Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1992. február 1szombat A város vagyonát nem szabad elherdálni Beszélgetés Csoba Tamással, Miskolc polgármesterével Derűs nyugodtság, magabiztosság, erő su­gárzik Csoba Tamás miskolci polgármester­ből. Amikor egy-egy közgyűlés alkalmával látom őt állni reggeltől késő délutánig az el­nöki asztalnál, az jár eszemben, valójában hova is rejti azt a tengernyi gondot, ami kö­rülveszi, átszövi napjait és éjszakáit. Vajon nem bánta-e meg, hogy Miskolc polgármes­tere lett? Ráadásul ő alig vonalnyival nyert ellenfele előtt, eleve erős ellenkezőkre kel­lett számítania a közgyűlésben...- Az igazság az - mondja derűsen —, hogy valójában talán egyetlen polgármesterjelölt sem tudta ebben az országban, hogy mire vállalkozik. Dehát honnan is tudtuk volna? Tapasztalatunk, gyakorlatunk nem volt, ez­zel a régi tanácsi vezetés bírt. Az új tisztség- viselők többsége hamar rájött: ha nehéz is, valójában nagyon szép a köz szolgálata. Ne­kem némi szerencsém is volt kezdettől fog­va. Olyan testület élére kerültem, amely a város problémáira érzékeny, és alá tudja ren­delni a pártérdekeket a város érdekeinek. Ez­zel korántsem azt mondom, hogy a mi közgyűléseinken a pártérdekek elmosódnak. Aki részese a testület üléseinek, az tudja, hogy nagyon is elkülönülnek a frakciók. En­nek ellenére minden frakciónak, a frakciók minden tagjának a város sorsáért érzett fel­előssége határozza meg a magatartását. En­nek köszönhető, hogy Miskolcon „él és működik” a városüzemeltetés - ha ezernyi gond közepette is. Ez magában foglalja ered­ményeinket és esetenkénti kudarcainkat egyaránt.- Hallhatnánk erről bővebben, hiszen most már több mint egy esztendő áll a demokratikusan megválasztott Mis­kolci Közgyűlés mötött ?...- Miskolc feszültségekkel, gondokkal ter­hes város. Amikor irányítását átvettük, a közbiztonság szinte egyenlő volt a nullával. A belvárosban megtámadták az embereket, kirabolták a kirakatokat; az üzleteket. Ma már az egész országban elismerik, hogy mennyire helyes döntés volt megalakítani a Belvárosi Rendőrőrsöt, és követésre méltó­nak tartják. Tudjuk, ez csupán egyetlen kis része, kis területe a városnak, ezért 1992-ben tovább szeretnénk lépni. Előrehaladott tár­gyalásokat folytatunk a rendőrkapitányság­gal, hogy az Avason és Diósgyőrben hasonló rendőrőrsöket hozunk létre. Miskolc lakói joggal kérik számon a rendet, a nyugalmat, s mi ezt meg akarjuk adni. Azért akad itt akut probléma több is. Néhány ezek közül: az Avason átvezető út, á Hidegsor például. Hány éve hallottuk szüntelen: mikor csinál már valamit a város?! Nos, sikerült kis pénz­ből, jó eredménnyel megnyitni a Hideg sori utat. Nem kell már körbekerülni a várost, s talán a tehergépjárművek is közlekedhetnek majd az Avason átvezető úton. Örököltük, s nap mint nap birkózunk az el­szegényedés komplex kérdésével: a kis­nyugdíjasok, a szociális segítségre szorulók problémáival. Hogy minket mennyire fog­lalkoztat a szociális feszültségek kezelhető­sége, azt úgy gondolom, bizonyítják akcióink: a tankönyvvásárlás és étkeztetés Csoba Tamás, Miskolc polgármestere finanszírozása az általános és középiskolák­ban, az energiaár-növekedés mérséklése az arra rászorulóknak: például a támogatás összegét a kezdeti 8,3 millióról 30 millió fo­rintra növeltük. Ezzel az energiatámogatá­sunkkal több mint 12 ezer városlakón segítettünk valamicskét. Az elszegényedési folyamatot mutatja, hogy egy év alatt meg­háromszorozódott a városban a munkanél­küliek száma, ám aki dolgozik és kefés, az is szegényebb lett és lesz.- Meg lehet-e állítani az elszegénye­dés folyamatát?- Ez roppant összetett és nehéz kérdés, amelynek számos népgazdasági és helyi ve- tülete van. A legfőbb gond: a rendelkezé­sünkre álló kevés pénz. S hogy több bevétele legyen a városnak, rákényszerültünk népsze­rűtlen intézkedésekre is. így például a helyi­ségbérleti díjak megemelésére, a közterület­használati díjak új tarifáinak bevezetésére, az építményi adók kivetésére. Ezeket a kény­szerű döntéseket nem mindenki fogadja nyu­godtan, de nekünk meg kellett valósítanunk ezeket, mert a központi támogatás nem ele­gendő, a városok emiatt kényszerpályán mo­zognak. Miskolcon - hogy egy másik drasztikus példát említsek- 1991-ben csak a Hajléktalanok házát tudtuk új beruházásként számba venni. Belefogtunk ugyan a Tizes- honvéd utcai volt pártoktatási központ tönk­rement épületének javításába, a Széchenyi utcán a gázrobbanás miatt tönkrement volt Almási-kúria rendbehozatalába, helyet ad­tunk a városban nyugati vállalkozóknak: biz­tosítóknak, szállodaépítőknek, de ezek csak kezdeti lépések. Nyomasztó Miskolcon a la­káshelyzet, azaz a lakáshiány, aminek meg­oldására egyedül képtelen az önkormányzat. Csaknem 7 ezer igénylőt tartunk nyilván, de tavaly is csak 200-250 lakást tudtunk szét­osztani. Persze, hogy akinek nem jutott, az igazságtalanságot emleget!...- Amikor ma reggel nyolc órára ide­jöttem, Ön már másfél órája tárgyalt alpolgármestereivel a hamarosan köz­gyűlés elé kerülő 1992-es városi költ­ségvetésről. Elébe mehetnénk egy ki­csit a közgyűlésnek? Melyek a fő ten­nivalók ebben az évben a megyeszék­helyen?- A feladatokat már ismerjük. Egyik nagy horderejű kérdés számunkra az intézmény- hálózat, az iskolák, óvodák, bölcsődék hely­zetének áttekintése. Döntenünk kell az önkormányzati vállalatok sorsáról is, a MIK Vállalat például régi formájában semmikép­pen nem működhet tovább. Aztán itt van a tömegközlekedés. Az biztos, hogy saját erő­ből kell vennünk Tátra villamosokat, de jó lenne elérni, hogy ehhez a kormány és a szakminisztérium is adjon támogatást. Eltö­kéltük, hogy megoldjuk Miskolc és környé­ke vízellátásának problémáját. Szeretnénk önkormányzati tulajdonba venni a vízellátó rendszereket, amelyeket azután az egymás­sal szövetkezett önkormányzatok társulása üzemeltetne, s így több tucatnyi település la­kói, beleértve a miskolciakat is, olcsóbban jutnának vízhez. Ugyanezt szeretnénk elérni a távfűtéssel is. Az idei költségvetésben be­ruházást nem tudunk tervezni, nincs rá pénz. Alapvető a város működésének biztosítása, legalább a szinten tartása. Prioritást adunk például az oktatásnak, de a legtöbb helyen ez is csupán szinten tartást jelent. Igen rossz helyzetben van Miskolcon az egészségügy. Konkrét külföldi hitelajánlataink vannak az új kórház megépítésére. Nagy felelősséggel kell döntenie a közgyűlésnek, hogy felvállal­ja-e a város, hisz ez 10-15 évi elkötelezettsé­get jelent: ha igennel voksolunk - s ma ez. látszik a legésszerűbbnek -, sok mindenről le kell mondanunk. Pedig a közlekedési ága­zatban nemcsak Tátra villamosok kellenek, hanem új buszok, új sínpálya is, bővíteni kel­lene a szennyvíztisztító művet, a kommuná­lis ágazatban hulladékégető műre lenne szükség, s akkor a lakásépítésről nem is szól­tam. Mennyivel könnyebben dönthetnénk, ha több pénzünk lenne!... — Ennyire szegény város Miskolc?- Hogy mennyire szegény egy város, az relatív. Ám mi - noha az ország harmadik városa vagyunk - nem tartozunk a tíz leg­jobb helyzetben lévő, úgynevezett „nagy” önkormányzatok közé. Persze pénzt ma min­denütt, minden önkormányzatnál, így Mis­kolcon is viszonylag könnyen lehetne „csinálni”. Hiszen az önkormányzatok visz- szakapták vagyonukat, Miskolc is sok milli­árd forint értékű vagyon tulajdonosa lett. Ám egy várost nem szabad lecsupaszítani! A vá­ros vagyonával való gazdálkodás utódaink életére, az utókorra is kihat. A városi vagyont nem szabad elherdálni, felélni, nekünk a jö­vő felé is kell tekintenünk.-Nagy vitát vár február 6-án?- Biztos, hogy vitatkozunk majd az 1992. évi költségvetésen. De ez - remélem - nem olyan vita lesz, mint a Parlamentben... A költségvetést előzetesen egyeztettük a pár­tokkal, a bizottságokkal, a képviselőkkel, s így mindenki felelősséggel készülhet a két­fordulós „csatára”. (nyikes) Mit mond a Jog: Az alapítványokról Az alapítványokról a korábbi évtizedekben úgyszólván nem is kaptunk híreket. A rendszerváltozás és annak pénz­ügyei, gazdasági következményei azonban hamar ráirányí­tották a figyelmet erre a bizonyos célok finanszírozását vonzóvá tevő és meg is könnyítő formára. Ezúttal - a Házi Jogtanácsadó segítségével - az alapítványok és megszünteté­sükkel, működtetésükkel kapcsolatos főbb tudnivalókat fog­laljuk össze. Mikor szűnik meg az alapítvány? Az alapítvány az alábbi három esetben szűnik meg:- ha az alapítványban megha­tározott cél megvalósult,- ha az ott meghatározott idő eltelt,- ha a megszűnés feltétele be­következett. Ezeken kívül megszűnik még az alapítvány abban az esetben is, ha azt a bíróság megszünteti. Az alapítvány megszűnése első­sorban az alapító elhatározásán alapul. Ezt a szándékát úgy jut­tathatja kifejezésre, hogy az ala­pító okiratban meghatározza azt a tényt vagy körülményt, amelynek bekövetkezése esetén az alapítvány megszűnik. Ez tör­ténhet a megszűnés pontos idő­pontjának meghatározásával, vagy olyan feltétel megállapítá­sával, melynek bekövetkezése esetén az alapítványt megszűnt­nek kell tekinteni. Ha ilyen ren­delkezéseket az alapító okirat nem tartalmaz, akkor is megszű­nik az alapítvány, ha az alapító szándéka szerinti cél megvaló­sult. Mikor szüntetheti meg a bíróság? Az alapítón kívül az alapítvány megszűnéséről csak a bíróság jo­gosult dönteni. A bíróság az ügyész keresete alapján az alapítványt megszünte­ti, ha:- céljának megvalósítása lehe­tetlenné vált (ennek egyik esete le­het, amikor az alapítvány céljának megvalósítására szükséges va­gyon elfogyott, illetve az a cél megvalósítására már nem elegen­dő), —ha jogszabályváltozás folytán a bejegyzést meg kell tagadni. Megszüntetheti a bíróság az alapítványt abban az esetben, ha a kezelő szerv, szervezet a tevé­kenységével az alapítvány célját veszélyezteti, és az alapító a bí­róság felhívása ellenére a kijelö­lést nem vonja vissza, keze­lőként más szervet, szervezetet pedig nem jelöl ki. Megszűnt alapítvány vagyo­nát - az alapító okirat eltérő ren­delkezése hiányában - a bíróság hasonló célú alapítvány támoga­tására köteles fordítani. Az ügyészség jogosítványai Az alapítvány működése felett az ügyészség a reá irányuló sza­bályok szerint törvényességi fel­ügyeletet gyakorol. Ha az alapítvány működésének törvé­nyessége másként nem biztosít­ható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A bíróság határidő ki­tűzésével kötelezi az alapítvány kezelőjét, hogy az alapítvány jogszabálynak megfelelő mű­ködését állítsa helyre. A határ­idő eredménytelen' eltelte után a bíróság az alapítványt meg­szünteti. A bíróság a törvényesség helyreállítása érdekében és az ügyész keresete alapján peres el­járásban hoz határozatot az ala­pítvány megszüntetéséről. Bevételek és kiadások Az alapítvány az alapító ok­iratban meghatározott cél meg­valósítása érdekében önállóan gazdálkodik. Az alapítvány vál­lalkozási tevékenységet is foly­tathat, amennyiben e tevé­kenység az alapítvány célját nem veszélyezteti. Az alapítvány bevételei: a) az alapító által az alapít­vány céljára rendelt vagyonból, b) az alapító rendelkezése sze­rint az alapítványhoz csatlakozó jogi- és magánszemélyek fel­ajánlásaiból (befizetéseiből), c) vállalkozási tevékenységé­ből, d) egyéb forrásból származ­hatnak. Az alapítványi célú és a vállal­kozási bevételeket elkülönítet­ten kell nyilvántartani. Az alapítvány kiadásai: a) az alapítványi cél meg­valósítása érdekében felme­rült közvetlen kiadások (költ­ségek), b) a vállalkozási tevékenység közvetlen költségei, c) a kezelő szerv költségei, va­lamint egyéb közvetett költsé­gek (kiadások). Az alapítványi célú és a vállal­kozási tevékenység érdekében felmerült közvetlen költségeket (kiadásokat) elkülönítetten kell nyilvántartani. Az alapítványi cél, valamint a vállalkozási tevé­kenység megvalósítása érdeké­ben felmerült közvetett költségeket (kiadásokat), illető­leg a kezelő szerv, szervezet üze­meltetésének és fenntartásának költségeit az alapítvány cél sze­rinti feladata, és az alapítvány vállalkozási tevékenysége kö­zött a bevételek vagy a közvetlen költségek arányában kell meg­osztani. (MTI-Press) Megoldás született végre a Hideg soron, ahol újraindult a forgalom A miskolciak elégedettek a belvárosi rendőrség w tevékenységével ^ Ünkürmányzati fórum

Next

/
Thumbnails
Contents