Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1992. január 4., szombat Hétfőtől: újra iskola Nemcsak az 1991. esztendő múlt el. Véget ért a téli szünidő, az iskolákban folytatódik a tanítás. Felvételünk még az elmúlt év során készült Hercegkúton, ahol a gyerekek ismét tanulhatják nagyszüleik, dédszüleik anyanyelvét. A táblánál a kislány a Mit szeretnék cim alatt felsorolt német szavak magyar megfelelőjét keresi. Nem a felírás sorrendjében mondja ... kérem ..., adjon nekem ..., a sertéshús ... Mit is adjon nekünk 1992? Magyaroknak, németeknek, szlovákoknak? Jusson mindnyájunknak Schweinefleisch (sertéshús)... és kenyér is hozzá. A diákoknak pedig hogy tanuljanak a tanév második felében is szorgalmasan és eredményesen. Fotó: Laczó József (A sapka) A férfi erősen barázdált arccal, úgy ötven körüli évekkel ott áll a Zsibogó egyik kőasztala mellett és leginkább nem néz sehová. Előtte néhány csavarkulcs, csillagszóró, egy teafőző, még néhány apróság. Főként pedig egy sapka. Szovjet katonatiszti, díszes sapka, sokféle cirádával, aranydíszítésekkel, milyet csak ünnepi alkalmakkor vesznek föl a tisztek. Mellette a cédula: 150 forint. — A tiéd, tovaris? — Enyém. — Katona voltál? — Voltam. — Már nem vagy az? Miért nem? — Tudod, mondták, hogy nálunk, odaát túl sok a katona. Leszerelés. Csökkentés. Engem is leszereltek. — Most miből élsz? — Élek. Ebből-abból. — Ez a sapka szép lenne emléknek. Szuvönir. Miért adod el? — Hát nem értetted? Élek, ebből-abból. Ebből is élek... No? Száznegyven . . .? (A karácsonyfa) — Végre, csakhogy elérlek már valahol! A múltkor meghívtál egy fröccsre, szeretném visszafizetni! — Méghogy visszafizetni! De érzékeny lettél, mióta nyugdíjas vagy! — Majd ha te is az leszel, megtudod . . . Különben a visszafizetésekre mindig is érzékeny voltam, emlékezhetsz. Amúgy sem csak a visszafizetésről van szó, jól tudod. Egy kis dumálás soh- sem árt . . . Ráérsz? — Persze! Próbálnék csak ne ráérni mi? — No, menjünk, csak ide a közeibe . . . Nézd már, nézd már ezeket a lökötteket. Hát nem kidobták máris a karácsonyfát! Nem kell azt ilyen gyorsan ... Te különben most éppen az én karácsonyfámnak köszönheted a fröccsöt. — Hogy-hogy? — Ügy, hogy tavalytól megőriztem . . . — Mit? Mit őriztél meg tavalytól?! — A fát. A fenyőfát. Ugyanis douglas. Tudtam, hogy ez nem hullajtja le a leveleit. Most ismét ott áll feldíszítve a szobámban. Tudod, egyedül vagyok . . . Amíg élek, karácsonyfám mindig lesz . . . Egy kicsit megtöppedt, ennyi az egész. Amúgy nagyon szép fa. Megnézheted. — Várrj ... izé . . . azt akarod mondani, hogy . . . — Azt! A tavalyit megőriztem, nem dobtam ki, most ott van újra, csillog-villog. Megspóroltam legalább ötszáz forintot, most ebből jut egy fröccsre. Világos, nem? — De. Világos. — Különben biztosan ismered a slágert. Miért nincs minden áldott nap karácsony? Hát nálam van. Nyugdíjas teheti. No, gyere ebbe a lebújba, mielőtt még nagyon meghatódsz . . . (Az albérlet) — Idegesnek látszol. Pedig az idegesség az ilyen szép nőnek, mint te, fokozottan árt. — Kösz. Mármint a szépet. Különben mindenki ideges. — Nem mindenki. Te sem szoktál ilyen lenni. Mi van? — Az van. hogy a lány szülei több éve elváltak. A lány az édesanyjánál maradt. Lakást viszont csak olyan épületben kaptak, melynek jogos tulajdonosa él, megkezd- re tulajdonának visszaper- lését, a pert meg is nyerte. Hiszen a lakás az övé. Menni kellett hát innen, akkor már nyugdíjas édesanyjával. Hová menjen egy nyugdíjas, idős asszony, meg egy fiatal lány? A felajánlott szükség- lakást sehogyan sem látták lakásnak, oda nem mentek, hát kerestek albérletet. Egy nagyvárosban albérletet. . . Aki már próbálta, annak nem kell magyarázni, mondani semmit. Kaptak persze. Kaptak, csak meg kell fizetni. A nyugdíjból, meg a lány szerény keresetéből. A lány elhatározta, hogy szerencsét próbál. Hetedhét országon is túl megy, csak sikeredjen. A saját, tanult szakmájában ugyan nem vették fel, mert az a szakma éppen ott, akkor nem kellett, de felvették — takarítónőnek. Tengizbe. Mert akkor az volt az Ígéret Földje, ahonnan majd pénzzel lehet hazajönni. (Lehetett is.) Takarított is. — És utána? — Hát... a lakás igazából nem sikerült azóta sem . . . Viszont már sokmindent hallottam, olvastam mindenféle betegségekről. Ott, Tengiz- ben beszerzett betegségekről, miket gyógyítani sem tudnak. Hallgatunk egy sort. — És . . . most? — Nem tudom, hogy valóvan van-e bennem valami a bajból, vagy csak bebeszélem magamnak. Beképzelem. Mert annyi mindent olvastam róla . . . Nyilván emiatt látsz idegesnek. Most megyek az orvoshoz . . . Priska Tibor Jog vita nélkül A közjegyző Idézet a Magyar Közjegyzők Egyesületének prospektusából: „A közjegyző és a közjegyzői eljárás az ön jogait tárgyilagosan, pártatlanul és a legteljesebb titoktartás mellett biztosítja. A közjegyző célja, hogy minden, hatáskörébe tartozó ügyben — tehát közokiratok kiállításánál, az okiratok megőrzésénél, a pénz, értéktárgy bizalmi megőrzése során, a hagyatéki eljárásban vagy tanácsadás esetén — a jog vita nélküli érvényesülését segítse elő.” * Az elmúlt esztendő törvényáradatában talán keveseknek tűnt fel, hogy megjelent a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény. Hogy ennek a jelentőségét jobban értsük, a múlt századból kell kezdenünk a történetet. Hazánkban az 1874-ben „a királyi közjegyzőkről” szóló XXXV. törvény hozta létre a köz- jegyzőséget. A közjegyzők nem állami alkalmazottként, hanem szabadfoglalkozásúként tevékenykedtek 1949-ig, amikor a közjegy- zőséget is államosították, és beolvasztották a bírósági szervezetbe. Az új törvénynek köszönhetően 1992. január 1-től ismét szabadfoglalkozású közjegyzői szervezet működik Magyarországon. A változás alulról jövő kezdeményezés eredménye —' tudtuk meg dr. Polatsek Edit miskolci közjegyzőtől. Már 1990. január 13-án megalakult a Magyar Közjegyzők Egyesülete, és megkezdődött az előkészítő munka. A törvény értelmében a közjegyzőség továbbra is az igazságszolgáltatás része, a közjegyző a jogászi munkában a bíró és az ügyvéd között foglal hely.et. Viszont munkájáért az államtól egyetlen fillért sem fogad el, és a függetlenségét az is biztosítja, hogy az eljárás során csak a törvénynek van alávetve. A közhitelességgel felruházott közjegyző valamennyi érdekelt fél pártatlan tanácsadója. Megyénk Heves, Szabolcs- Szatmár-Bereg és Hajdú- Bihar megyével közösen hozza létre a közjegyzőség önkormányzatát, a területi kamarát, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara felállítása után csatlakozhatnak a Latin Közjegyzők Uniójához. A közjegyzői önkormányzat szervei képviselik és védik a közjegyzői kar érdekeit és tekintélyét, és ellátják a szervezet belső igazgatási feladatait. A jogban kevésbé jártas olvasóink nyilván felteszik a kérdést, hogy miért kell örülnünk a közjegyzőkről szóló törvény megjelenésének, vagy annak, hogy miért jó az nekünk, ha az államtól nem kapnak pénzt a közjegyzők?! Szolgáltatásaiért, pártatlanságáért és szaktudásáért munkadíj illeti meg a közjegyzőt, ezt eddig valamennyi állampolgár fizette. A közjegyző által készített közokirat nem drágább, mint a magánokirat, és ez alapján bírósági eljárásnak van helye. Tegyük fel, hogy szerződő partnerünk nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségeit, ha közjegyző készítette az okiratot, ez alapján — megspórova a per kockázatát, költségét, idejét — közvetlenül kérhetjük a bírósági eljárást. A szociális piacgazdaság bevezetésével a szerződéseknek és a közokiratoknak egyre nagyobb jelentőségük van. A szerződő felek számára biztonságot nyújt, ha közjegyzőhöz fordulnak. A jogállam erősségének egyik mutatója, hogy hány független közjegyző tevékenykedik az országban. (filip) Operettek csiricsáréban Régen gondolkodom azon, vajon mire, meddig lehet mentség a jószándék, az adakozó, adományozó hajlandóság, amivel — szerencsére?, sajnos? — egyre gyakrabban találkozunk. Ilyen „adományként” kaptuk a bécsi mintára készült újévi vigadói operettgálát is, amelynek szerkesztője, rendezője, ötletgazdája és egyik finanszírozója az egykori fesztiválszereplő, későbbi bonviván — Kovács József. A külhonban népszerű, itthon sok sérelmet elszenvedett művész a nyilvánosság előtt közölte: elve, ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel elv, s bár a műsor ráfizetéses, a magyar népnek szánja, aki ezt nézi, élvezi. Nos, ezek után, bár nem vagyok kifejezett operettrajongó, úgy gondoltam, az egyes műsor előtt a helyem az esti főműsoridőben. Ha már a svájci, a német, az osztrák televízió nézőinek elég a szervező neve . . . Amit kaptam, kaptunk: ismeretlen és ismerős — világsztárként bemutatott — énekeseket kulturáltan, szépen énekelve, jól és kevésbé jól mozogva a színpadon — a kommentáló és a TVR-Hét által beharangozott „lenyűgöző” megjelenésben. A hír igaz, mondaná az örmény rádió ez utóbbira, de Mihály Béla látványtervező színpadképéből a virágok voltak szépek, a háttérből a képernyőn kinagyított hangyákra emlékeztető — más-más színnel megvilágított csúfságot láttunk, a ruhakölteményekből az ötventagú Le- hár-zenekar új szmokingjai valóban szépek voltak, de a szponzoráló művész felesége által tervezett jelmezek elborzasztottak. Már a nyitókép csiricsáré, stílustalan ciklámen, jajdezöld, neonsárga tülljei meghökkentettek, hogy aztán a tarajos gőte haragját felülmúló karfodrok, a mogyorónyi arcot még kisebbé tevő tüllgallé- rok, a férfias testű hölgyek deltás vállait kivillantó dekoltázsok szörnyülködtessenek. Pestiesen szólva — nem volt semmi a frakkban huszártáncot járó énekes és tánckar. A konzekvens vásári eleganciát feledve - az egyetlen jó jelmez, a miskolci Várkonyi Szilvia stilizált magyaros viselete volt. Logikát, következetességet persze semmiben sem lehetett találni. A szereplők hol németül, hol magyarul fakadtak dalra, azt a kínos érzést keltve bennünk, hogy nem nekünk készült igazán a műsor, s aki legalább olvasni tud németül, azt igyekezett előadni. Mindennek a csúcsa számomra az ízléstelen tarkaságot kompenzálni akaró finálé-kép, amelyben — elnézést a morbidságérf - de mintha a ravatalozók fekete-fehér-szürke csipkés lepleit gyűjtötték volna be, s azokban vonultatták fel a szereplőket. Kovács Anikó, aki a ruhákat tervezte, biztosan jót akart. Volt is néhány szép ötlete, de a részekből kivagyi, dilettáns, csúnya, a szereplőkhöz nem illő jelmezek kerekedtek ki. Mi, nézők pedig azon gondolkodhatunk: ha gazdagnak akarunk látszani, azt ilyen színvonalon tudjuk tenni? Avagy — nem lehetne a jó szándékú embereket szakértőknek segíteni, hogy a magunkat külföldnek megmutatás jó hírünket keltse — ne csak papíron, de hihe- tően, a valóságban is. Veres Ildikó Látható hangok Versmandók, jelentkezzenek! A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a névadó költő példaadó életművének és a szomszédos népek irodalmának mind szélesebb körű megismertetésére, a költészet erejével a megbékélés segítésére törekedve harmadik alkalommal hirdetik meg 1992 tavaszára a Berzsenyi Dániel vers- és prózám,ondó versenyt. Jelentkezni a társaság címén — 7400. Kaposvár, Honvéd u. 5., tel: 82/19-948 — február 15-ig lehet. Nevezési feltételek: betöltött 14. év, felső korhatár nincs; 5 lírai, vagy prózai alkotásból (részletből) kell felkészülni: 2 verset, prózát Berzsenyi Dániel életművéből. 3 művet a szomszédos népek — cseh, szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, szlovén, osztrák — irodalmából kell választani. A jelentkezők számától függően áprilisban regionális selejtezőt rendeznek. Az ifjúsági és felnőtt döntő május 22-én, 23-án és 24-én a marcali városi művelődési központban lesz. A szívbetegségeket kutató orvosok eszköztára új diagnosztikai műszerrel gazdagodott. Egy rendkívül érzékeny mikrofon segítségével felveszik a szív hangjait, frekvenciákra bontják, és megjelenítik egy képernyőn. Így az orvos látja és hallja is a rendellenességeket. A szív leggyakoribb betegségei, a billentyűhibák, a lyukak, az artériaszűkületek jellegzetes hangot eredményeznek, amint a vér keresztüláram- lik rajtuk. Hosszú évek gyakorlata után a sztetoszkóppal hallgató orvos e zörejekből következtethet a betegségekre, de korántsem biztos, hogy jól és még időben. A szívhangot az okozza, hogy a szívbillentyűk bezárulnak, amikor a vér átáramlik a kamrákon. Az első hang, ami hallható, a szív összehúzódásakor keletkezik, ezt követi kb. 300 milliszekundummal később (ez a másodperc töredéke csupán) egy második hang, amikor a szív kitágul. Ha e két zörej között bármilyen más hang hallható, illetve látható az új műszer jóvoltából, azt jelenti, hogy zavar van a szívműködésben. Nyelvtanfolyam Az Alliance Francaise idén is meghirdeti nyelvtanfolyamait, francia anyanyelvű tanárokkal, felnőttek, tanulók, s óvodások számára egyaránt. Az érdeklődők jelentkezhetnek kezdő vagy haladó csoportba, valamint csatlakozhatnak valamelyik tanfolyamhoz is. Beiratkozás január 6 —13-ig, 9-től 17 óráig, a Kossuth Lajos utca 11. szám alatt.
