Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. január 4., szombat ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kérlelek a szarvasmarha-ágazaüian Szarvasmarha-tenyészté­sünk a fokozódó követelmé­nyeknek csak részben tud megfelelni. Alapvető problé­mát a minőségi, hatékony- sági és gazdaságossági hiá­nyosságok jelentik, amely stagnáló, illetve számos eset­ben romló tendenciát mutat. Az ágazat helyzetének rész­letes elemzése alapján meg­állapítható, hogy az utóbbi időben egyre élesebben je­lentkeznek olyan negatív je­lenségek, mint például a te­nyésztői érdektelenség, a te­nyésztői fegyelem lazulása, a versenyképesség csökkenése, a biológiai alapok kihaszná­lásának hiánya, a tenyésztői munka színvonalának visz- szaesése. Az ágazat válság- jelenségei megnyilvánulnak a piaci zavarokban, intézmé­nyi erózióban, éleződő verti­kális zavarokban és stagná­ló, hanyatló gazdasági telje­sítményekben. Mindez nem­csak ,a jelen, hanem a jövő kilátásait is veszélyezteti. Megyénkben az állatte­nyésztési ágazatok közül meg­határozó szerepet tölt be a szarvasmarha-ágazat. A tej­termelő-állomány jövedel­mezősége elmarad az orszá­goshoz viszonyítva. Ez a hús- marha-tenyésztés üzemelési, szervezési gondjaival és drá­ga termék előállításával együtt, nehéz helyzetet te­remtett a gazdálkodó szer­vezetekben. A létszámalakulást vizs­gálva megállapítható, hogy a tehénállomány a termelőszö­vetkezetekben és a kisterme­lői szektorban egyaránt csök­kent. A tsz-ekben 1975. év­hez viszonyítva 1990 végén 30 százalékkal (7500 db) ke­vesebb tehenet tartottak. Leg­nagyobb mérvű a osökkenés a kisüzemekben. Ennek ada­tait csupán reprezentatív felmérések alapján becsül­hetjük meg. A kisüzemi te­hénállomány, amely 1975. év­ben még meghaladta a 31 ezer darabot, napjainkra 10 —12 ezer darabra csökkent, azaz az állománynak közel a kétharmada különböző okok folytán, kikerült a termelés­ből. Ugyancsak érdekes ösz- szehasonlításra ad alapot, ha időben visszatekintünk és így vizsgáljuk meg a tehénállo­mány alakulását. 1935. év­ben a megyében 84 ezer da­rabot meghaladó volt a te­hénlétszám. Ez a fél évszá­zad alatt mintegy 60 száza­lékkal csökkent. A termelési színvonal me­gyénkben is jelentősen ja­vult az eltelt időszakban. A hetvenes évek derekán a tej­termelés átlagos szintje 2000 —2500 kg között mozgott. Ez napjainkban meghaladja a 4800 kilogrammot a törzs­könyvi adatfeldolgozások alapján. Ebben nem kis sze­repet játszottak a külföldről behozott holstein-fríz bikák, illetve azok szaporítóanya­gának használata. A fajta használatát illetően számos esetben — hol erősebben, hol gyengébben — vitát váltott ki annak hazai tenyésztés­be való bevonása. Egyértel­mű és ezt külföldi országok adatai is alátámasztják, hogy enélkül - a program tézi­seit nem vitatva, illetve fi­gyelmen kívül hagyva — ilyen dinamikus fajlagos tej­hozam-növekedést nem ér­hettünk volna el. Ugyanak­kor azt is látni kell, hogy gazdaságos termelést csak speciális (tejre, vagy húsra szakosodott) fajtákkal lehet elérni. Hogy ez mennyire így van, néhány számmal sze­retném illusztrálni. Az USA- ban 1920-ban a holstein-fríz aránya mindössze 47 száza­lék volt. Ez napjainkban megközelíti a 90 százalékot. Konkrét számokkal alátá­masztva: az USA-ban 10,8 millió tejtermelő tehénből — 1986. évben — kereken 9 millió holstein-fríz fajtájú volt. Ugyanebben az évben a tejtermelő-hasznosítású te­hén (10,8 millió) 5660 kilo­gramm, ebből a törzskönyvi ellenőrzésben (34 százalék) levők 7024 kilogramm átla­gos tejtermelést értek el. Az Európai Gazdasági Közösség országaiban is jelentős a holstein-fríz aránya, pl. az Egyesült Királyságban 86, Hollandiában 62, Dániában 60 százalék az ellenőrzött ál­lományon belül. A húsirányú szakosodás a megye nagyüzemeiben ma­gasabb, mint országosan, de elmarad a céloktól. A hús­hasznú állomány szaporulati mutatója alacsony és tovább romlott a megye nagyüze­meiben. Az év eleji tehénlét­számhoz viszonyított ellési arány az 1980. évi 87,8 szá­zalékról, 1989. évben 73,5 szá­zalékra csökkent. Ez egyút­tal magyarázatot ad a hús- marhatartás alapvető gond­jaira is, hiszen ilyen ala­csony és romló tendenciát mutató borjúszaporulat mel­lett gazdaságos hústermelés­ről nem beszélhetünk. Ala­csony a borjak választási át­lagos élő testtömege is. Alap­igazság, hogy az eredményes húsmarhatartás semmivel sem kíván kevesebb mun­kafegyelmet és pontosságot, mint más ágazat. Sőt is­mert, hogy az egyszerű és gazdaságos húsmarhatartás összhangját nem is olyan könnyű megteremteni. A takarmány termelés prob­lémái is fokozzák a gondo­kat. A gyepgazdálkodásban rejlő tartalékokat sem sike­rült feltárni. A gazdaságoka gyepterületet hasznosító, fel­használó ágazat kedvezőtlen pozíciója következtében nin­csenek érdekeltté téve a fej­lesztésben. Az ágazat szakmai presztí­zse, az ágazatban dolgozók (fizikai munkások, fejők, te­lepi dolgozók, vezetők) meg­ítélése romlott. A KSH 1986. évi felmérése alapján, amely több, mint 160 szakmára és annak társadalmi megítélé­sére, rangsorolására terjedt ki, az állattenyésztői szak­mák az utolsó három között szerepeltek. A helyzet azóta aligha javult. Az ágazatra jellemző volt — ma is érvényes — a túl­szabályozottság. Az AKI 1986. évi tanulmánya szerint az eltelt 25 évben a szarvas­marha-tenyésztést érintő jog­szabályok száma 264 volt. A jogszabályi rendezést kiegé­szítette a szarvasmarha-te­nyésztéssel kapcsolatban meg­jelent 266 közlemény és irányelv és ugyanakkor 26 alkalommal jelent meg a ha­tályos jogszabályok egységes szerkezetbe foglalt szövege. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a szám napjainkban el­éri, vagy meghaladja a há­romszázat. Napjaink felgyorsult gaz­dasági és politikai esemé­nyei hazánkban egy olyan folyamatot indítottak el, ami­nek végkifejletét megítélni ma aligha lehet. Az állatte­nyésztés számos ágazatában, általában az iparszerű ter­meltetési rendszerekben meg­mutatkozik a nagyüzem fö­lénye. Nem tagadható viszont, hogy vannak ágazatok (fő­leg a munkaigényesek, pl. a kertészet, a kisállattenyész­tés több ágazata, a jövőben a húsmarhatenyésztés stb.), amelyek kellő integrációval és értékesítési biztonság meg­teremtésével a kistermelés­ben eredményesebben foly­tathatók. Tény, hogy az ágazat bo­nyolult kapcsolatrendszeré­vel, a jövedelmezőség ala­csony színvonalával, avagy eredménytelenségével külö­nösen ott jelentkezik nega­tívan, ahol a gazdasági hely­zet kiéleződött, vagy ahol a természeti adottságok miatt hátrányos helyzetben van­nak. E két tényező egyidő- ben történő együttes hatása figyelhető meg a megye gaz­daságaiban. Az ágazat vala­mennyi állattenyésztési ága­zat közül a leginkább esz­köz- és munkaigényes. Az ágazat ebből kifolyólag a vállalati gazdálkodásra, an­nak szerkezetére, nehézségi erőként hat. Olyan összetett és bonyolult kérdésről, nép- gazdasági szempontból is fi­gyelmet érdemlő ágazatról van szó, amelynek mélyülő vállalati problémáját a más ágazatokkal szembeni vi­szonylagos eredménytelensé­ge is fokozza. Ezért is érde­mel figyelmet, hogy mi lesz az ágazat sorsa. A döntés elől kitérni csak nagy áldo­zatok árán lehet. Dr. Kiss István Kell a vonzerő? Ellentmondásos eredménye­ket hozott az amerikai űr­repülőgépen legutóbb elvég­zett orvosi vizsgálatok soro­zata; egyes szakértők olyan következtetést vontak le, kogy az asztronauták egész- sége védelmében egy esetle­ges Mars-utazáshoz mester­séges gravitációt kell létre­hozni, ami egyébként irtóza- los összegbe kerülne, s meg­kívánná, hogy a lakókabi­nokat állandóan forgassák a tengelyük körül. A legutób- ,l. egyhetes repülés során a minden eddiginél alaposabb °rvosi vizsgálatok várt és meglepő eredményeket egy­aránt hoztak. Valamennyi űr­hajósnál észlelhető volt, hogy a vér a lábakból a felső test­be áramlott, gyorsult a pul­zus, csökkent a folyadék- és táplálékfogyasztás, csökkent a testsúly, és mozgási rend­ellenességek léptek fel. Föl­di körülmények közt a vér inkább a tüdő alsó részén, a levegő pedig fölötte koncent­rálódik. A kutatók korábban azt gondolták, ez a súlyta­lanságban kiegyenlítődik. Most bebizonyosodott, hogy ez nem történik meg. Pat­kányokat vizsgálva az is ki­derült, hogy az emlősök egyensúlyszerve bizonyos idő után, teljesen alkalmazkodik a súlytalansághoz. A haWó- csontocskákról korábban azt hitték, ugyanúgy elveszíti kalciumtartalmát, mint a test egyéb csontjai. Ez sem történt meg. Vannak azon­ban kifejezetten káros hatá­sok is. Például az, hogy a vér a felső végtagokból a mellkasba áramlik, csökkent­ve a vörösvérsejt-termelö- dést. A test hosszú csontjai nem fejlődnek, a lábizmok erősen elgyengülnek. A vese kiválasztóképessége pedig megnövekszik, míg a plaz­maáramlás csökken, s ez elő­segíti a vesekőképződést. Vámváltozások január Újétól Befellegzett a magán konyakíniporlnah Vámvizsgálat a tornyosnémeti határállomáson. A szesz, a dohány és a kávé behozatalát minden eddiginél szigorúbban veszik. Vége az olcsó jugoszláv konyak, és a hasonlóan ol­csó osztrák kávé korszaká­nak. Január 1-jétől új vám­rendelkezések léptek életbe, amely, minden eddiginél job­ban megszigorítja a szesz, a dohányfélék és a kávé be­hozatalát, és az országból való kivitelét, de egyéb vál­tozások is találhatók a vám- kódexben. Régiónk régi-új vám- és pénzügyőri parancs­nokával, Földesi Balázs al­ezredessel ezekről is beszél­gettünk. — Kezdjük tehát a ko­nyakkal, a kávéval... 1 — Mindenekelőtt csökkent az ezekből a termékekből behozható mennyiség. Ezek után, egy út során 1 liter égetett szeszes ital és 3 liter bor, valamint 5 liter sör, 500 darab szivarka, vagy 100 da­rab szivar, vagy 500 gramm dohány, illetve 1 kilogramm kávé hozható be az ország­ba, utasforgalomban. — De ... ? — De ezen cikkek beho­zatalánál a kereskedelmi vámtarifa vámtételeit kell a vámkezelésnél alkalmazni, tehát nem vonatkozik rájuk semmiféle kedvezmény. — Halljunk egy példát! — Nos, mondjuk egy liter konyakra rárakódik a 80 szá­zalék vám, a 25 százalék áfa és még kiszabjuk a fogyasz­tási adót is. A dohánynál 90 százalékos, a kávénál 50 szá­zalékos a vámtétel. Tehát ab­szolút nem lesz érdemes eze­ket az árukat behozni az or­szágba, és méginkább nem lesz érdemes megvenni azo­kat a piacon, hiszen a bolt­ban lényegesen olcsóbban kaphatók. Ez az intézkedés a hazai piac védelmét is szolgálta. — Volt olyan rendelkezés korábban, hogy az utas- és ajándékforgalomban beérke­zett áru után, ha egyedi ér­téke az 5 ezer forintot nem haladta meg, 17 százalékos vámot kell fizetni. Ez a ked­vezmény tehát a szeszre, a kávéra, a dohányra nem vo­natkozik? — Nem. Különben január 1-jétől a 17 százalékos vám 15 százalékra csökkent, ezt szabjuk ki az 5 ezer forint egyedi és a 15 ezer forint összértékű áru, áruk után. Egyébként, ha már a ko­nyakról volt szó, hadd sza­badjon elmondani: nem kül­kereskedelmi áruforgalom­ban közvetlen emberi fo­gyasztásra alkalmatlan szesz­ipari termék nem hozható be, nem vihető ki és nem szállítható át az országon. — A tisztaszeszről beszél? — Természetesen. — Térjünk át egy másik, sokakat érintő területre, a gépkocsikra! — Megszűnik a többek ál­tal bibliaként emlegetett Schwakte-katalógus szerinti ármegállapítás, vámkiszabás. Eredeti számla alapján ál­lapítjuk meg a vámot, amely­nek tételei változatlanok ma­radtak. — És ha túl olcsónak tű­nik egy autó? — A reális ártól 20 száza­lékos eltérést még elfoga­dunk, ha azonban nagyon ki­lóg a lóláb, tudjuk a dol­gunkat. — Ebben nem kételke­dem. Más változások? — Ha valaki külföldön au­tójával karambolozik, és az ottani biztosító új autót ad számára, vagy alkatrészt biz­tosít neki kocsija megjavítá­sára, illetve készpénzzel fi­zeti kárát, vámmentességet élvez. Nem kell ezentúl vá­mot fizetni az idényjellegű mezőgazdasági munkák vég­zésére, szerződés alapján be­hozott mezőgazdasági gépek­re, ha azok hatvan napnál nem hosszabb ideig tartóz­kodnak nálunk. Vámot kell fizetni azonban azon autó­buszok és teherautók eseté­ben, amelyek tankjában több, mint kétszáz liter üzemanyag található. — Lehet, naiv a kérdés: de van közúti jármű, amely­nek kétszáz liternél nagyobb a tankja? — Nagyon sok busz 800— 1200 liter üzemanyagtartály- lyal közlekedik. Az év elejé­től a 200 literen felüli meny- nyiségre vámot szabunk ki. Különben az év első napjá­tól életbe lépett módosítá­sok, változások nemcsak az utas- és ajándékforgalmat érintik, de a külkereskedel­met, a vámszabadterületeket is. Mindezekről a vámhiva­talok részletes felvilágosí­tással szolgálnak. — Végezetül, hadd kérdez­zem meg: milyen volt a vám- és pénzügyőrségnek 1991? — Jelentősen csökkent a határállomásokon az utas- forgalom, mindössze 3 millió 707 ezren fordultak meg, s ez alig kétharmada az azt megelőző évinek. Nőtt vi­szont a bűncselekmények szá­ma, 630 esetet derítettünk fel. I. S. A randalírozó fiatalok ellen Kövessük a svájci példát! Tessék csak megnézni a villamosok, a vasúti kocsik, az autóbuszok felhasított üléseit... Tessék csak ész­revenni az útón-útfélen fel­borított szemeteskukákat, -konténereket, az összetört lócákat, a kitört útjelző táb­lákat ... írtunk már erről — mindhiába! Leírtuk, hogy a Közúti Igazgatóság dolgozói mindig tudták, mikor volt Nyéklád- házán, vagy Mályiban disz­kó. A hazatartó „szórako- zók” jókedvét a kitört, az útmenti földekre dobált jel­zőtáblák „bizonyították”. ír­tunk arról is, hogyan kese­ríti meg a környéken lakók életét Mezőkövesden a Tos­cana Drinkbár közönsége. Bogácson a Flamingo diszkó vált a környéken élő fiata­lok felkapott szórakozóhelyé­vé ... Ezeken a helyeken a fia­talok „természetesen” nem­csak táncolnak. Itt tíz óra tájban nem halkítják le a „készülékeket”. Ha meg kö­zeleg a záróra, felbőgnek a motorok, csikorognak a fé­kek, csörömpölve vágódnak szét a földhöz, a kerítéshez, a házfalakhoz vagdalt üve­gek szilánkjai. A szomszé­dok megtapasztalják, az if­júság szórakozik! Hangos és erős itt minden­ki, csak a diszkó mellett élők riadnak fel, ha addig is tudtak aludni. Hiába zárták be a zsalugátert, eresztették le a redőnyt, minden behal­latszik, nincs pihenés. Az­tán, amikor végképp’ nem bírják cérnával, panaszt tesz­nek a rendőrségen, elmen­nek a polgármesteri hivatal­ba, elmondják kifogásaikat a diszkó üzemeltetőjének, alá­írásokat gyűjtenek ... Mind­hiába! Tényleg tehetetlenek va­gyunk? Olvasom, hogy az el­múlt esztendőkben Svájcban is egyre több gondot okoz­tak az erősfiúk. Randalíroz­tak, duhajkodtak, provokál­ták a békés polgárokat, amíg be nem telt a pohár. A rend­őrség vezetője kijelentette, a 16 éven aluliak csak este 10-ig, a 16—18 évesek csak éjfélig tartózkodhatnak az utcán. Hétvégén egy órával tovább. Akiket később is az utcán találnak, bekísérik, s őket csak a szüleik válthat­ják ki. A rendőrség vezető­je tudta, hogy rendelkezése súrolja a törvényesség hatá­rát, de a rendet és nyugal­mat követelő svájci adófize­tők helyeselték az eljárást. Azt hiszem, nemcsak Svájcban telt be a pohár. Miskolc, Bogács, Mezőkövesd — és sorolhatnám még — több szórakozóhelye kör­nyékét is. A rendet és nyu­galmat követelő adófizető ál­lampolgár sehol nem kér a randalírozókból. Megfékezésükre nem le­hetne követni a svájci pél­dát? Ha a rendelkezés ne­tán súrolná is a törvényes­ség határát, bizonyára talál­kozna a törvénytisztelő több­ség helyeslésével. — FaL —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents