Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-04 / 258. szám
1991. november 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Áruház. VÁGÓHÍD ÚT 4-6. A II. emeleti bemutatótermében tovább tart KOVÁCSÉVÁ kcrámlkusművész cs neves festőművészek alkotásaiból rendezett kiállítás A kiállított művek a helyszínen megvásárolhatók Háztartási falétra 4-töl 10 fokosig, fcstölétra 4-től 6 fokosig 30%-os engedménnyel! öntöttvas fürdőkád, 150 cm, rózsaszín, törökrózsa és wispcr-rózsaszínü 30—40°n-os árengedménnyel HETI AJÁNLATUNK Gőzölős kávéfőző Tcfál olajsütő Gofrisütő Zománcozott mosogató, fehér, 2 medencés, szifonnal Zománcozott mosogató, fehér, 1 medencés, szifonnal Nagyker. eladási ár! 3 330 Ft 6 600 Ft 5 620 Ft 1 990 Ft 890 Ft ÁRAINK AZ ÉRVEINK! Értesítjük T. ügyfeleinket, hogy a dióbél-felvásárlást megkezdjük 1991. november 11-én Átvétel: november 11-től december 20-ig, munkanapokon 7-14 óra között Üj cím: UNIVERSAL KFT. Miskolc, Baross G. u. 24. Tisztelt Fogyasztó! A 16/1991. (V. 30.) sz. IKM rendelet értelmében vállalatunk 1991. október hónaptól áttér a kalorikus számlázásra, mely az ön érdekeit is szolgálja. A fűtőértékeket havonta közzétesszük I T/GÁZ díjközlés 1991. október havi ALTALANOS CÉLÚ (nem háztartási) fűtőértékek a november hónapban benyújtott számlához Egységár: 0,35 Ft'Mj A m'-re vonatkoztatott ár: fütöértékX*9T*égár Település Alsózsolca Bocs Borsodnádasd Borsodszirák Edelény Egerlövö Gesztely Hernádkak Hernádnémeti Kazincbarcika Kistokaj Mályi Mezőkövesd Miskolc Nyékládháza Onga Ózd Rudabánya Sajókeresztúr Sajólád Sajószentpéter Szentistván Szirmabesenyő Tiszaújváros Fűtöérték Mj 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 1 m 3 gáz ára Ft 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 FIGYELJE KÖVETKEZŐ HAVI, EMBLÉMÁVAL ELLÁTOTT HIRDETÉSÜNKET ISI Hideg, embertelen logikájú végzet áramlott felénk (Folytatás az 1. oldalról) Ellenben felmagasztosul- tak nemcsak azok, akik valóban idejében felismertek, hogy Joszif Visszarionovics Kreml-beli trónusáról isten hez hasonlatos Pangloss mesterként ámítja a népmilliókat, hanem azok is akik lusták, buták vagy tehetségtelenek voltak és nem szembenállásuk, hanem osto- basaguk miatt nem részesedtek Kelet-Európa legpu- hább kommunista diktatúrájának áldásaiból. A múlt heti, egyetemi megemlékezésen nem fröcs- kőitek az indulatok, nem kommunistáztak, és hangosabb szó is csak ritkán hangzott el. Ott olyan em- ?er^*5, meg a múltat és állították méltó emléket az 1956-os diákparlamentnek, októbernek, a megtör- las és számkivetés éveinek, akik a fizikai terror, majd a szellemi elnyomás éveiben is megőrizték emberi tartásukat. A hatvanas évek elején szinte valamennyien elvégezték a kényszerűségből félbehagyott egyetemi tanulmányaikat, s diplomát szereztek. Némelyikük országos hírű szaktekintéllyé, vezetővé vált a Kádár-korszakban mások középvezetőként, vagy „csak” jó szakemberként élték le az 1956 óta eltelt 35 esztendőt. Ez az oldalnyi összeállítás november 4-e alkalmából, a szovjet csapatok ismételt bevonulásának évfordulójára készült. Megemlékezésnek szánjuk és tablónak. Tisztelgésnek az egyetemi forradalmárok előtt és csoportképnek néhány emberi sors egy-egy részletének felvillantásával. A riport és a fotók az ünnepség előtti várakozás óráiban készültek. Az emléktábla leleplezése és az üldözöttek névsorolvasása előtt, mint ott mindannyian, mi is meghajtottuk egy percre némán a fejünket, s ezzel egyben az Észak-Magyarország is tisztelgett a forradalom emlékének. * — 1957. február 20-án — mondja Ungváry Rudolf — egy előre elkészített forgató- könyv alapján és kitünően megkoreografált hadmozdulattal a karhatalmisták és a Salgótarjánból idevezényelt pufajkás egységek szabályos katonai akciót hajtottak végre az egyetemisták ellen. Erre a hadmozdulatra természetesen a forradalom leverése és a szovjet csapatok november 4-i bevonulása teremtette meg a lehetőséget. Az erők bekerítették az egyetemet, szabályos tüzelőállásokat építettek ki. majd rohamot vezényeltek. A diákokat, mint a birkákat terelték be az egyik épületbe. Kész listával érkeztek, amelyről felolvasták azoknak a nevét, akiket azon nyomban őrizetbe vettek. Ezt követően rögtön hozzákezdtek a letartóztatott diákok módszeres veréséhez. Nem kímélték a tanárainkat sem. Egy epizód kifejezetten élénken él az emlékezetemben. Az egyik tekintélyes, idős professzorunkat barbár brutalitással megrugdosták. Kis hivatali szobájában ugyanis kifüggesztette a József Nádor Műegyetemen szerzett diplomáját, amelyre egyébként joggal volt büszke. A barom pufajkások az oklevélből azt a következtetést vonták le, hogy az öreg királypárti. Következésként szinte félhullává verték. — Közölték-e akkor az egyetemistákkal, miért folyik ellenük ez a katonai akció? — Hogy ki miben bűnös, azt természetesen a pufajkások határozták meg. ítéletet hirdettek minden jogi keretet nélkülözve, bírósági tárgyalás nélkül. Atyaúristennek tartották magukat, s szinte úgy válogattak közülünk. mint a bennszülöttek közt a hódítók a rabszolgapiacon. Kire fegyverrejtegetést, kire az államrend erőszakos megdöntésére irányuló bűntettet, kire az akasztásokban való részvételt kenték rá. A durva támadásra azért szánták rá magukat, mert a szovjet zászlók elhelyezése elleni tiltakozásul itt az egyetemen különböző piros rongyokat aggattunk ki, de egyébként is a diákság szálka volt a szemükben. A hatalom politikai szándéka egy monstre koncepciós per lett volna, s bennünket szemeltek ki áldozatnak. Valószínűleg a világ, az ENSZ tiltakozása miatt hiúsult meg ez az elképzelésük. ám az úgynevezett diákparlamenti perben így is jópár éveket a nyakunkba sóztak, holott egyetlen bűncselekményt sem tudtak bizonyítani, összesen 130—140 fiatalt hurcoltak meg valamilyen módon, az egyetemi tanulók létszámának valamivel több, mint tíz százalékát. * — Milyen nyomot hagyott a pályáján letartóztatás? — kérdezem az egyik csoportból Joósz Gábort, akit a lap olvasói a volt Lenin Kohászati Művek beruházási igazgatójaként, majd az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatójaként ismerhettek meg. 1957-ben őt is lefogták a pufajkások. — Én szerencsésebb voltam, hamarabb elengedtek. A diplomát is megszerezhettem. de munkát csak nagy nehézségek árán kaptam. Később pedig meggondolt. megfontolt voltam, nem jártattam feleslegesen a számat. — Tehát kompromisszumot kötött a rendszerrel? — Mást nem tehettem, élni kellett. A volt 56-os egyetemistákból sokan az MSZMP-be is beléptek később, mert az ambíciók valóra váltásáért meg kellett hozni ezt az áldozatot. Elneveti magát, majd hozzáteszi : — Mi már 56-ban is rá- éreztünk, hogy a szocialista tervgazdaság a csőd felé kormányozza az országot. A konszolidáció után 4—5 évig még reménykedtünk. A hatvanas évek elején-közepén szórványosan kijuthattunk Nyugatra. Láthattuk, a szocialista gazdaság vesztésre áll. Mégis beilleszkedtünk sokan. Mit csinálhattunk volna mást? Éhezhettem nyomoroghattam volna és hatvan éves koromban itt reszketnék a kis nyugdíjam mellett egy pohár teáért. Mást választottam. Dolgozni ós élni igyekeztem. Az ÉÁÉV állt a lábán, erős nagyvállalat volt, amikor az én csapatommal vezettem Eltávolítottak, s a vállalat most az összeomlás szélén áll. Ha maradok, biztos receptem lett volna a csőd elkerülésére. * Székely János: . Szintén február 20-án vittek el, összesen 11 hónapot töltöttem a börtönben. A pufajkások a vadállathoz voltak hasonlatosak. Semmit sem kérdeztek, csak ütöttek vertek. Élvezték saját sza- dizmusukat. A tankörből vittek magukkal. Csak egyetlen ing volt rajtam, rneg egy szál köpeny. A télikabátot nem engedték felvenni. A fagyos időben úgy szállítottak el Kistar- csára. Belöktek egy föld alatti betoncellába. A hat- személyes zárkába húsz embert zsúfoltak össze. Az volt a magyar Gulag. Takaró nem volt, csak egymás testével melegítettük magunkat. Az ávósok kegyetlenségére jellemző, hogy ha kénytelenek voltunk a dolgunkra kimenni, a farkaskutyákat ránk uszították ütöttek, vertek bennünket' Kitűnően elsajátították a Előtérben Solymári Ferencné, Kiss Gábor unokanővére. Gestapo módszereit. Aztán nyáron visszahoztak a miskolci börtönbe. Ott vártuk remegve a bírósági tárgyalást. Nagyon súlyos büntetésekre számítottunk. A pesz- szimisták a kötélre vártak az optimistábbak életfogy-’ tiglanban reménykedtek. Abban az életkorban. Lelkűnkben egészen megtörtünk. — Mivel vádolták önöket? Az teljesen mindegy. Egyetlen egyetemista sem volt bűnös. Sőt, ellenkezőleg. A forradalomban mi a. Józanságot és megfontoltságot képviseltük. A Nemzetőrség védte meg az ávó- sokat a népharagtól. Ha mi nem vagyunk, patakokban omlott volna a vér, mert a népnek annyira elege volt PVJr a kommunista uralomból. Végül 1958 januárjában megenyhült a légkör és kiszabadulhattam. Mások sajnos. nem úszták meg ilyen könnyen. — A szégyenbélyeg, az ellenforradalmár stigma később követett egész életemben. Segédmunkásként helve/ kedhettem csak el aztán szakmunkásvizsgát tehettem. Az Elnöki Tanács 1962-ben engedélyezte végre. hogy diplomázhassak, mert csak egyetlen vizsgám volt már hatra 1957-ben. — A hatalom hogyan követte a mozgását? — Állandóan éreztem, hogy a nyomomban vannak A bélyeget még most is viselem. Tudja például, mit jelentett, ha valakinek a személyi szám utolsó négy Jegyében egy nulla szereNos, én megmondom, politikai rendőrök ezzel a módszerrel tartották nyil- FW az eIIenséges elemeket. , ?,v a négy számjegykét nulla6 ellenséSet. a “ nuIla„ pedl8 a különönózőt” yeS PoHtikai bű- (Székely úr állítását a személy számmal kapcsolatban ellenőriztem. Rövid nyomo- eredménye nem iga- zolta feltevését. Nullát talál- wm-?e-daU olyan fiatalok személyi szamában akik nem éltek 1956-ban, sőt, a lettek)ldaCI0 éVe' Után szü~ * • ~Megvagy?*’ * m<§g élSZ’ Simon László egykori jó- Llptai László nya. SjS, b°.rul- s a meghatottál^01 k'S h,ján elsírja ma— 1957 márciusában kaptam meg a határozatot. Ma- ?^r?rSZfg- valamennyi egyeteméről és főiskolájáról kicsaptak. — Miért? — Nem tudom. Annyi bizonyos, hogy semmilyen bunt nem követtem el mégis megbüntettek. Szinte az egész életemet tönkre tették. 1956-ban tettem a dolgom, teljesítettem a kö- íif/n gem- , A ,etartóztatás ä?"r„Lr„S“”k áM“ „ebbe™ V°1U,k k'Ey'"'— Nincs különbség közöttük Szörnyű volt, mert az ember úgy érezte, mintha valami hideg logikával közelítő végzet áramlana feléje. Most egyébként mérnöki diplomával a zsebemben tűz- es munkavédelmi vezető vagyok a győri Kisfaludy Színházban. * Gellért Károly, Turbók Gyula és Bogár Károly, a Dimávag volt munkástanácsának vezérkara a galérián megrendezett kiállításon az Észak egykori számait nézegeti, amelyek a forradalmi eseményekről tudósítanak. — Internáltak, bebörtönöztek bennünket — mondja Bogár Károly. — Gyula barátom csekély hat esztendőt kapott, én végül 15 esztendőt, s még örülhettem is. hogy csak ennyit. Akasztófára számítottam. Végül 1961-ben szerencsére kiszabadultam. Hála istennek, elmúlt és nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amelyen mi keresztül estünk. Ne kapják vissza azok a szenvedést vissza, amit nekünk okoztak. Nincs bennem szándék a bosszúállás-, ra. Csak annyit szeretnék, mutassunk végre rájuk: te voltál, aki ütöttél, te voltál, aki elítéltél, te voltál, aki emberszámba sem vettél a börtönben. — Gondolom, nem annyira a fizikai terror bántotta önöket, mint a lelki számkivetés. — Valóban így volt. S az volt legnehezebb, amikor az emberre rácsapták a vasajtót és végtelen ideje lett arra, hogy a gondolataival eméssze önmagát. Hetenként új és új nevelőtisztek rán- cigáltak elő bennünket a börtöncellából, s minduntalan, mint egy rossz lemez, újra és újra megkérdezték, miért vagyunk ott. A nép ellenségének neveztek bennünket. s kárörvendően kijelentették: a börtönben fogunk megrohadni. Szerencsére nem így történt. * A szó végül ismét Ungváry Rudolfé, akinek könyvéből. címe: „Utána néma csönd” részletesen és hitelesen megismerkedhetnek az érdeklődők 1956 miskolci forradalmával, annak leverésével és a megtorlással. — Gyakorlatilag minden ok nélkül szabták ki ránk a súlyos börtönéveket. Az egyetemisták 1956-ban nem randalíroztak, nem lincseltek és nem akasztottak, hanem éppen ellenkezőleg, mi akadályoztuk meg az atrocitásokat. A polgári rend megteremtésére törekedtünk és ez esett a legsúlyosabban a latba. Megakadályoztuk, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek ellenünk, elejét vettük annak, hogy a világ is elhiggye: a mi forradalmunk a csőcselék lázadása lett volna. — Az események átélője, a megtorlás szenvedő alanya volt, sok egyetemista tarsavai együtt. Ebből most nyugodtan kovácsolhatna politikai tőkét önmagának Miért nem teszi? Miért nem látjuk a reflektorfényben sütkérező politikusok mellett? Nem vágyik a közéleti pályára? — Engem az erkölcsi pálya érdekel. Arra törekszem hogy a magam eszközeivel hozzájáruljak, hogy Magyar- ország Európa része legyen. Nem akarok a szabadsághős pózában tetsz ’ gni. Képtelen lennék p ikai tőkét kovácsolni mar mák abból amit 1956-br megéltem! Gusztustalann. éreznék egy ilyen lépé: — Mi maradt meg önben leginkább az 1956 októberi eseményekből? — Akkor felnőtté válhattunk oly módon, hogy saját magunk vehettük a kezünkbe sorsunk alakítását Ezt a gyönyörű, emberré válási folyamatot taposták a sárba 1956. november 4-én a szovjet hadsereg tankjai és a lánctalpak összetiporták a szocializmus eszméjét is amelyben egyébként sokan hittunk, egeszen addig. Udwrdy József Fotó: Fojtán László
