Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
Évtizedek óta mindenfelől szívósan záporozik valamilyen fogalmazásában ez a tétel, már közhellyé vált, már evidenciának tekinthető A már nyilván elkoptatott, mégis elkerülhetetlen igazságokat megillető viszolygással fejti ki az Akadémia népesedési vitájának bevezető előadásában Kulcsár Kálmán: ...Telje sséggel félreértettnek látom a kérdés olyan kezelését, mintha pl. a termékenység csökkenésében az lenne az alapprobléma, hogy 'ki tart majd el bennünket’. A technika növekedésével... nem a munkaerőhiány tűnik problémának hosszú távon, hanem a munkaerő-felesleg, ezért látszik egyetlen megoldásnak... a munkaidő radikális csökkentése. A gazdaság hatékonyságának növelése tehát egyaránt segíthet hozzá a termékenység növekedéséhez, és a ma már mindenképpen látható, a kialakuló, csökkent munkaerőbázis technikával való pótlásához is.” így véli tehát a szakma, nem is vitatható, hogy a legmagasabb szinten. Tökéletesen rímel rá Barta Barnabásnak, a KSH elnökhelyettesének a fejtegetése: ...A lassú, kisebb népességcsökkenésnek lehetnek bizonyos előnyei is. A gyermekek létszámának csökkenése nemcsak a népesség elöregedésével jár együtt, hanem azzal is, hogy könnyebbé válik az iskoláztatás, későbbre tolódik a pályakezdés... Ugyanakkor a felszabaduló pénzösszegek lehetőséget nyújtanak az idősek jobb és differenciáltabb ellátására... Egy idő múltán meg fog csappanni ugyan a munkaképes korosztály létszáma, de gyorsabb iramú technikai fejlődés esetén az ipari, mezőgazdasági termelés is kevesebb munkáskezet követel... Anépesség lassú csökkenése - önmagában - nem jelent .nemzethalált', de jelentheti az élet minőségének javulását...” Noha az efféle okfejtés a több évtizedes agymosások után az evidencia erejével hat, megkockáztatom az ellenvetést: annyira nem igaz, hogy épp az ellenkezője a valószínű. Kiindulok mégis abból: tegyük fel, hogy az okfejtéseknek van igazuk, a technika, az automatika, a műszaki fejlődés helyettesíti az élőmunkát, az emberi munkaerőt. Általánosan, társadálmi méretben. Soha jobb muníció a kannibál teóriának! A fogyó utánpótlás, a népesség csökkenése, elvénülése akár kívánatos céllá magasztosulhat, ha a technika fejlesztésével helyettesíthető az emberi munka. Ha tehát kellő műszaki fejlődés esetén az élőmunkabázis szűkülése nem csökkenti az életszínvonalat, ha tehát ilyesformán a fogyatkozó utánpótlás sem veti fel azt a kérdést: „ki tart majd el bennünket?", akkor igenis ésszerű és jogos — bár nem etikus -, ha utódainkat beiktatjuk'az étrendünkbe. Hatalmasan megnőtt a társadalmakra háruló alsó eltartási teher: a gyermekek, a serdülők nevelése, oktatása, a pályakezdés megalapozása — mindez a kor színvonalán - sokszorosa a régebbi korok hasonló terheinek. Ha kevesebb a gyerek, éppenhogy az öregek járnak jól: „a felszabaduló pénzösszegek lehetőséget nyújtanak az idősek jobb és differenciáltabb ellátására”. A nacionalisták persze abban a tévhitben élnek, hogy „szörnyű csorba esnék az emberiségen, ha az ő fajtájuk hiányoznék belőle...”, de ez az idejétmúlt, őskori elfogultság mégsem lehet ma már egy korszerű, felvilágosult, modern politika vezérfonala stb.... Ha tehát ez a tétel igaz, „a gép helyettesíti az embert", egyben racionális igazolása a népesség fogyásának, elvénülésének, pusztulásának, s úgy tetszik, csak az őskori nemzeti elfogultság irracionalitása ellenezhetné. Akár az emberi történelem főtörvényei közé iktathatnánk: az atomkori technika, automatika megfelelője: a fogyó társadalom. Csak hát a tétel semmivel sem igazolható. Az ellenkezője viszont annál inkább. Naisbitt írja a Megatrendek-ber\: „A robot-technika területén a japánok messze előttünk járnak. Japánban a robotok építik a robotokat. A Jamazaki szerszámgépüzemben az éjszakai műszakban csupán robotok dolgoznak, egyetlen éjszakai felügyelővel... A jó minőségű robotok, amelyek ára 50 ezer dollár, naponta két műszakban képesek dolgozni nyolc éven keresztül. Az ösz- szes költség egy órára vetítve kb. 5 dollár, ami jóval kevesebb, mint az autóipari dolgozók javadalmakkal együtt számított 25 dolláros órabére.” Jó pár évvel ezelőtt az Observer is írt erről: Japánban működik a világon a legtöbb robot. Ugyanakkor japán közgazdászok munkaerőhiányról panaszkodtak a magyar televízióban. No de hát mi van azzal a tömérdek japánnal, akit helyettesített a robot-technika? Hová tűntek? Disszidáltak? * Ha valahol, hát Japánban gyorsan fejlődött a technika; a fejlődés iramában az Observer szerint a nagyobb országok közt Japán vezet: 20 év alatt huszonötszörösére nőtt a termelékenység, s a legutóbbi években 8,3%-os volt a növekedés aránya. No de ml lett azzal a rengeteg japánnal, akit húsz év óta felváltott a gép? Utánanéztem, s kiderült: tízmillióval nőtt azóta a foglalkoztatottak száma. A második helyre az Observer az USA-t sorolta a fejlődés iramában. Itt 4,3%-os évente a termelékenység növekedése, s húsz esztendő alatt, a hatvanas és a nyolcvanas évek között, a foglalkoztatottak száma egyharmadával, azaz harminc millióval nőtt. Mindezen tényekkel szemben, kellő felületességgel, tudnám azért bizonyítani, hogy a gép helyettesíti az embert. Minthogy valóban helyettesít embereket, kézi erőt, munkaerőt a gép, még jobb hatásfokkal az automatika. Közérthető példa: hasonlítsuk össze a kézi aratást a gépi aratással. Nem is csak többtucatnyi kaszás, marokszedő munká- játvégzi el a kombájn, hiszen ahor- dáshoz, a cséplóshez is seregnyi munkásra volt szükség. Elértéktelenedett tehát azoknak a munkája, akiket a gép helyettesített, nincs a továbbiakban rájuk szükség az aratáshoz - ebből a rész-igazságból sarjadnak azután a tévhitek, a kártékony ostobaságok. A vállrándító, vaksi közöny: nincs vész, ha fogyünk, majd a gép helyettesíti az embert. Szó se róla, fogyunk, harminc- harmadik éve elégtelen az utánpótlás. Itt volna az ideje, hogy azok is elgondolkozzanak, akik szerint nincs vész, ha fogyunk. Sehol a világon nincs ehhez hasonló, soha nem is volt ehhez hasonló, sehol nem jött létre — békében — harminc- három éves - harmadszázados! - demográfiai hullámvölgy. S ebben a vészhelyzetben még hangosabbra kapcsolt az öngyilkos balhit: Minek ide gyerek, így is sokan vagyunk, nyakunkon a munka- nélküliség! Varga Domokos rádiójegyzetére (1988) azt írja egy gyulai asszony: „...A kormánynak egy nagyon helytelen, meggondolatlan rendeleté volt, amikor elindította az erőltetett születést. Ennek most itt a súlyos következménye: a demográfiai robbanás, a zsúfolt iskolák, a munkanélküliség... s hogy most ide jutott agazdaság... Bangladest akarnak? Még nagyobb nyomort?...” Világutolsók vagyunk az utánpótlásban, s íme, vannak, akiknek már ez is „demográfiai robbanás”. Véreim, magyar kannibálok! Olyannyira sikerült elhitetni, hogy a gép helyettesítheti az embert, hogy némelyek szerint gyerekre nincs is szükség, egészséges népre, nemzetre sincs szükség - majd a gép helyettesíti... A „négy kis tigrisnek” - Dél-Ko- rea, Tajvan, Hongkong, Szingapúr - már külön irodalma van a világsajtóban, hovatovább a közgazda- sági szakirodalomban is. A gyors gazdasági fejlődés rekorderei ők, még Japánt is lekörözték. Találkozhattunk velük a képernyőn, láthattuk pl. Szingapúrt, micsoda világváros, a világkereskedelem egyik központja - no, de honnan indultak ezek a „kis tigrisek"? Szingapúr területén mindössze 150 halász élt, amikor bekapcsolódott a világ vérkeringésébe, 20-30 évvel ezelőtt még sértőnek tartotta volna a ma- gunkforma európai ország, ha ezekkel az elmaradott ázsiai álla- mocskákkal hasonlítják össze, a nyolcvanas évek végén a szingapúri kereskedelem már évi 60 milliárd dollárt forgalmaz, s a kikötője kiszolgál évi 30 ezer hajót. Mit írna vajon a gyulai asszony, ha ismerné a „négy kis tigris" születési számait? (Dél-Koreában a most munkába lépő korosztály aránya a mi sokat emlegetett Ratkó- korosztályunknak csaknem a kétszerese, és a nálunk most születőknek mintegy három és félszerese.) Lássunk csudát: a fiatalság igen bőven áradó utánpótlása is kevés. A Newsweek a szorongató munkaerőhiányról ír, s a fel-fellobbanó vitáról: mennyi vendégmunkást fogadhatnak be az államrend, a függetlenség veszélyeztetése nélkül. Szingapúrban több mint százezer külföldinek van rövid lejáratú vízuma. Tajvanra mintegy ötvenezren jutottak be turistaútlevéllel, munkára áhítozók; Hongkongban csupán filippinó szobalányok 35 ezren vannak, az építő- és textiliparban mintegy százezer munkás hiányzik. A munkaerőhiány ugyan fékezi valamelyest a fejlesztést, de a „kis tigrisek” gazdasági növekedése 1987-ben így is elérte a 14%-ot. Summa summárum: mindannak épp a fordítottja igaz, amit a szakbarbár csőlátás annyit bizonygatott, s amit - úgy tetszik - sikerült a hazai közvélemény jelentős részével megetetni. A gépesítés, az automatizálás dehogyis teszi fölöslegessé, dehogyis értékteleníti el a munkaerőt (a foglalkoztatott élőmunkát) a jól szervezett, korszerű gazdaságban! Épp az igazolódik, ami végképp nem újság: az élőmunka minden érték forrása, s minél nagyobb az aránya a társadalomban, annál magasabb életszínvonalat adhat. Visszatérve az előbbi példához: az az ötven ember, akit a kombájn helyettesít, nem a legyet csapkodja a lába szárán, hanem más területen foglalkoztatják, ahol ő is a kézi aratás ötvenszeres hatékonyságával dolgozik majd. Azaz nemhogy elértéktelenedne az élőmunka a gépesítéssel, hanem épp fordítva: mindenki jóval többet teljesít, termel, sokkal-sokkal több használati értéket állít elő, s utolérhetetlenül gyors fejlődéssel behozhatatlan előnyökhöz jutnak azok az országok, ahol minél bőségesebb utánpótlást tudnak korszerűen, hatékonyan, jó szervezéssel foglalkoztatni. Lásd a „kis tigriseket”. Lásd Japánt, az Egyesült Államokat. Legalábbis egyelőre ez a törvény. Dehogyis pótolhatják géppel, technikával az embert. A bő utánpótlást, nagyszámú fiatalságot munkába állító - tehát korántsem a gátlástalanul szaporodó - korszerűen gazdálkodó társadalmak fejlődnek leggyorsabban, s az elöregedők elmaradnak, feltorlódnak bennük a mindenfajta feszültségek, egymást éri a válság. Csak a társadalmilag szükségtelen munkaerőt helyettesítheti a gép. Ma már ez pontosabb így: a vi- lágtársadalmilag szükségtelent helyettesítheti. Az egységesülő világpiaccal a háttérben ma már egyre inkább ez a törvény. Az elmaradott országban az „elmaradott" jelző arra utal, hogy a rendelkezésre álló élőmunka megszervezése, hasznosítása igen-igen messze elmarad a világviszonylatban érvényesülő, korszerű normáktól. Ám ez az elmaradás nem lesz sokáig érvényes. Példa rá a „kis tigrisek” szédületesen gyors fejlődése. Nem nehéz belátni, hogy a világ gazdasági-hatalmi szerkezete is átalakulóban. „A harmadik világ ipari haladásának hajtómotorja az egyre szaporodó munkaerő, amely jóformán mamut méretű az iparosodott világ munkaerőlétszámához viszonyítva. Az Egyesült Államokban végrehajtott népszámlálás becslései értelmében az iparosodott országokban (a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagországaiban) a munkaerő 2000-re mindössze tiz százalékkal fog növekedni. Ázsiában és a csendes-óceáni térségben megdöbbentő arányban, 55%-kal nő a munkaerő, Latin- Amerikában és Afrikában a dolgozói létszám hihetetlen mértékben, 80%-kal fog emelkedni." (Naisbitt) ‘Részlet a szerző „Véreim, magyar kannibálok!” című, a Magvető kiadásában a napokban megjelenő könyvéből. Drozsnyik István: Örökké háborúban Gái Sándor reggeli fényben varázslat a szó megfürdik a fényben kitágítja a szűkülő időt szinte észrevétlenül s a tegnapról itt riiaradt kétség-ködök szürkesége szertefoszlik más a valóság még romlásában is ha napfény fürdeti s elviselhetőbb e csúf jelen varázslat mondom varázslat ahogy a nap sugara megérinti a tárgyakat a februári fák hallgatását a homályló ablaküveget s az alattam szüntelenül csattogó mélységet még a távolságok is mássá lettek megnőtt a horizont íve s a szemközti domb felett több ma a kékség mondom varázslat és messzeség messzeség elérhetetlen senkié AZ ÉSZAK- MAGYAROD IRODALMI MELLÉKLETE flottakkal álmodom Drozsnyik István: Őrangyal Farkas Árpád Asszonyok ringnak Lépdel egy asszony átal a pallón, fehéren lengve, mintha csak ének, mintha víz fölé búcsúzón, lassún mennyei kendőt lengetnének. Asszonyok ringanak évek óta partjaimból egy másik nyárba, mintha a nyárnak ott tüze volna, mintha melegből a párolgásbaSerfőző Simen Téged keres Tekintetem rád találva, rászáll váltadra, melledre. Hiába térsz ki előle, magadtól elhessegetve. Bezártság, sivárság, szegénység. Eszmei zűrzavar. És mi, ennek az eszmei zűrzavaros korszaknak a megemésztésére maradtunk életben. Milyen feladat vár még vajon ránk? És rám is személy szerint. Mit kell még megtanulnom, hogy taníthassak, most, vagy később. Azt már tudom, sok-sok társammal együtt, hogy ez a világ most újólag, paradigmaváltás előtt áll. En ennek a felismerésnek egyszerű közkatonája vagyok. Éppúgy, mint 1956-ban, amikor kiszolgáltatottan álltam egy fegyvercső előtt. S most miféle fegyverek merednek felénk? Korábban azt hittük, éppen elegendőek a háromdimenziós tér veszélyei, hogy vigyázhassunk magunkra. Hogy ne lépjünk egy autó elé, vagy ne ugorjunk le a mozgó vonatról. De ma? Ma egyes fizikusok szerint 10 dimenziós tér van körülöttünk, csak így érthetők mindazok a jelenségek, amelyek vannak, léteznek, csak a korábbi tudásunk alapján kénytelenek voltunk megmagyarázni, felfogni azokat. Eltűnőben van tehát egy világkép, s valahol alakulóban van egy másik, egy új. S mi kiszolgáltatottan, értetlenül szemléljük a változásokat éppúgy, mint a tükör előtt álló majom azt a rejtélyt, vajon honnan jöhet elő és hova tűnik el a fénylő lap mögül az a másik majom? Kik vagyunk és hogyan élünk, mi Homo Sapiensnek nevezett közepesen fejlett, közepes intelligenciával rendelkező élőlények? Miféle rejtélyes erők működnek, hogy segítsenek, vagy éppen gátoljanak bennünket? Hogyan érthetnénk meg, miféle üzenettel, hogy a rejtelmes ösvények közül mindig a legjobbat és a legcélravezetőbbet válasszuk. Mert az út mindegyiken át veszélyesen meredő sziklaormok között vezet. Hogyne érthetnénk meg valamennyien, hogy a legfontosabb tanulnivalónk ezen az úton a szolidaritás. Hogy segíteni kell az újra és újra elbukottakat, nem pedig eltaposni. Hogy hiába jut valaki ebben az életében bármilyen magasságba, ha a kozmikus erkölcsöket megsértve, becstelenül gyűjtögette a karma negatív pontjait. És milyen esélyekkel kezdheti újra, milyen képességekkel, hátrányokkal, szenvedélyekkel megverve a múltja miatt, a következőt. Eljuthat-e így valaha is egy biztonságosabb asztráltestig? Ki adhat választ ezekre a kérdésekre, melyik halandó? Azt hiszem, nincs olyan tanítómester, aki mindenre válaszolhatna. Morzsányi tudás van csak és sejtések. Mert választási lehetősége van mindenkinek és szabad akarata. Ennyit tudok csak. Mit akartok hát velem közölni és mire figyelmeztettek rég elhalt barátaim? Mire figyelmeztettek és mit tanácsoltok, hogy nekem legalább könnyebb legyen? Vagy mindez csak spekuláció, a félelmek elrejtésére, és marad a 2x2 nyers igazsága, az anyag mindenhatósága, a maga öntörvényei szerint. Kaphat-e választ, üzenetet, valami biztos és félreérthetetlen jelzést e gyötrelmes kérdésekre, valami használható választ valaha is az ember? ‘Decemberi összeállításunkban a Ráérezni a végtelenre című novella fölül lemaradt Hajdú Gábor neve. A szerző és olvasóink elnézését kérjük. t Fekete Gyula* ^ helyettesíti az embert Éjjel is arra riadok, a kezem megmozdul éppe Mind a tíz ujjam tapogat, téged keres a sötétben. íJaban gyakran álmodom halot- ^®gkeresnek a régi ismerősök, foű hozzátartozók és élőként foly- ^nem az életüket. Úgy tesznek, j, elem együtt terveznék a jövőt, itil °Sak néhány percnyi, de lehet ^ a[tó is és visszatérő, mint maga I . En tudom csak, hogy valami jil hiba folytán ezek a történetek h emlékek immár, belőlem táp- ^ ú hennem élnek csak. 'sérik az álmaimat mégis azok, ínykor kapcsolatban álltam? Mit , és mire figyelmeztetnek va- >1 élem talán az életemet és 'Jük valamennyien? Próbálom rJ a szavaikból, de furcsamód 'hödöm, semmiféle információt tőlük. Mintha valaki, vagyva- ls'szándékkal leblokkolná az aj- Zavakat, hogy azok értelme ne rel hozzám. n ' az 56-os katonacimboráim rótt velem az álmaimban. Egyi- j^osta védelme közben halt meg .negyedikén hajnalban, a má- t^olgálatban találta el a halálos ij || az volt a baj, hogy túlságosét 3 3 feiac)atát, hogy a katona semmilyen okból nem hagy■J, Szerencsém volt azokban a lkat ■ ^ ta^n éfetre szemeltek ki ^ ot irányító erők, hogy az a löve- Löal halántékom közelében sü- a , nern tizenöt centiméternyi tála j fem annál közelebb égette Igj g 'vét a halálszínű levegőbe, íztsr Sn távolságban, mint egy fi- titid i Memento. Talán soha kid°'tam, sem akkor, sem ké- aq .es a térviszony ilyen megha- l/ufetállására, mint abban az j^l ban a pillanatban. Mi lett vol- jt, *1 v°lna, ha az a kéz, ami a Vhér!3, nem ^ mozdul. Mi lett lépp? hamarabb, vagy határozot- llejúj a cső elé? Csattanás, süví- ^' fehogja a furnírlemez és a fal fent h hangját. így felfogta. Majd h Di.2ava^at mögöttem. Te, most l3a|áltak! b|yPfe’ miért kaptam akkor ke- hára' u n esé|yem vo|t egy sike- egye ■ dogy gyerekeket neveljek lekéK Va|amit önmagam és máiig an, A halálközeli élmények jlpcQ artják, ez a meghatározó él- í, s 9rarnozza az ember gondol- mas személyiség lesz •ér,», ^ern akkor nem volt halálkö- fep0l fe- Egy halánték mellett el- ; ^sztoiygdyó nem halálközeli jwSn a húszévesek élniakará- hytcif2tem megszabadulni ettől 'kor é aj319 miért jön elő újra? Miért kkkei lsrner°s arcokkal, jól tudott ténv’ megváltoztathatatlan, be- !ks fi" kel. Másként kellett volna fedi °nt®sek, cselekedetek sze- ^k'ik ^ .nt és a jövőt? Azt mond- NásSf32?d a maga iszonyatos fe. Akfaival igen nehéz az élők ShscikfIT3 az időszakra tervezte fVál|aikUsat'32 nagyon nehéz fel- ' *3túr °L2°.tt' Háborúk, forradal- r'Ves rak és újabb forradalmak, ráérző körmökkel kicsikart iéleksorvasztó vereségek. i Földpadlóra tettem le először a zem, ahol teknőágyam volt, öl szem ablakok néztek ve farkasszemet. Szénaillatú, dohos padlásun szőttem jövőmről viliódzó mese Szemmel összefogtam az élet nyeit, kínjait, bánatát. Felnőttem kilencedik gyerekként Magamat emésztve kezeim közi gyatkozik reményem. Védekezek, támadok, harcom1 máig egyedül vagyok. Drozsnyik Istvái
