Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

MUNKAIÉLKÜL Városok, állás, állástalanok 1991. február vé992. február vége Város és körzete Bejelentett munkaerő-igények Regisztrált napáma Munkanélküli segélyben, járadékban részesülők Ügyfélforgalom 1991. febr. vege 1992. jan. vége 1992. febr. vége 1991. febr. vege 1^- febr. gc 1991. febr. vége 1992. jan. vége 1992. febr. vége 1991. február 1992. január 1992. február Miskolc 86 187 176 3 840-773 2 287 9 161 10 066 7 263 18443 21 984 Ózd­28 28 2 964 ? 607 1 370 4616 4988 4 099 7435 9 639 Edelény 64­­1 108 ■f 868 854 2 761 3 053 1 375 3 725 4 939 Kazincbarcika 13 13 ■ 13 1 384 4Q10 1 004 3 043 3 485 2 548 6 230 7 223 Sajószentpéter 1­­279 1372 173 850 1 056 515 1 415 1 851 Encs­­­1 372 3907 1 213 2 739 2 730 2 483 4 808 6 283 Szikszó 7­­­2142­1 640 1 841­4054 4 633 Mezőkövesd 10 10 5 1 380 ,3778 753 3074 2917 1 748 5616 7 597 Ti szaúj város 13 2 14 702 2708 397. 1 552 1 858 1 728 2910 4439 Sátoraljaújhely 10 82 94 927 4 123 752 2 713 3 036 1 405 4702 5 806 Sárospatak­­­1 108 3082 860 2 113 2 250 1 4(X) 3 890 5 749 Szerencs­­­2 043 3 007 1 407 3 866 4 379 3 876 5 184 7 281 Tokaj 7­­493 ^[433 297 975 1 036 739 1 535 2 398 B.-A.-Z. megye ossz. 230 322 330 17 602 £5810 11 367 .39 103 42 695 29 179 69987 89 822 A Megyei Munkaügyi Központban Simkó János osztályvezető tájékoz­tatott a legfrissebb adatokról:- A munkaerőpiac tulajdonképpen összeomlott, hiszen ez év január vé­gén mindössze 327 főre jelentettek be igényt a vállalatok, ugyanakkor 53 400-an váltak munkanélkülivé. A munkanélküliek száma hónapról hó­napra gyorsuló tempóban nő. Míg tavaly január végén 14 700-an vol­tak munkanélküliek, decemberre 49 000-en váltak „feleslegessé”. Az­óta egyetlen hónap alatt több mint 4000-en kényszerültek munkahe­lyüktől megválni. A szakember szomorúan beszél a megye 13 városában és környékén kialakult helyzetről. Ezek szerint a munkanélküliség gyorsuló üteme még riasztóbb, ha a kezdetektől nézzük: 1990-ben mindössze 3500-an, ta­valy 13 és félezren, idén januárban már 53 000-en váltak „dologtalan- ná”. Hogy mi váltotta ki ezt a tenden­ciát országosan, az ismert. De Északkelet-Magyarországon az ipar válsága még inkább érződik, hiszen itt aránytalanul nagy volt az ipartele­pítés: kohászat, gépipar, hatalmas vegyi gyárak épültek. A bányánál is tízezrek dolgoztak, s most a mamut- vállalatok egymás után kerülnek csődbe. Szűkült az építőipar, a köz­lekedés, a mezőgazdaság ^“Segítésére, átmeneti jelleggel zói lehetősége. ^kerített munkaidő bevezetésé­A mezőgazdasági üzemek korengedményes nyugdíjazás nem gyarapították a munkanéhogatására fordítottuk. így mint- számát. Ebben a szektorba^ 15 000 ember gondján próbál- csak ezután lesz tömeges elősegíteni, ha nem is véglegesen, tás, mivel megszűnt az átal* sokuknál ez a pár hónap is az tiltó moratórium. A szövethet jelenti, a korengedményes részvénytársaságok, kft.-k I0íugdíjasoknál viszont a végleges néhányan valamilyen önálló toldást jelentheti, kezeti formában dolgoznak tfet hozta hát a piacvesztés, az ál- de mindenképpen keveset^ támogatások leépítése, meg- számmal. A mezőgazdaság^htetése a már előbb említetteken valy mindössze 3000-en lettedül. gs ez a folyamat idén sem áll kanélüliek, ebben az évben Ó.9- De lesz továbbra is foglalkoz- emberek szerint 13 000 emb““9si alap, valamit segít az egyének az utcára. ^ és a vállalatok öt százalékos Hogyan lehetne a munka^idaritás-alapja. séget kezelni? Erre Simkó munkaügyi központ főmunka- szerint több lehetőséget is kí^sa Aradi Mária szerint a megye tak, noha ezek korántsem wös térségei reménytelen helyzet- meg a térség problémáját. ; derülnek. Vannak már munkanél- - Megyénk mintegy 600 mjj'1 falvak, körzetek, s nem sok jóval rintot kapott a foglalkoztatáSÓsegtet a jövő. A munkaerő-prog- ból. Ezt átképzésre, a köz^'s szerint egyre nőni fog a kvalifi- munkavégzés támogatására^ szakemberek, vezetők körében kahelyteremtő beruházásoldbünkanélküliség. Vezetőkből '91. munkanélküliek vállalkozóijáig 452-en váltak munkanél­Hogy keserű vagyok?*eglehet... Pácin, Nagyrozvágy. Kisrozvágy, Semjén, Lácacséke, Dámóc, Zemplén- agárd... a megye északi határvidékének falvai. Gyönyörű vidék. Északról a szlo­vák határ, délről a Tisza határolja, illetve zárja el a külvilágtól. Az itt élőknek ed­dig jó esetben munkát adtak a téeszek, vagy a legészakibb magyar város, Sátor­aljaújhely gyárai, kisebb-nagyobb üze­mei. Már ameddig adtak. Mert a csőd, a válság lesújtott számos újhelyi üzemre, kft.-re, betéti társaságra, kisvállalkozó­ra, iparosra, kereskedőkre, azokra, akik - ha csak keveseknek is -, de munkát tudtak adni. És sokan jártak be Újhelyre a környékbeli falvakból, mert az ipar külivé, az év végén már 1500-an et­ték a munkanélküliek kenyerét. A pályakezdők közül tavaly 3350 fiatal munkanélküliséggel kezdte a nagy­betűs ÉLETET, ebből 1500 fiatal volt szakmunkás, 1480 érettségizett, 80- an valamilyen felsőfokú képzésben részesültek.- Van-e valamilyen módszer a munkanélküliség elemzésére, hogy a támogatás, a segítség a legszük­ségesebb helyre, körzetbe jusson?- Egy világbanki program kereté­ben - a 3. ipari szerkezetátalakítási programban az úgynevezett humán erőforrások alapprogramjában (sta­tisztikai és foglalkoztatási témában) megyénk foglalkozik a foglalkoztatá­si alap költségeinek hatékony fel- használásával. E témában pedig egy helyileg is finomabb elemzési rendszer kidolgozása szükséges. Meg kell vizsgálni a legkisebb térsé­get - falut, várost, övezetet, hiszen ezek problémája specifikus, eltér a nagy átlagtól, és hatékonyan csak úgy segíthetünk, ha akár egy-egy családot, réteget vizsgálunk a mun­kaerőpiac szempontjából. Ezért a vi­lágbanki program keretében az USA-ban tanuló ösztöndíjasokkal próbáljuk elsajátítani az elemzési módszereket, hogy javaslatot ad­hassunk egy-egy térség, üzem, vál­lalat, önkormányzat részére a hu­mánus, jó megoldásokra... 111 azért csak jobban fizetett, mint és kiegészítésként pedig ott vol háztáji, ahol megtennelődött az való élelem, gyarapodhatott a p‘ karókban, épülhetett a ház, a hct' a víkendtelekre, jutott utazásra kozásra, művelődésre. Egyszd nem is dúskáltak errefelé az art vakban, azért nyugodt, emberit“ volt az élet. Az imént ickct szomorkásán,j sen sorolja Fedor László, aki I* cséki sorstársával szorul műnk' segélyre. Igaz, - mondja - egy nek tisztes munkát adott a polgíd hivatal, hiszen karbantartókért! mázzák. És szerencsésnek inon« gukat azok is, akiknek közműnk öten vannak, és közöttük én is­lök ennek. Igaz, csak közmű11 mégiscsak munka, amiért dolgo* nem pedig kegyelemkenyér. A 25 esztendős, családos Fed“ ló pedig hozzászokott a kemény1 hoz. Egyetlen napig sem voll nélkül. Sőt! Mert erősen akart3 gyarapodjon a család, plusznuu1 órát vállalt, amíg lehetett; pont“ tavaly május 31 -ig, ugyanis akk“ meg az a kft. Sátoraljaújhely“1 szobafestő szakmunkásként d“1 Munka pedig nincs errefelé a ^ közben nemcsak szobafestőnek-1 rangosabb szakmabelinek sem.- Mentem, jártam, talpaltam •’ felé, de csak azt hallotta az enib1' * clyieknek is csak az útilapu készül, dhtiogy azoknak adnának kenyeret, a falvakból járnak a városba, az a. Most aztán abból élek a család- v U,T>it ez a közmunka ad, de hát ez a •j z csak a töredéke annak, amit koráb- kerestem. De azért mégiscsak sze- ) esésnek mondhatom magamat, hi- ó -''Züleim és jó anyósom segítenek. ' "k nem lennének, nem tudom miből Jacsalád. ’t"^ földből talán, hiszen van itt föld a ; ‘Csékf határban, csak művelni kel le­f}.%> f Persze, föld az van. De mivel mű- L,,e az ember, tán" magát fogja az eke ! ' ue hát még azok a téeszek is tönk- ^entek, ahol bőviben voltak minden- 1 ' ami szükséges a paraszti rnunká­V/ L ^ r ■ "ogy teremjen a föld. megfizesse, ||S'i;ilälja a munkát. A téeszesek, akik- i>( °ssz.etut, beszélget az ember, azok ijS|l"°nc*ják, ez. a mai világ nem is a vá- 1 ’. kanem a falut, a paraszti népet 1 P-Ía igazán a földre. És még csak az ,len járunk, mert rettenetes napoknak '^-rtiik elébe. Hallani, hogy sokezer ,e'l1ek nem jut majd munka a tée- y °en sem, és örülhet majd az, aki va- ,r|,v‘l cselédnek szegődhet. Hogy ke- 1 011 beszélek? Meglehet. Mert nincs jl le,T>ény, semmi sem. De hogy fel- Azt már nem! Családom van. scgein, társam, gyerekem... t ',:v> . ............... Ismert pénzügyi szakember, Antal László jelentette ki a mi­nap egy konferencián, hogy az államháztartás deficitje továbbra is növekedni fog. A szakember szerint a növekedés oka az ál­lamháztartási reform késlekedé­se; felhívta a figyelmet ugyanak­kor arra, hogy a gazdasági és pénzügyi feszültségek a jövő év­ben már átterjednek a bankszfé­rára is. A honi vállalatok adós­ságállománya ugyanis az elmúlt négy év alatt a hússzorosára nö­vekedett, ami lefékezi a pénzin­tézetek privatizációját. Egyre mélyülő válságba kerül a gazdaság, növekszik a munka- nélküliség, az olyannyira áhított forint-konvertibilitás megterem­téséhez, a gazdaság stabilizálá­sához még legalább tíz esztendő szükséges. Ma nekem, holnap neked... Csak behívnak és közük: nincs tovább Néha egyetlen ember tragé­diája, ezrek, tízezrek sorsát tükrözi. S hogy tanuljunk, okuljunk belőle, érdemes oly­kor erre az egyetlen (feles­legessé vált?) emberre is odafi­gyelni. Hegyalja dimbes-dom- bos vidékeit járva egyre kevesebb „határi" emberrel le­het találkozni. Megcsappant a mezőgazdasági üzemek mező­őreinek száma is. Sok helyen szabad a préda, a mezei lopá­soknak se szeri, se száma. A Hegyalja leesz Legyesbényé- től Szerencsig (és még azon túl) terpeszkedő határában évek óta találkozhattam egy hatalmas - amolyan tenyeres- talpas - igazán jól megtermett mezőőrrel Fecsó Györggyel. Karácsony táján épp egy hófú­vásból tolta ki magatehetetlen személykocsinkat. Akkor még jókedvűen teltek az ő napjai is. Nemrégen „civilben” talál­koztunk. s hogy egykedvűsé­gének okát ne firtassam, maga hozakodott elő a hírrel:- Februártól munkanélküli lettem én is. A szövetkezet bomlófélben van, azt mondják, itt a szántóterület felére igényt tartanak a volt tulajdonosok, úgyhogy én is keserű kényéire jutottam. Nem mondhatom, hogy pa­naszkodott az ötvenhat éves ember, de bármilyen kemény fából faragták, szomorúságát ő sem tudta palástolni.- Nem vagyok egy érzelgős típus, de amikor kimondták fe­jemre a végzést, valami ször­nyű érzés vett rajtam erőt. Mert eszembe jutott, kinek kellek én már dolgozni ebben a korban? Azóta ki tudja, hány éjszaka gondolta végig az életét. Az egyik gyárban tizennyolc év, a másikban tizenkettő... Többit a téeszben... S mindig a legpisz­kosabb munka: zsivánnyal. mezei tolvajokkal civódni úton-útfélen, sokszor a végle­tekig kiélezett helyzetben, ku­tyaszorítóban. S hogy ezután miből él meg? Eltartja az asz- szony, ha neki is fel nem mon­danak. Mert nincs itt már biz­tos helye, megélhetése senki­nek. Hegyalján van elég szőlő, úgy gondolja megy majd met­szeni, kapálni, permetezni. Ne­velt fia megáll már a saját lá­bán. mit tehet mást? Ő már se­gíteni nem tudja.- Nem értem pedig, hogy mi ebben a lényeg? - méltatlanko­dik -, hiszen én több munka­nélküli járadékot kapok majd, mint eddig volt a fizetésem! Akkor kinek jó ez? Ezt a hatal­mas határt most már mindenki Csáki szalmájaként hordja szét. Visznek mindent, ami mozdítható: fát, kukoricát, még a földben maradt répát is lopják. Nincs törvény, a koráb­bi évekhez képest alig van vet­ve egy kis kenyérnek való. Ki­nek jó ez? — Szüntelenül ezt kérdezi a dologtalanságra ítélt mezőőr. Az ember szomorúan tudo­másul veszi, itt már nincs mit tenni: csak nézni tétlenül az agóniát. Gondolkodni a kövér földekről, végeláthatatlan ku­korica-. búzatábláról, amelye­ket nem kell immár körül-kö- rüljárni csak gondolkozni ar­ról, hogyan jutottunk idáig. A munkaügyi központ ki­rendeltségein meg csak duz­zadnak, kígyóznak a sorok, to­porognak az emberek, koldus­ként kell várniuk a munka- nélküli járadékot, böngészni reménytelen álláshirdetéseket: hátha éppen engem keresnek, hátha válaszolnak, hátha lesz munka valahol... hátha... A bt.-ügyvezető szerint: Az útlevél a legjobb minősítő Az A-tól Z-ig Partner Betéti Társaság irodája a miskolci, Széchenyi utca 80-ban található. Az udvarra vezető hatal­mas kapu rémes állapotokat fed - a környék tipikusan Mis- kolc-belvárosi. Ápolatlan épületek, kosz; egy kehes macs­ka vánszorog előttem... A bt. egyik ügyvezetője, Szabó György elnézést kérve körbemutat. Az irodában vandál kezek nyoma, az egyik szoba tetejét megbontották, mindenütt por, építési törme- lók.- Betörtek hozzánk az éjjel, készpénzt és a repipiát vit­ték el. Itt hagyták a számítógépet, színes tv-t, sok értékes berendezést. A kár így is legalább 30 ezer forint. Látja, ilyen az élet: ha zár a rács, behatolnak a tetőn... * A rövid kis intermezzo után találunk egy szobát, ahol elbe­szélgethetünk a bt. munkaerő-közvetítéséről és magáról a munkanélküliségről. ,-Tavaly alakult a betéti társaságunk, a másik ügyvezetővel ketten vagyunk beltagok, van két kültagunk és egy alkalmazot­tunk - kezdi a fiatal szakember. Azzal folytatja, hogy a munkaközvetítés tevékenységüknek csak kis részét teszi ki. Igaz, nem ígérnek csak úgy blattra, aki­ket ők felvesznek a számítógépes adatbankjukba, az szinte biztos, hogy rövidesen munkát kap. Mégpedig: külföldi, jól fize­tő állást. ................- Az a baj - folytatja -, hogy a jelentkezők nagy részé úgyne­vezett „gyárista”; 15-20 évet lehúz egy helyen, de nem ért máshoz mint ahhoz a néhány művelethez, amit nap mint nap gyakorolt. Őket bizony eltanácsoljuk, tisztességesebb szerin­tem megmondani, hogy ne számítsanak semmire. Ámítani ugyan lehetne, mint egyes cégek teszik... Borzasztó nehéz egyébként az állásközvetítés mint min­den olyan munka, ahol emberekkel, adott esetben pedig két­ségbeesett, kapaszkodni akaró emberekkel kell foglalkozni. Eddig az év elejétől úgy ezer munkanélküli fordult meg a Szé­chenyi utcai irodában, közülük csak 137-et vettek listára, s az biztos, hogy 35 rövidesen mehet külföldre. *- Hogy is megy az egész felvétel?- Négy dunántúli céggel, vállalkozóval van kapcsolatunk, nekik pedig német vállalatokkal. A dunántúliak megmondják, milyen emberre van szükségük a külföldi munkához, s mi a számítógépes lista alapján közvetítünk. Egy adott ember na- cionáléjának nemcsak az a fontos része, hogy milyen bizo­Ózdi kilátástalanság All a gyár, pihennek a gé­pek, nincs ki életet leheljen be­léjük. A kohászat jóformán mementó Ózd szívében, és ha többé nem fűtik fel a kohókat, a kemencéket, akkor egyre in­kább rozsdatemetővé válik. Ózdon jelenleg 7607 munka- nélkülit tartanak számon, egy évvel ezelőtt 2964-en voltak. Munkanélküli segélyben, jára­dékban majd ötezren részesül­nek. Persze, a baj esőstől jön. Nemcsak a kohászat agonizál: aKontakta is kényszerszabad­ságra küldte embereit, de más itteni cégeknél sem rózsásabb a helyzet. Az acélmű rész­vénytársaság harmadannyi pénzt kapott a kormányzat­tól végkielégítésekre, mint amennyire számított, a gyáris­ták egy magán kohászat meg­teremtéséről álmodnak, de leg­többen csak (!) munkát szeret­nének. Ózdon a több, mint hét és félezer munkanélkülinek 28 betöltetlen állási kínáltak fel! ny ítványai vannak. Személyesen is elbeszélgetünk vele, kipró­báljuk német nyelvtudását és természetesen kézbe vesszük az útlevelét. Szabó György szerint az útlevél sokat mond egy emberről. Benne van, ha egy hét múlva hazajött egy külföldi munkahely­ről - ő már kiesik, mert nyilvánvaló, hogy valahol nem felelt meg. Az iroda csak már bizonyított dolgozókkal foglalkozik, aki először akar nyugatra menni, az ne is próbálkozzon náluk.- Más egy személyes beszélgetés és más munka közben látni egy embert - vetem közbe.- Valóban. A bizonyítvány önmagában nem minden. A du­nántúli partnereink azonban munka közben is kipróbálják a je­lölteket, s csak azután mehetnek Németországba. Itt jegyzi meg Szabó György, hogy a szezon most kezdődik, hiszen december közepétől március 15-ig a németek fagysza­badságra mennek, addig állnak az építkezések. Ebből sejthe­tő, hogy főként építőmunkásokat keresnek. *- Mégis: mely szakmák a legnépszerűbbek ?- Az első helyen a minősített hegesztők állnak, rájuk hosszú távon lesz igény. De szükség van.kőművesekre, ácsokra, vas­betonszerelőkre, olyan munkásokra, akik szerkezetkész épü­leteket állítanak elő. Mert tudni kell. a német vállalkozó a szakipari munkát csak németekre bízza a magas minőségi kö­vetelmények és az eltérő szabványok miatt. Az ügyvezető megemlíti, hogy tőlünk nyugatra a betanított és segédmunkás ismeretlen, azt szerinte „úgy hívják, hogy da­ru”, éppen ezért csak jól képzett szakmunkásokkal foglalkoz­nak. A másik, ami nagyon fontos: a nyelv legalább alapfokú tudása, hogy megértse a dolgozó, ha német társa egy kala­pácsot kér tőle...- Éppen ezért viszonylag olcsó nyelvtanfolyamokat is tar­tunk a külföldre készülőknek. Az alapokat szerezzék meg itt, a többi majd kint ragad rájuk.- Apropó/Mennyit kérnek a közvetítésért ?- Ötezer forintot - és ez egy nagyon kis hányada a költsé­geknek, így nem valami nyereséges ez az ágazatunk. Gondo­lom, ha így megy, lehet, hogy jövőre már nem foglalkozunk vele. Nem tartom tisztességesnek, hogy pénzt kérünk attól, akinek amúgy sincs... Jó lenne, ha az állam ezt magára vállal­ná, még mindig jobb mint munkanélküli segélyt fizetni. Ráadá­sul a külföldi munkavállaló valutát hoz az országnak ahelyett, hogy a munkanélküliek táborát gyarapítaná! *- Miben különböznek mondjuk a megyei munkaerő-közvetí­tő központtól?- Például abban, hogy mi nem tudunk munkanélküli segélyt juttatni senkinek. A kapcsolatunk egyébként jó, nemcsak a miskolci, hanem a kazincbarcikai és a szerencsi irodával is. Visszatérve a keresletre. Szabó György szerint a német nyelvet tolmács fokon beszélő középvezetőkre lenne szükség, akik építőipari kivitelezésben jártasak. És nagyon magas fize­tésű állás vár pénzügyi, számviteli főiskolát végzett személyre, aki angolul tárgyalóképes. Beszélgetésünk végén arról beszél, hogy próbálkoztak már munkahelyteremtő pályázat útján pénzhez jutni. Eddig nem si­került, de alakulóban egy német—magyar vegyes vállalat, amely itt Borsodban legalább harminc lakatosnak adna mun­kát. Ez bizony nem sok a megyénkben élő munkanélküli laka­tosok számához képest, de egy biztos: enyhítene legalább ennyi ember keserves helyzetén. Összeállította: a gazdaságpolitikai rovat. í-:-T mStmKKűm A mező^laságban még moSzdődik...

Next

/
Thumbnails
Contents