Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

1992. február 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 t ^ K fészek Sándor bátyánk készség­gel megmutatja az istállót, mondva, hogy nincs benne semmi látnivaló, üres, úgyannyira üres, hogy már a jászol sincs meg. Itt-ott a lim-lom között néhány tyúk kapirgál. Ennyi az egész. Valamikor nyolc-tíz jószág népesítette be. gyönyörű lo­vak abrakoltak. szép tehe­nek kérődztek benne, ennyi jószág sok munkát adott, de akkor még volt hozzá erő is, kedv is, tehetség is... Rég volt... Már rég-óta csak az üresség van itt a kívülről még most is gondozott, tisz­ta istállóban. Meg a fecskefészek. A füsti fecske fészke ott várakozik most is a mester­gerendán, lakója kedvéért az istálló ajtaja nyitva, mert a fecskepár megérkezik minden tavasszal, miként tette ezt az istálló megléte óta. Most ugyan nehezebb a dolguk, többet kell röpköd­niük az élelemért, hiszen az istállóban nincs jószág, nincs hát légy se, az udvar fölött is kevesebb, hiszen trágyadomb sincs. Talán a közeli nádas, bokros részek­hez járnak, a Tisza töltése itt húzódik jó kődobásnyira, a fecskék bizonyára innen gyűjtik az élelmet. Minden­esetre már nekik is többet kell dolgozniuk a megélhe­tésért. Nézelődünk a téli udvar­ban, honnan jól látszik a Ti­sza gátja, de egyébként tényleg nem sok most a lát­nivaló. Keményre fagyott havon lépkedünk, oly ke­mény, hogy meg sem rop­pan súlyunk alatt. A lónak persze besüllyedne a patája. A ló... Valahogy mindig szó esik a lóról, de nem csoda, mivel Sándor bátyánk huszár volt. márpedig ki értsen a lóhoz, ha nem a huszár? Elevened­nek is történetek lovaglás­ról, fortélyos akadályok leküzdéséről, átugratásáról, ezek egynémelyikét talán még most is be tudná mutat­ni, ha úgy adódna. Valami­kor itt, az istállóban is szépséges lovak fújtattak, persze nem hátaslovak, nem parádézásra valók, hanem munkára. Bőséggel jutott tennivalóból, a húsz holdnyi föld megmunkálása, gondo­zása adott bizony munkát. Azt a bizonyos látástól va- kulásig tartót. Húsz hold föld? Annyi! Abból már bizonyára jól meg lehetett élni. Meg. Meg lehetett. Ha megdolgozták, ha nem hagyták parlagon, ha megadták neki a trágyát, nem a flancos műtrágyát, hanem a szerveset, az igazit és ha mindig időben elvé­gezték, amit a föld kívánt, amit a termés megkövetelt. Taktakenézen vagyunk, ezen a környéken még a gyengébb földek is úgy 16 aranykoronásak. Mondja Sándor bátyánk, hogy egy fél hold - tehát egy lél hold! - dinnyeterméséből ki tudta íizetni a földek éves adóját, de jutott belőle szépen ru­házkodásra is! Az istállót nincs szándé­kában Sándor bátyánknak valamicskét benépesíteni? Egy lóval, vagy egy tehén­nel. Fejét csóválja. Nincs. El­múlt az ideje. A húsz hold­ból valamit visszaigé­nyelni? Újabb fejcsóválás. Ennek is elmúlt az ideje. A gyerek már elköltözött in­nen, meg sem igen tanulhat­ta a földművelést. Talán a föld megszerelését sem... Meg itt van még egy nagy gond, amin már nem lehet változtatni. Itt van a hetven­hat év... Mennyi? Hetven­hat? Annyi az! Ilyen idős korban a valamikori öregek is csak úgy teszegettek-ve- szegettek valamit a ház kö­rül, de már nem kívánt tőlük senki, mert nem bírtak volna nehéz földmunkát. Hát így ketten megvannak Erzsiké nénivel. Aki már fi­gyel bennünket, invitál be­fele, ahonnan finom illatok szálldogálnak. De előbb még megnézzük a szom­széd csűrében porosodó szekeret. Szépre és főként jó erősre csinálták meg ki tudja hány évtizede, hord­hattak ezzel annyi terményt, hogy ha most mindaz egy halomba lenne...! A szom­széd már sajnos nem él, de bizonyos, hogy Sándor bá­tyámék békességben lehet­tek vele, jelzi ezt az is, hogy közös kutat építettek. Éppen a kerítés vonalába, hogy in­nen is, amarról is lehessen használni. A szomszéd régi háza már üres, de szeren­csére egy városi ember megvásárolta, nyaranta jó lesz itt tanyázni. Itt is meg­van persze az istálló. Fehér­re meszelt fallal, az ajtó, az ablakok fölött az ismert, vö­rös téglás boltív, gonddal kifugázva, bévül a gerendá­kon több fecskefészek is látszik. Tavasszal jó lenne ezeket az ablakokat is, leg­alább egyet kinyitni, hadd járhassanak ki-be a fészek lakói. Szóba kerül a bükki ga- radnai pisztrángtelep is, ahol a Vásárhelyi-család idején a lakóház szobájának nagy ablaka tavasztól őszig éjjel-nappal nyitva volt a fecskék miatt. Itt a fecskék ugyanis a szoba csillárját ta­lálták l egal k al mat osabbna k a fészekrakásra, oda ügyes­kedtek házukat. Egyáltalán nem zavarta őket, ha benn ültünk. Odatelepedtek fö- lénk a könyvespolcra, vagy a karnisra, kitárgyaltak ben­nünket és mentek útjukra. De Erzsiké néni már vár és belépve a konyha mele­gébe érezzük igazán, hogy kinn mégiscsak tél van. Jól­esik a meleg is, az asztalhoz invitálás is. Mert ugyan vá­ratlanul, hívatlanul tértünk be ide, a hagyomány, a ven­dégül látás szokása élő, ele­ven valóság. És azért csak-csak akad hozzávaló.. Tányérba való is, pohárba való is. Kinn tél van, keményhavú tél, itt benn meleg, barátság. Jó itt üldögélni, régi történeteket hallgatni... Meg arra gon­dolni, hogy künn, az istálló­ban lévő fészek lakói pár hónap múltán megérkeznek. Priska Tibor Megfilmesítik Chaplin életét A kelet-londoni nyomorult gyermeknek, Charlie Chaplin­nek, akiből korunk egyik legna­gyobb filmszínésze lett, nem mindennapi életét filmre viszik. A forgatás már folyik Angliában. A filmet Sir Richard Attenbo­rough, a világsikert elért Gandhi film alkotója rendezi. A valamivel több mint kétórás filmet a tervek szerint 1992'. no­vemberben vagy decemberben mutatják be a mozikban. Sir Richard az elmúlt héten is­mertette a sajtóval a „Charlie” című filmet, amelynek főszere­pét Robert Downey alakítja, aki szintén jelen volt a sajtóértekez­leten. A történet kezdetén Chaplin a Viktória királynő korabeli Lon­don szegény gyermekeinek egyi­ke (a szerepet az angol Hugh Downer alakítja), a történet be­fejezésekor, 1972-ben pedig Hollywood meghajlik a 83 éves színész és filmcézár előtt, aki 20 évi száműzetés után visszatért az Egyesült Államokba. (MTI-Panoráma) fff Bozsik István rajza A hangversenyteremből Mozarttól Gershwinig Egy kicsit, talán nem is kicsit zavarban vagyok, mert valahogy olyan volt a Korona Színpad be­mutatkozó előadása számomra, mint az a Mátyás királyos mese az okos lánnyal, tetszett is, meg nem is. A miskolci Nemzetközi Keres­kedelmi Központ munkatársai gondoltak egy nagyot, és a me­gyeszékhelyen található nagy­termükben (biztonság kedvéért, volt pártszékház) létrehozták a Korona Színpadot, azzal az el­határozással, hogy aki igényes kultúráról álmodik, az kapja is meg azt. Vendégcsalogatónak mindjárt meg is hívták azt az embert, akire mindenhol bemennek, miért len­ne hát másként Miskolcon? Gre­gor József elfogadta az invitálást, hozta magával Vajda Júliát, a Szegedi Nemzeti Színház ma­gánénekesét és Oberfrank Péter zongoraművészt. Hogy a csalo­gatás teljes legyen, korlátozott számban külön felárért a sze­rencsések a koncert után együtt vacsorázhattak a fellépő művé­szekkel. A bejáratnál meglepetés. Szí­vélyesen köszöntenek, bár lá­tom, mégis megmondják, merre található a ruhatár, a terem ajta­jánál minden rendező minden vendéget köszönt. Hét óra már elmúlt, lassan sötétíteni kezdik a nézőteret, ami bizony foghíjas. Jön is a magyarázat, amikor az est háziasszonya, rendezője, műsorvezetője, László Zsuzsa zenetörténész kivonatos élet­rajzának ismertetése után el­mondotta, hogy azért hozták létre az előadássorozatot, hogy végre megyénk is részesüljön igazik kulturális élményekben, ebben a nehéz gazdasági hely­zetben. Gyors fejszámolás, egy jegy 700 forint, a vacsora plusz 290, az annyi mint egy zöldha­sú, tehát egy négytagú család­nak igencsak megterhelés az igényes szórakozás. Maga a műsor az szuper. A művészek tényleg művészek. Vajda Júliáról hamar kiderül, in­kább énekelni szeret, mint be­szélgetni, László Zsuzsa azonban szívósan kérdezgeti, ami nem baj, mert ha egy-két kulisszatitkot a néző tudomására hoznak, rögtön beavatottnak érzi magát, eltűnik az olykor bántó távolság a nézőtér és a pódium között, megértőbb fülekkel fo­gadjuk a befogadandót. Gregor József igazi showman. Ugyanúgy szeret anekdotázni, mint énekelni. Nagyon érzi a kö­zönséget. Miután László Zsuzsa rövid illemtanórát tart arról, mi­kor illik tapsolni, Gregor József rögtön kijelenti, ha igazán tetszik a dal, nem kell megvárni mind a hár­mat, őt nem zökkenti ki a taps, sőt! Oberfrank Péter egyszerűen szimpatikus. Biztos vagyok ben­ne, hogy hétfői produktumánál sokkal jobban tud zongorázni. Szemmel látható lámpalázával, kisfiús zavarával végig nem tu­dott megküzdeni. Egyetlenegy alkalommal engedte át magát igazán a zenének, amikor a re­mek pedagógiai érzékkel is megáldott Gregor József amo­lyan műsoron kívül, mégis belül lehetőséget adott a zongoramű­vésznek, hogy egy Chopin-da- rabbal bemutassa, önállóan is megállja helyét a pódiumon. Mindent egybevetve, az elő­adás szuper volt, az akusztika nem kevésbé, a vacsoráról nem tudok beszélni. Minden nagyon szép, minden nagyon jó... lett volna, ha László Zsuzsa időben észreveszi, hogy nem illik na­gyon magas polcról kezelni a közönséget. Gregor József ész­revette. Talán előadás után meg is mondta neki.-bg­Jelesebb évfordulók 1992-ben Az esztendő nyitányaként immár a harmadik esztendőben igyekszünk fölidézni szűkebb pátriánk jelentősebb évfordulóit. Az idők és tér tágulásával - úgy véljük - „kishazánk” határain túl is tekinthetünk a számbavétel során. Ennek jegyében ké­szült e kis retrospektív összeállítás.- 25 ÉVE: méltán korszakalkotó esemény volt, hogy Bemard profesz- szor sikeresen végrehajtotta az első emberi szívátültetést. (Külön öröm számunkra, hogy Magyarországon is végbement immár két szívtranszplantáció.)-50 ÉVE: ez is a tudomány diadalának esztendeje volt: — megkezdték a penicillin alkalmazását, — Chicagóban elkészült az első atomreaktor,- felfedezték a sztreptomicint. Magyarországon Kállay Miklós alakít kormányt s diplomáciai utakon két évig kísérletezik Magyarország háborúból való „kiug­rásával”, amikoris bekövetkezik az ország német megszállása. Budapest első bombázásának éjjelén (szeptember 4.) el­hunyt Móricz Zsigmond.-70 ÉVE: , október 30-án ötvenkilenc eves korában elhunyt Egerben Gárdonyi Géza.-80 ÉVE: „ . megkezdték Miskolcon a Népkert melletti terület fölparcellá­zását, ahol aztán villanegyed épült.-90 ÉVE: u ™ született Illyés Gyula (november 2).-100 ÉVE: találta föl Edison munkatársa, Puskás Tivadar, a kiváló tudós a Telefonhírmondót, s azt Budapesten üzembe is helyezte.-110 ÉVE: x . . helyezték üzembe Miskolc gázgyárát, s ezzel a város közvi­lágításának kérdése is megoldódott.-120 ÉVE: az iszonyú kolerajárvány Miskolcon egyetlen esztendőben 3100 ember életét követelte.-125 ÉVE: mozgalmas esztendeje a tudománynak: Nobel Alfréd előál­lítja a dinamitot, elkészül az első jól használható írógép. Meg­születik a békesség: az osztrák-magyar kiegyezést tartalmazó törvényt a magyar országgyűlés megszavazza.-150 ÉVE: Robert Mayer megfogalmazza az energiamegmaradási elvet, ekkortól alkalmazzák a narkózist az orvosi gyakorlatban. Szalóczy Bertalan író, ref. lelkész született Miskolcon. Ve- reskövi néven Képek és Elbeszélések címmel jelentek meg ugyancsak Miskolcon könyvei, s szép sikerrel mutatták be Ör­mény című színművét. Ekkor jelent meg a városban Miskolci Értesítő címmel az el­ső újság.-190 ÉVE: gróf Széchenyi Ferenc (István atyja) 15 ezer kötetes könyv­tárát s kétezer kéziratát a nemzetnek ajándékozza, s ezzel megalakítja az Országos Széchenyi Könyvtárat.-200 ÉVE: Miskolc tanácsa kérelmet terjesztett elő a „szabad királyi vá- ros”-sá nyilvánítása tárgyában. A kérelem nem teljesült, ellen­ben 1907-ben megkapta a „törvényhatósági joggal felruházott város” címet és jogkört.-250 ÉVE: Miskolc város területét tizedekre osztják. Óvárosában már korábban több „árúszín” épült. A csizmadiák és vargák áurszí- nei szűknek bizonyultak s ezért emeletet húztak a sajátjuk fölé. A földszint a vargáké maradt, az emelet a csizmadiáké lett. Máriássy Sándor tapolcai apát katolikus elemi iskolát építtetett.-300 ÉVE: Miskolcon határozatilag kimondják, hogy a város főbíróját, a tanácstagokat és tisztviselőket minden év Szent György nap­ján közfelkiáltással kell megválasztani. Ekkor született Nyomáron Szathmáry Király Ádám, II. Rá­kóczi Ferenc kedvenc apródja, ki urát bujdosásában is követ­te. Két kötetre terjedő naplója híven megőrizte a bujdosás esztendeit s a nagyságos fejedelem alakját. Hazatérése után ugyancsak megyénkben, Boldván élt, írt s hunyt el kereken 240 esztendeje.-450 ÉVE: korábbi ferencesrendi barát múltját levetve ekkor érkezett Tállyára Szkhárosi Morvát András a község prédikátora, a re­formáció harcos terjesztője. Fennmaradt tíz szép éneke a szenvedélyes költőt mutatja be, bibliai parafrázisai a magyar reformáció irodalmának legbecsesebb munkái közé tartoznak. Eme írásai is itt, Tállyán születtek. Kiss Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents