Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

Egy emléti talapzatára A m csata A beözönlő cári hadak még mielőtt beavat­koztak volna a harcokba, már eldöntötték az 1848—49-es szabadságharc sorsát. Az 1849 ta­vaszán kibontakozó sikeres hadjárat Komá­rom térségében megtorpant. Az osztrákok el­leni harc sikereit nem lehetett kiaknázni, mert híre jött, hogy a Keleti- és Déli-Kárpá­tokon át hatalmas orosz seregek nyomulnak be az országba. A haditanács úgy határozott, hogy a Görgey vezette főhadsereg, amely Ko­márom térségében tevékenykedett, vonuljon Nagyváradra, majd a Bánságba, és egyesül­jön az Erdélyben és a Délvidéken harcoló csapatokkal. Innen kíséreljék meg felvenni a döntő küzdelmet külön az osztrák, s külön az orosz hadakkal. Görgey, Komárom sáncai között hátrahagy­ván csapata kisebb részét, megindult Vácon át — sarkában a Komárom környékén ha­dakozó osztrákokkal —, hogy Gödöllőn, Gyön­gyösön keresztül elérje Tiszafüredet, ahol át­kelhetett volna seregével a Tiszántúlra, Nagy­várad felé. Azonban 1849. július 15-én, még Vác térsé­gében szembe találta magát Zass tábornok ezredéivel. Elzárták előle a Tiszántúlira ve­zető utat. Megkísérelhette volna az áttörést, de ez — siker esetén is — valószínűleg a fő­sereg pusztulását eredményezte volna. Görgey hirtelen elhatározással váratlan lé­pésre szánta el magát. Július 17-re virradó éjjel otthagyta a kétséges kimenetelű váci csatát, és seregével északnak fordult, hogy megkerülve a Cserhát, Mátra és a Bükk vo­nulatait Balassagyarmat, Losonc, Rimaszom­bat útvonalon Putnokon át elérje Miskolcot, illetve Miskolc alatt a Sajó átkelőhelyeit, híd­jait, hogy majd innen továbbhaladva Tokaj­nál jusson át a Tiszántúlra. E merész és vakmerő terv megvalósulása attól függött, sikerül-e előbb elérni hadaival Miskolcot, mint a váci csatából Gödöllőn, Gyöngyösön át Miskolcra visszatérő cári csa­patoknak. Görgey három hadtestének 27 ezer emberével és sokezer civil menekülővel jú­lius 21-én éri el Dubicsány és Vadna között a Sajót. Itt egy gyorsan mozgó rész átkelt a folyón, s a bal parton a fősereggel párhuza­mosan haladva biztosította Görgeyt egy Kas­sa Irányából érkező váratlan támadástól. A fősereg Sajószentpéteren át Miskolc alá ért, s itt felderítői jelentették, hogy nincs orosz csapat a városban, mert az itt hagyott 4—5 ezer fős őrség két nappal ezelőtt el­hagyta a várost és dél felé elvonult. Görgey gyorsan cselekedett. Serege nagyobb részével átkelt ő is a folyó bal partjára, s innen, jól védhető állásokból, ellenőrzése alatt tartotta a Sajó átkelőhelyeit. Mindenekelőtt a nagy hadseregek mozgását is lehetővé te­vő, Miskolc és Felsőzsolca közötti árterület fölött épített két nagyobb és több kisebb kő- hidat. De nem hagyta el Miskolcot sem teljesen: a VII. hadtestet Poeltenberg tábornok veze­tésével Miskolcon, a Sajó jobb partján hagy­ta. Poeltenberg csapatokat küld Diósgyőrbe, majd elindul az ellenség elé a pesti ország­úton, mely ekkor Görömböly után a hegyek felé fordulva Harsányon át Vattára vezetett. Görömbölytől délre, Nyék és Mályi irá­nyába csak nehezen járható szekérút volt. Felderítő rre az útra is kül­dött. Még, a, Július 23-ón harci érintkezés^ k az orosz előőrsök­kel Görö^’ amelyeket Harsány térségéig hAn.aP azonban hatal­mas orOSfi, ÚJa Harsány irányá­ból a (3% ú* dombokon lévő VII. hadte­„Több \ ®Jes küzdelem után, melyben tábornok a Göröm- bölytől dí ekvő magaslaton az ellenséges i tezül helytállt, a bal oldalában felében) mutatkozó erős elleá-^ ülő oszlop felbukka­nása után. Volt visszavonulni. Folyvást ^ °dott hátra a gyön­gyösi útoF áiajd — miután a diósgyőri U is bevontj, _ to­vább a K* ton Felsőzsolcára, a Sajó ba' “oeltenberg tábornok alkonyaik0' azt az utasítást kapta, h®j.jaűtesttel még az éj­szaka ,.ttteg a Sajó vona­lát Alsó^ «ig, Gróf Leningen tábornokok, “Icától Arnótig terje­dő szakas* pszevonni a III. had­testet” —,j SsZa Görgey e napok eseményei0. Közben í, °r József tábornok vezette I-.,, “nnóttól Sajóvámosig terjedő f®. 'háttérben Szikszóra támaszkon.. Putnok felől, vagy Kassa ii'aV . ba jöhető támadás ellen a fe főhelyeket, ill. Gör­gey csapSV a Július az orosz csapatok a Sajó észn'ii/b'omultak előre, és nagy erőv,| a IH, £s vil. had­test állása'! Szűcs “. m polgár a Tetem­várról sZeir~’““tanúja volt a csa­tának. Nat 1 Jgy számol be: „Délben. r°sen kezdtek dübö­rögni az Kp, tetemvári pincékből néztem an “hetet. Az orosz se­regek egítj ” Miskolcz alatt, a Zsolczai baSy fánál volt fel­állítva. : v°lt ott is, volt a legközelea Á a magyarok ágyúi pedig F. |JlCZajZ útközét a mis- kolczi, íeWab arnoti, zbuskai, szirmabeSA tá.a7’ s ezek vidékén ment veÄ ajak°n,. melyek a te­temvári ?Lp,a szemmel belátha­tok - fa magyar tábor ugyancsak h ‘‘Ciyet es sűrűn lö­völdözött*^ ^Syszerű volt látni az ágyú^ lanSot és füstöt, s hallani 1^nyáörRŐ morajt. F. Zsolnai ham,, !,fsíe fgy új lá­tott, s töPj a madtak e1' A lán- gok vér^J iak magasra gomolygó fekete fuS{: abb nevelek a har­C°Ugryana|‘f3ok“resztúrról Arnótra vivő sze$ Iős lovassági táma­dás bonts'tlatia r,„, . A csatái la Felsozsolcától dél­re, a Saifitt g' vasutl híd térsé­gében) a f|f. °r°sz úteg két zászlóal) ,'iPartián #bokr?k íedeze- tében lan foglalt állást, g innen oldalról gyilkos tüzet nyitott a túl­parton lévő magyar egységekre, a fiatal, szinte az iskolapadból jött magyar honvé­dek által irányított ütegekre. Gőzön Lajos alezredes, a 66. honvedzasz- lóalj alig harmincéves parancsnoka mentet­te meg a helyzetet, és állította helyre a csata egyensúlyát. Gózon Lajos fiatal pesti ügyvédként lett önkéntes a szabadságharc­ban. A Mansworth alatti csatában, majd az ácsi erdőknél halált megvető személyes bátorságával tűnt ki, s lett honvédtisztté, s nevezték ki zászlóaljparancsnoknak. Őszinte hazaszeretetéből fakadó bátorsága itt sem hagyta el. Jókai Mór A zsolcai hős című elbeszélé­sében tiszteleg volt iskolatársa, a fiatal honvéd alezredes hősiessége előtt: „A kis­fiúk ütegéből már két ágyú a földön fe­küdt, a harmadiknak a kerekei sérülve vol­tak már, a szegény kisfiúkat egyiket a má­sik után hurcolták el holtan, összezúzottan az ágyúk mellől. Gózon Lajos nem nézhet­te ezt, átadta a zászlóalj vezényletét a leg­idősebb századosnak, kijelentve, hogy ő ma­ga saját felelősségére önként vállalkozókkal fog támadást intézni az orosz üteg ellen. Azzal elindult lóháton gázlót keresni a Sajóban. Mikor azon szerencsésen áthatolt, keresztüllovagolt a Sajó partján elterülő erdőn, egészen odáig, ahonnan az orosz ütegállásokat kikémlelhető. Ezzel visszalovagolt zászlóaljához. — Nos, fiúk! — szólt hozzájuk —, aki­nek a hazája élete kevesebb, mint a ma­gáé, az jöjjön velem! De az ily szóra az egész zászlóalj vele akart menni. Végül kiválasztott egy századot, s azok­kal átlopakodva a gázlón és az erdőn (...) csapott le az orosz ütegekre a maroknyi önkéntes csapat, s abban a percben le volt ölve minden tüzér, beszegezve minden ágyú, egy sortüzeléssel szétriasztva a fede­zet. E perc alatt elvolt döntve a nap sor­sa.” Nem volt ez világrengető ütközet, győze­lem, de példát mutatott arra, hogy a sok­szoros túlerőben lévő cári hadaknak is el­len lehet állni, meg lehet őket verni, s emellett lehetővé tette, hogy Görgey rende­zetten tovább vonuljon a Hernád vonalá­ba, hogy azután július 28-án Gesztelynél ismét eredményesen hárítsa el az orosz se­reg támadását. Így haladhatott kitűzött cél­ja felé Tokajon át a Tiszántúlra. Gózon Lajos honvéd alezredes nevét Mis­kolcon (Diósgyőr-Vasgyárban) és Felsőzsol- cán utca viseli. Az emlékező utódok a megyeháza dísz­termének mennyezetén, csataképet ábrázoló freskón örökítették meg a Zsolca környéki ütközetet. A csatában a hazájukért, hazájuk szabad­ságáért küzdők emlékét, s a hősi halottak földi maradványait Felsőzsolcán a Borsod megyei Honvédegylet által, az országban az elsők között, 1867. szeptember 2-án emelt emlékmű őrzi. A téli hónapokban, hétvégeken jó időtöltés a családoknak egy- egy szép kiállítás megtekintése. Ehhez adunk egy ikis ajánlatot. Miskolcon, a Herman Ottó Mú­zeum, Papszer 1. szám alatti ki­állítótermében látható a Miskolci évszázadok című állandó város­történeti kiállítás, valamint a Szép tárgyak dicsérete című ál­landó népművészeti bemutató. A Papszeren látható a Kassai céhek Múzeumok Miskolcon emlékei című idosza^’ is, mely a kassai Kel® Múzeum anyagából ár­múzeum Görgey Art gyei képtára jelenleg . zés miatt — zárva t Lillafüreden, az Fy tány 33. szám alatt K® az érdeklődők a Herman Ottó Emlékházat, amelyben a nagy po- hhisztor életét és munkásságát reprezentáló kiállítás, valamint a Bükk élővilága című állandó bé­rmutató tekinthető meg. Ajánljuk "rég figyelmükbe a Magyar Or­Zsíros Sándor todox Egyházi Múzeum Deák tér 7. szám alatti épületében a ha­zai ortodox egyházművészet és kulturális örökség állandó bemu­tatóját. Az állandó kiállítások minden­nap — hétfő kivételével — dél­előtt 10 órától délután 4 óráig láthatók. A Herman Ottó Emlék­házat délelőtt 11 órától délután 3 óráig kereshetik fel a látoga­tók. Országjárás A szoboszlói erődtemplom Idestova hetven eszten­deje, hogy Hajdúszoboszló gyógyfürdőjének híre szé­lesebb körben is elterjedt. Hazai gyógyfürdőink közül megyénk lakosai is több­nyire itt keresnek és talál­nak gyógyulást különféle betegségeikre. A fürdőzés mellett természetesen meg­ismerkednek a nagy múltú hajdúváros nevezetességei­vel is, amilyen a város köz­pontjában magas tornyá­val messze néző reformá­tus műemlék templom. Hajdúszoboszló százado­kon át vásároshely volt, amelyen Erdély felől for­galmas sószállító út haladt keresztül. A régészeti kuta­tások során megtalálták egy 11. századi templom maradványait, s megállapí­tották, hogy a település köz­pontja a középkorban a mai református templom körül képződött. Az első templom a tatárjáráskor el­pusztult, s az utána emelt templomot ennek az alap­jaira építették. A 15. század második fe­lében vált szokássá, hogy a hadiutak mentén levő na­gyobb templomokat a lakos­ságnak veszély idején me­nedéket nyújtó várfalakkal vették körül. így alakultak ki az úgynevezett erőd­templomok. Ebbe a sajátos védelmi rendszerbe tarto­zott a szoboszlói reformá­tus templom is, amelynek különösen az 1660. évi tö­rök támadás idején jutott tragikus végű hadászati szerep. Szejdi Achmed bu­dai basa ugyanis bosszúál­ló hadjáratot indított a hajdúvárosok ellen, s Ka- ba felperzselése után Haj­dúszoboszlót támadta meg. A város védelmében 300 hős vesztette életét az erőd­falak között. A basa „a férfiaknak mind fejeket szedeté — írja Siralmas krónikájában Szalárdi Já­nos —, bőröket a koponyá­ról levonatja... a fejeket a portára küldeté, hogy azok­ban az ő hűséges szolgált­jának jelenségét az ő ha­talmas császárának bemu­C A középkori falmaradvá­nyokra emelt templomot többször kellett újjáépíteni. Ez történt 1711 és 1717 kö­zött, majd a jelenlegi alak­ját az 1818-ban végzett bő­vítéssel nyerte el. A temp­lom a Hajdúság legértéke­sebb műemlékei közé tarto­zik. Az átépítések, bővíté­sek következtében magán hordozza ugyan az egyes korok építészetének sajá­tosságait, de leginkább a puritán barokk stílusele­mek jellemzők rá. Csúcsos fedésű, sisakos tornyát, és általában a templom vár- szerű vastag falait kívül hajdani erőd voltára em­lékeztetve — 12 támpillér erősíti. Egy 18. századi térképén, a templomot körülvevő erődfalaknak a négy oldala megvolt még: a keleti és a nyugati körülbelül 38 mé­ter, az északi és a déli 71 méter hosszú lehetett. Eb­ből mintegy 20 méternyi falrészlet nyolc lőréssel és egy sarokbástyával korunk­ra is megmaradt. A kifelé és befelé szélesedő lőrések kilövőnyílásának kulcslyuk alakú kiképzése van. A ke­rek sarokbástya belsejében a török időkre emlékezte­tő képekből, metszetekből egy kis kiállítás látható. Hegyi József iemivédelmi tervek 1992-re Mint Iván Zoltántól, a megyeháza területfejlesz­tési és kommunális osztá­lyának főmunkatársától megtudtuk, az idén a ter­vezett 20 millió forintos költségvetés helyett csak ötmillió forint jut B.-A.-Z. megyében műemlékvédelmi célokra. Természetesen eb­ből az összegből nem tud­ják létrehozni a Műemlék- védelmi Alapot. A rendelkezésre álló ke­retből tervezik egyrészt. úgynevezett belső szakfel­adatok elvégzését az ónodi várban, a Fáy-kastélyban, valamint a szirmabesenyői Szirmai kastélyban. Tovább bővítik a műemléki topog­ráfiai munkálatokat, és hozzájárulnak a tájházak fenntartásához. Létrehoznak még az idén egy másfél millió forintos komplex falufejlesztési ala­pot, melynek célja, hogy a megye különböző tájegysé­gein egy-egy település sa­játos arculatát megőrizzék. A lillafüredi Palotasiálló épületegyüttesének a szépséges bükki tájba álmodott külseje sokak számára vonzóan is­merős, semmilyen más palotával össze nem téveszthető. Ám a belső termek közül a képen látható kazettás meny- nyezetű étterem bizonyára kevesek számára tűnik fel képünk alapján ismerősnek. Pedig nagyon is érdemes a megtekintésre, az alaposabb szemlélődésre. A király „ajánlotta meg” az egyik torony megépítésének költségeit. Fojtán László felvétele IGAZ TÖRTÉNETEK - TÖRTÉNETI ANEKDOTÁK A királyi látogatás Ha egy képzeletbeli ki- mit-tudon megkérdeznék, hogy ki volt az a király, aki legtöbbet járt Miskol­con, kevesen gondolnák, hogy éppen Ferenc József. Idős, vagy inkább öreg korában az ok egyszerű: miután a császár és ki­rály ott volt minden év­ben a hadgyakorlaton, azt pedig mindig az ország északkeleti vidékein tar­tották, hol Galíciában, hol a Kárpátok térségében, Miskolcon szinte mindig át kellett mennie a király­nak. Ha közelebb volt a hadgyakorlat, akkor Mis­kolcon rendezték be a fő­hadiszállást. 1857-ben a királyi útnak egészen más célja volt. Az abszolutizmus viszonyai között a feszültségeket enyhítendő határozták el a még fiatal király magyar- országi útját, 1857. szep­tember 3-án érkezett nagy küldöttség kíséretében a városba. A KERESZTAPA A miskolci küldöttség Hejőcsaba térségében várta a királyt. A polgármester alig kezdte el üdvözlő be­szédét a megyei kíséret egyik tagja — gróf Szir- may István Tamás szirma­besenyői földbirtokos cs. k. alezredes — „rögtöni gutaütés következtében halva bukott le lováról” és meghalt. őfelsége folytatta az útját Miskolcra, de a hó­dolat fogadása után nyom­ban Szirmabesenyőre sie­tett, az elhunyt Szirmay gróf családjához, hogy a szomorú hírt személyesen vigye el a családnak. Mi­vel az özvegy gyermekágy­ban feküdt, elvállalta a gyermek keresztapaságát. A gyermek Szirmay Al­fréd gróf úgy nőtt fel, hogy mindvégig a „király fiának” hívta a nép. Utóhang: a fiatal gróf a társaság kedvelt tagja volt, s egyetlen jelentős mulatság sem lehetett, melyen részt ne vett vol­na. Élte a regényekből jól ismert úrfiak életét. Alig múlt negyvenéves, ami­kor 1900-ban végelgyengü­lésben meghalt. A MINDSZENTI TEMPLOM TORNYA A miskolciak keseregtek, hogy nem tudták a királyt olyan pompával fogadni, mint sok más város. Büsz­kék voltak azonban a „császári szállásra”, me­lyet díszes felszer üéssel a vármegyeházán rendeztek be. Délben ünnepi ebéd f§ volt a király tiszteletére, ahol a megye és a város minden jelentősebb sze- ff mélyisége ott volt. Jelen volt az ebéden Albrecht főherceg és Bartakovics Béla egri érsek is. A király látva a Mind­szenti templomot, s emlé- ff kezve „e díszes templom fő ékességének” hiányára, 1 felajánlotta, hogy az egyik torony megépítését „meg­ajánlja” és utasította a diósgyőri koronauradalmat §| annak felépítésére. A má­sik torony felépítését az | érsek vállalta. Utóhang: a torony alap- | kövét csak 1863-ban rak­ták le. Az építési költség 9863 frt-ba került. (Egy mázsa búza ára 6—8 írt. volt.) A másik torony g alapkövét az egri érsek g 1864-ben rakta le. SZÍNHÁZ ÉS TŰZIJÁTÉK A király a nap délután- § ján Hámorba látogatott. A városban este nagy tűzijá­tékot rendeztek. Az Avas ilyen fényességet még nem látott — pedig Miskolc nem volt híjával nagy tűzvészeknek. Este került sor az újjá­épített színház, megnyitásá­ra. Nagy volt a készülő­dés. Jókai Mór élőbeszédet írt az előadásra. Vörös­marty „Marótbán” című drámáját tűzték műsorra, s abban a kor legjobb szí­nészei léptek fel. Fellépett Egressy Gábor, ifj. Lend- vai Márton, Jókai Mórné (Laborfalvi Róza), Macs­kás! Flóra és mások. Már a nap délutánján plakátok adták hírül: „őfel­sége ... leghívebbjei egyi­kének mai nap történt véletlen halála következté­ben” lemond a színházban való megjelenésről. Mon­danunk sem kell, mily nagy volt a csalódás a vá­ros előkelőségei és főleg az előkelő-feleségek között. Utóhang: máig is talál­gatni lehet, hogy mi volt a színházból való távolma­radás igazi oka. Az vi­szont tény, hogy a „városi tiszti személyzet tagjai a fogadtatásra készített dísz­egyenruha költségeinek fe­dezésére negyedévi fizeté- | süket voltak kénytelenek | felvenni.” A király még másnap reggel 6 órakor szemlét tartott a Búzavásár-téren a „vadász katonák” felett, majd Sajószentpéter irá­nyában elhagyta a várost, hogy következő városként Egert keresse fel. — y A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents