Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-18 / 296. szám

1991. december 18., szerda ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 3 Egyensúlyba kerülhet a társadalombiztosítás költségvetése Betegbiztosítás állami garancia nélkül Mai modem izraeli építészet. Áruház és iroda- A Planetárium az Eretz Izrael Múzeumban ház Tel-Aviv-ban. Az Észak-Magyarország Szentföldön 2. Tel-Aviv-i séták Budapest (ISB) A parla­menti bizottságok előtt fek­vő törvényjavaslat szerint jövőre egyensúlyiba kerülhet az Országos Társadalombiz­tosítási Főigazgatóság (OTF) költségvetése. S az idei 14 milliárd forintos hiánnyal szemben 1992-ben kiadásai nem haladják meg a bevéte­leit. Kérdés, megszavazza-e a parlament azt az előter­jesztést, miszerint 25 napig a munkáltató állja dolgozói­nak táppénzét, s emellett még fizeti a társadalom- biztosítási járulékot is. Ha nem, akikor 20 milli­árd forintos hiánnyal szá­molhat a főigazgatóság. S ez annál is kínosabb, miivel jövőre az állam csupán a durván 300 milliárdos nyug­díjalap 1 százalékának ere­jéig kíván fizetési garanciát vállalni. S például a beteg- biztosítás finanszírozásáért egyáltalán nem. E garanciá­lis kérdés nagy gondot Okoz a főiigazgatóságnak, s mivel a parlament külön tárgyalja az állam és a társadalom- biztosítás költségvetését, ko­moly technikai és egyéb zavarok lehetnék a főigaz­gatóság jövő évi gazdálko­dásában. Rosszabb esetben megkezdődhet az eladóso­dása. A népjóléti tárca helyettes államtitkára, Pulay Gyula véleménye szerint a beteg- biztosításra és nyugdíjbiz­tosításra kettéváló intéz­ményrendszer költségvetésé­vel nem lesznék problémák. Sőt, a jövő éviben 2,6 milli­árd forinttal bővül a beteg- biztosítási alap költségveté­se, s ez javulást is hoz szol­gáltatásaiban. A legnagyobb fejtörést az a 20—25 milli­Kétévenként tart nemzetközi közgyűlést a páneurópai Unió. Az idén esedékes találkozóra december 7-én és 8-án került sor Strassbourgban, az Európa Par­lament székházában. Hazánkat Bethlen Istvánnak, az unió ma­gyarországi egyesülete országos elnökségi tagjának vezetésével egy héttagú delegáció képvisel­te. Szőkébb pátriánkból négyen lehettek jelen a küldöttség tag­jaként a nagyjelentőségű ese­ményen. Amint azt a közgyűlés kétna­pos munkájáról szólva a Mis­kolcon megtartott sajtótájékoz­tatón Orbánné Eördögh Ildikó, a páneurópai Unió Magyaror­szági Egyesülete megyei és mis­kolci regionális csoportjának szervező titkára hangsúlyozta: megtiszteltetés, valamint a he­lyi szervezet tevékenységének elismerése volt, hogy a főváro­siakon kivül pécsi és miskolci tagjai voltak c delegációnak. Ami a mostani közgyűlés törté­nelmi jelentőségét illeti: többen hangsúlyozták Strassbourgban, hogy az elmúlt két esztendőben esett át Európa — 1945 óta — a legnagyobb változáson. A közel hetvenesztendős unió — melynek mint az ismeretes, ha­zai szervezete 1989. november 9-én alakult meg —, már a há­ború után is felemelte szavát Európa megosztottsága ellen. A közgyűlés programjában a nemzetközi titkárság, valamint a kincstárnok beszámolója után bemutatták az új tagszervezete­ket: Ukrajna, Észtország, Lett­ország, Litvánia, Szlovénia és Horvátország képviselőin kívül a svédországiak is néhány hó­napja nyertek felvételt a Pán­európai Unióba. Amint arra Habsburg Ottó, az Európa Parlament tagja, a Páneurópa Unió elnöke, vala­mint Walburga von Habsburg főtitkár is utalt beszédében: a nagy fordulatot a közelmúlt­ban Európa életében az 1989-es esztendő jelentette. Megemlé­keztek a cseh és a szlovákiai szervezetek megalakulásáról, va­lamint az immár klasszikus ér­telemben is fordulatot jelentő európai piknikről — amikor is a magyar—osztrák határ sorom­pói megnyíltak, s több, mint ezer egykori NDK-s állampol­gár mehetett át rajta Európába. Szó esett az 1990-cs budapesti nemzetközi konferencia, vala­mint a tavalyi, Prágában meg­tartott éves közgyűlés állásfog­lalásairól is. A december 7—8-i nemzetközi közgyűlésen négy határozatter­vezetet terjesztettek elő, s érde­mi vita után fogadták azt el a tagállamok páneurópa-szerveze- teinek képviselőt. A horvát és a szlovén függetlenséggel fog­árdos hiány okozta, amely- nők pótlását végül a táp­pénz első 25 napjának a vállalati finanszírozásával oldatták meg. A számítások szerint azonban még így is csak 14 milliard forintnyi plusz bevételre tesznek szert, s a fennmaradó összeget a táppénz adóztatásával pró­bálják pótolni. Mindez felháborodást vál­tott .ki. s igy a kormány al­ternatív javaslatot terjeszt a parlament elé. Így a hiány kompenzálását a társada­lombiztosítási járulék 2,5 százalékos növelése is jelent­hetné, s ezzel egyébként az Ipartestületek Országos Szö­vetsége is egyetért. A másik lehetőség szeriint a vállala­tok fizetnék az első 25 nap táppénzét, ám eközben 1—2 százalékkal csökkentenék a járulékfizetés arányát. S bár döntés még nincs, min­denesetre kitetszik, hogy a kormány ismét egy átgondo­latlan tervezettel állt elő. Külső szakértők vélemé­nye szerint a társadalombiz­tosítás-átalakítást nem a jö­vő évi költségvetésének a tárgyalásával kellene kezde­ni, hanem először az alap­vető biztosítási elvekben, jogokban és kötelezettségek­ben kellene megegyezni. S ehhez igazítani a bevétele­ket és kiadásokat. Kifogá­solják, hogy a tervezet nem konkretizálja, milyen szol­gáltatások járnak törvénye­sen a biztosítottnak. Jólle­het éppen ebben tér el az állami ellátási rendszertől a biztosítási alapokon nyugvó nyugdíj- és betegellátás. A szakértők három okát látják Ialkozik az első, s kimondja: Európa államai ismerjék el a két ország eredeti határait, a Maastricht-ban megtartott kon­ferenciával foglalkozik a Il-es számit határozat, mely kimond­ja: a hangsúlyt elsősorban az Európa Tanács működési me­chanizmusának átalakítására keli fordítani. Közép- és Kelct- Európa államai teljes mérték­ben lehessenek tagjai az euró­pai integrációnak, s érvényesül­hessenek mindenütt a nemzeti­ségi, kisebbségi jogok — mond­ja ki a III-as határozat. Amint az a december 16-i, miskolci sajtótájékoztatón elhangzott: a legfontosabbnak a IV-es hatá­rozatot tartották. Ez felhívja a közösség felelős kormányait, te­gyenek konkrét lépéseket azért, a társadalombiztosítás költ­ségvetési hiányának: egy­részt két évvel ezelőtt, ami­kor az állam átvállalta a családi pótlék folyósítását, forráskihelyezést kényszerí- tett a rendszerre. Másrészt ebben az évben 40 millfár- dot tesz ki az az összeg, amelyet a főigazgatóság fo­lyósít ugyan, ám e kifizeté­sek nem kapcsolódnak sem­milyen társadalombiztosítási jellegű ellátáshoz. A hiány harmadik okát a ma már 50 milliárdos, s egyre inkább behajthatatlannak tűnő kint­lévőségekben látják. Az előterjesztés szerint a társadalombiztosítás jövő évi bevételei 540 milliárdot tesz­nek ki, s ennyire rúgnak kiadásai is. A nyugdíjasok két lépcsőben, összesen 19,5 százaléknyi járulékemelés­ben részesülnek, ám ez függ az infláció mértékétől is. A társadalombiztosítási rend­szer működtetéséhez az idén költségvetésének 1 százalé­kát használta fel, ám jövő­re legalább 1,5 százalékot kérnek. (Nyugat-Európában mindenütt 3 százalék fölött van ez az arány.) Kérdé­sünkre Botos József, az OTF főigazgatója elmondta, hogy a kintlévőségek behajtása sok esetben meglehetősen reménytelen. Ezen téren csak az hozhat változást, ha az európai gyakorlatnak megfelelően törvény szabá­lyozza, hogy a járulék át­utalásának elbírálása ugyan­olyan legyen, mint a mun­kabérek fizetése. S ha egy cég nem fizet, akkor bün­tethetik, bírságolhatják is vezetőit. hogy — legkésőbb 1995-re — lét­rejöjjön Európa politikai integ­rációja is. El kell érni továbbá — hangzik az állásfoglalásban —, hogy az Európa Közösség garantálja a közvetlenül meg­választott Európa Parlament de­mokratikus jogait. Amint azt Orbánné Eördögh Ildikón kívül a további három borsodi küldött — Szabó Mária, Kobold Tamás és dr. Csukás Zoltán — hangoztatta: e törté­nelmi jelentőségű páneurópai közgyűlésen való részvétel mel­lett arra törekedtek valameny- nyicn, hogy kapcsolatokat léte­sítsenek kinti szervezetekkel, betöltsék a híd szerepét hazánk és Európa között. Hol van már az a Tel- Aviv, amelyet A világ fővá­rosai című, 1965-ben kiadott könyv így ír le? „A város közlekedését elsősorban au­tókkal bonyolítják le, de áru- szállításra még gyakran hasz­nálnak motoros és kerékpár­ral hajtott triciklit. Az utcai árusok lóval, vagy szamárral vontatott kordákból kínálják a zöldségféléket, gyümölcsöt, petróleumot." Mindez a múlt. A mai Tel- Aviv modern város, négysá­vos utakkal, ki- és beveze­tő autósztrádákkal, óriási csúcsforgalommal. A legmoz­galmasabb élet a tengerpar­ton, a Dizengoff Center kör­nyékén, a másik fényes ut­cán, a Ben Yehudán, a City Hall, vagyis a Városháza és a Társát, a színház környé­kén zajlik. Számunkra ki­váltképpen lenyűgöző volt a Dizengoff Center, óriási áru­házkomplexumával, s a hat utca (!) találkozása fölé emelt pihenőparkkal, a szö- kőkúttal. Az útkereszteződés feletti pihenőhely központja a modern szökőkút, amely egy fogastengelyre szerelt há­rom hatalmas fogaskerékből áll. Egész órákban működik, komputerrel vezérelve, zené­vel, vízben lobogó fáklyával, este kivilágítva, a fogaskere­kek olykor ellentétes irány­ban is mozognak a „műsor” közben. Lenyűgöző látvány. Mint ahogy a Carmel Mar­ket is. Ennek egyik fele af­féle ruhásbazár, a másik fe­le pedig a gyümölcs-, zöld­ség-, hal- és vágott, baromfi­piac, a központból a tenger­part felé elnyúló hosszú ut­cán. Hatalmas a forgalom, nagy a kínálat a legkülön­bözőbb déli- és messziről ér­kező egzotikus gyümölcsök­ből. Egy kiló narancsot már akár fél dollárért is lehet kapni, a szebb azért drá­gább. Megszámoltam, az egyik árus 32-féle olajbogyót kínált! Néhány helyen a si­kátor közepére helyezett kós- tolóasataloknál díjtalanul meg is ízlelhető mindaz, amit árusítanak. Tel-Aviv a múzeumok vá­rosa. Á. vitt ki bennünket előbb Herzliába, a város gazdagok lakta villanegyedé­be, ahol pompásabbnál pom- pásabb paloták sorakoznak a tengerparton, köztük a nagy­követek és Herczog államel­nök háza. Visszafelé tett le bennünket a csodálatos park­ban fekvő Tel Aviv Univer- sitynél. Az egyetemen belül van egész Izrael egyik legje­lentősebb múzeuma, a Beth Hatfusoth, a Jewish Diaspora Múzeummal. A zsidóság 2500 éves történetét mutatja be, hallatlanul látványosan, fel­használva a komputer- és videotechnikát, megjelenítve előttünk a falba bevágott „lyukakban” elhelyezett, mé­retarányos életképek segítsé­gével egy-egy kor, ország, város zsidóságának egykori mindennapjait. De sok más is lenyűgöző itt, a ki tudja, mennyi munkával és tudás­sal összeállított zsidóság­életfa éppúgy, mint a világ legkülönbözőbb városai zsi­nagógáinak méretarányos makettjei. S innen gyalog sem túl messze található az Eretz Israel Múzeum, külön pavi­lonodban a szerszámok, a foglalkozások és technológi­ák fejlődéstörténetét bemu­tató részleggel, ia numizma­tikai, az üveggyártási, az etnográfiai, az írástörténeti és egyéb múzeumokkal, s a Planetáriummal. Szinte állandó jelleggel látni itt is­koláscsoportokat. Tessék csak elképzelni, amikor egy gye­rek egy az egyben látja, ho­gyan készültek ezredévek­Japán vezető whiskygyár- tója, a Suntory Ltd. kitűnő minőségű tokaj-hegyaljai bor előállítására létesít közös vállalkozást Magyarországon — tudta meg az MTI tudó­sítója hétfőn, Tokióban. Tavasszal hozzák létre a közös vállalatot, amelynek alaptőkéje 405 millió forint és célja itokaj-hegyaljai bor termelése és Nyugat-Európá­ban, illetve Japánban törté­nő értékesítése. A vállalkozást az oszakai székhelyű Suntory francia közös vállalkozásán, a Grands Millesimes de France S. A. cégen keresztül létesíti. A Tokaj Hétszőlő Rt. nevű új vegyes vállalat tulajdonosa kel ezelőtt az üvegkanosók, a kerámiák, az arany és ezüst ékszerek, vagy végig­kísérheti, hogyan fejlődött ki, mondjuk az eke. A nu­mizmatikai pavilon is külön tanulmányt érdemelne hal­latlanul gazdag anyaga mi­att. Csak egy érdekesség: az egyik üvegszekrényben kü­lönböző országokban élő zsi­dó közösségek hajdani saját pénzeit mutatják be, köztük keszthelyi, soproni és újhe­lyi aranypénzeket... Tel-Aviv-i élményeink­hez hozzátartozott egy újabb meghívás Á. és D. részé­ről. Az egyik igen népszerű héber—arab jellegű kisven­déglőbe vittek el vacsoráz­ni bennünket. Ez — a gaszt­ronómiai különlegességek megismerésén túl, — arra is jó volt, hogy kicsit köze­lebb kerüljünk zárt világuk­hoz, halljunk lányaikról, a vallási ellentétekről. Ez utóbbiakról például csak annyit, hogy amíg a lakos­ság egy szűk körét kitevő ortodoxok gyerekei nem men­nek katonának, a többiek lányai érettségi után két évet, fiaik három évet szol­gálnak, s utána következhet csak az egyetem is... Á.- ék például négyen kilenc évig voltak katonák, nem számítva azt az időt, amit Á. az izraeli—arab háború idején töltött egyenruhá­ban. Csoda, hogy nem ked­velik túlságosan az orto­doxokat? De hasonlóan nagy társadalmi téma ma­napság az orosz bevándor­lás is. Özönlenek be az or­szágba, állítólag 1 milliós létszámig engedik őket. De a lakosság lélekszámához Viszonyítva már az is szá­mottevő lesz... A televí­zióban (amely általában angol nyelvű, s héber és arab feliratos) máris saját, orosz nyelvű műsoruk van ... (Következik: Old Jaffa) 75,2 százalékban a Grands Millesimes lesz, a fennma­radó részen pedig magyar vállalatok, illetve a tokaji városi hatóságok osztoznak. A Reuter Párizsban úgy értesült, hogy a japán—fran­cia vállalkozás a külön a maguk számára termeltetett Tokajin kívül forgalmazni kívánja három másik — meg nem nevezett — magyar bor­gazdaság termékét is. A Tokaji a világ legrégeb­bi bormárkája, s azt XIV. Lajos francia király a kirá­lyok borának, a borok kirá­lyának nevezte — emlékez­tettek hétfői közleményük­ben a francia—japán befek­tetők. — gyárfás — Tudom, vannak ennél fontosabb dolgok, meg aztán az ilyesmin nem akkor kell vál­toztatni, amikor amúgy is fenekestől felfor­dulni látszik az ország, meg a televízió, ahol ez az egész fura toliforgatás látható. Mert az újságírót ugye, toliforgatónak (is) hívják. A tollat, pennát vitriolba mártani - bírálatnak, szatírának, meg ilyesminek hív­ják, amiről nem is lenne érdemes szót vál­tani, ha a modern kor nem találta volna ki az olyan írót, újságírót, aki nem tollával, ha­nem szavaival sért, s teremt néha idegesítő- en kellemetlen perceket mindazoknak, akik nézik, s azoknak is, akiket faggat. Ez a fag­gatózás ugyanis nagyon sikamlós műfaj, kü­lönösen, ha a kérdezőnek nemcsak a hangja silány, de a szókincse is, mert ilyenkor nem csak az derülhet ki, hogy a kérdezgetett, faggatott embernek nincs mit keresnie ab­ban a tisztségben, amelyet betölt, de az is, hogy a kérdezgetőnek sem lenne szabad ott ülnie a mikrofon előtt. Egyszerűen azért, mert ő erre a munkára nem alkalmas. Nincs hang­ja, nincs megjelenése, azután sem, hogy el­nyúlt pulóverét, farmerdzsekijét most elegáns kétsoros öltönyre cserélte. Nos, az ilyen toliforgatót nevezhetnénk bát­ran köpönyegforgatónak, hisz' számtalan esetben az is? De ne személyeskedjünk. A toliforgatást' legfeljebb az ilyen fajta nem tudja megkülönböztetni a köpönyegforgatás­tól, minden jóérzésű, a magyar nyelvet isme­rő faggatott és hallgató mór igen. Pedig ne­ki nem is ez a szakmája, mégis tudja, hogy az ö-zés, ajkbiggyesztés, szájcsücsörítés, rá­gás, nyalás — ezt tudják egyesek legjobban — nem éppen a magyar kiejtés és beszéd­szabatosság csalhatatlan jele. A faggatózó pennaforgató viszont azt hiszi, hogy az. Sőt- tessék csak megfigyelni, kora reggeltől ké­ső estig van rá alkalom elég, ez a szegény köpönyegforgató pennaforgató azt hiszi, hogy a közvetlenebb tegezésnek, az udvariasabb magázás az egyetlen alternatívája. Ezért az­tán iszonyúan komplikált ö-zéssel, ajkbigy- gyesztéssel és szájcsücsörítéssel díszített, fog- csikorgatásos, szájzáras beszédstílusban le- magáz mindenkit. Az, hogy a maga helyett önt is mondhatna, eszébe sem jut. Igaz, nyelvünkben ez a forma már az udvariassá­gon túl a tiszteletadásnak is jele. Egyszerű­en csak a másik emberrel szembeni tisztelet kifejezésének, ami természetesen a köpö­nyegforgató toliforgatónak nem erős oldala. A toliforgatáshoz viszont tényleg kiválóan ért, valószínűleg ezért van egy többtagú kerek- asztal-beszélgetés esetében is egyedül az ő kezében toll. Amit szakadatlanul forgat. Amit akkor sem tesz le a kezéből, ha egyedül van a képernyőn. Beszél, beszél (rosszul), forgat­ja a tollát (kitűnően), s talán köpönyegét is éppen akkor (észrevétlenül), csak éppen az­zal a szépen forgatott, mereven bámult tol­lal soha nem ír semmit. (gyöngyösi) Ráthy Sándor Megyénk küldöttei a Páneurópai Unió nemzetközi közgyűlésén Nyikes Imre Japánok és franciák rehabilitálják a tokaji borvidéket Toliforgatók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents