Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-07 / 57. szám

AZ ÉSZAK- MAGYARCÄ IRODALMI MELLÉKLETE Földpadlóra tettem le először a zem, ahol teknőágyam volt, szem ablakok néztek vei farkasszemet. Szénaillatú, dohos padlásun1 szőttem jövőmről viliódzó mesé1 Szemmel összefogtam az élet nyeit, kínjait, bánatát. Felnőttem kilencedik gyerekként Magamat emésztve kezeim közi gyatkozik reményem. Védekezek, támadok, harcom1 máig egyedül vagyok. Drozsnyik Istvái Gábor* flottakkal álmodom Drozsnyik István: Ürangyal Farkas Árpád Asszonyok ringnak Lépdel egy asszony átal a pallón, fehéren lengve, mintha csak ének, mintha víz fölé búcsúzón, lassún mennyei kendőt lengetnének. Asszonyok ringanak évek óta partjaimból egy másik nyárba, mintha a nyárnak ott tüze volna, mintha melegből a párolgásba ­Serfőző Simon Téged keres Tekintetem rád találva, rászáll válladra, melledre. Hiába térsz ki előle, magadtól elhessegetve. Éjjel is arra riadok, , a kezem megmozdul éppe'j Mind a tíz ujjam tapogat, ' téged keres a sötétben. Bezártság, sivárság, szegénység. Esz­mei zűrzavar. És mi, ennek az eszmei zűrzavaros korszaknak a megemészté­sére maradtunk életben. Milyen feladat vár még vajon ránk? És rám is személy szerint. Mit kell még meg­tanulnom, hogy taníthassak, most, vagy később. Azt már tudom, sok-sok társam­mal együtt, hogy ez a világ most újólag, paradigmaváltás előtt áll. Én ennek a fel­ismerésnek egyszerű közkatonája va­gyok. Éppúgy, mint 1956-ban, amikor ki­szolgáltatottan álltam egy fegyvercső előtt. S most miféle fegyverek merednek felénk? Korábban azt hittük, éppen ele­gendőek a háromdimenziós tér veszé­lyei, hogy vigyázhassunk magunkra. Hogy ne lépjünk egy autó elé, vagy ne ugorjunk le a mozgó vonatról. De ma? Ma egyes fizikusok szerint 10 dimenziós tér van körülöttünk, csak így érthetők mindazok a jelenségek, amelyek van­nak, léteznek, csak a korábbi tudásunk alapján kénytelenek voltunk megmagya­rázni, felfogni azokat. Eltűnőben van tehát egy világkép, s valahol alakulóban van egy másik, egy új. S mi kiszolgáltatottan, értetlenül szemléljük a változásokat éppúgy, mint a tükör előtt álló majom azt a rejtélyt, vajon honnan jöhet elő és hova tűnik el a fénylő lap mögül az a másik majom? Kik vagyunk és hogyan élünk, mi Ho­mo Sapiensnek nevezett közepesen fej­lett, közepes intelligenciával rendelkező élőlények? Miféle rejtélyes erők működ­nek, hogy segítsenek, vagy éppen gátol­janak bennünket? Hogyan érthetnénk meg, miféle üzenettel, hogy a rejtelmes ösvények közül mindig a legjobbat és a legcélravezetőbbet válasszuk. Mert az út mindegyiken át veszélyesen meredő sziklaormok között vezet. Hogyne érthet­nénk meg valamennyien, hogy a legfon­tosabb tanulnivalónk ezen az úton a szo­lidaritás. Hogy segíteni kell az újra és újra elbukottakat, nem pedig eltaposni. Hogy hiába jut valaki ebben az életében bármi­lyen magasságba, ha a kozmikus erköl­csöket megsértve, becstelenül gyűjtö­gette a karma negatív pontjait. És milyen esélyekkel kezdheti újra, milyen képes­ségekkel, hátrányokkal, szenvedélyek­kel megverve a múltja miatt, a követke­zőt. Eljuthat-e így valaha is egy bizton­ságosabb asztráltestig? Ki adhat választ ezekre a kérdésekre, melyik halandó? Azt hiszem, nincs olyan tanítómester, aki mindenre válaszolhat­na. Morzsányi tudás van csak és sejté­sek. Mert választási lehetősége van min­denkinek és szabad akarata. Ennyit tu­dok csak. Mit akartok hát velem közölni és mire figyelmeztettek rég elhalt barátaim? Mire figyelmeztettek és mit tanácsoltok, hogy nekem legalább könnyebb legyen? Vagy mindez csak spekuláció, a félel­mek elrejtésére, és marad a 2x2 nyers igazsága, az anyag mindenhatósága, a maga öntörvényei szerint. Kaphat-e vá­laszt, üzenetet, valami biztos és félreért­hetetlen jelzést e gyötrelmes kérdések­re, valami használható választ valaha is az ember? ‘Decemberi összeállításunkban a Rá­érezni a végtelenre című novella fölül le­maradt Hajdú Gábor neve. A szerző és olvasóink elnézését kérjük. f ? Tusnády László A szilfa és a szőlőinda 1974. június 28-án szület­tem Miskolcon. Jelenleg az Avasi Gimnázium IV. évfo­lyamán, angol tagozatos osztályban tanulok. 3 éve foglalkozom komo­lyan a versírással. Szeret­ném, ha a jövőben ez és a színművészet töltené ki az életem. Tikász Judit Összefonódás. Holtomiglan- holtodiglan: ezt hirdeti az olasz népművészetben a szilfa és a sző­lőinda. Nem teljes a szilfa sem ma­gában. a szőlőinda nélküle tehetet­lenül hull a földre, nem tud fel­emelkedni. Társ kell neki: támasz. Szilfa és szőlőtő: a teljesség ké­pe. Magában csonka az egyik, ma­gában csonka a másik. A nő és férfi is ilyen. Platón úgy vélte, hogy születés előtt van a tel jesség. Utána keresés a sorsunk, a megtalálás maga a boldogság. Kedves szilfa és kedves szőlőin­da, ág, levél és venyige fonódik össze: oldódik a csillagmagány. Hold süt, Nap fénylik, s ti kedve­sek, tartjátok a csillagmindensé- get. Harmónia és öröm, ha megne­vezzük ezt a két szelíd, ősi nö­vényt, és ha a hozzájuk fűződő népi hagyományt vallatjuk, az em­beriség múltjának kút-méiyébe te­kintünk, s ez az emlék tiszta vizet mutat fel, életvizet. Egyszerű, ősi gazdálkodási gya­korlat és életgyökerű szimbólum ölt testet a következő réges-régi olasz fordulatban (szólásban): la vite ehe si marita all" olmo (a sző­lőlő, mely férjhez megy a szilfá­hoz). íme az olasz házasélet szimbó­lumai, és eredete az, hogy Olaszor­szágban szilfára futtatták a szőlőt. „A csúnya szaracén lány” (Ahá­rom gránátalma szerelme - A há­rom narancs szerelmese) című olasz népmesében is szilfa szere­pel a történet igen fontos forduló­pontján: a gránátalmából született szép lány az ifjú király birodalmá­nak a határán egy forráskút mellett lévő szilfára mászik fel, ott várja, hogy szerelnie hintóval, ünnepi ru­hával jöjjön vissza a királyi várból. Ott öli meg a szép lányt a csúnya szaracén lány, de maga a szilfa már a házasságra utal, azt előlegezi, an­nak a szimbóluma. A lány végül is megtér a halálból. Szilfa és szőlőinda, szép bol­dogságlehetőség, kiteljesedés, ma­gunknál többé válás képe. Torqua­to Tasso nagy eposzának, „A meg­szabadított Jeruzsálem ”-nek egyik legszebb versszakában ezt a két növényt említi, s két örökké szere­tő szív tragédiáját mondja el. A diadalmas záróakkord előtt, mint viharfelleg komortik Gildippe és Odoardo halála. Ez a szerelmespár a földi és az égi szerelmet hordozza magában. Ugyanaz a gyilkos kard terítette le előbb a nőt, majd a férfit. Tasso sokféle hangon szólt a szerelemről, de talán itt áll a legközelebb népe leikéhez, talán itt érezzük legin­kább. hogy a költő figyelte a nép­dalt, a mezők, a ligetek, a bércek énekét. Hogy hangzott akkor a „Scura mié"'? Ki tudja? Ama ismert válto­zatának első strófáját így mondom el anyanyelvemen: „Befestettél feketére. Meghaltál, jutok mi végre? Arcomra hull hajam tépve; hullok: testem a tested érje! Befestettél feketére.” Siratóénekről és Tasso házas­párjáról beszélek? Nincsenek ezek messze egymástól? Tasso nem si­ratóéneket mond, hanem két sze­relmes halálának a leírásába viszi bele népének ősi látását, így lesz oly eredeti ez a kép, olaszos, feled­hetetlen. A férfi egy darabig védte halálra sebzett hitvesét, de a szul­tán levágta a karját, e nagy csapás­tól hull le, mint a szilfa, de haldok­lás közben is csak társát sajnálja: „Mint szilfa, melyet az indás növénye mohón körülfon, összeházasodva, ha fejsze vágja, vihar rontja mélyre, a szőlőtárssal együtt földre rogyva, a kedves termést tépi, s lomb-sörényre tipor, mely zölden volt a ruha-fodra; miatta szenved, nem saját magáért, azért bús, aki közel hal, a társért.” így hull a férfi. A szempárok még találkoznak, de már csak só­haj hagyja el az ajkukat, s egyszer­re halnak tncg. Szilfa és szőlőinda így karolja egymást. A szerelmet hirdeti, an­nak boldogság-szigetét. Hullámai­val körülhömpölygi a hatalmas idő-óceán, de szépen és örök jelen­téssel átkarolja egymást a szilfa és a szőlőinda. Tusnády László Kállai Ernőd: Tavasz Tűz Én rózsaszínű lángolásban égek, mályvaszínű, hangtalan tüzekben. A lobogásban apró fahasábok sötétlenek, mint megannyi bánat a sejtelmes vízparti füzekben. Olthatatlan, örökéltű lángok- zizegésük túlvilágok hangja, körbenállják áttetsző-kék testek, tűzhalálom gondosan takarva. Tél Csókot lop arcomról a dér testemen fáradt hópihék ülnek- lassan téli tájjá változom - szavaim ködfalat vonnak körém és minden mondat ködvárat emel- lassan önmagam jégszobra leszek - körvonala sosem-volt magamnak játéka hazug tündérmeséknek ködpiramisba rejtett ködszarkofág Furmann Imre HAIKUK Arckép Nemrég még a jégeső. Gyémántgolyók pattognak a háztetőn, lelkek csatornáin át összegyűlnek, fényfolyam; medreket el nem ismerőn zúdul ránk ma délelőtt, s tisztára fürdet a tavasz, Hegyek és völgyek. Sok csend, rezgő hullámok. A szem: tiszta tó. Ifjúság miként anyja kisdedét. A Nílus oszthatja így szét mindenét, ha erőt kínálva fut a homokra, ahogy a Nap hullámai életét fűnek, fának. Ébredés: felkél, s öltözik a tavasz; zöld ruhát ad rá a fény, semmiből szőtt csodát, szép virágosat, közben madárul énekel a jókedv, mindenki érti mégis világosan, kéklő áradás az ég, s elöntött szívünk a tavasz. Költöző madár. Bordáim szétfeszülnek. Szállótollpihék. Otthon Orgonaillat. Eltűnik, elillan, Mintha egy gyerek sírna. Jában gyakran álmodom halot- ^®gkeresnek a régi ismerősök, (Oj. hozzátartozók és élőként foly­téul az életüket. Úgy tesznek, i 6lem együtt terveznék a jövőt, )3 3csak néhány percnyi, de lehet ^[tó is és visszatérő, mint maga 1 ' En tudom csak, hogy valami J biba folytán ezek a történetek La* emlékek immár, belőlem táp- "Te bennem élnek csak. ráérik az álmaimat mégis azok, ínykor kapcsolatban álltam? Mit Lak és mire figyelmeztetnek va- i .^Ul élem talán az életemet és l^jlük valamennyien? Próbálom r? a szavaikból, de furcsamód 'ködöm, semmiféle információt l°k tőlük. Mintha valaki, vagyva­I Szándékkal leblokkolná az aj- ^avakat, hoqy azok értelme ne > hozzám. q/1 az 56-os katonacimboráim , velem az álmaimban. Egyi- védelme közben halt meg . negyedikén hajnalban, a má- rgi ,z°lgálatban találta el a halálos j| az volt a baj, hogy túlságo- ly Vdta a feladatát, hogy a katona semmilyen okból nem hagy­Uri Szerencsém volt azokban a ta vagy talán életre szemeltek ki II at irányító erők, hogy az a löve- \ a bal halántékom közelében sü- g nem tizenöt centiméternyi tá­jé' ^anem annál közelebb égette égj. 'vét a halálszínű levegőbe. Pte’fá en távolságban, mint egy fi- bnJe®- Memento. Talán soha ficjPJam, sem akkor, sem ké- |6 °„éS3 térviszony ilyen megha- V «vízállására, mint abban az | 'an a pillanatban. Mi lett vol­ta 6tt volna, ha az a kéz, ami a .r|°ha, nem úgy mozdul. Mi lett x|é en hamarabb, vagy határozot- 3 Cs° Csattanás, süví- L 'elfogja a furnírlemez és a fal fenjak hangját. így felfogta. Majd hcu avakat mögöttem. Te, most tüHtalá|tak! b /0rn, miért kaptam akkor ke- Nra Van esélyem volt egy sike- ögyp, Hogy gyerekeket neveljek ^éh va*am't önmagam és má- ijgy ?en.- A halálközeli élmények !'f)ro artiák, ez a meghatározó él- í, 9rarnozza az ember gondol- i)6 n 'a,e más személyiség lesz légy ern akkor nem volt halálkö- halánték mellett el- .^sztQiygQiyó nem halálközeli íy6. Sn a húszévesek élniakará- hytfíf2tem megszabadulni ettől ikof jí aúj13 miért jön elő újra? Miért ®kkei ISmerős arcokkal, jól tudott tégj’ /Megváltoztathatatlan, be- fc *j?kkel. Másként kellett volna °ntések, cselekedetek sze­lek és a jövőt? Azt mond- í’hdáS , 2ad a maga iszonyatos ö. ^Saival igen nehéz az élők <US 'frre 32 időszakra tervezte ,Vgn Jílusát, az nagyon nehéz fel- e Ktú • °.tt- Háborúk, forradal- Kes ra^: as ájabb forradalmak, itekg’ yérző körmökkel kicsikart s 'éleksorvasztó vereségek. I Asszony siratta ebben a népdal­ban az urát. A mai változat folyta­tása már epikus elemekkel bővült. A hazatérés sivársága szólal meg, a további kegyetlen sors, a nincste- lenség, az otthontalanság: „Kísér kutyám nyüszítése; befestettél feketére.” Drozsnyik István: Ne ölj!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents