mint minden tevékenységük, ez a rendezvény is emberközpontú volt: a nagyszabású bál, s az ahhoz kapcsolódó rendezvények teljes nyereségét a miskolci Gyermekrehabi- lftáelós Központ javára ajánlották fel. — Az önök jótékonysági akcióiról nem először hallunk, iskolákat, alapítványokat támogatnak, a kispénzű, idős nyugdíjasok megsegítésére adományokat osztanak. Ezeket a gesztusokat nevezhetjük egyfajta karitatív tevékenységnek. vagy csak a reklámszempontok vezérük'? — A reklám nagyon fontos a cég életében, bár egy ismert szakember szerint az arra szánt összeg egyik fele fölösleges, csak nem tudjuk, hogy melyik?... (Mindazonáltal a magunk részéről. azon az állásponton vagyunk, hogy az 'IC(P) B<t. a tömegkommunikáció hasábjain mértéktartóan reklámozza magát, az országúti, tömegközlekedési megjelenésben viszont az általa elképzelt helyének és súlyának megfelelően szeretné ezt megtenni. Ugyanakkor azt valljuk, hogy nem_ lehet szótlanul elmenni a lépten- nyomon látható, tapasztalható nyomorúság mellett. Különösebb körbetekintés nélkül is felfedezhetők ezek a sebezhető pontok: az egészségügy, a közoktatás, a nyugdíjasok nagy részének helyzete elkeserítő. Ezért azt mondtuk, ha a lehetőségek, keretek .adottak, a reklámra fordítható összeget az előbb említett filozófia szerint ne a tömegkommunikációban megjelenő direkt reklámra fordítsuk, hanem adjuk oda jó szívvel ,a rászoruló iskoláknak, ahol még egy árva számítógép sem volt, amíg mi nem vittünk ... Adjuk alapítványok támogatására, a beteg embereik gyógykezelésére. Vagy adjuk :a kisnyugdíjasoknak. Máig nem felejtjük a múlt év karácsonya táján részükre szervezett akciónkat: 4—G ezer forintból élő idős, beteg emberek jöttek az ingyenesen kapható kenyérért, tejért. Szívszorító látvány volt, az ezzel foglalkozó személyzeti-szociális területen dolgozó m un ka tá rs a i n kba napokon át nem tudtunk lelket verni. Ha valaki azt mondja, hogy a1 karitatív jellegben, a cégreklám benne van, ám legyen! Vállaljuk! Ezt a közelmúltban a véradással foglalkozó alapítványra is kiterjesztettük, s elindítói voltunk a mozgás- sérült gyermekeik megsegítésére létrehozott alapítványnak is. Végül hadd szögezzem le: a kitörés iránya a tudás! Ennek megszerzése az általános, a középiskolában kezdődik. Ahol számítógépek ajándékozásával, nyelvi alapítványok támogatásával próbálunk segíteni. Az erre fordított összeg pedig a jövő nemzedékében, a holnap emberében kamatos kamattal megtérül. — Maradjunk még ennél a gondolatkörnél. Egyfelől a vállalkozások korát éljük, másfelől lepusztulással, csődtömeggel állunk szemben. Ellentmondás van abban, bogy miközben nő az infláció, a munkanélküliség, megindultak a gazdagodási folyamatok is. ön iszerint csak az gazdagszik, aki alkotó?... — A vállalkozói kör jelenlétét és bővítését mindenképpen üdvözölni és támogatni .kell, mert ettől új munkahelyeket lehet remélni. Azonban egy ilyen szituációban, amikor összedőlnek a régi gazdaságszerkezet építményei, amikor romokat konstatálunk, miközben építkeznünk kell, tehát az ilyen bonyolult helyzetben mindig fellelhetők a szerencselovagok, gátlástalan kalandorok, kiknek „áldásos” tevékenységét nyögik a vállalkozók is. Nem csak a tisztességes vállalkozói kör presztízsét rontják, de be is csapják őket, nem egyszer egymást is. Az utóbbi időben számos példát láthattunk erre. Szerencsére a kialakuló vállalkozói körben egyre erősebb az igény, hogy a kóklereket, csalókat, kivesse magából, ne fogadja be. Ez a szakma, de sehol a világon a vállalkozói, menedzserszakma nem feledékeny! Akik itt az elmúlt két, három évben olyképpen haladtak előre, hogy ezzel mások tisztességét, becsületét próbálták sárba tiporni, egy percig sem aludhatnak nyugodtan . . . Ha bármilyen összejövetelen, fogadáson, üzleti találkozón ebből a körből valaki megjelenik, szándékai hamar nyilvánvalóvá válnak, a becsületes vállalkozói kör pontosan tudja, ki a kakukktojás közötte. Én tehát azt tudom a kérdésre felelni, hogy ez a fajta építkezési folyamat egy meg- tisztulási, öntisztulási folyamattal is együtt jár. — Társaságuk márciusi közgyűlése meghallgatta, s jóváhagyta az 1991-es mérlegbeszámolót, másrészt igazgatóságot és felügyelő bizottságot választottak. Az ötfős Igazgatóságnak Leslie I. Rupf úr, a Kanadában székelő Zarex Corporation elnökének személyében egy tengerentúli tagja is van. Ez -azt jelenti, hogy megváltozott a vállalat tulajdonosi köre? — Így van! Bár személye és a külföldi tulajdonostárs között szorosabb kapcsolat nincs. Cégünkben külföldi érdekeltség is vásárolt részvényeket, így a társaság az elmúlt év őszétől vegyes vállalatként működik. — Ugyanakkor az említeti közgyűlés bizonyos irányváltást is feladatul tűzött. . . — A kor követelményeihez igazodva hozzá kellett nyúlnunk a korábban kialakított vállalati struktúrához, kimondva és vállalva, hogy az IC(P) Rt. a kereskedőház, illetve a pénzintézeti tevékenység irányába tolódott el. Máshol már kifejtettem, hogy cégünket, miközben folyamatosan dolgoztunk, egyfajta útkeresés jellemezte. Most iis ez történt: ag IC(P)-t a fogyamatosság jegyében, de átszerveztük. A régebbi alaptevékenységből csak azokat visszük tovább, amelyek profitorientáltak. Így megszűnt két korábbi igazgatóságunk és (kettő új jött helyette létre. Az egyik a pénzpiaci és vállalkozási igazgatóság a váltó, hitel, banki ügyletek intézésére, a másik a lizingvállaílkozási igazgatóság az effajta tevékenység bonyolítására. A kereskedelmi igazgatóságot egy financiális alosztállyal egészítettük ki, amely a kereskedelmi ügyleteket segíti, s van cégünknek befektetési, vagyonkezelési és privatizációs igazgatósága, amelynek nagyon fontos szerepet szánnak az állami vagyonkezelési feladatok pályázat útján való elnyerésében. Tehát a atruktúravál- tásban a korábbi vállalkozásorientált irányt, az alapkoncepciót, miszerint a gazdasági megújulás mezején kell dolgozni, nem adtuk fel. A cél változatlan, a tartalom viszont ia kor szelleméhez igazodó. — Az előzőekben már szó esett a nemzetközi jelenlétről. Amennyiben nem csak külföldi részvényesek jöttek, de miközben önök jelen vannak az egész országban, ..kilőnek" a határon túlra is. Hallhatnánk erről bővebben? — Kereskedünk többek között Ausztriával, a volt Szovjetunió utódállamaival, Németországgal, a Cseh és Szlovák Köztársasággal, Angliával, Amerikával, Hongkonggal, Izraellel, a Távol- Kelettel és természetesen az összes egyéb szomszédos országgal. Hangsúlyozni szedetném azonban, hogy a gazdasági munka centruma Miskolc volt és ha rendkívüli körülmények nem indokolnak változást, az is marad, a pénzmozgások jelentős része is ehhez a régióhoz kötődött. Ezzel jeleztem a jövő irányát is, hogy tudniillik: az előttünk lévő, s véleményem szerint még sokáig elhúzódó stabilizációs folyamatban való részvételünkkel e régió fellendítéséhez kívánunk hozzájárulni. Berend Ivánok kerestetnek! Olyanok, akik megszállott bányászok, akik egy már leírt bányát működőképessé, mi több, nyereségessé tudnának tenni. A nagy magyar „mesemondó”, Jókai Mór Fekete gyémántok című regényének szereplője a bánya hőse, megmentő je volt. Most és itt, az év első dekádjában pusztulásra ítélt rudolftelepi akna kiált megmentő után. A bányát — tekintélyes szén- vagyonával — hasznosításra kínálja a felszámolás alatt álló Borsodi Szénbányák Vállalat. Az, hogy egy — többek által vitatott — döntés értelmében az év elején megszűnt a nagyüzemi termelés Rudolf telepen, nem jelentette azt, hogy ne maradt volna a mélyben kibányászható, felszínre hozható szén. Így tehát, ha nem megy, nem mehet vállalati szinten, talán menni fog vállalkozásban. Szóval, Berend Ivánok, magánbányászok kerestetnek. A cég vállalkozásfejlesztési főmérnöke, Kárpáti László mondja: — Bár az eredeti elgondolások szerint 1993. első negyedének végéig kellett volna bezárni a rudolftelepi aknát, de mivel vesztesége meglehetősen jelentősnek bizonyult, így a felsőbb szervek úgy döntöttek: gyorsított bezárással tesznek pontot az akna életének végére. Február elején tehát megszűnt a bányászkodás, azóta a föld alatt maradt frontokat, berendezéseket menekítik ki a bányászok. Ám, mivel felvetődött egy ötlet: mi lenne, ha a bánya magánkézbe kerülne, megfogant a kézzel fogható, és sokaknak tetsző variáns. A nyúl,tenyésztőknek ugyian mindegy, 'hogy kinek is adják le az állatokat., ha azok elérték a Ikellő súlyt. Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy mennyi .pénzt Itoapmak értük . . . — Egyik felvásárló sem különb ,a másítanál, mindegyik a saját zsebére dolgozik. — Ebből ia gondolatból is kitűnik, hogy a tenyésztők nincsenek túlzottan elragadtatva a felvásárlóktól. Nem csodá hát, hogy ez volt az 'egyik fő téma mein- ,régiben az Észak-ma,g.va!ror- szági NyúltenyéSztők Egyesületének 'Miskolcon megtartott közgyűlésén. — Ebben az országbán, h,a valaki muntaaméliküli, s van egy IFA-ja, az elmegy nyuliat felvásárolni. — Ez így persze túlzás, ám tény, hogy igen sok ilyen cég alakult, ,s többségűik csak meggazdagodni 'alkart ezen a munkán. Kis íurfangga 1 sikerült is az állótokhoz jutaltuk. Ahol nem volt Ikonlkuirenoia, ott kevesebb pénzt fizettek kli, ahol pedig volt, olt ráígértek. Igv történhetett, hogy Miskolcon a télen 130 forintot fizetitek a nyúl kilójáért, Ragályban viszont csak 90-et. (A jelen- légi hivatalos felvásárlási ár az első osztályú nyúl kiiilo— Meghirdettük az aknát hasznosításra — mondja Kárpáti László. — Több mint háromszázmillió forint értékű — könyvszerinti — állóeszközével, hat és félmillió tonna kitermelhető szénvagyonával. Jelentkező van rá... Örült, vagy megszállott, esetleg mégis számító lehet a jelentkező? Az mindenesetre biztos, hogy újból előtérbe kerülhet a klasszikus bányászszerszám, a csákány, a lapát, no meg a gyutacs. Amivel robbantanak. Nagy teljesítményű gépesített frontfejtésről ugyanis már itt, a jövőben nem beszélhetünk. Hagyományos módon, úgy, mint ősapáink idejében ez a bánya még bánya maradhat. Vétek lenne a föld kincsét, a föld mélyén hagyni... — Arra természetesen nem számítunk, hogy Rudolfot valaki teljes egészében megvásárolja. Hasznosításra kínáljuk a bányát. Nem jótékonykodunk, szerény hasznot szeretnénk elkönyvelni. Számításaink szerint kézi fejtéssel bányászható az akna, és ha nem is egész évben, de azért töb- bé-kevésbé rendszeresen másfélszáz embernek munkát adhat. És, ez sem kevés ... Hírek szerint Ru- dolftelepre az itteni aknavezető főmérnök és társai pályáznak. Markó István főmérnök szomorú kötelessége a bánya bezárása, s persze az, hogy naponta több bányásznak, sorstársának megmondja: — Barátom, holnap már ne gyere műszakba, nincs rád szükség! S akire nincs szükség, annak nem sok választása van. Szerencsésnek mondhatja magát, akit átvesz az edelényi, vagy a lyukói akna, s ha nem, akgrammjáért 90 foenint.) Medve István, az egyesület vezetője ordasaknak hívja ezeket a cégeket. Elmondta ezt a közgyűlésein tartott bevezetőjében. Jelen volit a gyűlésen (Harsány! Jenő, az egri Aiguti Kft. képviselője is. Most az egyesület velük kötött meig- .állapodást, ment a nyereségük bizonyos százalékáról hajlandák lemondani az egyesület javára. Mégpedig azért, mert ők nem a gyors meggazdagodás reményében foglalkoznak a nyúltál, hanem folyamatosan. ebből szeretnének megélni. Érdekük, hogy .működjön a tenyésztőket összefogó egyesület. Felvetődött az ötlet, ihogy esetleg lehetne a megyében is építeni egy vágóhidat, akkor biztosan jobban járnának az itteni tenyésztők. Vagy, ha az egyesület intézné a felvásárlást, akkor is több pénz .maradna nékik. Az első felivetésre az volt a válasz, hogy van az országban nyolc vágóhíd. Pesten épül a kilencedik, s ehhez képest elég .kevés a nyúl. Harsányi Jenő elmondta azt is, hogy az elmúlt évben 200 tonnával több nyudat vásároltak fel' országos szinten, mint tíz évvel ezelőtt, ám ez kor nincs más választása, mint a munkanélküli-segély. De hát, az ugyan mire elég? S mi mást tehet egy bányász, akinek nincs pénze, hogy divatos szóval élve: vállalkozzon, fagylaltot áruljon, vagy kocsmát nyisson, mely dolgokhoz nem ért ugyan, hisz’ egész életében csak bányászko- dott. De azt jól! Ezért aztán a bányász igazán a szíve mélyén csakis bányász- kodni akar, amíg erő és remény van rá. És a rudolf- telepiekben pislákol még a remény: talán megmaradhatna a kenyeret adó bánya. — De valós-e ez a remény? — kérdeztük a főmérnököt —, aki az egyetem után Rudolfon kezdte a szakmát. És nem kevés év telt el azóta ... — Ideköt minden, ehhez a bányához, de a bennem élő reményt korántsem a nosztalgia táplálja — mondja. — Látok ebben a bányában fantáziát, lehetőséget, s ha a törvény erre módot ad, akkor egy kis létszámot foglalkoztató, helyi, vagy egy szőkébb vonzáskörzetet ellátó háztartási szén termelésére alkalmai rudolftelepi bányát életben lehet tartani. Persze, vissza kell térnünk a hagyományos, régi klasszikus bányászkodáshoz, a régi szerszámokhoz. technológiához, módszerekhez. És ez a szén olcsó lenne, sokkal olcsóbb, mint az importból vásárolt, aminek az ára szerintem rövid idő múlva a csillagokig ér majd. Konkrét elképzeléseink. sőt, kimunkált terveink vannak a rudolftelepi bányászkodás folytatására. csak kapjuk meg a lehetőséget. . . Illésy—Szarvas Fotó: Laczó József idő alatt az élőnyúl vágási súlya kilenc dekáival csökkent. Ennek oka, hogy a miinél nagyobb élősúly érdekében olyan fajtáikat használtaik a termelők, melyek növekedési erélye. éppen annyival volt nagyobb, »menny ivei csontozatuk erősebb. Fontos feladat tehát a jó tenyésaanyag .beszerzése, az állomány feljavítása céljából. Ennek .egyik pénzügyi alapja a B.-A.-Z. Megyei Munkaügyi Központtól most elnyert 50 milliós pályázat, a munkanélküliek foglalkoztatását elősegítő munkahelyteremtő program keretében. Ezzel 350—400 embernek biztosíthatnának munkát. Ám nem készpénzzel támogatnák őket, hanem ketrecekkel, táppal, tenyészamyaggal. Vér- frissítés céljából hoznának állatokat Ausztriából, Csehszlovákiából. Törzstelepeket alakítanának ki, megszerveznék a kis falvakban is a felvásárlást., ne kelljen a termelőknek 50 kilométereket a saját pénzükön szállítaná állataikat. S tervezik kiállítások, előadások rendezését, hogy szakmailag nis mind felkészültebbek lehessenek a tenyésztők. (dobos) Ó. M. Korszerű infrastruktúra segíti a munkát az IC(P) Rt.-nél. Fötó: Farkas Maya Hatha ... Nyulak és ordasok
