Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-08 / 33. szám

az Észak- magyarok» irodalmi melléklete : Ha egy antropológus professzor előadást akar tartani az európai népfajokról, legcélszerűbb, ha ; hallgatóival megáll a budapesti metró mozgólép- ; csője mellett, s egy fél óra alatt maguk előtt láthat­ják az európai embertani típusok nyolcvan százalékát, noha az utasok nyolcvan százaléká­nak nagyszülei a Kárpát-medencén belül szület- ' tek. Hasonló eredményre jutna az a nyelvész, aki megvizsgálná a budapesti telefonkönyv vezeték- i neveinek etimológiáját. Ha azonban a fonetika vagy a népzene tudósa hallgatózna bármelyik magyar iskola udvarán, megfigyelve a játszó gyermekek beszédét s énekét, olyan fonetikai anyagra lelne, amihez hasonlót csak Finnország­ban talál vagy olyan zenei struktúrákra - például a pentatóniára-, amilyenek csak az Ural környé­kén élő kis népeknél - vogulok, osztjákok, zűrjé­nek, cseremiszek - találhatók. De az egyszerű turista is olyan benyomásokat szerez Magyaror­szágon, melyek hasonlíthatatlan élményt jelente­nek számára. Két példával tudnám ezt megvilágítani. Angol barátnőjével sétált a falunkban egy bu­dapesti vendégem.- Milyen lehet ez a ház belülről? - kérdezte az angol.- Menjünk be! - javasolta barátnője.- Csak úgy egyszerűen?- Majd kérünk egy pohár vizet. Miért, talán ná­latok nem adnának?- De, biztosan. Csak utána nagyon furcsán néznének rád. A másik példa „Inove bácsi”, egy nyolcvan év feletti japán buddhista szerzetes, az akupresszú- ra nemzetközi tekintélye, aki évekig élt nálunk, mint a budapesti zeneakadémia hallgatója hege­dű szakon, mivel a kommunista rezsimben ezt az egyetlen jogcímet találta a tartós íttlakásra.- Miért jöttél el Japánból? - kérdezték magyar barátai, akiknél afféle nagyapa szerepet töltött be.- Mert az otthoni zsúfoltság lelkileg már egész­ségtelen - volt a válasz.- De miért éppen Magyarországot választot­tad?- Mert itt a villamoson nem éreztetik velem, hogy idegen vagyok. (Az előző mondat leírása után el kellett men­nem egy gyári munkás hívemhez, aki munkaidő után megjavította a porszívómat. Sietve távozni akartam, de a háziasszony marasztalt: „Üljön le plébános úr, nehogy elvigye az álmunkat!” Ekkor döbbentem rá, hogy a magyar népi mondás, amit minden családban használnak az esti vendégre, milyen ősi mítoszt őriz: ha a vándort nem fogadják be éjszakára, vele távoznak a ház jó szellemei. A keleti sztyeppéken, ahol a családok napi járóföld­re laktak egymástól, nyári forróságban a pohár víz és téli hidegben az éjszakai menedék élet-halál kérdése volt, amit a vendégjog szigorúan előírt, hiszen mindenki kerülhetett hasonló helyzetbe.) A magyar nyelv és nép - ellentétben például a mongollal, kazárral vagy a bizánci göröggel -, so­hasem volt egy ezer kilométer sugarú euráziai bi­rodalom nyelve és vezető népcsoportja. így szükségképpen a hatalmi tömbök peremén he­lyezkedett el. Történelme ezeknek a nagyhatal­maknak a vonzásában és taszításában zajlott. A nagy tömegek dinamikája egyfajta történelmi völ­gyet képzett, melyben mint kő a patakmederben, görgött lefelé két évezreden át, egy több ezer kilo­méteres bonyolult útvonalon. Mi volt a fennmara­dásának titka? Azt hiszem az identitástudat és az 0r*tek álakat! családon kívül, a vérségi kapcsolatok, a munka és a pihenés, a kötelesség és igények, az állam­forma legitimitása, a pozitív jog és az erkölcs vi­szonya, a tulajdon fogalma, és mindenekfelett a metafizikai válság: a világegyetem harmóniájá­nak tudatát felváltó szkepszis, a totális ateista propaganda eredménye. Az öngyilkosság, a vá­lás növekedése, a katasztrofálisan romló egész­ségügyi statisztikák (rák, infarktus, idegbeteg­ségek stb.) a lélek legmélyebb rétegeit érintő sok­kos állapot bekövetkezésére utalnak. Ötven év­vel ezelőtt alig volt különbség Magyarország és Ausztria egy főre eső termelése között. Ma ez a különbség öt-hatszoros Ausztria javára. De a vár­ható felzárkózás, „gazdasági csoda" ára tradicio­nális értékeink midnen eddiginél nagyobb veszélyeztetettsége lesz. Csak remélni lehet, hogy az identitástudat és alkalmazkodó képes­ség háromezer éves tapasztalata egyensúlyba hozza a jövő század Magyarországának hármas erőterét: a német, az amerikai és a japán kultúra növekvő befolyását. Talán a nemzetközi kommu­nizmusnál is nagyobb veszélyt fog jelenteni a „nemzetközi konzumizmus” a maga csillogó lát­szat-értékeivel, gazdasági és információs min­denhatóságával. És csak remélni lehet, hogy a nagyhatalmak fél évszázados cinizmusát - Tria­non, Jalta, Potsdam - végül felváltja a szolidáris felelősségtudat és segítőkészség. Ennek a re­ménynek a záloga az a szívósság, amit a föld­rajzi-történelmi környezetünk kifejlesztett bennünk, és az a gazdag örökség, amit nyelvünk, kultúránk hordoz. Ez az örökség a világ kultúrája számára kincsesbánya lehet. Egy budapesti gim­názium fizika tanárának féltucat növendéke a há­ború sodrával az USA-ba kerülve - Neumann János, Wiegner Jenő és barátaik - jelentős mér­tékben hozzájárultak a modem fizika megterem­téséhez. És persze ott van Bartók, aki már óriásként érkezett, de korát megelőző múzsájával a háborús Újvilág nem tudott mit kezdeni - nyo­morgóit, elpusztult. „Azért szeretem a magyar nyelvet, mert egy­forma arányban ötvözi a keleti és a nyugati ele­meket” mondotta nekem Peter Sherwood, a londoni egyetem finnugor nyelvésze. Aztán pedig dr. Habsburg Ottó egyik magyarországi élőadása közben megemlítette, hogy egy küldöttséggel Ja­pánban járva rendkívül nagy problémát jelentett számukra a vendéglátók gondolkodásának kü­lönbözősége. Mintegy tíz nap múlva észrevette, hogy jobban érti a japánok észjárását, mint a tár­sai: a magyar nyelv segítette ehhez, melyet ő be­szél egyedül az Európa Parlamentben. A szőlővesszőt és a bort érlelő erjesztő gombá­kat vallon telepesek hozták Magyarországra a ko­ra középkorban. Ezeknek az organizmusoknak odahaza -10 - +25 Celsius fokot kellett elviselni­ük. A Kárpát-medencében -25 - +45 fokhoz kel­lett adaptálódniuk. Ennek az alkalmazkodásnak az eredménye a borok királya, s a királyok bora: a tokaji aszú. Ez az „evolúciós nyomás” lehet a ma­gyarázata a fizikusok és a muzsikusok rendkívüli teljesítményének, amit az amerikai művelődésku­tatók „Hungarian phenomenon” névvel illettek. Ma - és e sorokban is - egy végveszélyben élő nép üzen testvéreinek a keresztény Európába: Hozzatok nemes vesszőt, itt nektárt fog teremni, és ha elmegyünk hozzátok porszívóért, kínáljatok hellyel, nehogy elvigyük az álmotokat! Kuklay Antal lii^^aaaptfiwffrfr’3 HÉTSZÍNVILÁG Halk motoszkálás, sejtelmes bizsergés kezdődik február tá­ján alvórügyekben, testben, lélekben, s magában a létezésben is. Roskadó fehér fedezékéből olykor már kimerészkedik a fű, és beleszimatol a végtelenbe; a sejtek is, a vágy apró lámpá­sai, pislogni kezdenek, mielőtt fénybe borulnának. A készülő­dés ideje ez. Csilingelő vizek indulnak szelíden medrük ölén, mint a latin Quintus Horatius Flaccus örök érvényű versében, friss fű fakad, isteni lehelet árad a szívekbe, akár az olasz Artu­ro Onofrizsoltáros szavaiban, áramlást kavar a langy levegő­ben egy kései téli holló, ahogy a német Georg Maurer-nél, avagy szerelmes szél motoz a fák között, felszítva a vágyat, miként a finn Kertuu Luoma-nál; s a fellobbant vágy tárgyát ke­resi: társra vár a szerelmes a holdas igézetű török népdalban. De a remény mellett a kétség is ott sötétlik még ilyenkor. Fáj­dalmas sorsérzés és gyász árnyékolja be - mintegy modern memento móriként - a tizenéves orosz csodagyerek, Nyika Turbina megrendítő vallomását, és a halott hitvesét megidéző svájci Maria Lutz-Gantenbein sorait is. A tavaszelő Janus-ar- cán azonban ez csak a ragyogást erősíti: a kezdet felé néző a fényre tekint - viszontfény re vár.-cs. k.­Arturo Onofri Tavaszi zsoltár Quintus Horatius Flaccus TAVASZI ÉNEK Torquatushoz Midőn friss fű fakad a réten, ellenállás töretik meg fényalakban. És a föld alatt rejtőzködő serény sürgés megdicsőülésének vagyunk tanúi; ragyogó lét-formák erejét látjuk, melyeket a sötét féltékenyen őrzött addig a percig, míg ez az erő növényi testté lön, s a nap föléje lobbant azzal a gyöngéd tündöklés-szökelléssel, melyet mi létezésnek hívunk. Ezeket a piciny teremtményeket, melyek tegnap még sugárkörünkön kívül estek, most oly elevenen érinthetjük meg, mint rajongásunk tárgyát. Halkan arra tanítanak minket, hogy semmi se, a múltunk se veszhet el. És valóban, kié lehet az a kimondhatatlan szó, mely mint valami isteni lehelet, a szívekbe árad, és elkíséri a sötét sarjat a rög alá, s a ragyogó csillagokat simogatja, melyek úgy születtek, mint az angyalok? Maradj néma, lelkünk, remegő napfogyatkozásodban, mivel egy csendes és hatalmas ölelés, mely a világra tárul, a végső mozdulat, melyet szenvedésed által megértettél, mikor rájöttél arra, hogy kínod csupán a szeretet gyötrelme. A te örömöd zsoltára, ó teremtmény, az a zsoltár, mely benned majdnem végtusádban fakadt, és énekhangra kelt a te zárt ragyogásodtól, oly szárnyalás ez, mely végleg széttörte börtönét. Örök évszak földi, szent ünnepe a tavasz! És a fák gyermekkora a mi fényben való örök születésünk égi értelmét fejezi ki. Tusnádi László fordítása Cserren a hó leve, és már frissül a pázsit a réten, fáknak a lombja is új, változik a föld, im a folyók leapadva szelíden mennek a medrük ölén. Grácia ikreivel és víg nimfákkal a táncba meztelenül belekezd. Int az idő, ne reméld, hogy végtelen életet élhetsz, erre tanít az a nap. Lám a zef írtől hogy szétmálik a jég, a tavaszt meg nyár heve kergeti el, épp csak elönti az ősz ízes terményei kincsét, visszajön újra a tél. Míg az Idő sebeit gyorsan gyógyítja az Égbolt, ám ha te sírba leszállsz, hol szent Aeneas és Ancus meg Tullus is árnykép, por leszel és hamu ott. Ehhez a naphoz vajh újabbat szánnak-e nékünk isteneink kegyei? Pénzsóvár örökös lesz víg úr mindeneden, ha földi örömre nem adsz. Majd miután meghalsz, és ítél rólad a bíró, az ki pokolban is Úr, Torquatus, sem rang, kegyelet, sem szónoki szólam nem hoz a földre soha, mert a Sötétség fel nem küldi Diána szavára Hippolütoszt, a szüzet, s Tészeusz ott nem nagy hatalom, hogy tudja letépni Peirithoosz kötelét. E. Kovács Kálmán fordítása Maria Lutz-Gantenbein Georg Maurer Darukiáltás téli holló Kerttu Luoma Langy szél motoz Szememben ha tréfa csillan fénye agyászt rejti el Fényben álló árnyék vagy már s darukiáltás holt tenger fölött szökésedről árulkodnak a kagylónyomok Hibiszkuszvirág hullt kőasztalunkra a levél mellé melyet sosem-mondott szavakkal teleírtam Kohut Katalin fordítása Uszonyszerű, nagy szárnyaival Golf-áramlást kavar a langy levegőben egy téli holló, mámorosán és céltalanul: szétfolyó, kövér feketeség; idejétmúlt látvány a cikázó gyerekkocsi ellenében. S mielőtt végleg eltűnne, fészket keres: nyughelynek kopár tölgyfát szemel ki; s ott gubbaszt, és néz mereven. Cseh Károly fordítása Kél a hold... (Török népdal) Kél a hold, haladna már, méz-ajak fátylára vár. Ez az én bolond szívem találkozna: társra vár. Tusnády László fordítása langy szél motoz a fák között, a tavasz ablakon zörög lásd most, hogy írva megidézlek Téged; soronként érzem tűzközelséged, míg levetkőztetsz s olvasható - ruhátlan soraim levélben ég nek. Kulcsár Attila fordítása Nyika Turbina Vázlatlap Vázlatlap az életem, betűim rajta: csillagok- sorsom bennük meg íratott. Vázlatlap az életem, betűim csillagképe ragyog. Forgandó szerencsém tőle függ, s végzetem is, mely olyan lesz majd, mintha sikolyt egy dörrenés félbeszakít. Cseh Károly fordítása Kondor Jenő FÉNYE A FAGYNAK Örökké esteledik rozsdás levélként hull az árnyék Örökké esteledik hó-csókolta rózsánk tavaszra nem talál rég Örökké esteledik szemünkben késszúrás fáinkon fagy csillan Sohase hajnalodik jégcsap pislog szikrázik a csillag Örökké esteledik szavainkon szántalpak csikorognak Sohase hajnalodik csillog és villog fénye a fagynak Urbán Tibor rajza mm alkalmazkodó Wos ötVÖ2ete, külön­leges egyensúly pék, melyeknek túl­ságosan erős, e/’í'tástudatok volt, fölmorzsolodtaK , rneb6n, vagy erdők, hegyek, laP°kk r j'ssza. Azokat vi_ szont, amelye Onriyen alkalmaz­kodtak megva ä>i,M.’.etnikai, hatalmi környezetükhöz^ ^Itúrák, az erősebb hatalmak assz keitek meg az ős­erdők mélyen^ magyarsággá ro­kon törpe nép y cserélte fel a saját nyelvét britr , eterö viking vagy szlávra a bőig3' Végül ez a ^toj ^'medencébe ve­zetett. Ez a,.s Jhácat . ta történelem folyamán kom jj i nép temetője |ett> melyek mindest, tyelve volt. Ma már csak a ne^k ,, etleg néhány tucat szavuk, metye Veilv asszimilált vagy a bizánci fej jy. jek. úgy tűnt, a magyarságé f . Azonban sajátos módon a ielle9zetes vo­násaiban ittl b j, ott egy évezreden át. Csakhogy g^ .^gyar nép vándo­rolt, a hatalmi . megszabott kény­szerpályán, ^ tárnok „forogtak" körülötte, s ne get kellett felvenni és kiegyenlít® Ktikus érzékke| kj_ fürkészni es ^ gj. a hatalmasok értékéit, es sz ^ vedem az ősök ha­gyományait- őHé e'ott száz évvel a nomád beseny^® Bizánc taszító ha­tása hozta a c ^on. Az első térí­tők bizánci jáé mire a bjzánci befolyás total' Jg agyarok érdeklődé- se a nytJgf’^jK^é^ ^ok birodalma felé fordult- ^ et hatas elnyelés­sel fenyeget gioj-'jagyar királyok fi­gyelme újra® ^ jszag és Itália felé rányult. Az °-^Sid eve ismét keleti arőteret ereö ^ ezt az Ausztriával /aló kénysze ,(étb követte. Az Oszt- -ák-Magyar ^l Hitl2llása után az or­szágot a /„tá^ÜI maid Sztálin ormaiba d°^L az utóbbi évtized­jen Kelet es1®ti laboratóriuma egyen. Tízí itftÄsäga, keleti ha­gyománya'®^ és a'a|ai, közepes fej- ettsége, a,^erre^'Par egyensúlya /alóságga Pr,J tech^1klSer|eti szerep- e, melynek c >(i9ri a'ka adaptálása a o'eti visfi(i';9potb a szerep a ma­gyarságot f $ a hozta, mely tör- énelmének Jw gterhelését je- entette. E^jfedek folyamán bi­zonytalanná ja nyugalomban őrzött a|aPy®. gftonk’ értékek, mint oéldául a fed a családban és a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents