Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 ifrzzsssssm. 1992. február 3.,'hétfő VELEMENY Herman­ügyben A hírnek, amely a vártnál is jobban megmozgatta Miskolc, Borsod közvéleményét, lapunk is közvetítője volt. Sőt, az állampolgárok zöme az Észak-Magyarországból értesült róla, hogy a különböző felekezetek négy miskolci gimnáziumot követelnek vissza saját tu­lajdonukba, mondván: jogos, ősi jussukról van szó. Lapunk ebben a kérdésben is igyekszik pártatlan maradni. Ugyanakkor kötelessé­günknek tartjuk, hogy az ügyben - pro és kontra - vitafórumot teremtsünk, helyt adva az állampolgári véleményeknek. Abban bízunk, hogy ezzel a realitásokon alapuló köz- megegyezést szolgáljuk. Kényszer, az nincs... . .. csak éppen gimnázium nem lesz gyermekeink szá­mára, ahol tanulhatnának. Mármint azoknak, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni. Meg keresztény kur­zus sincs, csak éppen 4 gimnáziumot kérnek vissza az egyházak az ország má­sodik legnagyobb városának 6 gimnáziumából. Az első osztályokba felvehető 1028 helyből 678-at. Most, rögtön ugyan csak 180-at, ami a felsőbb évesekkel együtt a Herman Gimnáziumban kb. 720 diákot, családot érint. Merthogy ezt kívánják a katolikus hívek. Hogy há­nyán vannak ők, és kik azok. azt nem tudni. A ku­tatások szerint a nagyváro sokban élők a legkevésbé vallásosak, és a munkások. Miskolcra pedig ez is, az is érvényes. Bár az is igaz, hogy a munkások egyre na­gyobb arányban munkanél­küliek, így valószínűsíthető, hogy egyre többen fordul­nak majd vigaszért az egy­házakhoz. A jelenlegi ada­tokat azonban ez kevéssé befolyásolja. A népességnek ugyanis kb. egynegyede val­lásos — mondják. A gimná­ziumoknak pedig 3/4-ére tartanak igényt. Joguk ugyanis van hozzá. Bár nem ilyen gyorsan, és nem éppen most, a jelentkezési határidő lejárta előtt né­hány nappal. Az elmúlt év március 31-ig kellett volna ehhez benyújtani igényüket, ez év szeptemberétől csak így lehetne egyházi ez a gimnázium. Arra viszont nincs késő, hogy a jövő év szeptemberében mind a 4 gimnázium úira az egyháza­ké legyen. Miskolc belváro­sában így egyetlen világi gimnázium sem marad. Hogy lesz-e diák és tanár? —- ugyan kérem, ezek nem lényeges kérdések a tulaj­donjog szemnontiából. Kik sürgethetik az egyhá­zi gimnáziumokat — próbá­lom végig gondolni. A kör­nyezetemben nem ismerek ilyeneket. Hát persze, én is nagyvárosban élek, meg munkások vesznek körül. Faggatom a szülőtársakat — az eredmény hasonló, legfeljebb négy gyerek menne szívesen egyházi kö­zépiskolába a 34-ből. A vé­letlen visz közelebb a vá­laszhoz. Régi ismerőssel fu­tok össze az utcán, aki bol­dogan újságolja/; az ő régi iskolája újból egyházi lesz. Hogy micsoda iskola volt az annak idején! — dől belőle a szó, megfiatalodik az ar­ca az emlékektől. 'No, per­sze! — csapok a homlokom­ra gondolatban. Mindazok, akik 1945 előtt jártak abba az iskolába, szívesen idézik a kellemes emlékeket. A nosztalgia nagy úr. Mi ugyanilyen szeretettel emle­gettük a régi szép időket a 25. érettségi találkozónkon. Azóta ugyanis felnőtt egy nemzedék, akik már egy másik korszakban voltak fiatalok, középiskolások, akik ugyanígy nosztalgiáz­nak. Az ők emlékei az övé­ik, nekik kedvesek, éppúgy, mint nekem az enyéim. Egyik sem értékesebb a másikénál, csak éppen más. Ö attól ember, én ettől. Nem több, nem kevesebb, csak más. Középiskolába vi­szont az én gyermekem akar menni, nem az övé. A mai és leendő középiskolás gyerekek és szüleik nagy része pedig nem vallásos, ez tény. A tények makacs dolgok — mondjuk. Ennél csak egy dolog hatalmasabb, a kényszer. Ennek is van­nak persze fokozatai. Sáros­patakon például tavaly még egyházi és világi osztályok együtt indultak az első osz­tályban, de mert emelt szinten angol nyelvet csak egyházi osztályban lehetett tanulni, az a gyerek is oda jelentkezett, aki csak foly­tatni szerette volna az ál­talános iskolában elkezdett angol nyelvi tanulmányait. S azóta a többiekkel együtt szorgalmasan .viszi az el­lenőrzőjét vasárnap regge­lenként a misére, igazolni, hogy ott volt. Ma még szé­gyenkezik, hogy képmutató. A következő fokozat pedig az, hogy nem is .lesz más választása a gyereknek, ha tanulni akar, mint hogy egyházi iskolába iratkozik. Az a 350 hely, ami megma­rad ugyanis, kevés egy ek­kora városnak, megyének. A megoldás csak látszólag egyszerű: jelöljön ki a vá­ros vezetése egy másik épü­letet, ahol folytathatja jó hagyományait a Herman, a Földes, a Kossuth és a Zrí­nyi. A gyerekek és a peda­gógusok kívánsága szerint. Csakhogy ez nem kívánság- műsor. Többezer gyerek és többszáz pedagógus elhelye­zésére ma nincs az a város, amely elő tudná teremteni a pénzt. És ez még nem minden. A négy gimnázium épületet igényel, az egyhá­zak pedig pénzt, hogy be­rendezzék felszereljék isko­láikat. A várostól, a kor­mánytól? — végül is mind­egy. Mi fizetjük meg az árát, mi, adózó állampolgá­rok. A város népe persze há- borog. Nemcsak, és nem el­sősorban- a pénz miatt, bár azon sem lehetne csodálkoz­ni. Sokkal inkább azért, mert megint egymásnak ug- rasztják őket. Eddig ugyan­is békésen élt egymás mel­lett vallásos és nem vallá­sos ember. Nem is igen fi­gyelték. ki melyik csoportba tartozik, hiszen ez magán­ügy volt eddig. Fontosabb volt a tisztesség, a becsület, az általános emberi értékek. A városi fórumon döbben­ten hallhattuk, hogy azért is kérik vissza az egyházak e gimnáziumokat, mert ők tisztességes EMBEREKET akarnak ott nevelni. Na­gyon remélem, hogy ez csak nyelvbotlás volt részükről. Tisztelem a szándékukat, de ez a megfogalmazás így sértő. Mindenki csak annyi tiszteletet várhat el, ameny- nyit ő maga megad mások­nak. Vallásossága miatt em­bert még soha meg nem bántottam, s én ugyanezt várom el viszont. Felnőtt egy nemzedék ugyan a val­lás nélkül, de kollektív el­marasztalásra okot nem ad­tunk, a mi tisztességünk is emberségünkből fakad. Azt persze én sem állí­tom, hogy hibátlan munka folyt az oktatási intézmé­nyekben. Az viszont tény, hogy éppen az érintett gim­náziumokból került ki ér­telmiségünk jelentős része, innen tettek a legtöbben si­keres felvételi viszgát az egyetemeken, főiskolákon. Megőrzésük mellett ez a legfontosabb érv. Aki keres, az talál ellene szólót is, hiszen az innen kikerült embereknek is le­hetnek — vannak — jel­lembéli fogyatékosságaik. Joggal bírálják őket ugyan­is, hogy túlságosan kiszol­gálták az elmúlt rendszert. Hithű kommunistáknak val­lották magukat közülük so­kan, hogy szakmai előbbre-- jutásuk biztosítva legyen. Most pedig egyre többen vallják magukat hithű kato­likusnak. kereszténynek ugyanezen célból. Már csak azt kellene eldönteni, meny­nyiben hibája ez az iskolá­nak, és mi a szerepe benne a környezetnek, ennek az egész társadalomnak, mely­nek mi magunk is részei vagyunk. Mi a szerepe ben­ne a pártoknak, a hatalom­nak? Vagy hol húzódik a határ az egyén felelőssége és lehetőségei között? Végül az sem közömbös, hogy mi­lyen szankciókkal kell reá­lisan számolnunk. A mártír szerepére ugyanis kevesen vágyunk. Tudni szeretnénk viszont, hogy mire számíthatunk is­kola-ügyben. Elvárjuk, hogy a választás szabadsága ne­künk, nem vallásos embe­reknek is megmaradjon. El­várjuk. hogy adózó állam­polgárokként nekünk is le­gyenek jó iskoláink. Emberségünk és történel­münk pedig egyaránt arra ösztönöz, hogy békében él­jünk egymás mellett, kicsi­vel több toleranciával, hogy saját másságát mindenki mindenkor méltósággal vi­selhesse. Hogy egyetemes emberi értékek uralkodhas­sanak, és ne a kényszer. N. L. Miskolc (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) NYILATKOZAT 1992. január 30-án délelőtt a Közoktatásügyi Minisztérium, a Miskolc Városi önkormányzat, a Herman Ottó Gimnázium, a pártok, valamint a Római Kato­likus Egyház illetékes képvise­lői megbeszélést tartottak. A tárgyalások nyomán a mis­kolci Római Katolikus Egyház vezetőségének álláspontja ,a kö­vetkező : 1. A Katolikus Egyház a hívek igényeit kielégítendő, Miskolcon katolikus iskolákat óhajt indí­tani. 2. Az igény kielégítésére első­sorban a korábbi Érseki Leány­nevelő Intézet (Zárda), a jelen­legi Herman Ottó Gimnázium jött számításba. a) az egyház kész lett volna átvenni az iskolát funkciójával együtt, azaz teljes tanári kará­val és diákjaival, ahogyan ez pl. Sárospatakon is történt. Csak az I. évesek felvételénél érvénye­sültek volna a vallásos szem­pontok, és az iskola a következő 3—4 év alatt alakult volna ,át egyházi iskolává. b) Amennyiben a Herman Gimnázium továbbra sem óhajt egyházi vezetés alá kerülni, az egyház az épületre a tulajdon­jog igényét továbbra is fenntart­ja, és kéri a városi önkormány­zatot, hogy katolikus gimnázium (2—3 osztály) és katolikus jel­legű általános iskola (4—5 osz­tály) 1992. szeptemberében törté­nő megindításához ideiglenes he­lyet biztosítson, abban a re­ményben, hogy az egyházi in­gatlanok helyzetét rendező tör­vény végrehajtása során a Her­man Ottó Gimnázium épülete 1993. szeptemberére visszakerül egyházi tulajdonba. 3. A Szatmári Irgalmas Nővé­rek számára 1992-ben kérjük vissza a Kis-Hunyad u. 3. sz. alatti épületet, hogy szerzetesi életüket minél hamarabb újból folytathassák. A fentieket terjesztjük a köz­gyűlés elé, hogy a beiskolázás megfelelő időben megtörténhes­sék, és a szerzetesek is vissza­kapják otthonukat. Dr. Kovács Endre Őket ki ké Napok óta figyelemmel kísé­rem az Észak-Magyarországban megjelenő, a négy miskolci gimnázium egyházi kezelésbe vételéről szóló cikkeket. Teszem mindezt, mint érintett szülő és teszem úgy, mint egyszerű ál­lampolgár. A hatás mindkét esetben ugyanaz — a döbbenet! Miskolcon jelen pillanatban hat gimnázium működik. Ebből az egyházak négyet akarnak — akármilyen formában is — kezelésükbe venni. Igényük jo­gos — törvény is van rá. Védi jogaikat — miért ne élhetnének vele! Ám van-e törvény, ami az egyszerű embert védi?! Van-e olyan világi, egyházi törvény, amely az embert, mint gondol­kodó lényt is mérlegre teszi? Megadva neki a szabad vá­lasztás jogát?! Az 1992-es évre kiadott pá­lyaválasztási tanácsadó tájé­koztató jellegű adatai szerint Miskolc hat gimnáziumába a '92—93-as tanévre 1013 elsős tanuló vehető fel. Ebből a négy majdan egyházi kezelésű isko­lába 678 fő, a fennmaradt ket­tőbe (az úgynevezett világi is­kolába) 335 fő. Ez abszurdum! Emberek, akik bármilyen formában a jövő generációinak nevelésével foglalkoznak, való­ban elhiszik azt, hogy ez az arány helytálló?!? Magyarországon az elmúlt majd fél évszázadnyi időben bűnnek számított a vallásosság. A mai ún. középkorosztály már ilyen miliőben nőtt fel. Mate­riális szemléletet tanítottak ve­lünk, orosz nyelvet, mozgalmi dalokat. Akkor sem kérdezték — mint ahogy most sem —, hogy akarjuk, vagy nem akarjuk. Fél­ve, vagy titokban hittanra jár­tunk, tudtunk imádkozni, de az Úttörők 12 pontját is ismerni kellett. A munkahelyen elvtár­sak voltunk, a megszületendő gyermek- keresztelését nem ver­tük nagydobra, még a kará­csonyfát is a Télapó hozta. Ám a megszületett gyermek felnőtt. Olyannyira, hogy pá­lyaválasztás előtt áll. Megdöb­ben a pályaválasztás előtt. Mert nem érti, hogyan is van ez. Teg­nap még Marx—Engels—Lenin, ma már csak egy puszta ta­lapzat . . . A gyermek értelmes — pon­tosan ezért nem érti . . . Nem volt szabad istenhitet tanulnia — hát nem tanult. Nem lett erőltetve — bár részünkről tiltva sem tőle. Ö így akarta. Majd 14 évig ilyen korban élt, így nőtt fel. 14 év egy életszemlé­let kialakításához nagyon nagy idő . . . Már nem gyerek, de még nem felnőtt. Erős karak­ter — csodálatos emberpalán­ta. Jó fejű, okos, éles szemű. Ám sok mindent éppen ezért nem ért. Elhiszem, nehéz olyan dolgokat megérteni ilyen kor­ban, hogy a négy évig tanult orosz nyelvet miért kell az ötö­dik — utolsó — évben abba­hagyni, meg azt is nehéz meg­érteni, hogy abban a gimná­ziumban, ahol ő tovább akar tanulni, miért kell hittanokta­tást hallgatnia, ha ő azt nem akarja . . . Édesanyám, kit mindmáig a legdrágább asszonyként tiszte­lek és szeretek, mélyen vallásos asszony. Négy gyermeket nevelt fel szűkös körülmények között Jó Apám egyetlen fizetéséből. A becsületre, a tisztességre próbáltak nevelni mindannyiun­kat. Anyám vallásos indíttatá­sát belénk is megpróbálta át­plántálni. Tizenéves korunkig, — míg értelmét látta — temp­lomba mentünk minden vasár­nap. Alsós korunkban hittanra jártunk, jómagam még minist- ráltam is — az akkori latin mise szövegét majdnem betéve tud­va. Húgaimat - lévén jóval fia­talabbak nálam — már csak veszekedés árán tudta Jó Apám beíratni az iskolai hittanra — mert akkor olyan idők jártak. Aztán mi is megnőttünk. Jár­ta ki-ki a maga útját, és hitte azt, amiben úgy érezte, hogy hinnie kell. Mi ez az út? Nem feltétlen a vallás. Vallás nél­kül is lehet hite az embernek. Anyánk tiszteletben tartotta bennünk az embert, a leendő embert — annak szabad válasz­tási jogát. Nem erőltette a hit­hez való ragaszkodást akkor, amikor annak már nem látta értelmét. Ha nem is tudatosan, de ösztönösen érzett rá már majdnem felnőtt mivoltunkra és Ő ezt tiszteletben tartotta... Két gyermekünket (14 és 11 évesek) nem neveltük valláso­san. Hitük szerint (örökölt hi­tük szerint) római katolikusok — mint ezt keresztlevelük tanú­sítja. — Ennyi! Nem neveltük őket istenhitre, de istentaga­dásra sem. Megpróbáltuk őket emberségre nevelni, úgy, hogy majd később saját tudatukra jutva Ök maguk dönthessenek arról, merre akarnak indulni . . . Nem befolyásolni akartuk őket, csak irányítani. Legyen hitük. Mi az a hit? Mindegy. Hit nél­kül élni nem lehet. Tisztelek és becsülök minden olyan embert, aki hisz valamiben.. Lehet az bármilyen „izmus” — csak le­gyen. Ám ne legyen erőltetett, ne legyen rákényszerített! Jus­sunk már el oda, hogy a túlzot­tan tudatosság helyett egyszer próbáljunk meg akár ösztönö­sen nevelni. így hátha nem es­nénk át a ló túlsó oldalára . . . Mert most ilyen idők járják . .. Volt kötelező orosz nyelv, helyette most lesz kötelező, hit­tan. Mint már az előzőekben kitűnt, nem vagyok valláselle­nes. Volt némi előtanulmá­nyom vallásügyekben, a régi hittankönyvekből még arra is emlékszem, hogy a vallás rosz- szat nem tanított és nem tanít. Ezeket úgy régi, mint mostani vezető politikusainknak sem ár­tana forgatni! Am a mai poli­tikai felfogás szerint, ez nem más, mint a ló egyik oldalán felszállni, a másik oldalán pe­dig jó nagyot esni . . . Magyarul: a „nesze semmi, fogd meg jól” politikája. A csóró, gürcölő embernek — akinek még van hol gürcölnie — adjunk hitet, a hithez való lehetőséget — ezzel is beéri. Ha itt nem, majd boldog lesz a túlvilágon! (Merthogy többek között ezt is a vallás tanítja.) Csakhogy mi emberek itt élünk és most. Tehát itt szeret­nénk boldogulni, boldognak lenni — és most. A nem vallá­sosak éppúgy, mint a valláso­sak. Egy adott valláshoz kötő­dés nem jelentheti bármely más vallás tagadását, mint ahogy minden leírt létező val­lás tagadása sem jelenthet hit- nélküliséget. Fennen hirdették évtizedeken keresztül ezen ország szabad­ságát. Ha lehet, most még öle­sebb betűkkel teszik ugyanezt Állítólag rendszerváltás zajlott le szűk 2 és fél év alatt. Való­ban lezajlott ez a rendszervál­tás?! Vagy csak úgy, ahogy az Észak-Magyarország január 25-i számában megjelent NDSZ társelnökkel készült interjúban elhangzott: „...amely millió­kat elnyomorít, és rövid idő alatt megteremt egy burzsoázi­át, amely minden valóságos tel­jesítmény nélkül kerül az or­szág felszínére, miközben mások tönkremennek."?!? Nem baj. Fel a fejjel I Az egyház segít rajtad. Lehetsz itt szegény, bol­dogtalan, ez a sorsod. A túlvi­lágon Te vagy a nyerő. És aki nem hisz ebben?! Ez a túllihe­gett átmenet úgy néz ki most már az iskolákra is vonatkozik. Nem számít az igény, az em­ber, egy értéket felmutató és kitermelő közösség. Rendszer­ben gondolkodunk, nem ember­ben. (Kísért a múlt!) Az embe­ren át lehet lépni. Az „izmus" a lényeg. Az, ho-'v a külön­böző „izmusok” embertartalom­mal bírnak, elhanyagolható. Valóban elhanyagolható?! Vagy nem is a jövő, értékte­remtő, emberformáló generá­ciójának kitermeléséről, nevelé­séről van szó?! Egyszerre, eny- nyire vallásosak lettünk?!? Nem tanultunk még mindig eleget a múltból? Miért kell skatulyába kényszeríteni egy olyan korosztályt, amely amúgy is nehéz indíttatású, helyét ne­hezen lelő, mert eleve hátrá­nyos helyzetből indult kétirá­nyú neveltetése miatt. Felmerül a kérdés: a válasz­tás lehetősége adott?! Valóban az. Aki nem akar egyházi gim­náziumba menni — annak nem kötelező. Továbbra is lesznek ún. világi gimnáziumok. Mis­kolcon pl. a hatból — kettő!!! Az önkormányzat jól jár. A tényleges kezelésbe vétel után felsóhajthat — nagy anyagi ter­hektől szabadul meg. Jól jár az állam is. A költségvetési ro­vatban egy újabb rublikát ír­hat jóvá — természetesen a maga javára. Az egyházak át­vállalják az üzemeltetés költ- ségterheit. De jól járnak-e a gyerekek? Jól járnak-e gyer' mekeink, múltunk terheit t°' vábbeipelők, jelenünk tovább- élői, a jövő bizonytalan létété' ményesei. Őket ki kérdezi?!? Doboz Miklós Miskolc, Hajós István u. MŰSOROK RÁDIÓ KOSSUTH: 8.00: Krónika. — 8.30: Hangszemle. — 9.00: Hírek. — 9.05: Napközben. — URH-n: 11.00: Hatmérföldes. Magyar írók a nagyvilágban. — 11.30: Szon­da. — 11.00: Hírek. — 11.05: Vá­logatott perceink. — 11.35: A szezon vége. Tatay Sándor re­génye. — 12.00: Déli Krónika. — 12.30: Mindennapi gazdaság. — 12.40: Külpolitikai figyelő. — 12.50: Törvénykönyv. — URH-n: Az Amerika Hangja magyar műsora. — 14.00: Nemzetisége­ink népzenéjéből. — 14.30: Nyit- nikék. — 13.00: Hírek. — 13.05: Falurádió. — 13.20: A népzene hagyományőrzői. — 13.45: Hit­élet. Vallási Krónika. — 14.00: Hírek. — 14.05: Klasszikusok mindenkinek. — 15.00: Hírek. — 15.05: Kossuth-klub. — 16.00: Délutáni Krónika. — 16.20: Pop­regiszter. — 17.00: Hírek. — 17.05: Magyarországról jövök . . . — 18.00: Esti Krónikái. — 18.30: Ráadás. URH-n: 19.00: V ma- terinskom jazyku. — 19.30: In Jimba materna. — 20.00: In der Muttersprache. — 20.30: Na ma- ternjem jeziku. — 19.00: Hírek. — 19.05: Sportvilág. — 19.30: Jó éjszakát, gyerekek! — 19.35: Curriculum vitae — olvasmány­élményekkel. — 20.00: Hírek. — 20.05: Zenefórum. — 20.30: Ha­tárok nélkül. — 21.00: Hírek. — 21.05: Kossuth-klub. — 22.00: Késő esti Krónika. — 22.30: Fó­rum. — 23.00: Hírek. URH-n: 23.00: A BBC késő esti magyar műsora. PETŐFI: 8.00: Sportreggel. — 8.15: Rivaldafényben. — 9.00: Hírek. — 9.05: Zene-szó. — 11.00: Hírek. — 11.05: Napóra. — 12.00: Nótakalendárium. — 13.00: Hírek. — 13.05: Hogy tetszik len­ni? — 13.30: Idősebbek hullám­hosszán. — 14.00*. Kettőtől ötig. — 17.00: Hírek. — 17.05: Napóra. — 18.00: Garázs. — 18.30: Vissza­játszás. Dokumentum-összeállí­tás. — 19.00: Hírek. — 19.05: Táncházi muzsika. — 19.30: Kö- lyökrádió. — 20.00: Más-kép(p). — 21.00: Hírek. — 21.05: Rock­újság. — 22.00: Magyar lemez- bemutató. — 22.30: Jazz. — 23.00: Hírek. miskolci stúdió a kékesi 73,2, a tokaji 73,1, a miskolci 66,8 MHz-es URH-hülilámhosszon 6.55: Műsorismertetés, hírek, időjárás. — Regionális vállalko­zást! központ új szolgáltatásai. — Hogyan változnak a vasúti kedvezmények. — A stúdió ven­dége. Telefonszám: 45-510. — Reklám. Szerkesztő: G. Tóth Ferenc. 15.00—17.00: A miskolci stúdió kereskedelmi, információs, zenés műsora a Rádemis Kft. me­nedzselésében. TELEVÍZIÓ — 1. MŰSOR: 5.45: Jó reggelt, Magyarország! — 5.47: Falutévé. — 6.00: A Reggel. — 8.35: Ba­ba-ház. — 9.05: Szeszélyes év­szakok. — 10.05: Képújság. — 16.00: Délutáni egyenleg. — 16.10: A verseny. Szovjet rajzfilm. — 16.20: X. emeleti mese. Szovjet rajzfilm. — 16.35: Mozart útja. — 17.20: Teli Vilmos. Francia filmsorozat. — 17.45: Katolikus krónika. — 18.00: Pénzvilág. — 18.10: Gaia. ökológiai filmúj­ság. — 18.40: Mini klip-mix. — 19.00: Játék. — 19.15: Cimbora. — 19.35: Esti mese. — 19.45: ,.Zengő ábécé”. — 20.00: Híradó. —4 20.35: Soha ne térj vissza. Angol filmsorozat. — 21.35: Jó­nás könyve. Tévéjáték. — 22,25: Az én hetem. — 22.45: Mise Rossiniért. Angol film. — 0.40: Késő esti Híradó. — 0.45: BBC- híradó. 2. MŰSOR: 6.00—9.00: Nap TV­— 15.00 : Parlamenti Napló. Kap' csoljuk az Országházat. — Kel' lemes délutánt! — 17.15: NaS ekran. Horvát és szerb nyelvű műsor. — 17.40: Gyerekeknek­— 18.00: Híradó. — 18.14: Pop­rock fehéren, feketén. — Jó es­tét! — 18.40: ötöd-ölő. Telefo­nos játék. — 19.00: A legvidá­mabb barakk. Dók.-film. — 20.00: Telesport. — 21.00: Stúdió ’92. — 22.00: Esti egyenleg. — 22.25: Napzárta előtt... — 22.45: Blanche és az éjszaka- Kanadai film. SZÍNHÁZ 3. hétfő A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Téli bérdiéit, este féil 8 órialkor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents