Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
Kormánykerék nélküli kocsiban érzem magam Beszélgetés Saáry Évával Kettős vasfüggönyt vont a nemrég letűnt (avagy: helyenként még csak letűnőben lévő) korszak közénk és a határainkon tűi élők közé, évtizedekig. Valóságosat és szellemit egyaránt. Réseiken csak elvétve szivároghatott át információ, különösen, ha az nyugat felől érkezett. A csöndre ítéltetettség évadában azonban a kint élők tették dolgukat: alkottak és reménykedtek, hogy ez a némaság nem öröklét- idejű; s egyszer - amint ez be is következett - ledől e dupla vasfüggöny. A Luganóban élő Saáry Éva neve emiatt nem cseng túl ismerősen nálunk, holott tevékenységével mindig is a magyar kultúrát szolgálta. *- Költőként, festőként és fotóművészként a nyugati féltekén nagy megbecsülésnek örvend; s ezt még fokozza a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör elnöki tisztje is. Kérem, valljon magáról: kicsoda tulajdonképpen Saáry Éva?- Egészen fiatal korom óta írok verseket, melyek az akkori Magyar Nők Lapja gyermekmellékletében jelentek meg. Hétéves voltam akkor. Aztán jött a háború, és ezzel - hogy úgy mondjam - ez a fonál elszakadt. Amikor tizennyolc évesen pályaválasztásra került sor, akkor 1948-at írtak, a fordulat éve volt, tehát eleve kiesett minden művészeti, irodalmi szakma. Politikai kívánalmak voltak, így mentem el geológusnak, amit szintén szerettem, mivel szerettem a szabad életet; s ez az életforma nagyon megfelelt nekem. Közben mindig írtam, de publikációról szó sem lehetett: azt írni, amit akkor kellett volna, nem lett volna lelkierőm. Sem a költészetben, sem az irodalomban nem ismerek megalkuvást. Nem tudom elfogadni a hazugságot, akkor inkább fát vágok... 1956-ban kikerültem Nyugatra. Párizsban dolgoztam, aztán Francia Egyenlítői Afrikában, mint olajkutató geológus. A hatvanas évek elején, családi okokból, visszajöttem Európába, és Svájcban telepedtem le. Azt nem mondom, hogy akkor kezdtem írni komolyabban, mert mindig is írtam. Küldözgettem újra írásaimat nyugati magyar újságoknak, és azok közölték is. Első verseskötetem 1973-ban jelent meg, 1976 óta vagyok elnöke a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körnek. Körülbelül tizenöt könyvet szerkesztettem, és nekem is megjelent hat kötetem, ezek közül egy francia nyelven, Amerikában.- Szűkebb régiónkban a SMIKK- ről is elég keveset tudunk. Essék szó e kör tevékenységéről is.-A kör 1976-ban alakult meg Zürichben, azzal a céllal, hogy fórumot biztosítson azon nyugati magyar alkotóknak, akik Magyar- országon abban az időben nem publikálhattak. Legfőbb tevékenységünk a Luganói Tanulmányi Napok voltak, amiket évről évre rendszeresen megrendeztünk. Egy-egy ilyen tanulmányi konferencia három-öt napig tartott, melynek egy címet adtunk, s a címhez igazodva külföldön élő előadóink tanulmányokat olvastak fel, s mindig kapcsolódott hozzá egy-egy képzőművészeti kiállítás is. A tanulmányi napok anyagát megjelentettük könyv alakban, és könyvterjesztéssel is foglalkoztunk. Most harmadik éve tettük át a tanulmányi napok székhelyét Magyarországra. Tavaly előtt Szegeden voltunk, tavaly ősszel pedig Egerben, hogy elősegítsük a magyar-magyar kapcsolatokat, jobban megismerjük az itthoniakat, s ők is ismerjenek meg jobban minket, mert bizony tapasztalatból tudom, hogy egy-két kivételtől eltekintve, nagyon kevesen ismerik a nyugati magyar irodalmat.- Egy megállapítás ütött szöget a fejembe: valahol azt írja, hogy egy végéhez közeledő, összeomló kultúrában élünk, melyben a befelé fordulás az egyetlen lehetséges magatartás. Tényleg ennyire tragikus a helyzet?- Nagyon sok optimizmusra nincs ok; s nemcsak magyar viszonylatban, hanem az egész fehér kultúra viszonyában. A fehérek kiirtják egymást, s ami Európát illeti: e kontinenst két oldalról is veszély fenyegeti. Keletről a lassan már az ezer évvel ezelőtti népvándorlást idéző emberáradat hömpölyög felénk, délről pedig az arabok özönlenek; s a helyzetet még súlyosbítja az is, hogy a fehér ember egyre inkább elöregedőben van. Algériában például az átlagéletkor huszonöt év. Az élettér, a Lebensraum pedig az arabok számára nem a Szahara felé van, hanem északra.- Gondolom, ez a fenyegetettség beárnyékolja Saáty Éva mindennapjait is...- Igen, okvetlenül. Amikor az ember optimista akar lenni, behunyja a szemét egy kis időre.- Elsötétülő, eltárgyiasuló világunkban van-e még egyáltalán értelme a költészetnek? Legegyszerűbben versemmel felelhetek: mikor már senki semmi nem segít a költők jönnek hangjuk halhatatlan és ércbe öntik amorf bánatod A világ „eltárgyiasulóban” van, de kérdés, el tud-e valóban tárgyiasulni? A történelem eseményei, a külső körülmények úgy alakulhatnak, hogy nem marad más, mint a költészet; s hogy az emberiség kénytelen lesz visszafordulni a költészethez, amely alatt természetesen nem olyan költészetet értek, amely lelkileg lehúz, hanem, amely fölemel; vagy - hogy Veres Pétert idézzem - amelynek hatására „meg- rezdülnek a lélek-húrok”.- Milyen Saáry Éva közérzete, és hogy látja a jövőt/jövőnket?- Az előző kérdésre adott feleletem bizonyos fokig válasz erre a kérdésre is. Közérzetem: rossz. Kormánykerék nélküli kocsiban érzem magam mely nem tudni milyen szakadék felé rohan, s melynek immár senki sem képes parancsolni. Az 1989-ben kezdődött földindulás egyre erősödőben, egyre gyorsuló- ban van. A jövő (Európa és az emberiség jövője) beláthatatlan. De ezekre a „rossz érzésekre” nem szabad a mindennapi életet fölépíteni. Hinni és dolgozni kell tovább, mert hátha mégis sikerül elkerülni (vagy kitolni?) a világkatasztrófát. Ami Magyarországot illeti: a térség országaiból talán ez az egyetlen, melynek aránylag rövid idő leforgása alatt lenne esélye a kibontakozásra, ami be is következik, ha a föntebb említett lavina nem söpri el. Ebben reménykedjünk!- Köszönöm a beszélgetést. Reménykedjünk. Cseh Károly SAÁRY ÉVA Jovo Emigránsok elmerülsz majd örökre az időben még a hullám sem gyűrűz körülötted megbontják sorainkat a gyülevész szavak állhatatos igazságainkból kiforgatnak a rózsaszínűnek álcázott látomások mi az utolsók a homlokod selymén hangtalan úsznak tova a hattyúk makacsok egyedül maradunk végváraink kopott lépcsőin j0fyVY-p % 1 Egy levél margójára a sehol-semmi-ernyedtségéböl felémszökken egy parányi sugár valaki verseim tört szavait morzsolgatja s rám gondol esti lámpája merev fényében együtt vagyunk a Költészet purgatóriumában együtt rójuk a meredek utat amely a „Tű fokához” vezet Ha egy antropológus professzor előadást akar tartani az európai népfajokról, legcélszerűbb, ha hallgatóival megáll a budapesti metró mozgólép- • csője mellett, s egy fél óra alatt maguk előtt láthatják az európai embertani típusok nyolcvan százalékát, noha az utasok nyolcvan százalékának nagyszülei a Kárpát-medencén belül születtek. Hasonló eredményre jutna az a nyelvész, aki megvizsgálná a budapesti telefonkönyv vezetékneveinek etimológiáját. Ha azonban a fonetika vagy a népzene tudósa hallgatózna bármelyik magyar iskola udvarán, megfigyelve a játszó gyermekek beszédét s énekét, olyan fonetikai anyagra lelne, amihez hasonlót csak Finnországban talál vagy olyan zenei struktúrákra - például a pentatóniára-, amilyenek csak az Ural környékén élő kis népeknél - vogulok, osztjákok, zűrjének, cseremiszek - találhatók. De az egyszerű turista is olyan benyomásokat szerez Magyarországon, melyek hasonlíthatatlan élményt jelentenek számára. Két példával tudnám ezt megvilágítani. Angol barátnőjével sétált a falunkban egy budapesti vendégem.- Milyen lehet ez a ház belülről? - kérdezte az angol.- Menjünk be! -javasolta barátnője.- Csak úgy egyszerűen?- Majd kérünk egy pohár vizet. Miért, talán nálatok nem adnának?- De, biztosan. Csak utána nagyon furcsán néznének rád. A másik példa „Inove bácsi”, egy nyolcvan év feletti japán buddhista szerzetes, az akupresszú- ra nemzetközi tekintélye, aki évekig élt nálunk, mint a budapesti zeneakadémia hallgatója hegedű szakon, mivel a kommunista rezsimben ezt az egyetlen jogcímet találta a tartós ittlakásra.- Miért jöttél el Japánból? - kérdezték magyar barátai, akiknél afféle nagyapa szerepet töltött be.- Mert az otthoni zsúfoltság lelkileg már egészségtelen - volt a válasz.- De miért éppen Magyarországot választottad?- Mert itt a villamoson nem éreztetik velem, hogy idegen vagyok. (Az előző mondat leírása után el kellett mennem egy gyári munkás hívemhez, aki munkaidő után megjavította a porszívómat. Sietve távozni akartam, de a háziasszony marasztalt: „Üljön le plébános úr, nehogy elvigye az álmunkat!” Ekkor döbbentem rá, hogy a magyar népi mondás, amit minden családban használnak az esti vendégre, milyen ősi mítoszt őriz: ha a vándort nem fogadják be éjszakára, vele távoznak a ház jó szellemei. A keleti sztyeppéken, ahol a családok napi járóföldre laktak egymástól, nyári forróságban a pohár víz és téli hidegben az éjszakai menedék élet-halál kérdése volt, amit a vendégjog szigorúan előírt, hiszen mindenki kerülhetett hasonló helyzetbe.) A magyar nyelv és nép - ellentétben például a mongollal, kazárral vagy a bizánci göröggel-, sohasem volt egy ezer kilométer sugarú euráziai birodalom nyelve és vezető népcsoportja. így szükségképpen a hatalmi tömbök peremén helyezkedett el. Történelme ezeknek a nagyhatalmaknak a vonzásában és taszításában zajlott. A nagy tömegek dinamikája egyfajta történelmi völgyet képzett, melyben mint kő a patakmederben, görgött lefelé két évezreden át, egy több ezer kilométeres bonyolult útvonalon. Mi volt a fennmaradásának titka? Azt hiszem az identitástudat és az Orétek álakat! családon kívül, a vérségi kapcsolatok, a munka és a pihenés, a kötelesség és igények, az államforma legitimitása, a pozitív jog és az erkölcs viszonya, a tulajdon fogalma, és mindenekfelett a metafizikai válság: a világegyetem harmóniájának tudatát felváltó szkepszis, a totális ateista propaganda eredménye. Az öngyilkosság, a válás növekedése, a katasztrofálisan romló egészségügyi statisztikák (rák, infarktus, idegbetegségek stb.) a lélek legmélyebb rétegeit érintő sokkos állapot bekövetkezésére utalnak. Ötven évvel ezelőtt alig volt különbség Magyarország és Ausztria egy főre eső termelése között. Ma ez a különbség öt-hatszoros Ausztria javára. De a várható felzárkózás, „gazdasági csoda” ára tradicionális értékeink midnen eddiginél nagyobb veszélyeztetettsége lesz. Csak remélni lehet, hogy az identitástudat és alkalmazkodó képesség háromezer éves tapasztalata egyensúlyba hozza a jövő század Magyarországának hármas erőterét: a német, az amerikai és a japán kultúra növekvő befolyását. Talán a nemzetközi kommunizmusnál is nagyobb veszélyt fog jelenteni a „nemzetközi konzumizmus” a maga csillogó látszat-értékeivel, gazdasági és információs mindenhatóságával. És csak remélni lehet, hogy a nagyhatalmak fél évszázados cinizmusát - Trianon, Jalta, Potsdam - végül felváltja a szolidáris felelősségtudat és segítőkészség. Ennek a reménynek a záloga az a szívósság, amit a földrajzi-történelmi környezetünk kifejlesztett bennünk, és az a gazdag örökség, amit nyelvünk, kultúránk hordoz. Ez az örökség a világ kultúrája számára kincsesbánya lehet. Egy budapesti gimnázium fizika tanárának féltucat növendéke a háború sodrával az USA-ba kerülve - Neumann János, Wiegner Jenő és barátaik - jelentős mértékben hozzájárultak a modem fizika megteremtéséhez. És persze ott van Bartók, aki már óriásként érkezett, de korát megelőző múzsájával a háborús Újvilág nem tudott mit kezdeni - nyo- morgott, elpusztult. „Azért szeretem a magyar nyelvet, mert egyforma arányban ötvözi a keleti és a nyugati elemeket” mondotta nekem Peter Sherwood, a londoni egyetem finnugor nyelvésze. Aztán pedig dr. Habsburg Ottó egyik magyarországi előadása közben megemlítette, hogy egy küldöttséggel Japánban járva rendkívül nagy problémát jelentett számukra a vendéglátók gondolkodásának különbözősége. Mintegy tíz nap múlva észrevette, hogy jobban érti a japánok észjárását, mint a társai: a magyar nyelv segítette ehhez, melyet ő beszél egyedül az Európa Parlamentben. A szőlővesszőt és a bort érlelő erjesztő gombákat vallon telepesek hozták Magyarországra a kora középkorban. Ezeknek az organizmusoknak odahaza -10 - +25 Celsius fokot kellett elviselniük. A Kárpát-medencében -25 - +45 fokhoz kellett adaptálódniuk. Ennek az alkalmazkodásnak az eredménye a borok királya, s a királyok bora: a tokaji aszú. Ez az „evolúciós nyomás” lehet a magyarázata a fizikusok és a muzsikusok rendkívüli teljesítményének, amit az amerikai művelődéskutatók „Hungarian phenomenon” névvel illettek. Ma - és e sorokban is - egy végveszélyben élő nép üzen testvéreinek a keresztény Európába: Hozzatok nemes vesszőt, itt nektárt fog teremni, és ha elmegyünk hozzátok porszívóért, kínáljatok hellyel, nehogy elvigyük az álmotokat! Kuklay Antal alkalmazkodó k^jos ötvözete, különleges egyensu y Pék, melyeknek túlságosan erős, ntitástudatok vojtj fölmorzsolodtai' neben, vagy erdők, hegyek, lápok Vissza. Azokat viszont, amely© 0r>nyen alkalmazkodtak ka'vetnikai, hatalmi környezetükbe'j sítúrák, az erősebb hatalmak assz" fedtek meg az őserdők mélyen^a j'J* rhagyarsagga| rokon törpe nép ^'cserélte fel a saját nyelvét britre v 6|,érő viking vagy szlávra a bolga Végül ez aJjLi ^’'medencébe vezetett. Ez a .{habat • ta történelem folyamán korú nép temetöje jettj melyek 6 twelve volt. Ma már csak a neV, Jketrw| 9 néhány tucat szavuk, y.oűylcv£ v asszimilált vagy a bizánci tej 'ztek. úgy tűnt, a magyarságra (! -Azonban sajátos módon a ^39^ tee jellegzetes vonásaiban itt flSl " tt egy évezreden át. Csakhogy * agyar nép vándorolt, a hátaiét' ^ megszabott kényszerpályán, kjgj|tJ'btöok „forogtak" körülötte, s n 9et kellett felvenni és kiegyenlít® *Jwkus érzékkel kifürkészni es a - • ek, a hatalmasok értékeit, és s ^ “Odeni az ősök hagyományait .^^ott száz évvel a nomád besenLtrh J, anc taszító hatása hozta a c a okon. Az első térítők bizáric' P e mire a bizánci befolyás totó1' ^ Agyarok érdeklődése a nyug©1' j(<öfr,^2 Ottók birodalma felé fordult-f/^t hatás elnyeléssel fenyegett ggicjjjtegyar királyok figyelme újra szág és Itália felé irányult. Az v1 éve ismét keleti erőteret ere f/j(tinu ,2t 32 Ausztriával való kénysze JétL ovette. Az Oszt- rák-Magyar J Hiti asa utan az or- szágot majd Sztálin karmaiba ^uyitSkisóH utóbbi évtizedben Kelet ésbú$s na eti,laboratóriuma legyen. Tíz^ p^szta^=f^9a’ keleti hagyományai ® ^ésa? . ’ kÖ2epes fejlettsége, a,rll,gd^err6 j.'l[).ar e9yensúlya valósággal P',J tschlT,klsérleti szerepre, melynek c'^n lka adaptálása a keleti viszony^, a szerep a magyarságot oly |gj a hozta, mely történelmének jjtjgL . ^terhelését jelentette. EgV iffedek ntte ío|yamán bizonytalannái íiran a ayugalomban őrzött alapy® ®0riya értékek, mint például a féu ; Családban és a
