Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

1992. január 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Torgyán József külügyi kapcsolatai Budapest (ISB) — Egyes hazai beállításokfcal szem­en a Független Kisgazda- Párt és annak vezetői igen­is szalonképes politikai té­nyezőnek számítanak a Nyu­gat politikusai előtt is — állítja legutóbbi külhoni utazásainak tapasztalataira támaszkodva Tárgyán Jó­zsef, az FKgP elnöke. Ainitall! József miniszterel­nök egy közelmúltbeli nyi - latko'zatában kitért arra, hogy a Kisgazdapártnak a koalícióból való esetleges kilépése könnyen előidézhe­ti az európai keresztényde- ntokrata pártok kisgazdák­kal szembeni kiközösítő ma­gatartásukat. Ugyanakkor •smertté vált, hogy Torgyán •József vezetésével december végén kisgazda páriükütdött- ség járt Franciaországban és Ausztriában. Munkatársunk Torgyán Józsefet kereste meg a kér­déssel : kikkel találkoztak, miről tárgyaltak? — A diplomáciai szaká­iknál jóval hosszabb ideig, mintegy másfél órán át ta­nácskoztak Franciaország második legfontosabb köz- ■iogi méltóságával, a szená­tus elnökével, Alain Poén­nél — kezdődött Torgyán •József válasza. A pártelnök ígéretet , kapott arra nézve, hogy francia partnere nem­zetközi fórumokon is támo­gatja a magyar ál'lam hatá­rain kívül élő magyar né­pesség kisebbségi jogaiért folytatott küzdelmet. Az esz­mecsere tanulsága, volt, hogy Alain Poén tájékozott hazánk Viszonyait illetően, viszo:nt nem tértek ki a koalíción belüli történések­re, Antall József és Torgyán József kapcsolatának fejle­ményeire. A pártelnök nem mulasztotta el megjegyezni, hogy külföldön járva azt ta­pasztalta : pusztán honfitár­sunk, a rádió egyik külföl­di tudósítója emlegette fel a miniszterelnök azon nyilat­kozatát, mely szerint meg- romolhat a kisgazdapárt és a kereszténydemokrata unió kapcsolata. Szoros kapcsolat alakult ki a kisgazda pártvezetés és gaulleista párt között. Mun­katársunk az iránt tudako­zódott: igazak-e azok a hí­resztelések, melyek szerint a gaulleisták által szervezett fogadáson Franciaország ENQZ-niagytkövete kifejezés­re juttatta, hogy nem feltét­lenül a magyar miniszter- elnök személyes szerepéinek tudhatok be diplomáciánk eredményei? Torgyán József más oldaliról közelítve a kérdést említette, hogy az ország számára sokat jelent­hetnek a pártközi, többszin­tű kapcsolatok, melyek ki­egészíthetnek, javíthatnak más kapcsolatokat. Alois Modle osztrák al- kancellár és külügyminisz­ter a hírek szerint Bácsben azt tanácsolta Torgyán Jó­zsefnek, hogy pártja ne hagyja el a kormánykoalí­ciót. A pártelnök erre rea­gálva közölte: Alois Mock- kal, minit az EDU (Keresz­ténydemokrata-unió) elnö­kével találkozott, aki kerül­te a ,magyar beiügyekbe va­ló beavatkozás látszatát is, de baráti tanácsként mon­dotta, hogy a magyar stabi­litás megőrzése érdekében kívánatosnak látszik a koa­líció egyben tartása. Mun­katársunk tudomása szerint a miniszterelnök élénk ér­deklődést mutatott a kisgaz- daküldöttség útja iránit, ám Torgyán József e felvetésre kitérő választ adott, mond­ván: maga is csupán átté­teles információkkal ren­delkezik az érdeklődésről. A pártelnök büszkén új­ságolta, hogy, január 18-tól egy héten át Tajvanon tar­tózkodik, ahol az Antikom- munista Liga jogutódjaként működő nemzetközi szerve­zet. a Világ Szabadságáért és Demokráciájáért nevet viselő szövetség díszvendége lesz, mel'y tényt az ország megbecsülésének tartja. Az éLénkülő külügyi kap­csolatépítés körülményeit firtató kérdésre Torgyán Jó­zsef .sajnálkozását fejezte ki, hogy a magyar külképvise­letek a szokásokkal ellen­tétben nemhogy segítenék, de minden lehetséges mó­don nehezítik a kisgazdák tevékenységét, ezért a párt megkerüli a követségeket, konzulátosökat. Amíg bárki ki meri jelenteni ebben az országban, hogy ha a kis­gazdák nem úgy gondolkod­nak, mint a miniszterelnök, akikor a kisgazdákat ki le­hel rekeszteni a nemzetközi életből, addig ez a demok­rácia elleni durva támadás­nak tekinthető, szögezte le az FKgP elnöke. Hozzátet­te : ebben a helyzetben a kisgazdapárt elemi érdeke, hogy önmaga védelmében szervezze nemzetközi kap­csolatait. Krccz Tibor Műszerezés kölcsönzés, lízing minden formában, célmüszer-építés, eladás. Javítás elektronikus és analitikai műszerek átalánydíjas javítás és karbantartás, márkaszerviz. Mérésszolgálat zaj- és rezgésvizsgálatok, szilárdsági vizsgálatok, szakvélemény-készítés, elektronikus műszerek kalibrálása. Ne várjon! Telefonáljon! 161-0000 Éjjel-nappal várjuk jelentkezését! Fax: 161-2280 mmsz müszerház, 1119 Budapest, Etele út 59—61. (Volt Szakosíts A. u.) Szegedi Molnár Géza paro- dista-színművész emlékezetes 1985. decemberi balesete óta betegségéből felépülve aktív életet él otthonálzan. Rendszeresen dolgozik - kü­lönböző újságok részére ír cikkeket -, készül önálló est­jeire, állandóan új sanzono­kat tanul és gépeli saját parodistaszövegeit. Az el­múlt években készült egy önálló tv-show-ja, egy élet­rajzi ihletésű könyve, vala­mint egy hanglemeze, amely az elmúlt 25 év műsorainak válogatott anyagát öleli fel. Mostanában egy új sanzon rádiófelvételére készül fel. Mindezekhez a biztos hátte­ret édesanyja teremti meg. (MTI-fotó: Hámor Szabolcs) Hosszú szünet után Ismét halpusztulás a Sajóban Több mint három évtize­dig élettelen, holt víz volt a Sajó. Az elmúlt évben aztán futótűzként terjedt él az örvendetes hír, hogy Sajó- pü&pöikinél, ahol a Sajó az országba ,,belép”, első osztá­lyú a víz ,minősége; fentebb ugyanis megszüntette áldá­sos működését egy potenciá­lis vízszennyező papírgyár. A többi a víz tisztaságát te­kintve már rajtunk múlik, illetve a Sajó melllé települt hazai gyárakon: mennyire szennyezik, illetve nem szennyezik a Sajót? Ü,gy tűnt, ,a hazai gyárak — az Ózdi Kohászati Üze­meik, a Borsodi Vegyi Kom­binát, az Északmagyaror- szági Vegyiművek, a De­cember 4. Drótművek — ta­valy nem szennyezték a Sa­jót, legalábbis nem annyira, hogy azt bárki is a szüksé­ges vizsgálatok nélkül észre vehette volna. Hogy szeny- nyezett, vagy nem a Sajó, azt immár szabad szemmel is meg lehet állapítani. Ügy néz ki, olyan színű ugyanis a víz, mintha víz folyna a Sajó medrében, nem pedig fekete, bűzös, kátrányszínű lé, mint korábban. És még valami jelezte, hogy a Sajó újra tiszta: a hal. Mert a vízben ismét megjelentek a halak. És nem is kevesen jöttek, úsztak fel a Sajóba, a Tiszából, különböző szín­ben, formában, fajban. Ká­rászok, pontyok, keszegek, harcsák, sőt süllők, melyek csakis a tiszta vizet kedve­lik. S mert a Sajóban meg­jelentek a halak, a vízpar­ton megjelentek a horgá­szok is. Igen szép fogások­ról érkeztek örvendetes hí­rek. És arról is, hogy a víz gazdája az Észak-magyaror­szági Horgász Egyesület ta­valy 40 ezer szürkeharcsa- ivadékot helyezett a Sajó­ba, hadd nőjjanek, szapo­rodjanak, hiszen az öre­gebb horgászok emlékeztek még rá, hogy harminc év­vel ezelőtt a Sajó valóságos bölcsője volt a halaknak, de főként a harcsának. És a telepítéssel egy időben a horgászegyesület vezetése, gondos gazda módjára leve­let is írt a fentebb említett, vízszennyezőként számításba vehető gyárak, üzemek ve­zetőinek, tudatva velük a te­lepítés tényét és persze azt, hogy a Sajóban ismét, meg­jelent az élet, kötelesség hát annak megóvásához min­denképpen gondoskodni. Most már nem csupán a viz szennyezéséért, de az esetle­ges halpusztulásért is felel­ni, fizetni kell. Sajnos, fel kell tenni a prózai kérdést: ki fog fi­zetni? Halpusztulásról érke­zett hír. ugyanis szerkesztő­ségünkbe .csütörtökön a kora reggeli órákban. Élettelen haliak tömege jelent meg Sajószanitpéter és Sajóecseg között a Sajó vizében. Ki, melyik gyár engedett hosz- szú szünet után ismét vala­mi mérget a vízbe — kér­deztük Czikray Zoltánt, az Észák-imagyaroirszági Hor­gász Egyesület alelmökét. — Még nem tudni — mondja. — A vízügyi igaz­gatóság szakemberei meg­kezdték a vizsgálatot. Bi­zonyára kiderült majd, hogy ki, vagy kik szennyeztek, mi pedig perelni fogunk. Ma­gánemberként pedig nagyon szomorú vagyok. Mint hor­gász, a régmúlt .időkben igen széD napokat töltöttem el a Saiö partiéin. És tavaly is­mét sokszor voltam a par­ton. Nemcsak a szép emlé­kek miatt, hanem azért is, mert érdemes volt csalizni és várni türelmesen. Igen szép pontyokat, sőt, süllő­ket is fogtam. Szóval, ta­valy ismét gyönyörű volt a Sajó . .. (szarvas) Akár véletlen volt, akár szándékos, de min­denképpen sorsszerű, hogy lapunkban egymás alá került a sör és a tej áremelésének híre. Bár a két innivaló más-más technológiával készül, s a fogyasztók köre sem esik egybe, mégis gyanítható, hogy az okok egy tőről fa­kadnak. A látványos vargabetűket megfutó magyar népgazdaság ismét öngólt rúgott. Pedig — az optimista nyilatkozatok ellenére - vesztésre áll a meccs, s már a hosszabbí­tásban sem reménykedhetünk. Általános, nemes törekvés, hogy az ország pénzügyi helyzete stabilizálódjon, s a költ­ségvetés hiánya ne legyen százmilliárd fo­rint. A deficit csökkentésének sok módja van. Például a termelés növelése: külföldön is piacképes áruk produkálása; szellemi tőkénk nemzetközi hasznosítása; itthon is pénzt ho­zó közös vállalatok és vállalkozások létreho­zása . . . Ám a hatalommal bíró országveze­tők ismét a legegyszerűbb, a legotrombább eszközhöz nyúltak. A találékonyság hiányá­nak s a restségnek a jele ez. A recept a ré­gi. Gond van? Nosza, emeljük az árakat! Lehetőleg azon termékek árát, amelyekből garantált a fogyasztás, s a jobb sorsra ér­demes vásárló fizet, többet fizet. Nem tehet mást. Utazni muszáj, levelet írni illik, s egy kilogramm kenyér, egy liter tej ára már, köze­líti a minimumként rögzített órabér összegét. A benzin már tetézi a hatvanperces munka legkisebb hasznát, s az sem vigasz, hogy egy német szakmunkás húsz liter ólommentest vehet egy órai keresményéért. Hogy mi köze a benzinnek, a sörnek' és a tejnek egymáshoz? Bölcs közgazdászok o megmondhatói, hogy a mélyben egyetemes törvények munkálnak. Ezek egyaránt érvé­nyesek mindenre. A szabály szerint, ha pél­dául olcsóbb az olaj a világpiacon, akkor lejjeb megy a gépkocsi-üzemanyag ára. Nos, az elmúlt évtizedben most a legolcsóbb az olaj, de nálunk most (is) megemelték a ben­zin árát. Ebből is kitetszik, hogy a Kupa-re­gula erősebb a gazdaság vastörvényénél. A tejnél a termelési költségek növekedésére hi­vatkoznak. Ám egy emberarcúnak mondott társadalmat nem érdekli az, hogy sok idős és fiatal tej nélkül marad? Pedig külföldön manapság gyakran forgolódó politikusaink tud­hatnák, hogy a nálunknál lényegesen fejlet­tebb országokban sem mindig értékarányo­sak az árak. Magyarán, a mezőgazdaság sok országban óriási szubvenciót kap. Részint a termelési kedv fenntartása érdekében, ré­szint pedig szociálpolitikai megfontolásból. A sörről nem kívánok akadémiai székfoglalót tartani. Az azonban köztudott, hogy a leg­gyorsabban megtérülő beruházásra számít­hat az, aki sörgyárat alapít. A komlóval, ár­pával följavított víz még a tejnél is drágább, s főként sokkal több hasznot Hoz. De félre már a folytonos okvetetlenkedés- sel! A lényeg az, hogy menetelünk Európa felé. Hosszú még az út a tejjel-sörrel folyó Kánaánig. Nem lankadhatunk, figyelmünk nem kalandozhat el. Az árszakértők gondos­kodnak arról, hogy a nagy menetelést ne ingerszegény környezetben vigyük végbe. Mindig történik valami . . . Brackó István A linzi diplomáciai oítenzivája Mindig történik valami...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents