Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-22 / 274. szám

Magyar—holland rendezvény Patakon Politika és protestáns keresztyének Tokaj. A múlt egy darabja. A környék gazdasági, közlekedési Készül Tokaj menedzselési terve Körülbelül másfél évvel ezelőtt fogalmazódott meg az igény, hogy készüljön Tokaj­ról egy — hazánkban még ismeretlennek számító, de külföldön már jól bevált — új típusú és szemléletű, új módszerekkel számoló fej­lesztési, rendezési és me­nedzselési terv. A szándék mögött egyrészt az a felis­merés munkáit, hogy ha­zánk — a Hiiiminuszba'n is megénelkelt — városa az el­múlt évtizedlek „település- fejlesztési politikájának" kö­szönhetően funkcióit sorra élvesztette. Külső megjele­nésében és társadalmi össze­tartó erejében egyaránt le­pusztult, fi ima már világhír­nevéhez méltatlan • állapot­ban van. Másrészről az el­múlt 2—3 év politikai, gaz­dasági és közigazgatási vál­tozásai a településtervezés számára olyan új módszerek alkalmazását tették lehető­vé, amelyekkel visszafordít­ható Tdkaj leépülése. E ket­tős felismerést már szinte az indulás pillanatában követ­te a harmadik: a tervezés folyamatában olyan térségi kapcsolatok fejlesztésére kell törekedni, melynek eredmé­nyeiképpen Tokaj nem ter­jeszkedhet, növékedlhet a környező vidék rovására. Nem tölthet be uralkodó szerepet a térségben, de sa­játos, városi funkciói révén alkosson szerves, munka­megosztáson alapuló maga­sabb egységet az ugyan­csak sajátos funkciókat hor­dozó környékbeli települé­sekkel. Éippen ezért ebben a tervikészítésben különös hangsúlyt kell fordítani az együttműködésre, melynek eredményéképpen felébred a város és a környező közsé­gek .között az együttgondol­kodás, és megerősödik a szándék az összeköttetések megteremtésére, a fejleszté­si döntések összehangolásá­ra. Az elképzelés nyitott fü­lékre talált, s mindjárt a kezdetekkor partnerként osatla'kozött négy ta’ktaiközi, hét hegyaljai, három bod­rogközi helység. Sőt, bekap­csolódott a megyehatáron túlról nyolc szabolcsi tele­pülés is. A terv elkészíté­sével a Régió Kft.-t bízták meg, melynek munkatársai első lépésként az érintett önkormányzatok polgármes­tereivel készítették feltáró beszélgetéseket. Többék kö­zött azt kutatták, hogyan látják saját településük hely­zetét, milyen konkrét elgon­dolásuk, esetleg kezdemé­nyezésük van az együttes fellépésre, az elképzelések egyeztetésére, milyen köz­ponti szerepet tulajdoníta- naiK a térségben Tokajnak, stb. A beszélgetésök tapasz­talatai azt mutatják, hogy lm az örikonmányzatok nem kényszerülnék egy átfogó, mindenre kiterjedő és admi­nisztratív módon rögzített szervezeti formába, ha meg­élhetik önállóságúikat, dönté­si szabadságukat, akkor el­fogadják az egyes ügyek­ben váló szövetkezést és a közös áldozatvállalást. A vizsgálatba bevont települé- sdkről kiderült, hogy egyes területeiken ugyan eltérő in­tenzitással, de így, vagy úgy kötődnek Tokajhoz: Érdeke­ik is azt kívánják, hogy a város központi szerepköre kiteljesedjen. Jó közlekedé­si helyzete, kivételes termé­szeti adottságai, színvonalas (Folytatás a 2. oldalon) központja Tokaj átgondoltabb fejlesztésre vár A Sárospataki Református Kollégium és a Holland Re­formátus Párt (Gereformeerd Politlek Vormiingswerk) két­napos .konferenciát rendez Sárospatakon november 22 —23-án. Teológiai professzort és minisztert, szenátort és or­szággyűlési képviselőt, kö- véttanácsost és lapszerkesz­tőt egyaránt jeleznek az előadók sorában. A pénteken délután két órakor kezdődő konferencia megnyitó áhítattal kezdődik, vezeti dr. Mészáros István, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke. Meg­nyitóbeszédet dr. Für Lajos honvédelmi miniszter mond. Ezt követően — a program szerint — az alábbi előadá­sok hangzanak el: „Biblia, Kormányzat és Kálvin” — „Politikai etika a kálvini biblicitás alapján” — „Pres­biteri elv — civil tár­sadalom”. Az előadásokat vi­ta követi, majd a résztvevők megtekintik a Református Kollégium Nagylkönyvtárát. A konferencia — melynek a református gimnázium imaterme ad helyet — szom­baton reggel folytatja mun­káját. Állásfoglalás és felhívás Kinek van joga ahhoz, hogy többezer fiatal­embert golyó általi halálra Ítéljen?! Mi miskolci polgárok és fiatalok úgy gon­doljuk, hogy az ilyen „jogot", bárhonnan is eredjen, tisztességes ember el nem fogadhat­ja. Hisszük, hogy mindenki számára borzasz­tó az a tudat, hogy határainktól néhány mé: térré anyák vesztik el fiaikat, feleségek férjei­ket, gyermekek apjukat. Golyóval a testben, el­temetve vagy temetetlenül már mindegy, hogy milyen és kié az „igazság”. Ezért követeljük, hogy- a gyilkolást, a fegyveres harcot azonnal szüntessék be,- az élethez való jogot, amely kortól, nem­től, etnikai, vallási és politikai hovatartozástól függetlenül mindenkit megillet, tartsák tiszte­letben, — biztosítsák a népek önrendelkezési jogát, — a világörökség részét képező művészeti és egyéb értékeket ne rombolják! 1991. novemberében béketüntetést szerve­zünk, melynek célja a jugoszláv polgárháború elítélése, a népek önrendelkezési jogának és az emberi jogok tiszteletbentartásának követe­lése. Ha egyetért velünk, kérjük, hogy a városban elhelyezett standoknál aláírásával támogassa a fenti állásfoglalást, és a tüntetésen jelenlé­tével voksoljon a béke mellett! Az állásfoglalás és felhívás kezdeményezői: Páneurópai Unió megyei és városi csoportja: Ifjúsági Demokrata Fórum; Ifjúsági Szocialisták Társulása. Támogatói: Csoba Tamás, Miskolc megyei jogú város polgármestere; Szabó György, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei köz­gyűlés elnöke; Tompa Sándor, országgyűlési képviselő; a Keresztény Pedagógus Kamara; a Független Kisgazda Pált város szervezete és Nőszövetsége; a Kereszténydemokrata Néppárt városi szervezete; a Magyar Demokrata Fórum városi és megyei szervezete; a Magyar Szocia­lista Párt városi és megyei szervezete; a Sza­bad Demokraták Szövetsége városi szervezete; a Zöld Párt városi szervezete. MA: A munkanélküliség számokban (3. oldal) Ma1, november 22-én, dél­után. 2 órákor 'kezdődik; és vasárnap, a déli órákban ér véget az a szaíkmai bemu­tató, melyet ia Borsod-Aba- új-Zemplén Meeyéi önkor­mányzat Szafckóriháza Csa- ny.ilki Szanatóriumának pszi­choterápiás osztályán ren­deznek. A „Lélekgyógyászat a Csanyikban” címet viselő ren dezvénysor o zat tulaj dón - kóppeni célja, hogy képet adjon az ott folyó .tevékeny­ségről a terület pszichiát­riai, körzeti orvosi és üzem­orvosi -ellátásban dolgozó or­vosai számára. Törekiednek továbbá .arra, hogy szakmai kapcsolatok kiépítésével se­gítséget biztosítsanak az alapellátásban dolgozók kép­zéséhez. A szanatóriumban a mai ünnepélyes .megnyitó után dr. Vas József osztályvezető főorvos referátuma hangzik el, melynek címe: „A pszi­choterápiás osztály működé­sének feltételrendszere és kapcsolata az alapellátással." A lyuk is elfogyott... Z űrzavaros időket élünk: a lehetőségeket összekever­jük vágyainkkal, s megkíséreljük a lehetetlent, az el­lehetetlenülés elkerülésének reményében. Városaink­ban nyugdíjasok tüntetnek, a megemelt fűtéstarifát az érintettek fele nem fizette ki, s közben a gazdaság pap­jai jósolnak. A hazai közgazdász-futurológusok többsége ezt az esztendőt tartja a mélypontnak. 1992-re prognosz­tizálják a negatív tendenciák megállását, amolyan patt­helyzetet. Érezhető javulás - vélik az újmódi táltosok - 1993-tól várható. így például az infláció a mostaninak fe­lére, harmadára esik vissza; nem csökken, hanem egy pi­cit nő az életszínvonal. A privatizáció és a tőkemozgás nyomán új munkahelyek teremtődnek, s a munkanélküli­ségi ráta beáll egy 8—10 százalékos szintre. (Az érintet­tek számát tekintve ez a mai helyzetnek megfelelő, azaz mintegy egyharmad millió ember.) A fenti prognózis: optimista jövendölés. Túl mély a gö­dör, s egyre lejjebb ássuk magunkat. Az ipari termelés az idén várhatóan 17 százalékkal csökken. Ha nem lenné? nek tele a boltok, ha Magyarország nemzetközi presztízse nem volna megfelelő, ha utcai zavargásoktól kellene tar­tani: akkor azt illene mondanunk, hogy a helyzet kataszt­rofális. Föléltük tartalékainkat, tovább már nem lehet hát­rálni, mert mögöttünk a fal, s az a nagy gond, hölgy ne­kifutás híján hogyan vegyünk lendületet az elrugaszkodás­hoz. Az egyik német lap arról cikkezik, hogy Magyaror­szág gyanútlanul menetel az elszegényedés felé. Honnan tudják ezt ők, odakint? Mi miért csak érezzük ezt, ide­bent? És mit teszünk? És mit nem teszünk? Sürget az idő. Óránkon egyre gyorsabban pereg a ho­mok, a nadrágszíjat összébb húzni nem tudjuk, mert már elfogyott a lyuk .. . Istenem, a lyuk is elfogyott! (brackó) Új termékük: a fenyődísz Bővíti termelését a leszázalékoltak leányvállalata Tizenegy évvel ezelőtt fő­ágazati üzemként jött létre Miskolc és vonzáskörzete le­százalékoltjainak munkát ad­va a borsodsziráki Bartók Béla Mgtsz egyik érdekes részlege. Három éve pedig a József A. u. 20. alatti üzem már önálló Ipari és Szolgál­tató Leányvállalattá alakult. — Ma már százharminc dolgozónk évente mintegy 30 millió forint termelési értéket állít elő — mondja Bable György igazgató. — Ami a leglényegesebb, a foglalkoztatottaik többsége le­százalékolt, akiik máshol nemigen, vagy csak nehe­zen találnának munkaalkal­mat. Itt azonban szerencsére igen. Készítenek üzemükben dobozokat, szóróanyagokat, üvegtechnikai termékeket. Munkájuk révén szinte az egész országban ismerik őket. — Két dolgot ki kell emel­nem — folytatja Bable György. — Az egyik: a mis­kolci önkormányzat megér­tése, támogatása, ami a te­rület biztosításában nyilvá­nul meg. A másik pedig a diósgyőri csokiüzem, az In­tercsokolódé Kft. segítsége, akik kezdettől fogva ellát­nak bennünket munkával, megrendelésekkel. Szívesen dolgozunik nekik, igaz ők is (Folytatás a 2. oldalon) Csomagolják ai önzáró tasakokat és a színes fenyődíszeket Nem terieszkeietnek a vidék rovására A jugoszláv poloárháború ellen, a békéért Lélekgyógyászat a Csanvikban

Next

/
Thumbnails
Contents