Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-02 / 257. szám
é<s btthon Izek és zamatok Nagyanyám birsalmasajtja Tojásrántotta kezdőknek Ha ősaidőtájt a piacon meglátom a sárgálló birsalmát — számomra természetes képzettársítás —, egyszeriben drága jó nagyanyám jut az eszembe. Sohasem feledhetem a tőle tanult verseket és dalokat, a vele és nagyapával együtt tett csodálatos bükki túrákat, konyhája illatait, ételeinek ízeit. Izek és zamatok. Még ma is összefut a nyál a számban, ha a tűzhelyen sütött krumlilángosára, az általa gyúrt tésztából készült kapros-túrós csuszára, finom süteményeire és csodálatos befőttjeire gondolok. Példás háziasszony volt, aki egész életét annak szentelte, hogy felnevelje három gyermekét, s delente tálaljon, midőn férje hazatért a közeli munkahelyéről, a gyerekek (majd később az unokák) készültek az iskolába. Ügyelt arra, még a legnehezebb években is, hogy az ebédnél találkozzon a család, és mindenki elfogyassza a frissen főzött ételt. Senki sem tudott olyan majoránnás krumpli levest készíteni és oly leheletvékony palacsintát sütni, megtöltve elénk tálalni, mint ő. És a birsalmasajt? Az volt ám az igazi csemege! Alig vártuk már, hogy menjünk a piacra, s megfelelő alkudozás után hazacipeljünk jó néhány kiló birsalmát. Gondosan át- mustrál'ta otthon nagyanyám, s a zöldebbjét a hűvös (télen sem fűtött) szoba szekrényeinek tetején helyezte el. Az érettebbekből készített kompó- tot időnként savanyúság helyett, vagy finom szószt a főtt hús mellé, a krump- lipüréhez. A birsalmasajthoz a hibátlanokat válogatta. Ha mégis talált rajta egy-egy kukacnyomot, azt gondosan kivágta. Megmosta a gyümölcsöt, aztán félbe, vagy negyedébe vágta, ki- magvazta, de nem hámozta meg. Kevés vízben,, amennyi éppencsak ellepte, fedő alatt puhára főzte. Ezután következett a „babra”-munka. A puha gyümölcsöt szitán áttörte a szűrés után, majd a pépnek megfelelő súlyú birset alapul véve, kilónként 60 —80 dkg cukorral és a lecsurgatott lével szirupot főzött. Ezt elkeverte a pépes birssel, ha volt citrom, belecsavarta a levét, s aztán hosszasan kevergetve sűrűre főzte. Ott kellett állnia mellette mindig, hogy a fővés lassú éa egyenletes legyen. Mi, a kis kukták, időnként odaugrottunk egy kistányérral, amelyre nagyi rápöty- tyintett egy kiiskanálnyit a pépből. Ha néhány perc alatt megdermedt, akkor kész volt a sajt! Hideg vízzel előre kiöblítettünk kis gyümölcsöstálkákat, formákat, s ezekbe osztotta szét nagyanyám a birsalmasajtot. Díszítésként egy-egy diógerezd vagy egy szem mogyoró is kerülhetett a közepébe! Aztán vittük a tálacsikákat is a hideg szobába. Egy-két napig nem volt szabad hozzányúlnunk, csak odasomfordáltunk és beszippantottuk az illatát.. Aztán kiborította a formákból nagyi a kerek birsalmasajtokat szép, fehér papírra, s egy deszkára helyezve, selyempapírral befedte. Szikkadnia kellett. Mikor aztán elénk tették: az volt maga a csoda. • Hát ez az amit nem lehet elrontani. Vagy mégis? Anyukád szerint ehhez nem kell ész, még apád is meg tudja csinálni. No lássuk: Kell ugye hozzá tojás, lehetőleg nyers. A közepét (keresztben) vágd oda egy éles tárgyhoz. Ha nincs speciális nyerstojásbontód (lehetőleg olasz), egy tál széle is tökéletesen megfelel e célra. Az ekképp kéznél levő tálba ürítheted a folyékony belső részeket, amelyeket a továbbiakban sárgájának és fehérjének fogunk nevezni. Ügyelj arra, hogy a tojáshéj lehetőleg két nagy darabra váljon szét, ezekre a későbbiekben nem lesz szükséged. (Ha elegendő összegyűlt belőle, rakosgasd egymásba a héjfeleket, s ha három méteren belül van a szemetes, vedd célba!) Ha a tojás fehérjével és sárgájával együtt néhány rakoncátlan héjdarab is a tál aljára került, elárulunk neked egy műfogást, hogy legalább a nagyobbaktól megszabadulhass. A kiszemelt és pontosan bemért héjdarabot mutatóujjaddal (latinul: index) erősen nyomd a tál aljához, majd szorosan a fal mentén, told fel az edény széléig, ezután egy hirtelen mozdulattal rántsd ki (innen ered az elnevezés: rántotta). Lassan befejezheted a tojások feltörését. Az ajánlott adag 2—5 db fő, testsúlytól, nemtől és napszaktól függően. (A recept szerzői között e ponton vita alakult ki a tojásételek emészthetőségét illetően. Tekintve a terjedelmi korlátokat, erre nem térünk ki.) Ha szerencsés vagy, az utolsó tojás nem bizonyul zápnak. Haladó fokon ezért egyenként, külön tányérba ütik fel. Zsír, olaj vagy vaj. E ponton, szerzők: újabb vita). Kezdjük el végre a sütést, ha eddig minden simán ment. A kiválasztott zsiradékot forró- sítsd fel egy alkalmas sütőedényben (teflon!). A folyadék lehetőleg 0,12 cm vastagon borítsa az edény alját, ha több, önts ki belőle, ha kevesebb, tégy hozzá! Az arányokon múlik minden. (A régi görögök szerint is.) Ne várd meg a fekete füstöt és a hangos sercegést, még ezelőtt zúdítsd bele a közben habosra felvert masz- szát (még most is felverheted). Innen több megoldás közül választhatsz. Ha rögtön elkezded Icavargat- ni, úgy érzed, soha nem lesz kész, s közben odaég az edény felforrósodott oldalára. Míg ezt lekaparga- tod, az alja ég oda. Kapar- gass és kavargass felváltva, csak igy van esélyed. Ha előbb hagyod, hogy kissé összeálljon és ezután kezded el kavargatni, akkor ronda lesz. Talán az a leghelyesebb, ha hozzá sem nyúlsz, csak vársz. Közben elgondolkodhatsz azon, hogy valóban szereted-e a tojásrántottát, vagy inkább a főtt tojással próbálkoznál. Van aki keményen, van aki lágyan szereti (mint a Túró Rudit). A lágyat 2—3 percig süsd, a keményet addig, amíg kemény lesz. Elkészült! Ebben az edényben, ha kissé kihűlt, tálalhatod is. Hogy szórj-e a tetejére reszelt sajtot? (Szerzők: vita.) Lapos tányérokat tégy az asztalra, s most már fogjatok hozzá, mert megdermed. Úristen, a só! Ha hétfő, akkoikismamaktub... Ripsz-ropsz alj Jód a házipatikában Gyerekkorom kedvelt olvasmánya volt egy százéves Hölgyfutár. Ez annak idején nőknek szánt bájos) lap volt. A modellek elvesztek belőle, csaik a leírásukat tanulmányozhattam, egy-egy ruha kész regény: csupa csipke, rátét, betét, alátét, sleifni, glok- ni, raffolás, hói, miegymás. Művész volt, aki lemásolta, hát még az eredeti divatkreátor. Ma könnyebb a dolgunk. Napjainkban nem is viselnek testre szabott darabokat; blúz, alj, blézer, kabátka, minden göncünk lezser, belehízhatunk tízhúsz kilót, akkor sem kell bevenni-ki engedni. Kedvez ez a divat azoknak, akik szeretik a divatos cuccot, de a varrógépre görnye- dést annál kevésbé. Ki is fundáltam néhány olyan modellt, amely gyorsan és remekül elkészíthető házilag, olyan gyorsan, hogy ha most felhív a nagy Q, nyugodtan mondhatja az ember lánya, hogy „egy óra múlva ott vagyok”. És ott ’ehet, a vadonatúj göncben! Első ajánlatom: egye- nesvonalú alj, ripsz-ropsz/ módra. Anyagszükséglet: dupla- szélesbő! a szoknyahossz plusz tíz centi a felszegés- re. (Ha mosóanyag, akkor . sztornó az egyórás randevú, mert akkor szigorúan be kell avatni, s nem árt ráhagyni a szoknyahosszra tizenöt-húsz centit!) Fontos, hogy az anyag szélessége kényelmesen körülérje a csípőt, és átmenjen még vagy tíz-húsz centiméternyire. Az elsősegélynyújtó dobozokban mindig található jódpárna az azonnali sebellátáshoz. Ragyogóan fertőtlenít. Az 5%-os jód- szeszt tartalmazó ampullát felnyitjuk, és az átnedvesített párnára öntjük az oldatot. A sebek környékét ezzel töröljük át. Enyhe égető érzést és vérbőséget okoz. Hasonló hatású a jódtinktúra, amelynek gyógyszertári neve: solutio iodi alcoholica. Ezt a nyílt sebeket körülvevő bőrfelület, a bőr mélyebb rétegeinek fertőtlenítésére alkalmazzuk általában. De ió szolgálatot tesz gombás és baktériumos bőrfertőzések esetén is. Vigyázzunk, mert a bőrön, ruhaneműn foltot hagy. Leginkább fogvájóra, vagy hur- kapálcikára tekert vattával ecsetelhetünk. A jódfoltot a textíliából vízzel moshatjuk ki a rá- cseppenés utón azonnal. Ha a tolt már megszáradt, akkor csak a denaturált szesz segít. Vigyázzunk, mert a denaturált szesz gyúlékony, csak jól szellőztethető helyiségben használjuk. Nyílt láng közelében szigorúan tilos a vele való tisztítás. Mérgező is, így gondoskodjunk arról, hogy véletlenül se kerülhessen gyerekek kezébe, vagy valódi alkohollal összekeverhető üvegbe! Tavaly ősszel történt: Hejőke- resztúrban nyolc-tíz fiatal családanya gondolt egyet, s megalakította a kismamák klubját. Társaságra, egy kis tereferére vágytak a gyed, vagy a gyes sokszor bizony egyhangú napjainak morzsolgalása után, a kicsinyek számára pedig játszótársakat kerestek. Otthonra leltek a hét egy napján a művelődési ház könyvtárában, szószólójukká megválasztották Tóth Józsefné altalános iskolai tanárt, a könyvtár vezetőjét — Péter és Tamás édesanyját. Egyesztendős a klub, ezalatt sok minden (történt. Változtak a klubtagok, három gyerek azóta már óvodába jár, s nagyon hamar beilleszkedett a közösségbe. — A legfontosabb számunkra mégis az, hogy valósággal kitágult számunkra a külvilág. Ezek most nem nagy szavak, ez a valóság! — mondja a klubvezető. — Az első időszakban hallottuk egyes emberek „jóindulatú” véleményét — hiába, kis falu Keresztúri —, hogy: „Nagyon ráérnek ezek a kismamák, pletykálnak, utazgatnak a gyerekeikkel, az apák nélkül ...” — idézi fel a kezdést, a klub krónikájából Virág Istvánné. Nos, a klubtagok hamar rácáfoltak ezekre a hangokra. Hétfőnként értelmes és szép dolgokra hívták fel egymás figyelmét, s dalra, játékokra tanították a gyerekeket. A Mikulás-napi ünnepség, kirándulás a Csa- nyik-völgybe, és ott a Vadas- park megtekintése, az emlékezetes tiszaújvárosi kerékpártúra — nyeregben a gyerekkel — és a strandolás, mind-mind nagy élményt jelentett a kismamáknak és a gyerekeknek egyaránt. — Nyári napokon kinn, a sza^ideg Imre, az általános iskola badban vagyunk a gyerekekkefeazgatója is. amikor a rossz idő jön, igyek — Sokat köszönhetünk az ön- szünk érdekes programot találj°rrnányzatnak és az iskola ve- ni. Gondolom, mára mindenk|etésének — mondja a klubve- egyetért. azzal, hogy mennyirétő. — Működésünkhöz némi érdekes és hasznos vol‘ hallgatás pénzt kaptunk az önkor- ni a pszichológust, dr. Hollósvöldányzattól — elismerve tevé- gyiné Takács Juditot, aki a gyerí®nységünket, s azt a tényt, meknevelési problémáinkra adot'.ogy a községben ez az egyetlen hasznos tanácsot — véli a szinti működő közösség. Az iskola tén klubalapító Mészáros Julianézetése nemcsak a könyvtár he- na. (Róla még érdemes elmonda^’>ségét adja ide héttőnként, ha- ni, hogy imádják a gyerekekéin azt is megengedik, hogy a amikor gitározik, s vele együtb'erekek kedvükre kirohangál- éneklik a Bóbita, Bóbita táncolj^ssák magukat ilyenkor a tor- a Hej, tulipán, tulipán című da-Meremben. S persze: itt tart- lokat.) Wk szerdánként a baba—mama Találkoztak a klubtagok egrrobikot is. melyen — termé- alkalommal Bakonyi Andrásnfetes.en — részt vehetnek az polgármesterasszonnyal is, ak|bukák is! szintén kismama, ám rendszerei Az apukákról még nem esett sen nem tudja látogatni a klu^d. Véleményük jó a klubról, bot. A jubileumra azonban gyerr-t bizonyítják az úgynevezett mekével együtt eljött. Mint aho^uládos rendezvények, melyre g.van ott volt, s meleg szavak^ is hivatalosak és ott hallat- kai köszöntötte a jelenlevűkcétják szavukat . . . A kismamáknak mindig akadnak ötleteik. Ez nemcsak a receptek cseréjében, a gyerekekkel kapcsolatos problémák megbeszélésében merül ki. Kéthetenként rendeznek például gyermekruha- és játékcsereberét. Nagy sikere volt (4000 forintos bevétel!) a ruhavásárnak is, pedig darabját rendkívül csekély egységáron adták. Elhívták egy alkalommal a logopédust, elmentek látogatóba a kicsinyekkel az óvodába, a gyermeknap alkalmából meghirdették a községben a gyermefotó-pályázatot. Erre az 1200 lakosú Hejőkeresztúrból 90 fotó érkezett be! Szerveztek az érdeklődők számára népművészeti tanfolyamot is, ahol a hímzés és a fonás alapjaival ismerkedhettek a kismamák, míg gyermekükre társaik vigyáztak. — Eddigi működésünkhöz is kevés volt az a pénz, amit az önkormányzat, illetve az Általános Művelődési Központ biztosított. Sok dolgot valósítunk meg önerőből). Jó lenne egy szponzort lelni, például olyat, aki egy kis anyagot tud juttatni a szövéshez, fonáshoz. S szeretnénk egy klubtársat is találni, persze nem túl messzire! Gondoljuk, hogy eddigi tapasztalatainkat átadhatnánk. s szerezhetnénk újakat is. Meglátogathatnánk egymást, szervezhetnénk közös programokat. Mielőtt befejeződne az ünnepi klubnap fhiába, a gyerekek belefáradtak az ünneplésbe, a tortaevésbe és a gyermekeknek való „buborékos" üdítő kortvol- gatásába), még az egyik kismama hozzáteszi: — Reméljük, a megyei önkormányzathoz benyújtott, a Mecénás Alaphoz szóló pályázatunk kedvező elbírálásban részesül. Mutasd a kebledet, babám! Az anyagot visszájával kifelé illessze a csípőre, derékvonalnál keskeny övvel szorítsa le, nyomán jelölje köröskörül krétával, a fölös bőséget vegye be kétoldalt deréktól csípőig, fér- celje le, levétel után gépelje össze. A háta köze-- pétöl kétoldalt, t!izenkét-ti- zennégy centi mélységben: még egy-egy bevarrást — nátlit — készíthet. Az aljat széles gumi-, vagy öv- szalagpántra rögzítse (természetesen kiterítve), majd az áthajtott részeket gépelje össze ofy módon, hogy a szoknya aljától tetszés szerinti sliccet hagy, deréktól visszamérve cipzár- nyi helyet. A cipzár helyett gomb—gomblyuk is megfelel. MűmeMi vagy igazi? Átszabott Idomok, avagy a Teremtő csodás alkotása? Nem kisebb jelentőségű ügyben kell ítéletet hirdetnie a genovai bíróságnak, (november 8-án. A tárgyalást, érthetően, nagy várakozás előzi meg, hiszen a szórakoztatóipar két közismert személyisége intimitásairól kell fel- lebbenteni a fátylat, ha e mellbevágó ügyben az igazságot akarják kimondani. Arról van szó, hogy Angela Cavagna olasz „showgirl” a nyilvánosság e'.őtt. azzal vádolta az — egyebek között — Idomairól is jól ismert Sabrina Salerno énekesnőt, hogy a csodálat . tárgyát képező bájai esztétikai szabászok keze nyomán alakultak ki. Ezzel szemben az ő domborulatai a természet ajándékának Is nevezhetők. Miután a különböző lapokban zajló nyilatkozatháború nem vezetett eredményre, végül is a bíróság elé került a kétségkívül szokatlan ügy. Nem tudni, hogy az ítélethozók végeztek-e már helyszíni szemlét, egyáltalán szükségesnek tartják-e a szemrevételezést az igazság kimondásához, tény azonban, hogy Sabrina Salerno elébe ment a procedúrának: beszerezte azt az orvosi igazolást, miszerint „ki lehet zárni, hogy Salerno kisasszony mellét és ajkait sebész nagyobbította volna meg." Sokak közkedvelt eledele a gomba, amit szinte egész évben beszerezhetünk, vagy szedhetünk. (Télen például ;> téli fülőkét.) Akik azonban nem ragaszkodnak a frissen szedett alapanyaghoz, egy-egy gombaszezonban nagyobb mennyiséget vásárolva, azt tartósítva, egész idényre biztosíthatják a család gombaszükségletét. Most kezdődő sorozatunkban a különböző tartósítási módokat ismertetjük dr. Nátafalussy Lajos, a Miskolci Gombász Egyesület társelnökének segítségével, aki egy különleges recepttel is szolgál olvasóinknak. Az elkövetkezendő egy hónapban a kemény húsú gombák közül a szürke tölcsérgombára, ri- zikére, laskagombára és lila tön- kű pereszkére számíthatunk, de szedhető az ízletes tőkegomba is. Valamennyi alkalmas a tartósításra, melynek egyik legegyszerűbb és legrégibb módja a sózás, ami nem utolsósorban olcsó eljárás is. Alapvető szabály, hogy csak kifejlett, fiatal, egészséges gombát tegyünk el, s nagyon ügyeljünk a tisztaságra. A sóval való tartósítást lehet száraz és nedves, illetve hidegül sóréteg legyen. Egy kiló és meleg eljárással alkalmazni.P°[hbára 100—150 gramm sót Száraz, hideg sózás: a megtis? .ámítunk. Körülbelül egyhavi tított, megmosott és felszelete'j^lelés után felhasználható. Az gombát befőttesüvegbe, vág/fényből kivesszük a szükséges más, zárható, hibátlan edényb1 [yehnyiséget a főzés előtt egy sóval rétegezve, szorosan, lev* [JaPpal, s vízben áztatjuk más- gőmentesen elhelyezzük. Alul 1 llPig. A vizet többször cseréljük, s a gombát többször vízsugár alatt átmossuk. Kóstolással állapítjuk meg, hogy jól kiázott-e már. Ä biztonság kedvéért azonban az étel elkészítésénél csak utólag sózzunk, ha szükség van rá. A sóval tartósított gombából bármilyen étel készíthető, így a következő, első olvasásra talán furcsa, de annál ízletesebb ubor- kás gomba is: A felvágott gombát vajon abál- juk, ízlés szerint fűszerezzük. Vékonyra vágott füstölt szalonnaszeleteket teszünk rá, s együtt sütjük, míg a gomba félpuha nem lesz. Ekkor ugyancsak vékony csíkokra vágott ecetes, vagy kovászos uborkaszeleteket heverünk hozzá, s együtt abáljuk tovább. Az elfőtt levet szükség szerint pótoljuk. A majdnem elkészült ételt tűzálló tálba helyezzük, tetejére 2—4 darab tojást ütünk úgy, hogy azok egészben maradjanak. Kevés borssal megszórt reszelt rajtot hintünk rá, ízlés szerint tejföllel is meglo- csolhatjuk. Sütőben addig sütjük, amíg a tojás fehérje megkeményedik, sárgája viszont lágy marad. Jó étvágyat!
