Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
Dr. Fehér Erzsébet Pataki nagyasszonyok Társbérlő a várban: Mezey Mária Mezey Mária Alig vonult él a második világháború vihara a zempléni vidékiről, amikor 1945. július 1-én Sárospatak ’ főjegyzője, egyben, a lakáshivatal vezetője, egy véghatáirozaitot írt alá és látott el hivatalos pecsétjével. Lakáskiutalás volt ez, amely az ősi sárospataki vár egy lakrészének odaítéléséről intézkedett. Maga a vár — akár a korábbi évtizedekben — most is lakott volt. A magyar történelem közelmúltjából jól ismert Windischgrätz-csa- lád birtokolta, s itthon, tartózkodott ekkor a „várúrnő” Wiindiséhgratziné Széchenyi Mária. (Ugyancsak történelmi család sarja.) Vele, a hercegnővel került társbérleti viszonyba a régi falak között az új lakó, aki szintén nem volt ismeretlen a korabeli közvélemény előtt: Mezey Mária a híres budapesti színésznő. Számára nem lehetett idegen ez a hercegi szomszédság, hiszen előtte másfél évtizeden át előkelő főúri és polgári hölgyeket személyesített meg a fővárosi színpadokon és az egész országban vetített filmeken. —o#o— „A lakáshivatal a 34/1945. M. E. számú rendeletben gyökerező jogánál fogva kiutalja Mezey Mária budapesti lakos részére a Windisohigrátz-féle kastély egy, a könyvtár melletti földszinti, és három, a sub rosa körüli szobáját lakás céljára 1945. július 1-től kezdődően” — szólta hivatalos irat. S a főjegyző elrendelte, hogy a négy szoba bére havi 40 pengő, de ezt a bérlőnek nem készpénzben kell fizetnie, hanem a szobák • rendbehozatalának költségeit számítják fel a lakbér kiegyenlítéseként. A bérlő tehát „lerakja” a lakbért. A lakáshivatal ezeket a szobákat „az igénylő birtokában hagyja addig_ az ideig, amíg az általa előlegezett összeg lakibérben le nem törlesztődik.” A háború utáni zűrzavarban alighanem minden fontosabb volt, mint műemlékeink sorsa. Sárospatak nagyközség elöljárósága úgy gondolta, hogy ily módon — vagyis társbérlőknek a várba való telepítésével — megoldható, legalább is ideiglenesen az épület állagmegóvása. A Mezey Máriának átadott véghatározat megokolásá- ban ugyanis így fogalmaztak: Miskolcon, a rendszer- £ váltós óta, idén volt az első, jelentős mértékű havazás. Az új szervezésű városüzemeltetés ezzel a hóval nem tudott megbirkózni. így a karácsonyi fehér hótakaró öröme az új évben hullott hóval megvastagodva: a polgárok bánatává változott. A süvöltő szélben a megye sok helyén keletkeztek hótorlaszok, a város területén pedig a letaposott hó alkotott jeges páncélt. Azokban a szilveszter utáni napokban, aki csak tehette, otthon maradt. Akit dolga- végzése arra kényszerített, félve lépett ki az otthonából: a síkos utakon nagy volt a baleseti veszély. Nemrég „A kiutalni kért lakás a sárospataki Windischgrätz- féle kastélyban van. Ezen épület Felső-JVIagyarország egyik legértékesebb építészeti és történelmi vonatkozású létesítménye. A harcok során azonban jelentősen megrongálódott, és ha azonnal nem reparáltatom, a pusztulás veszélyének van kitéve.” Mivel azonban sem a tulajdonos, vagyis a Windischgrätz- család, sem egyéb hivatalos szerv nem vállalkozik a helyrehozatalára, a lakáshivatal „úgy látja legcélszerűbbnek, ha bérbeadás útján az épület egy részét hasznosítja: az építkezés költsége pedig a bérlet címén amortizálódna.” Mezey Mária színművész- nő tehát 1945. július 1-én, mint Windischgrätz-herceg- nő társbérlője, beköltözött a pataki várba. —0*0— De nem az üdülés, a nyaralás szándékával érkezett. A háború utolsó hónapjaiban ugyanis — hirtelen ötlettel — elhatározta, hogy hátat fordít eddigi színpadi szerepeinek és ezután szemben, a háborús gyűlölettel, pusztítással, embertelenséggel, a színpadról a szeretet földi országa megteremtésének szolgálatába szegődik. A szeretet prédikátora, papnője lesz, és 'ezzel a sze- retet-üzenettel járja majd az országot, falvakat és városokat, színházakat, mozikat, kultúrtermeket. E legújabb „szerep’’-ének kísérleti műhelyéül szánta a pataki várat. Regényes szánességgel számolt be erről életére visszatekintő könyvében 1981-ben. —o#o— „Gyermekkoromban mindig szerettem volna várúrkapott tájékoztatást a megyeszékhely lakossága arról, hogy a hóeltakarításnak kik is a „bábái" gazdái. Nem ok nélkül idézem fel egy régi, 1914-ből származó miskolci szabályrendelet időszerű passzusait. „A házak előtti gyalogútokat és járdákat kötelesek a háztulajdonosok tisztán tartani, különösen pedig azokról sarat, havat és jeget azonnal és teljesen letakarítani: ónos, vagy síkos időben a gyalogútokat és járdákat homokkal, fűrészporral vagy hamuval behinteni. nő lenni” — írta. 1945. júniusában a Tátrából jövet Sátoraljaújhelybe érkezett, s itt hívták fel a figyelmét Patakra. Nyomban odaindult. „Valóban ott állt a vár! Nem volt ugyan hegytetőn, de volt régi tornya, bástyái, boltívei, kikopott lépcsői, s Rákóczi lakott benne valaha! Nagyon tetszett ... EJhatáirozitaim, hogy nemcsak papnő, hanem várúrnő is leszek!” S a Iközségházám elintézve a hivatalos formaságokat, hozzáfogott új lakása rendbetételéhez, de a további életfeltételeket is biztosítani kellett. „Szekéren járva a környéket cseréltem ruháért tyúkot, mézet, lisztet, fát, mindent, amire egy várúmőnek szüksége lehet.” De miit szólt mindehhez a társbérlő? „Windisoh- grátz-hercegnő, a vár régi tulajdonosa minit egy őrültet nézett, de megkért, őrizzem meg a muzeális értékű bútorait, képeit, szőnyegeit, csillárjait — én vállaltam ...” S a művésznő álmodozni kezdett. „Gyönyörű loggiás lépcső a vadszőlős őrtoronnyal, a nagy hronzkaipu tökéletes színpadi díszlet... Milyen gyönyörű szabadtéri előadásokat lehetne itt rendezni... S elképzeltem, hogy a várban nyaranként minden hónapban, egy másik színház üdülne, s tartana ott a díszletnek megfelelő előad ásokat. Hi széni Sárospatak Lehetne a magyar Salzburg!” De egyelőre fontosabbnak tartotta a saját műsorát: ezt akarta előadni a várudvaron. Első ízben figyelve meg annak hatását a közönségre. Vajon elfogadják-e ebben az új, tőle szokatlan papnői szerepkörben? Megszerezte az engedélyeket, a helyi elölEzen kötelezettségek teljesítéséért a háztulajdonos, ha pedig az ott nem laknék, megbízottja felelős. A gyalogjárdára fagyott havat, vagy jeget baltával, vagy más éles vagy hegyes eszközzel, mely a gyalogjárdát rongálná, felvágni tilos.” Óh, boldog békeidők világa, mikor jön el ismét? Még, hogy baltával törné valaki is a járdára fagyott jeget? Bármily hihetetlennek is tűnik, ez idén: megtörtént! A napokban egy főútvonalon levő közintézmény bejárata előtt, igaz, hogy csak a kajáróságon. Patakon és a környékbeli falvakban ki- doboltatta, plakátokat ra- gasztatott, az ismert művésznő neve most is vonzerőnek bizonyult. A vár udvarát padokkal zsúfolták tele, elhelyezték az előadói dobogóra irányuló autóreflektorokat, s eljött a nagy nap estélye. „A várudvar zsúfolásig megtelt, hiszen, rpint később hallottam, éppen akkoriban ment a környéken egy amolyan csavaros derekú régi démon-filmem, s a jó vidéki atyafiak eljöttek megnézni körzelről azt a fránya bestia pesti színésznőt!” S ebből lett a bonyodalom, sőt a botrány. Mezey Mária ugyanis valami egészen más műsort akart nekik bemutatni: a szeretet hírnökeként verseket, dalokat, prózát a szeretetről, s mindezek középpontjában a saját „isze- retet”-üzenetét kívánta előadni, amelyet Hoztam valamit a hegyekből címmel foglalt írásba. „Fes'tók nélkül, egyszerű ruhában,, sima fekete hajjal léptem ki a dobogóra, s elkeztem beszélni embertársaimnak a szeretetről, a jóságról, az igazságról!... ” A fogadtatás meglepő volt: a nézősereg nem ezt várta — korábbi szerepei után — a pesti színésznőtől. Egy idegi némán hallgatták, nem hittek a fülüknek, majd zajongani kezdtek, közbeszóltak, fütyültek. „Rettenetes volt a csalódásuk. Ki ez a csúnya nő? Mit prédikál ez itt nekünk? — emlékezett vissza Mezey Mária. — Az eső is eleredt, s végig folyt az arcomon könnyeimmel együtt, mert az én csalódásom is rettenetes volt.” Közben a toronyban megszólalt — a program szerint — tárogatón a Rákó- czi-nóta, de hamisan, re- csegőn. „Olyan tragikomikus volt az egész, hogy kitört belőlem a nevetés.” — írta később a művésznő. — Gyorsan rázendített néhány magyannótára, hogy „legyen végül egy kis siker iís”. Másnap pedig a „szép reneszánsz íróasztalnál fájó szívvel, de megírtam Bárdosnak (Bárdos Artúrnak, a pesti Vígszínház igazgatójának) a levelet, hogy egyelőre lemondok Rákócziról, Salzburgról, papságról, s mégis elvállalom „Az egy pohár víz” őszi felújításán régi szerepemet.” S még aznap összecsomagolt, s visszautazott Pestre. Gyorsan elfelejtette sikertelen, bukásba fulladt „szere tet-papnői” szerepét, s tovább játszotta a hozzá jobban illő félvilági nőszerepeket. Visszaemlékezéseiben azt írta, „negyven évre szólt a bérleti szerződés” a pataki várban. Néhány hét lett belőle. pu szélességének megfelelően, egy férfi baltával törte fel a járdán levő jeget. Napjainkban újabb gondokat okoz a hó, immár a lassú olvadásával. Nagy tócsák vannak a járdán, utak szélein, alig lehet kikerülni őket gyalogosoknak, járműveknek. Az utak víznyelő rácsain nem tud lefolyni a csergedező hóié, mert ezek többségéről1 elfelejtették letakarítani a jeget, havat. A bosszankodókat azzal vigasztalják, hogy nemsokára 3 ember is elvégzi a hóeltakarítást: Sándor, József, és Benedek...! Ám addig is, mi lesz a tavalyi (idei) hóval .. .? Iglói Gyula- „Negyven évre szólt a bérleti szerződés" Régi, téli szabályok // Vi Eszak-Magyarország honismereti és néprajzi maaazinia REGELO Egy emlélj talapzatára A ÄI csata A beözönlő cári hadak még mielőtt beavatkoztak volna a harcokba, már eldöntötték az 1848—49-es szabadságharc sorsát. Az 1849 tavaszán kibontakozó sikeres hadjárat Komárom térségében megtorpant. Az osztrákok elleni harc sikereit nem lehetett kiaknázni, mert híre jött, hogy a Keleti- és Déli-Kárpátokon át hatalmas orosz seregek nyomulnak be az országba. A haditanács úgy határozott, hogy a Görgey vezette főhadsereg, amely Komárom térségében tevékenykedett, vonuljon Nagyváradra, majd a Bánságba, és egyesüljön az Erdélyben és a Délvidéken harcoló csapatokkal. Innen kíséreljék meg felvenni a döntő küzdelmet külön az osztrák, s külön az orosz hadakkal. Görgey, Komárom sáncai között hátrahagyván csapata kisebb részét, megindult Vácon át — sarkában a Komárom környékén hadakozó osztrákokkal —, hogy Gödöllőn, Gyöngyösön keresztül elérje Tiszafüredet, ahol átkelhetett volna seregével a Tiszántúlra, Nagyvárad felé. Azonban 1849. július 15-én, még Vác térségében szembe találta magát Zass tábornok ezredéivel. Elzárták előle a Tiszántúlra vezető utat. Megkísérelhette volna az áttörést, de ez — siker esetén is — valószínűleg a fősereg pusztulását eredményezte volna. Görgey hirtelen elhatározással váratlan lépésre szánta el magát. Július 17-re virradó éjjel otthagyta a kétséges kimenetelű váci csatát, és seregével északnak fordult, hogy megkerülve a Cserhát, Mátra és a Bükk vonulatait Balassagyarmat, Losonc, Rimaszombat útvonalon Putnokon át elérje Miskolcot, illetve Miskolc alatt a Sajó átkelőhelyeit, hídjait, hogy majd innen továbbhaladva Tokajnál jusson át a Tiszántúlra. E merész és vakmerő terv megvalósulása attól függött, sikerül-e előbb elérni hadaival Miskolcot, mint a váci csatából Gödöllőn, Gyöngyösön át Miskolcra visszatérő cári csapatoknak. Görgey három hadtestének 27 ezer emberével és sokezer civil menekülővel július 21-én éri el Dubicsány és Vadna között a Sajót. Itt egy gyorsan mozgó rész átkelt a folyón, s a bal parton a fősereggel párhuzamosan haladva biztosította Görgeyt egy Kassa irányából érkező váratlan támadástól. A fősereg Saj őszen tpéteren át Miskolc alá ént, s itt felderítői jelentették, hogy nincs orosz csapat a városban, mert az itt hagyott 4—5 ezer fős őrség két nappal ezelőtt elhagyta a várost és dél felé elvonult. Görgey gyorsan cselekedett. Serege nagyobb részével átkelt ő is a folyó bal partjára, s innen, jól védhető állásokból, ellenőrzése alatt tartotta a Sajó átkelőhelyeit. Mindenekelőtt a nagy hadseregek mozgását is lehetővé tevő, Miskolc és Felsőzsolca közötti árterület fölött épített két nagyobb és több kisebb kő- hidat. De nem hagyta el Miskolcot sem teljesen: a VII. hadtestet Poeltenberg tábornok vezetésével Miskolcon, a Sajó jobb partján hagyta. Poeltenberg csapatokat küld Diósgyőrbe, majd elindul az ellenség elé a pesti országúton, mely ekkor Görömböly után a hegyek felé fordulva Harsányon át Vattára vezetett. Görömbölytől délre, Nyék és Mályi irányába csak nehezen járható szekérút volt. innen oldalról gyilkos tüzet nyitott a túlparton lévő magyar egységekre, a fiatal, szinte az iskolapadból jött magyar honvédek által irányított ütegekre. Gőzön Lajos alezredes, a 66. honvédzászlóalj alig harmincéves parancsnoka mentette meg a helyzetet, és állította helyre a csata egyensúlyát. Gőzön Lajos fiatal pesti ügyvédként lett önkéntes a szabadságharcban. A Mansworth alatti csatában, majd az ácsi erdőknél halált megvető személyes bátorságával tűnt ki, s lett honvédtisztté, s nevezték ki zászlóaljparancsnoknak. Őszinte hazaszeretetéből fakadó bátorsága itt sem hagyta el. Jókai Mór A zsolcai hős című elbeszélésében tiszteleg volt iskolatársa, a fiatal honvéd alezredes hősiessége előtt: „A kisfiúk ütegéből már két ágyú a földön feküdt, a harmadiknak a kerekei sérülve voltak már, a szegény kisfiúkat egyiket a másik után hurcolták el holtan, összezúzottan az ágyúk mellől. Gőzön Lajos nem nézhette ezt, átadta a zászlóalj vezényletét a legidősebb századosnak, kijelentve, hogy ő maga saját felelősségére önként vállalkozókkal fog támadást intézni az orosz üteg ellen. Azzal elindult lóháton gázlót keresni a Sajóban. Mikor azon szerencsésen áthatolt, keresztüllovagolt a Sajó partján elterülő erdőn, egészen odáig, ahonnan az orosz ütegállásokat kikémlelhető. Ezzel visszalovagolt zászlóaljához. — Nos, fiúk! — szólt hozzájuk —, akinek a hazája élete kevesebb, mint a magáé, az jöjjön velem! De az ily szóra az egész zászlóalj vele akart menni. Végül kiválasztott egy századot, s azokkal átlopakodva a gázlón és az erdőn (...) csapott le az orosz ütegekre a maroknyi önkéntes csapat, s abban a percben le volt ölve minden tüzér, beszegezve minden ágyú, egy sortüzeléssel szétriasztva a fedezet. E perc alatt elvolt döntve a nap sorsa.” Nem volt ez világrengető ütközet, győzelem, de példát mutatott arra, hogy a sokszoros túlerőben lévő cári hadaknak is ellen lehet állni, meg lehet őket verni, s emellett lehetővé tette, hogy Görgey rendezetten tovább vonuljon a Hernád vonalába, hogy azután július 28-án Gesztelynél ismét eredményesen hárítsa el az orosz sereg támadását. Így haladhatott kitűzött célja felé Tokajon át a Tiszántúlra. Gózon Lajos honvéd alezredes nevét Miskolcon (Diósgyőr-Vasgyárban) és Felsőzsol- cán utca viseli. Az emlékező utódok a megyeháza dísztermének mennyezetén, csataképet ábrázoló freskón örökítették meg a Zsolca környéki ütközetet. A csatában a hazájukért, hazájuk szabadságáért küzdők emlékét, s a hősi halottak földi maradványait Felsőzsolcán a Borsod megyei Honvédegylet által, az országban az elsők között, 1867. szeptember 2-án emelt emlékmű őrzi. A téli hónapokban, hétvégeken jó időtöltés a családoknak egy- egy szép kiállítás megtekintése. Ehhez adunk egy kis ajánlatot. Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum, Papszer 1. szám alatti kiállítótermében látható a Miskolci évszázadok című állandó várostörténeti kiállítás, valamint a Szép tárgyak dicsérete című állandó népművészeti bemutató. A Papszeren látható a Kassai céhek Múzeumok Miskolcon Kfl; ti emlékei című idősza*, is, mely a kassai KeF Múzeum anyagából a£ múzeum Görgey Arte gyei képtára jelenleg , zés miatt — zárva te, Lillafüreden, az #7 tány 33. szám alatt Ke az érdeklődők a Herman Ottó Emlékházat, amelyben a nagy polihisztor életét és munkásságát reprezentáló kiállítás, valamint a Bükk élővilága című állandó bejutató tekinthető meg. Ajánljuk jég figyelmükbe a Magyar OrZsíros Sándor todox Egyházi Múzeum Deák tér 7. szám alatti épületében a hazai ortodox egyházművészet és kulturális örökség állandó bemutatóját. Az állandó kiállítások mindennap — hétfő kivételével — délelőtt 10 órától délután 4 óráig láthatók. A Herman Ottó Emlékházat délelőtt 11 órától délután 3 óráig kereshetik fel a látogatók. Felderítő f«rre az útra is küldött. Még. o, július 23-án harci érintkezés. * az orosz előőrsökkel Göröt\’ amelyeket Harsány térségéig í s®ap azonban hatalmas oros*. «Ja Harsány irányából a »ti dombokon lévő VII. hadts„Több j ®Ves küzdelem után, melyben L tábornok a Göröm- bölytől % ekvö magaslaton az ellensége5 LJ®2ÜI helytállt, a bal oldalában felében) mutatkozó erős ellen-^ Ulg oszlop felbukkanása után. Volt visszavonulni. Folyvást °dott hátra a gyöngyösi úton;, majd — miután a diósgyőri ki is bevonta — tovább a ka ton Felsőzsolcára, a Sajó bal ( “oeltenberg tábornok alkonyatk»' 6s azt az utasítást kapta, hoí. ^testtel még az éjszaka íóWvtoeg a Sajó vonalát Alsójáig, Gróf Leningen tábornokn9®Icától Arnótig terjedő szaka5ZJJ;?szevonni a III. hadtestet” -'i lss?-a Görgey e napok eseménye''! Közben |. °r József tábornok vezette I-‘“arnóttól Sajóvámosig terjedő háttérben Szikszóra támaszkon.., Putnok felől, vagy Kassa iráe., ásba jöhető támadás ellen a íe élőhelyeket, Hl. Görgey csapat Július * az orosz csapatok a Sajó ész3V ^ornultak előre, és nagy erőt, a in. és VII. hadtest állasak _ Szűcs ‘ci polgár a Tetemvárról szCirgi ;anúja volt a csatának. Na>| 1 „‘gy számol be: „Délbenidősen kezdtek dübörögni az M . tetemvári pincékből néztem 3 iiá®netet. Az orosz seregek eg^ti Miskolcz alatt, a Zsolczai AV naey fánál volt felállítva. M i,Volt ott is> V°H a legközelePjt ’ a magyarok ágyúi pedig F-.VWaT ütk?zet a mis- kolczi, ’ arn°ti, zbuskai, szirmabeSA tá.aa> s ezek vidékén ment véAsajak°n,. melyek a tetemvári P'sspf szemmel beláthatok — ,fá u ,A. magyar tábor ugyancsak g "eiyet és sűrűn lövöldözött, g "agyszerű volt látni az ágyú^' Iar>got és füstöt, s hallani »A fH~?nydörS5 morajt. F. ZsolcZ hel°l része felgyújta- tott, s ^ a mZfdtak el- A lángok vérv", inkáhvfgasra, Somolygó fekete fuY ?abb nevelek a harC°Ugryan»Kí:ÍOk®resztúrról Arnótra vivő szén rös lovassági támadás bontnijint; _ „ A csat»i 5a Felsozsolcától délre, a Saifjtt Vasutl h‘d térségében) n* a *fy °r°3z üteg két zászlóalj,'iPartián ,bokr?k fedezetében SZÍ" tján foglalt állást, %
