Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-12 / 291. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1991. december 12., csütörtök Itt a tél A gyerekek szeretik a telet. A tél örömei című fogalmazások, rajzok papírja sohasem marad üresen, megjelennek rajta kedvenc időtöltéseik: a szánkózás, a korcsolyázás, a hógolyózás, a hóemberépítés. A felnőttek közül is sokan hódolnak a téli sportoknak. A felnőttek jó részénél azonban már üröm is vegyül a „tél örömeibe”, előtérbe kerül a hideg évszak számos árnyoldala. Van, akit a jeges járdák, latyakos utak és hóakadályok riasztanak, mások a tüzelőbeszerzés és a téli ruházkodás anyagi nehézségei miatt mellőznék szívesen a telet, és akad, aki egyszerűen a szabadban való tevékenykedés élvezetét hiányolja. Az anyagi gondokon és egyéb kényelmetlenségeken túl pszichológiai alapja is van annak, hogy sok ember nem kedveli a telet. Mindennapos megfigyelés, de tudományos vizsgálatok is alátámasztják, hogy az időjárás hatással van a legtöbb ember lelkiállapotára. A napfény hiánya: a rövid nappal, a sötétben való felkelés és hazatérés, a köd, a szürkeség nyomasztó, lehangoló hatású, kedvetlenné válik tőle az ember. A hideg elősegíti a szorongás érzését, például hűvös környezetben inkább erőt vehet rajtunk a tehetetlenség- és reménytelenségérzés, hideg szélben sétálva ismerős 'tájon is inkább ránk törhet a félelem, mint kellemes időben. Unalmassá válhat a téli csönd, hiszen a hótakaró elnyeli a járművek és járókelők zaját. A közlekedés nehézségei és az időjárás elszigeteltebbé teszi az embereket (főleg azokat, akik nem járnak munkába), hiszen a szabadban való séta, a parkban való üldögélés, a telken végzett munka, az erkélyről történő nézelődés most szünetel. Égövünk civilizált emberei bizonyára gyakran tűnődnek, sőt bosszankodnak olyasmin, hogy miért is van dermesztő hideg, jeges szélvihar, hófúvás, és a többi. A természetközeiben élő népek nagy valószínűséggel természetesnek vették, veszik az évszakok váltakozását, kellemetlenségeikkel és szépségeikkel együtt. A természettel szorosabb kapcsolatot tartó emberek — a mai kor földművesei, erdészei stb. is — felveszik a természet „ritmusát.” Ebben az is bennfoglaltatik, hogy nyáron pirkadatkor ébrednek, és kint töltik az egész napot; télen tovább alszanak, a tyúkokkal fekszenek, a téli ünnepeket bensőséges családi körben 'töltik. Tavasz- szal aktivitásba lendülnek, végigdolgozzák a nyarat, ősszel összegyűjtik, ami télre kell, télen pedig pihennek, erőt gyűjtenek, és készülnek az új tavaszi aktivitásra (például a szerszámok javítgatásával, a vetőmagok előkészítésével, és a tavaszi munkák tervezgetésével). Ebben az örök programban valóban szinte összeforr a természet és az -ember, hiszen a mérsékelt égöv alatt télen át a növények (a fák, a bokrok, a magvak) és az állatok is szinte készülnek a kikeletre: pihennek és erőt gyűjtenek. Ha tehát elég szépséget nem találnánk az alvó természetben, akkor ez az erőgyűjtés legyen a téli programunk. dr. Ignúcz Piroska pszichológus Hamisított vodkajegyek Rosztov városában az emberek már régen megszokták a sorbanállást. Ami miatt most mégis nyugtalanok: az a hír járja a városban, hogy hamis vodka- és cukorjegyek kerültek forgalomba. Az ügy kivizsgálásával már foglalkoznak a városi hatóságok és a kereskedelmi ellenőrző szervek. Feltételezéseik szerint csak októberben 58 ezer hamis cukor jegy és 98 ezer ugyancsak hamis vodkajegy került forgalomba. Ha a jegyhamisítás ilyen ütemben gyorsul, semmilyen árukészlet sem lesz elegendő az igények kielégítésére. A rendőrség a hamisító műhelyek után nyomoz, de nincs könnyű dolga, mert az utóbbi időben annyira elszaporodtak a sokszorosítógépek, hogy igazán nem okoz gondot a különféle élelmiszerjegyek hamisítása. Robogós temető Robogóval a Pere lachaise-temetőben. Két hölgy a lábkímélő, négyszemélyes járgányon járja be a híres temetőt. Az ember, akivel nem bírt az óceán Az utasszállító repülőgépek néhány óra alatt, a luxushajók néhány nap alatt viszik utasaikat egyik földrészről a másikra, akik eközben filmet nézhetnek, táncolhatnak, élhetik a megszokott életüket. Gérard d’Aboville, francia különc minderről nem kívánt tudomást venni. 1991. november 21-én holtfáradtan, lefogyva érkezett Kanada nyugati partjának egyik kikötőjébe — Ilwaco — miután átevezett a Csendes-óceánon, 10 500 kilométert hagyva maga mögött, a japán parttól — Chosi kikötő —, ahonnan július 11-én indult. 134 napig küszködött a tengerrel. Sector nevű, maga elképzelte hajóján — 8 méter hosszú, 1,8 méter széles és mindössze 150 kiló súlyú különleges anyagú bárka — mindössze 500 kilogram terheléssel vágott neki „élete utolsó nagy kalandjának.” A súlyból 160 kilót tett ki a liofolizált élelmiszer- és konzervkészlet (3500 kalóriát engedélyezett naponta, fél esztendős utazással számolva). De vizet nem kellett vinnie (1980-ban, amikor az Atlanti-óceánt szelte át evezve, az ivóvíkészlete 250 liter volt), most tengervizet sótlanított oly módon, hogy az evezőülés mozgása működtette a berendezést. „Kényelmét” 2 méter 50 centi hosszú és 80 centi magas kabin szolgálta, a csónak farában, benne heverővei, rezsóval. A menedékhely többi részét navigációs műszerek, • az automata hely- meghatározó, a hordozható számítógép — ezeket napelem táplálta — foglalták el. Vitt öt könyvet is, közülük négyet a vízbe dobott, csak a Bibliát tartotta meg. Elhasznált 3 pár evezőt és az induló testsúlyából 15 kilót. A 134 napos út során 31 alkalommal borította fel hajóját a vihar, halálfélelmeinek száma nem regisztrálható. Tudta, hogy a bárka a szerkezete miatt sohasem süly- lyed el. Minthogy d’Aboville gróf úr számos kalandos vállalkozás túlélőjének mondhatja magát — 42 éves, 2 gyerek, feleség —, érthető, hogy a partralépés után megkérdezték tőle: boldog-e és mi a terve ezek után? A válasz: „boldog vagyok, hogy megcsinálhattam. Ám ugyanakkor végtelen ürességet érzek, mivel évek óta ez volt az egyetlen célom, s most már nincs semmi célom. Valószínű, befejezem, mert a kalandok inflációját éljük, ezt a szponzorok’ gerjesztik, a televízió és az újságok. Én pedig nem kívánom a szponzorok szolgálatába állítani az életemet ...” Szövegelés Magányos evezős örökség „Semmiféle kapcsolatom nem volt vele. Véletlenül lett az apám.” Nastassia Kinski filmsztár, a most meghalt apjáról Így mindjárt más „A kábítószer, szerintem személyes dolog. Bizonyos helyzetekben ugyanis nem lehet visszautasítani. Már- csak az udvariasság miatt sem ...” ’Patty Pravo rodkénekesnő Recept, hódításhoz „Parfümöt a test minden olyan pontjára ikell tenni, amivel az ember hatást kíván elérni.” Láz Taylor filmsztár Felismerés „Egy színésznő semmi, önmagában nem is létezik. Csak akkor létezik, amikor másnak a bőrébe bújik.” Fanny Ardant színésznő Üzenet „Az okos nő addig követ el ostobaságokat, amíg fiatal.” Barbara de Rossi filmszínésznő Gearrd d’Aboville 46 éves francia férfi mosolyogva evez fel b folyón 1991. november 21-én, miután egyedül kelt át a Csendes-óceánon. (MTI) Á sikeres alkimista A középkor alkimistái hasztalan keresték azt az anyagot, amelyből aranyat lehet csinálni. Igaz, a természet sem képes arra, hogy mondjuk az ólmot nemesfémmé változtassa, arra azonban igen, hogy a legközönségesebb kőzetekből értékes fémeket „gyártson". A geokémiai kutatások egyre inkább felfedik e természeti alkimista műhely titkait. A megoldást, ahogyan ezt már jó ideje sejtik, az aktív vulkáni vidékek körül kell keresni. Az arany igen ritka elem. A Föld tonnánként átlagosan 0,29 gramm aranyat tartalmaz, ám ha csupán a szilárd kérget vesszük alapul, az arány már sokkal rosszabb: nagyjából 10 milligramm aranyat lehet kinyerni egy köbméter kőzetből. A világ ismert aranylelőhelyeinek többsége 2—2,5 milliárd éves ősmasszivumok területén található, Így Kanadában, Nyugat-Ausztráliá- ban, Közép-Szibériában, de legfőképpen Dél- Afrikában. Kiderült azonban, hogy aranyércek keletkezéséhez nem kell feltétlenül újabb kétmilliárd évet várnunk, hiszen a fiatal vulkáni vidékeken napjainkban is folyamatosan képződnek aranyércek. Erre a nyomra a geotermikus energia kutatása vezetett. (Vulkanikus területeken a mélybeli kőzetek által felhevített víz gőzzé válva elektromos energiát termelhet. Olaszországban Larderellónál már a század elején működött ilyen erőmű.) A kiszabaduló viz néha egészen tiszta, máskor azonban ércesedéshez elegendő mennyiségű ásványokat tartalmaz. A hatvanas évek elején egy dél-kaliforniai sós tó, a Solton Sea közelében mélyített fúrás olyan forró vizet tárt fel, amelynek oldott ásványtartalma elérte a 35 súlyszázalékot. Három hónap leforgása alatt több tonnányi kőzet vált ki a fúrólyuk környékén, bőséggel tartalmazva finomszemcsés rezet, ezüstöt, vasat. Csakhamar megszületett a felismerés, hogy a ma geotermális vidékei a jövő érctelepei. Egy másik típusterület az ugyancsak vulkáni aktivitásáról nevezetes új-zélandi Északisziget. A tűzhányóműködések következtében lerakódó tufa és törmelék kitűnő víztároló kőzet. Évtizedek óta foglalkoztak már a Taupo- tó környéki geotermális területek kutatásával, amikor 1983-ban rutinszerű karbantartási munkákat kezdtek a vizet szállító csővezetékeken. Legnagyobb meglepetésükre a csövekben rézben, aranyban, ezüstben, cinkben, ólomban gazdag lerakódásokat találtak. 5 ki- logrammnyi üledékből 150 gramm volt az arany. Kérdés azonban, hogyan kerül a vizbe az értékes fém, hiszen ezek a vulkáni kőzetek nem tartalmaznak szabad aranyat. Ez azt jelenti, hogy mivel az arany nem oldódik vízben, valamilyen különleges feltételnek kell fennállnia. További kérdés, miért pont ott és akkor csapódik ki az arany az oldatból, ahol nagy a víz nyomása. Az oldott gázok, mint a hidrogén-szulfid, arra törekszenek, hogy kiszabaduljanak az oldat fogságából, ám ez azzal a következménnyel jár, hogy az arany oldódási képessége a hidrogén-szulfid kiválásával egyre csökken. Kísérletileg igazolták, hogy ha a nyomás természetes módon csökkent, s a hidrogénszulfid-veszteséget mesterségesen pótolták, az oldat túltelítetté vált, és megkezdődött a fémes termésarany kicsapódása. (MTI-Press) N. G. Irkutszki Robin Hood-ok Irkutszk központi piacán egy fiatalemberekből álló csoport gyakorlógránáttal ijesztett a gyümölcsöt áruló kaukázusiakra, akik otthagyva árujukat, rémülten elfutottak. A fiatalemberek pedig elkezdték ingyen osztogatni a gyümölcsöt. Az akciónak nem voltak áldozatai, de negyedóra múlva megjelent a rendőrség és sűrű lövöldözések közepette feloszlatta a tömeget, a fiúkat pedig őrizetbe vette. A fiatalok azzal magyarázták akciójukat, hogy felháborították őket a kaukázusiak által kínált gyümölcsök csillagászati árai.
